Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-03 / 31. szám
dBUjesB/i g * A család szépen, rendezett körülmények között él. A nevelőapa saját gyermekeként szerette a kislányt, aki jól tanult és mindig készségesen segített a házimunkában. Szakközépiskolás korában kollégiumba került, s eleinte nem volt vele semmi gond. Amikor 17 évesen megismerkedett egy roma fiatalemberrel, megszökött szüleitől. A fiú hazánk egyik ismert fürdővárosában az „utcára“ küldte a lányt, a bevételt bezsebelte. Rendőrök találtak rá, s a kétség- beesett szülők úgy próbálták maradásra kényszeríteni, hogy viselkedészavarok miatt kórházban kezeltették, de amint kiengedték, újból megszökött, márciustól immár három alkalommal. Ekkor kérték a szülők, inkább nevelőintézetben tudják gyermeküket, mintsem az utcán. Rajmund Müller felvétele NEVELŐINTÉZETEK ÉS GYERMEKOTTHONOK • ZSAROLÁS ÉS MEGRONTÁS • AZ ALAPPILLÉR: AZ ERŐS CSALÁD-Mit tehet ilyenkor a szociális kurátor? - kérdeztem az Érsekújvári Járási Nemzeti Bizottság szociális osztályán. - Megpróbálja a lehetet-■ lent is, ám eleve tudja, próbálkozása kudarccal végződik - közölte némi szomorúsággal Otília Lojková. - Szlovákiában a zilinai intézetbe kerülnének a lányok, ha felvennék őket. De nem veszik, mert kevés a férőhely, így hiába rendeli el a bíróság az intézeti nevelést. Valamennyien tehetetlenek vagyunk. A fiúk esetében valamivel jobb a helyzet, elhelyezésük nem ütközik nehézségekbe. Egyre több a lopás, zsarolás miatt intézeti nevelésre ítélt fiatalkorú. Egyre gyakoribb, hogy rendes családokból kerülnek ki a vétkesek, s amikor naoviláara kerül az ügy, a szülők nem értik, hogyan történhetett meg, hiszen ők semmit nem vettek észre. De vajon odafigyeltek-e igazán, hogyan, kivel tölti gyermekük a szabad idejét? Nem ók halmozzák el minden földi jóval, mindennel, amit csak megkíván? Rengeteget dolgozunk - próbálják másra hárítani a felelősséget a szülök, miközben szidják az iskola pedagógusait, a nevelőket, a barátokat. Mi hiába mondjuk, hogy nincs igazuk, övék a felelősség, de mit ér az már akkor, amikor a gyerek tettét elkövette. A tanuláson kívül nem volt más dolga, kötelessége - sírt az egyik anya a minap. - Épp ez a baj, közöltem hangosan véleményemet, s erre a hölgy kikérte magának, hogy ő pedig jól neveli gyermekét. A szociális kurátor elpanaszolta, egyre többször fordul elő - a hiányzó szexuális nevelés következményeként - a megrontás tette. - Sajnos, a kapcsolatokból többnyire nem kívánt gyerek születik, aki előbb gyermekotthonba, később nevelőintézetbe kerül. Persze vannak esetek, melyek hallatán nem könnyű megőrizni hidegvérünket, s mégis nekünk kell elrendezni a gyerek,, gyerekek sorsát - vette át a szót Emília Öernáková, s azonnal egy történettel illusztrálta mondanivalóját. A rokkant apa erőszakkal rávette 14 éves lányát, hogy míg a mama dolgozik, közösüljön vele. A megfélemlített kislány engedett apja óhajának, később már önként adta oda magát. Egy napon nagyon rosszul lett, kórházba került, és mindenki megrökönyödésére megszülte gyermekét. Nem tudni, ki csodálkozott jobban, az édesanyja, vagy ö maga, mert mint állították, egyik sem tudott semmiről. Végül kiderült, ki a gyermek apja, az újszülött gyermekotthonba került. Az esetnek tragikus a végkifejlete, az apa a felelösségrevonás elöl öngyilkosságba menekült, meghalt. Az özvegy ezután magához vette a megboldogult és leánya gyermekét, s szeretetben neveli.- Jelenleg egy 11 éves kisfiú ,,lóg a levegőben“, mert nincs, aki befogadja. Az történt ugyanis - folytatta Emilia Cernáková hogy néhány évvel ezelőtt az anya megrontotta hatéves kisfiát, ami miatt börtönbe került. A kisfiút a nagymama nevelte, halála után pedig az egyik nagybácsi. Kilenchónapi gondoskodás után egy szép napon idehozta nekem azzal, nem vállalja tovább nevelését. A szép, értelmes kisfiú (kiváló tanuló) gondozószülökhöz került, de ma már nem biztos, hogy náluk marad. A gyereket gyermekotthonba kellene elhelyezni, minden erőmmel azon leszek, hogy a Trencsén melletti zlatovcei gyermekvárosba kerüljön. Elmondta, tavaly szociális okok miatt 78 kiskorú került gyermekotthonba, tizenkettőt örökbe fogadtak, tizenöten nevelőszülőkhöz jutottak.