Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-27 / 30. szám
H uszonnyolc évem közül a huszonnyolcadik a legizgalmasabb: listára kerültem, mert Havel oldalára álltam, aláírjam, tiltakoztam, elítéltem, skandáltam a Vencel-téren, aztán heteken át se film, se színház, csak a sztrájk, majd a fordulat és ismét a színpad. Elkötelezett üzemi firkász lehettem a Fekete bárókban, később nyomorgó párizsi festő a tévébeli öröméletben... igen, mozgalmas, eseménydús hónapok vannak mögöttem.“ Lukás Vaculík, a cseh filmek szemérmes angyala, hódító vagánya, maupassant-i szépfiúja, Karel Kachyna és Jaroslav Sou- kup ,,ásza“ elörehajol a széken és így folytatja:- Sosem éltem még ennyire intenzíven, napok, hetek folynak össze bennem. Képek fedik egymást, szavak kavarognak. Nem baj! Egyszer úgyis a helyére kerül minden. Rengeteg élményt gyűjtöttem. Álltam a novemberi hidegben és figyeltem az embereket. Senki sem félt. Ezt nem felejtem el soha. Amatőr politikusok voltunk önálló véleménnyel és szilárd meggyőződéssel. Egyet akartunk és bizakodtunk, s ez kellemes érzéssel töltött el. Az első petíciót nyolcvankilenc elején írtam alá; az még veszélyes dolognak számított. Nem mondom, hogy nem izgultam, de rémálmaim azért nem voltak. Ha a filmezéstől el is tiltanak, gondoltam, a színházból nem fognak elküldeni. Egykét kivételtől eltekintve a hatvannyolcasokat is így büntették... csak színpadon játszhattak. Én keveset dolgoztam a múlt évben, de nem állítom, hogy azért, mert szálka voltam a rendszer szemében. Nem. Egyszerűen nem volt nekem való szerep, amelyet csak én játszhattam volna el. Ez az igaz- Én már mindenre felkészültem. Még arra is, hogy eljön a nap, amikor szerződés nélküli színész leszek. Előbb-utóbb ugyanis minden színház feloszlatja majd a társulatát, darabokra, szerepekre szerződtetnek bennünket, és így lesz jó. Legalább nívósabb előadásokat produkálunk és nagyobb kedvvel fogunk színpadra lépni. Ma még más a helyzet. Ma még senki sem kérdezi meg tőlem, hogy akarom-e ezt vagy azt a szerepet... kiírják a nevem a próbatáblára, hogy holnaptól ebben és ebben a darabban vagyok, és nem mondhatom, hogy bocsánat, én szeretnék kimaradni ebből. Ilyen nincs. A színházban teljes mértékben diszponálnak veled. Amit rádosztanak, azt el kell játszanod, ha tetszik, ha nem. Én az első években olyan szerepeket kaptam itt, az ABC-, ben, hogy alig vártam a darab végét. A makrancos hölgy Lu- cenziója volt az első feladat, amelynek értelmét láttam, a többi inkább csak elvett belőlem. • A Vad szívek, amelyet most vetítenek a mozik, a negyedik filmje Soukuppal. Eb- ben hogy érezte magát? „MINDENRE FELKÉSZÜLTEM“ (Méry Gábor felvétele) Prágai találkozás Lukás Vaculíkkal ság. Kollégáim közül egyre többen hangoztatják mostanában, hogy tavaly félreállították őket. Hogy ilyen meg olyan okok miatt nem filmezhettek. Nevetnem kell! Takarózni jól tudunk, erre nem kell tanítani bennünket. Mint ahogy mások kritizálására sem, mert abban is jelesek vagyunk. De most önmagunkkal kell szembenéznünk, ami sokkal nehezebb. 0 Akinek ilyesmi jár a fejében, az már bizonyára túl van ezen.- Jlrí Bartoskának, a partneremnek köszönhetően jól. Nagyszerűen párbajozik, és a puszta tekintetével is helyzetet teremt. Erre nagyon kevesen képesek. 0 Ha két film között egyéves szünetet kell megélnie, mint most, legutóbb, akkor nagyon elkeseredik?- Nem. Egy év nem nagy idő, az még nem visel meg, főleg ha hetente háromszor-négyszer színpadon vagyok. Más kérdés persze a folytatás... egyéves kihagyás után könnyen elbizonytalanodik az ember. Ott áll a felvevőgép előtt, és úgy érzi, mindent élőről kell kezdenie. Mert bizony más gesztusokkal dolgozunk a színpadon és mással a kamera előtt. A színház és a film két öntörvényű műfaj, nem véletlen, hogy vannak színészek, akik filmben remekül játszanak, színpadon viszont gyengék, mint a harmat. ♦ Első filmje, a Szerelmek, esőcseppek egyik legszebb jelenete jutott most az eszembe... ahogy lopott szölöfür- tökkel a kezében bőrig ázik a földi paradicsomban.