Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-03 / 31. szám
t f m SSS «* ; ■Ri I jUiv ' *í%:. |Í [ fe ter#. Hl I 1990. augusztus 3. XXIII. évfolyam Ára 2 korona Lőrincz János felvétele Hogyan szeretnék élni? MUNKANÉLKÜLI DIPLOMÁSOK JELENRŐL ÉS A JÖVŐRŐL Úgy másfél, két évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlennek tartottuk, hogy nálunk is lesz munkanélküliség. Aki a főiskola elvégzése után a nagyvilágban tengett-lengett, azt munkakerülőnek, élősködőnek titulálták. Pedig már abban az időben sem tudták a diplomások zömét olyan beosztásban alkalmazni, amilyet ők elképzeltek maguknak. így lettek könyvelők a közgazdászokból, műszaki rajzolók az építészekből, vagy napközis tanítók a tanárokból. Az ismeretségre, a protekcióra továbbra is szükségük volt, mivel az esetleg megürült jó pozíciók betöltéséhez a diploma kevésnek bizonyult. Szerencsésebbek a végzett orvosok, gyógyszerészek, mert őket akkor is, most is felszippantják az egészségügyi intézmények. De mi lesz a műszakiakkal? KOSIK TIBOR egy hónappal ezelőtt a Nyitrai Mező- gazdasági Főiskolán szerzett gépészmérnöki diplomát. A száznyolcvan végzős közül tizennyolcán kitűnő eredménnyel államvizsgáztak. Köztük ő is. Jelenleg munkanélküli.- A főiskola harmadik és negyedik évfolyamában már az Aranyosi Efsz ösztöndíjasa voltam. Havonta nyolcszáz koronát, tanévnyitókor plusz négyszázat kaptam tőlük. S míg diáktársaim lázasan keresték jövendő munkahelyüket, én nyugodt voltam: engem várnak a szövetkezetben. Aztán jött a hideg zuhany. Az államvizsga után felkerestem jövendő munkáltatómat, ahol megtudtam, hogy a szövetkezet szétesöben van. Nemcsak hogy én nem kellek nekik, a régiek közül is elbocsátanak néhányat. Elkezdődött a kálváriám. Két hét alatt végigjártam a Komáromi járás szövetkezeteit, állami gazdaságait, az üzemeket, a vállalatokat, még az ógyallai sörgyárban is voltam. Mindenhol leépítés folyik, örülnek, ha a saját embereiktől elbúcsúzhatnak, nemhogy még újakat vegyenek fel. Például a Komáromi Állami Gazdaság igazgatója a folyosón szentelt rám kerek egy percet. Megkérdezte, ki vagyok, mit végeztem, és csak annyit mondott, hogy nem kellek. Nézze! Itt a diplomám. Mindig magammal viszem, hátha szükség lesz rá. Eddig még csak bele se néztek. Az elhelyezkedés nehézségeiről, egyébként a főiskola vezetősége is tud. Felajánlották, hogy amennyiben nem találok munkahelyet, ősztől részt vehetek azon az egyszemeszte- res tanfolyamon, melynek keretében idegen nyelvet és számítástechnikát tanulnék. Az oktatás költségeit az állam fedezi. Mindenesetre ezen az ajánlaton gondolkozni fogok, mivel rám férne az angol nyelv alapos elsajátítása, no meg a számítástechnika is érdekel. ' Most tehát élem az „arany életet". Se munka, se tanulás. Naponta két órát edzek a vízilabda-csapatban, írom a kérvényeket, várom a válaszokat. Nem tudom, mi vár rám, meg a hasonló cipőben járó fiatalokra. Annyit azonban mondhatok, hogy főiskolára még egyszer nem járnék. Hogyan szeretnék élni? Most viccel, ugye? Mindenesetre nem abból az ezerkoronás munkanélküli-segélyből, amivel az állam bácsi „támogatni“ fog. Szeretnék egy önálló lakást, egzisztenciát és... Hagyjuk! Az álmodozások ideje lejárt. N. BEÁTA a pozsonyi Közgazdasági Főiskolán végezte tanulmányait.- Azt sajnálom, hogy egyáltalán beverekedtem magam a főiskolára. A gimnázium után nem vettek fel, egy évet dolgoztam mint bérelszámoló. Szerettem a munkámat, jól is kerestem, de ón a fellegekben jártam. Azt gondoltam, ha elvégzem a közgázt, akkor irányító, menedzser, üzletkötő leszek. És tessék! Diplomával még hivatalnoknöi munkahelyet sem találtam! Rólam nem mondhatják, hogy az utolsó pillanatra hagytam a keresést. Már decemberben érdeklődni kezdett az egész család, a rokonság, a barátaim. Hiába. A leépítés miatt elbocsátják vagy átképezik azokat a dolgozókat, akiknek megszűnt a munkahelye. Június óta harminchárom kérvényt írtam és küldtem el. Eddig huszonnyolc helyről érkezett nemleges válasz, s én ettől teljesen kivagyok. A néhai kolléganők meg felfelhívnak, hogy: „Na, mi újsáa, Bea?“ (Folytatás a 2. oldalon) Dénes György 1 i 1 il tss,szívemtev 5i\ t ,UoYc térdig, fájva, El Virágban a\ WSk\ fölöttem eg vitorlák . SÍ '£5&«**~*n*"*' Í\ W ny°n»«^a id ide láncolt, W ^árelnemmenetcul. 1968 augusztusa és a csehszlovákiai magyarság Interjú dr. SZABÓ REZSŐVEL az 5. oldalon “...ott nem ilyen szép zöld a fű“ Csernobili gyerekek nyaralnak nálunk, riport a 6. oldalon Mi lesz belőled, emberke? Péterfi Szonya riportja a 7. oldalon