- Természetesen, a legjobb megoldásnak az örökbefogadást tartjuk, ám kevés a jogilag „szabad“ gyerek. A leghanyagabb szülök sem mondanak le a kicsikről, s emiatt a rosszabb megoldást - gyermekotthont - kell választanunk. Roma gyereket kevesen akarnak, és sajnos, a gyermekotthonokban sok az egészségileg károsult is, akik viszont nem adoptálhatók - közölték beszélgetőtársaim, majd szóltak arról, gondozóállomás híján olyan esetekben, amikor a gyereket sürgősen el kell vinni a szülőktől, a kórház jelenti az átmeneti megoldást. Egy gyermekotthoni elhelyezésre váró csöppség esetét meghallgatva viszont megállapítottuk, az életben vannak még szerencsés véletlenek is. A felelőtlen szülők hatodik gyermekükről sem gondoskodtak. Mihelyt a jnb gyermekvédelmi osztálya értesült erről (s a helyszínen meggyőződött a bejelentés igazáról), a kicsit elvitték a szülőktől, s a kórház gyermekosztályán helyezték el. Az anya nem látogatta a szép, értelmes kislányt. Felfigyelt rá viszont az egyik osztályos nővér, aki évek óta örökbe fogadható gyermekre várt. Nap nap után látogatta, gondozta a kicsit s elhalmozta szeretettel. Ám a szülök nem akartak beleegyezni az örökbefogadásba, s ezért a kislányt az egyik gyermekotthonba kellett elhelyezni. Hogy mi a történet vége? Az ápolónő annyit járt a szülök nyakára, addig győzködte őket, míg végül lemondtak gyermekükről. Miután letelt a szükséges idő, az ápolónő boldogan otthonába vitte a kislányt, és férjével együtt sajátjukként nevelik. A beszélgetést dr. Dusán Balázo- viő-csal, a jnb szociális osztályának vezetőjével és Anna Volfovával, a gyermekvédelmi osztály vezetőjével folytattam.- Nem hiszem - folytatta az utóbbi -, hogy valamiben is adpsai lennénk a rászorulóknak. Már évekkel ezelőtt anyaotthont létesítettünk, ahol a szorult helyzetbe jutott kisgyermekes anyák ingyen élhetnek a gyermek hároméves koráig. Ha igénylik, segítünk nekik mindenben, de többnyire csak a pénz, a segély érdekli őket.- A pénzről jut eszembe - vette át a szót az osztályvezető. - Az intézetben élő gyerekek szüleinek tartozása járásunkban jelenleg kb. fél millió koronát tesz ki. Bírósági végzés útján évente mintegy 100 ezer koronát sikerül behajtanunk, ám legalább ugyanennyit különböző segélyek címén el is osztunk. Jelenleg gondot okoz, hogy sokan a magán- vállalkozásban látják boldogulásukat. Ám az elvált házastársak esetében a férj, amíg az üzlet beindul, nem fizeti a gyermektartást, mondván, utólag rendezi, hiszen azonnal nincs bevétele. A gyermekeket viszont nem utólag, hanem' naponta jól kell lakatni. Sajnos, az érvényben lévő szabályok, rendelkezések, törvények nem teszik lehetővé, hogy a szociális osztályok előlegezzék a tartásdíj összegét. Vagy hogyan, miként fog fizetni az az elvált apa (anya) aki külföldön köt munkaszerződést? Ezek olyan kérdések, melyek - gyermekvédelmi szempontból - sürgős megoldásra várnak. Arra volna szükség, hogy az emberek kigyógyuljanak végre a közönyből. Hogy fogékonyabbak legyenek mások baja iránt, hogy jobban odafigyeljenek közös gondjainkra, de főleg gyermekükre. Ne legyen az, hogy a nagy hajsza miatt ne vegyék észre, hogy gyermekük lejtőre került. Bebizonyosodott, az intézeti nevelés nem megoldás, az onnan kikerülők nagy hányada nem képes eleget tenni a társadalom elvárásainak. Nem titok, sok, intézetben nevelődő felnőtt gyermeke ugyancsak intézetbe kerül, és ezt a gyakorlatot megszakítani egyelőre nagyon nehéz. Pedig az egészséges társadalom alappillére a rendezett, összetartó család. Péterfi Szonya A kétnyelvűség gyökereinek a felnőttek körében végzett kutatásai a közelmúltban igazolták a korábbi, az újszülöttek és a csecsemők között végzett vizsgálatokat. Például egy angol anya és francia apa gyermeke zsenge gyermekkorától folyékonyan beszéli mindkét nyelvet... Franciaországban nem vonják kétségbe, hogy francia, s Nagy-Britan- niában is született angolnak vélik. Mindennek ellenére sohasem lesz tökéletesen kétnyelvű. Ezt igazolta az a kísérletsorozat, melyet francia és angol tudósok közös csoportja végzett. Ez a csoport a beszéd elsajátításának készségét, valamint azt vizsgálta, milyen