- Hozzám is ez áll a legközelebb, a Szerelmek, esőcseppek. Ennél jobb filmet azóta sem forgattam. Ma minden rendezőnek, aki szerepet ad, van egyfajta elképzelése rólam. Megkapom a forgatókönyvet és benne a levél: ha elolvasod, rá fogsz jönni, hogy ez a fiú te vagy. Következő forgatókönyv, következő levél: ez a fiú még csak nem is hasonlít rád, de csak te játszhatod el! Kachyna semmit sem tudott rólam, amikor nekem adta a Szerelmek, esőcseppek főszerepét. Neki azért kellettem, mert olyan voltam, amilyen. Kamaszképű, ártatlan, érzelmes fiú. Nem is kellett játszanom, egyszerűen csak ott kellett lennem az általa megteremtett helyzetben. A gesztusokat, a reakciókat, a hangszíneket teljesen rám bízta. Manapság kevés az ilyen rendező. Fél kezemen is meg tudnám számolni, hányán vannak, akik igazán figyelnek a színészre. Ami a háttérben zajlik, sokkal fontosabb lett. Hogy mikor gyullad ki a ház, mikor robog el a vonat, mikor fékez a kocsi... nekem az az érzésem: a cseh színész egyre inkább alárendelt szerepet játszik a filmekben. Néha órákat, fél napokat várakozom, amíg végeznek a kellékesek, a berendezők és a látványtervezők, a legszívesebben már el is mennék a helyszínről, annyira fáradt vagyok, s akkor szólnak, hogy kész, kezdhetjük. S te játssz, tégy úgy, mintha mi sem történt volna. Hogy nem a legjobb, amit nyújtani tudtál? Ugyan, nem kell elégedetlenkedni, jó az, mehetünk tovább. Hiába kéred a rendezőt, hogy vegyük fel újra a jelenetet, nem lehet, hajt az idő, be kell állni a következő képhez. • Vannak filmjei, amelyeket szívesen elégetne?- Vannak. Bár azt kell, hogy mondjam: ezekből is tanultam. Minden rossz film jó volt valamire. Ha másra nem, hát arra, hogy tudom, ki az, akivel soha, de soha nem dolgozom többet. Inkább csendben, nyugodtan várok a következő lehetőségre, vagy megyek és nyakamba veszem a világot. • Most éppen hová készül?- Párizsba. • Montmartre, Louvre, Eiffel-torony?- Igen, de legelőször is az emberek. Ők érdekelnek! Szabó G. László TÉVÉFILM KAFKA SZERELMÉRŐL Az olasz RAI és a francia Antenne 2 koprodukciójában forgatja Vera Belmont új tévéfilmjét, mely Franz Kafka Levelek Milenához című műve alapján készül, és a levelek segítségével idézi fel Kafka és az 1944-ben gázkamrában elpusztított cseh újságírpnő, Milena Jesenská szerelmét. A negyvennégy évesen megölt újságírónő sem volt közömbös Kafka iránt, ám amikor erre édesapja rájött, Bécsbe száműzte lányát, mivel nem akarta, hogy az akkor már hosszú idegklinikai kezelés alatt álló Kafka házasságot kössön gyermekével. A két fiatal - hosszú levelezés során - csak egyetlen egyszer találkozhatott Bécsben, 1920-ban. ám kapcsolatuk mindvégig plátói maradt. A találkozást mindkét ember később is élete legboldogabb pillanatának nevezte. Vera Belmont filmje e szerelem kezdeteit, a száműzetést, a titkos találkozást dolgozza feL — és ezzel nagyszerű lehetőséget biztosít a cseh újságírónőt életrekeltö Valerie Kaprisky számára. Az új tévéfilm ősszel kerül a két ország közönsége elé. (fenyves) KOPRODUKCIÓ MARIE CURIE-RŐL A Lengyel Televízió és a francia Mars International Productions közösen készíti azt a 4 és fél órás sorozatot, amely Mme Curieröl, a lengyel származású francia fizikus és kémikusnőről szól, aki 1911- ben Nobel-díjban részesült. A címszerepet Marie Christine Barnault alakítja. A forgatókönyvet az a Francoise Gireaud írta, aki korábban Madame Curie életrajzának szerzője volt. OTT VOLTUNK... Ez a címe egy készülő szovjet dokumentumfilmnek, amely az amerikai hadsereg Vietnamban, illetve a szovjet hadsereg Afganisztánban járt katonáiról szól. A produkció egyidöben készült a mozik, valamint a televízió számára - két változatban. S teven Spielberg szinte