Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-06 / 27. szám

Tavasztól nyár derekáig véreres, dagadt a szemük, a sok törléstől piros az orruk. Vannak, akiket köhögő vagy fulladásos rohamok gyötörnek, gyengítettek, másoknak a gyógyszer hatására lelassul reagálóképessé­gük, alvajáróként tengenek-lengenek. A szülök tehetetlenül nézik a vergődést, s bíznak abban, hogy a hosszan tartó kezelés enyhíti gyermekük allergiás tüneteit.- Nem árulok el titkot, ha elmondom, egyre több a gyer­mekkori allergia. Hetente 10-15 új esetet diagnosztálok, s annak ellenére, hogy a ligetfgalusi ren­delőintézetben hárman látjuk el az ötödik városkerület kis bete­geit, kevesen vagyunk - mondta dr. Kossár Klára,a rendelőinté­zet lelkes orvosa, miközben ki­mutatásait mutatta. — Ligetfalun, vagy inkább „ligetvárosban“ öt­venezer gyermek él. Panelhá­zak sűrűjében, poros környezet­ben, sportolási lehetőségek nél­kül. A kicsik már ebbe születtek bele, bölcsődében, óvodában fertőződtek, és gyakran éri őket stressz-sorozat otthon is, hiszen köztudott, milyen magas itt a válási arány. Nyilvántartá­sunkban jelenleg 5500 allergiás gyerek szerepel, nálam 2200-an gyógyulnak. Ma már - lendült bele mondanivalójába — nyíltan beszélhetünk a vegyipar, a lég­szennyeződés egészségkárosító hatásáról. Bizonyítható, hogy a megbetegedésben nem csupán a genetikai hajlam játszik szere­pet, hanem az ismételt, ki nem kezelt vírusos fertőzés, a helyte­len táplálkozás és az említett stresszhatás is. Mindez aláássa a szervezet védekezőképessé­gét. Erre épül, mint allergén, a házi és a virágpor, a virágzó gyom, tehát nem csoda, hogy a népesség harminc százaléka allergiás valamire. Telefoncsengés szakítja félbe Kossár doktornőt, s mialatt be­szél, körülnézhettem a rendelő előtti váróteremben is. A falakat színes képek díszítik, tiltó és figyelmeztető táblák sokasága, melyekből a laikus is ért. — A virágporra, szénára aller­giás gyerekeknek — a virágzás idején — szemüvegviselést aján­lok. Szinte parancs a gyakori arc-és hajmosás, ám tilos, főleg szeles időén, a szabadban vég­zett torna, a játék. Ajánlott a sé­ta esőben és eső után, az úszás és teremtorna, illetve télen a ho­ki, korcsolya. Az élsport nem az allergiás gyerekeknek való — magyarázta a képeket. — Ha ezeket a tanácsokat megfogad­ják -főleg a szülők -, s a gyere­kek állandó kezelés alatt van­nak, vagyis rendszeresen szedik a gyógyszert, szezon előtt meg­kapják hat injekciójukat, beteg­ségük, allergiájuk féken tartha­tó, s nem keli, hogy asztmává fejlődjön.- Ez meg milyen bogár? — kér­dezem némi undorral az egyik ábrára meredve. Az orvosnő jót derül savanyú ábrázatom láttán, s elmondja, ez a „kedvenc“ ál­latkája, amelyre nemcsak a ren­A rengeteg bajt okozó atka, sokszoros nagyításban U mA virágpor a bűnös? BOg“'Ííipfi “ Allergiád!«« Liga delőbe járó gyerekek, hanem ő maga is allergiás. így meg­tudom, a bogár neve atka, szabad szemmel nem látható, viszont megtalálható a házi porban és a toliban. Persze, lehet védekez­ni ellene, csak gyakran kell na­pon szellőztetni az ágyneműt, illetve nedves ruhával kell port törülni.- Amikor a szülő először ke­resi fel rendelőnket, megbeszé­lem vele gyermeke életmódjá­nak megváltoztatását. Mond­jam, mi a teendő? — kérdezi hirtelen, majd gyors felsorolásba fog. - El kell távolítani a lakás­ból a diffenbachiákat és a kak­tuszokat. A gyerek nem ehet mézet, nem ihat gyógyteát. Meg kell válnia a pelyhes, szőrös háziállatoktól, búcsút kell ven­nie a plüssjátékoktól is. Ha a család teheti mondjon le a fal- tól-falig szőnyegről (nem tartha­tó tisztán), távolítsa el az ugyancsak porfogó sötétítő füg­gönyöket, s a gyerek toll ágyne­műjét ki kell cserélnie műanyag­ra. Persze, eleve az lenne a leg­jobb, ha két allergiás nem háza­sodna össze, s ha mégis úgy adódik, a családtervezésnél ügyeljenek arra, hogy a baba ősszel vagy télen szülessen. Mert azt tudni kell, s nem győ­zöm eléggé hangsúlyozni, hogy az újszülött hajlammal születik. Az anya szoptassa csemetéjét minél hosszabb ideig, s míg csak teheti, ne adja közösségbe. Ügyeljen gyermeke testedzésé­re, a hétvégeket a család töltse a városon kívül. Mondjam azt, vigye gyermekét felváltva hol a Tátrába, hol az Adriai tenger mellé? Arra volna ugyanis a leg­nagyobb szüksége! Megtudom azt is, a rendelő­ben ősszel, majd tavasszal svan a nagyüzem. Akkor, amikor a természet már pihenni készül, végzik el azokat a teszteket, me­lyekből kiderül (ha kiderül), mire is allergiás a gyerek. Ha az ételre allergiás, diétával orvosol­ják a bajt. Sok gyerek étrendjé­ben nem szerepelhet a tej, tojás, kakaó, csoki, az aromatikus