módszerekkel dolgozza fel az emberi agy az érzékelt nyelvet. Például a „ház“ szó jelentését mindenki ismeri, tudja, hogyan ejtik és írják. A szó nyelvtani nemét, kiejtését és képi jelentését szinte azonnal „előhívja“ az agy. E jelek összességének ábráját tartalmazza az a feltételezett szerkezet, amelyet a tudósok belső gondolati szótárnak neveznek. Tulajdonképpen egy tárolóról van szó, amely befogadja a látási vagy hallási ingereket, amelyek általában hiányosak, kétértelműek vagy más szempontból nem világosak. Az irányító mechanizmus feladata - magasabb jelentésbeli és szerkezeti szinten szállítani a végterméket, vagyis azt a szót, amely a legjobban megfelel az adott „megrendelésnek“. A szó az emberi nem kizárólagos tulajdona. Ezzel a kétségbevonhatatlan megállapítással kapcsolatban felvetődik a kérdés, milyen arányban öröklött és milyen arányban szerzett. Milyenek a beszéd biológiai alapjai, s milyen a környezet szerepe a beszéd kialakításának folyamatában? Van-e szerepük a géneknek is? Mindezeket a kérdéseket vizsgálták a tudósok az újszülötteken és a csecsemőkön, s nagyon pontos és néha meglepő válaszokat kaptak. * Az újszülöttek mérésére az ún. „nem tápláló szopás“ módszerét alkalmazták. Ez azon a tényen alapul, hogy minden, az újszülött által érzékelt inger a szopási reflex erősödésében nyilvánul meg. Ennek a szopásnak a regisztrálásával közvetlen információkat szereztek az újszülötteknek a szóbeli ingerek iránti érdeklődése szintjéről. Miután bebizonyosodott, hogy az újszülöttek érzékelik a beszéd hangjait, főleg a szótagok közötti különbségeket, hasonlóan, mint a felnőttek, a szakemberek azt akarták megállapítani: a csecsemő fejlődésének melyik stádiumától képes megkülönböztetni az anyanyelvét az idegen nyelvtől. Az amerikai és a francia tudósok közösen kutatták a különböző nyelvek (a francia és az orosz) érzékelését. Megdöbbentő eredményekre jutottak. Az újszülött már életének negyedik napján biztosan meg tudja különböztetni az anyanyelvét az idegen nyelvtől. Ez azt jelentené, hogy a csecsemőnek, gyakorlatilag születésétől fogva vannak bizonyos ismeretei a „veleszületett" nyelvből. Nagyon meglepő az is, hogy mindezek szerint a néhány hetes csecsemők képesek érzékelni az egyes nyelvek hangbeli különbözőségeit. Ez a képesség, sajnos, gyorsan visszafejlődik. Az újszülöttektől eltérően pl. a japán felnőttek szinte alig különböztetik meg az r-t és az l-et, hasonlóan, mint az európaiak az ázsiai nyelvek hangzóinak egész sorát. Mint azt a közelmúltban, ezúttal a felnőtteken végzett kísérletek igazolták, ez a veszteség az egymáshoz viszonylag közel álló nyelvekre is érvényes - pl. az angol és a francia nyelvre. Ismert tény, hogy a szótaqolás jelentős szerepet játszik a nyelv megértésének folyamatában, de az egyes nyelvekben változó. A kísérletek eredményei szerint a francia nyelvben nagyon fontos a beszéd szótagokra bontása, míg az angolban más kritériumok a fontosabbak - pl. az egyes szavakon belül a hangsúlyok elhelyezése. Egy további vizsgálat során a tudósok 27 (13 angol és 14 francia) személlyel kísérleteztek, akik mindkét nyelvet csecsemőkoruk óta beszélik. A „Két anyanyelvűk közül melyiket áldoznák fel az életük megmentésére?“ kérdésre adott válaszuk szerint két csoport alakult ki: a francia 12, az angol csoport 15 személlyel. A kísérletben ismét a szöveg szótagolásáról volt szó. Míg az angol csoport tagjai az angol és a francia szavak szótagolását azonos idő alatt végezték el, a francia csoport tagjai lényegesen gyorsabban reagáltak a francia szavakra. A tudósok úgy vélik, hogy ha más szempontok szerint folytatnák a kísérletet, más eredményekre jutnának. Ezért folytatni akarják a kutatást más nyelvekkel és más kritériumok szerint. Ezek az első tanulmányok megmutatták a kétnyelvűség szinte velünk született korlátáit. A többnyelvű környezetben született és nevelkedett embernek is minden valószínűség szerint csak egy alapnyelve van, amely állandó jelleggel meghatározza, hogy az agy milyen szempontokat részesít előnyben a szavak feldolgozásának módjában. (A párizsi LE MONDE nyomán K. T.) AZ ANYANYELV AZ ALAP Az idegen nyelv tudása is erre épül 1990. Vili. 3.