már csecsemő korában grandiózus terveket szőtt. Első munkáját saját filmgyárában, a tizenkét éves korában alapított Playmoutban (játékhegy) forgatta. Ez az akció még valóban játék volt, a folytatás azonban komoly: „világsikerek“ elképesztő anyagi hasznot hozó „mozik" sora fűződik a nevéhez. Olyan filmek, amelyeket habzsol a közönség, s amelyekkel - páratlan profizmusa miatt - az úgynevezett szakma sem szívesen vitatkozik. Steven Spielberg idei világraszóló sikere (Az utolsó keresztes hadjárat) előtt forgatta A nap birodalma című filmjét. A történet a második világháború idején játszódik Kínában; 1941-ben, Sanghaj bombázásakor kezdődik. Főhőse, Jim, egy angol kisfiú ekkor keveredik el a szüleitől, majd több mint három évig menekülttáborban hányódik. Egyedül éli meg ezt a nehéz időszakot. Egyedül, távol szeretteitől és otthonától, s ebben nagyon hasonlít az egyik (ha nem a legnagyobb) Spielberg-sztárhoz, E. T.-hez. Az elválás, a szeretteitől való távoliét egyébként életének és munkásságának egyik fontos és vissza-visszatérő témája. Az ok szémélyes: szülei rosszul éltek, elváltak, amikor 15 éves volt, de saját bevallása szerint már 7-8 éves korától „érezte a bajt“. Hamar megtapasztalta, milyen az egyedüllét, s ezt az érzést több ízben sugallta filmjeiben: anya és fia szakad el egymástól A nap birodalmában; a két nővér a Bíborszínben; anya és négyéves fia a Harmadik típusú találkozásokban; anya és csecsemője a Sugartan- di hajtóvadászatban. Spielberg egyike azoknak, akik filmjeikkel legendákat teremtettek. A párbaj ördögi kamionja óta az emberek másképpen vezetnek, a Cápa óta másmilyennek látják a tengert, és Nem mese ez a Harmadik típusú találkozások óta másképp néznek a csillagokra - valahogy úgy, ahogy Spielberg nézte őket kamaszkorától fogva: álmodozva a földön kívüli civilizációkról. Méghozzá másmilyen idegenekről, mint amilyeneknek az akkori, ötvenes-hatvanas évekbeli sci-fi leírta őket. Akkoriban a látogatásuk katasztrófával, hódítással, erőszakkal volt egyenértékű, az úrból jöttek, mindig szörnyetegek voltak, akik a föld, az emberiség elpusztítására szövetkeztek. „Ez bosz- szantott engem - emlékszik vissza. - Néztem az eget, és arra gondoltam: kell, hogy legyenek rokonszenves lények is ott fenn. Soha nem értettem meg, miéd kellene gonoszaknak lenniük, csak azért, mert messziről jöttek. Miért lennének az idegenek alapvetően ellenségesek és veszélyesek? Hollywoodban még mindig azt hiszik, egy forgatókönyv nem lehet jó, csak akkor, ha jók és gonoszok szerepelnek benne. A harmadik típusú találkozások készítésekor úgy döntöttem, takarékoskodni fogok« gonoszokkal. “ Példaképei a film legnagyobbjai: technikailag legtöbbet David Leantól és Kurosawától tanult; mesterének tekinti William Wellmant és Francois Truffau-1, de a legnagyobb tisztelet és csodálat hangján Frank Cap- ráról beszél. ,,A tenyerén hordta a szivét, de nem volt soha szégyenlős, soha nevetséges, egyszerűen szelíd és jó ember volt. Nem kért soha elnézést, nem játszotta meg magát - ezért is szerettem - meséli róla. - Szerintem az az igazi művész, aki meghallja a múzsákat, azt a fehér zajt, amelyik békés éjszakákon halkan morajlik az ember fülében. Capra meghallotta ezt a suttogást. Ha nevetni láttuk, megértettük, miért önti el az embereket valami jó érzés a filmjei láttán. “ A nap birodalma saját bevallása szerint is a „legkomolyabb“ filmje, s ez a komolyság nem kis erőfeszítésébe került. Valahányszor eszébe jutott egy-egy komikus jelenet, harapdálni kezdte a kezét, otthagyta a kamerát, és keresett valakit, akinek elmesélheti az ötletét' - hogy lebeszélje róla. Merthogy igencsak hajlamos arra, hogy a dolgoknak a kellemes oldalát lássa. De egy olyan témánál, mint A nap birodalmáé, az ember nem engedheti szabadon a fantáziáját. Ha valaki atombombát robbant egy filmben - legyen komoly... (r) 1990. VII. 27.