éte­lek többsége, de gyakran a déli gyümölcs sem. - Sajnos, a tesz­tek nem adnak pontos választ, ha volna RIA-műszerünk, meg­szűnnének gondjaink. Kevés vérből kimutathatnánk a baj okát... —tör fel az orvosnőből a sóhaj. - Csak mint az egészség­ügyben általában, nincs deviza sem a műszerezettségünk javí­tására, sem pedig a gyógysze­rekre. Erre az évre (pedig emel­kedik a betegek száma és ma­napság a csecsemőkori allergia sem ritkaság) egyharmaddal ke­vesebb gyógyszert kaptunk. Egy-egy gyerek havi gyógyszer­adagja Intal esetében 540, Za- ditennél 320 koronába kerül. A körzetembe tartozók közül 579 gyereket állandóan gyógyszerezni kell, harmincket- ten mindkét gyógyszert szedik. És pénzbe kerül persze az is, hogy évente - mindig szezon előtt - hatszor blokkoló ellen­anyagokat juttatunk szerveze­tükbe, injekció formájában. Az orvosok többet nem tehetnek. A társadalom feladata megtenni mindent életkörülményeink ja­vításáért. Ez ugyanis gazdasági érdek is, hiszen csupán ebben a rendelőben (Pozsony min­den városkerületében működik ilyen) 1990-ben 2 710 000 ko­ronát költünk majd a gyerekek gyógyszereire. Gyakorlatból elő­re tudom, hogy ezt az össze­get biztosan túllépjük. Az érdekelt orvosok — kevés az allergológus — túlfeszített munkatempóban végzik nem könnyű hivatásukat, társadalmi, szakmai, anyagi elismerés híján. Mégis, betegeik érdekét szem előtt tartva megalakították az Allergiaellenes Ligát. Azt vár­ják, hogy a környezetszennye­zésért felelős vállalatok, intéz­mények, de a szimpatizáló ma­gánszemélyek anyagilag támo­gatják majd őket (a számla szá­ma: Vseobecná úverová banka, pobocka Bratislava-vidiek, bez- ny úcet 104939 - 012 valamint Devizovy úcet 34833-60552- 042), s az adományokból gyógyszert, műszert vásárolhat­nak. A liga életrehívói szabadi­dőközpontról álmodnak, ahol az allergiás gyerekek kedvükre sportolhatnának. A barlanggyó­gyászat és a gyógyfürdők szük­ségéről beszélnek, s tudják, hogy a Driny barlang megfelelő volna. Azt szeretnék, ha valamelyik barlang környéki vállalati üdülő­ből szanatórium válhatna. S nem utolsósorban monitorozni akar­ják a levegőszennyeződést, mi­vel úgy vélik, az ökológiai méré­sek nem tükrözik a valóságot. Jócskán belefeledkeztünk a beszélgetésbe, este lett, mire elhagytuk a rendelőt. - Mutatok valamit — mondta beszélgetőtár­sam, s a panelrengeteg sűrűjében megbúvó tenyérnyi zöldterület­re hívta fel a figyelmemet. Min­denhol virágzott a fű, a gyom, szállt a por és a nyárga pihéje. - Nem a pihe a bűnös, hanem a virágzó fű. A virágporszem­csék és a kavargó por rárakód­nak a pihére, amely így hatvá­nyozottan irritálja a nyálkahár­tyát. Valaha nem nőhetett ma­gasra a fű, mindig volt vállalko­zó, aki lekaszálta, a szénát pe­dig összegyűjtötte, s elszállítot­ta. Felháborító, hogy ma, ami­kor annyi az allergiás gyermek, sem a nemzeti bizottságok, sem a közterületfenntartó vállalatok nem gondozzák azt a kevés zöldterületet sem, ami itt Liget­falun található. Igaz is, miért?! Péterfi Szonya államhatáron nem találkozom járőrözó katonákkal, a mű­szaki zárnak is már csak a he­lye látszik, amely sebhelyként éktelenkedik a búzatábla közepén. A senki földjén, az egykori határsávban jó pár métert gyalogol­hatok a Morva folyóig, amelynek közepe az államhatár. Erre egyébként a még festék- szagú táblák is figyelmeztetnek.- A mintegy száz kilométeres határsza­kaszon május 18-ra távolítottuk el a műsza­ki berendezéseket és az őrtornyok egy részét is ledöntöttük már. A fa- és betonosz­lopokat, a kerítésdrótot értékesítettük - mondja Ondrej Petergáö, az SZNF határ- ördandár nemrég kinevezett parancsnoka, aki tizenkilenc évi kényszerpihenő után öl­tötte újra magára a határőrség egyenru­háját. Szótlanul megyünk egymás mellett, elha­ladunk az egykori gajaryi vámhivatal előtt. A háború előtt kis forgalmú határetkelőhely volt itt, ma már a folyót átívelő hídnak nyoma sincs. Aki útlevéllel akar a túloldalra, Ausztriába átmenni, annak bizony jó nagyot kell kerülnie. Vannak, akik a műszaki határ­zár lebontását különösképpen értelmezik. Záhorská Vés térségében három fiatal elha­tározta, hogy átússza a folyót, sajnos egyi­kük vízbe fulladt ..- Az ember nehezen érti meg, hogy ma, amikor bárki útlevéllel oda utazhat, ahová akar, háromszor olyan nyomás nehezedik az úgynevezett zöld határra, mint a múlt­ban. Vietnami, lengyel, bolgár, törők állam­polgárok igyekeznek illegálisan átjutni rajta. A határsértők között szép számmal vannak csehszlovák állampolgárok is. többségük nemrég szabadult a büntetésvégrehajtó in­tézetekből. Attól tartok, hogy egy részük bűncselekmény elkövetésére készül, mint ahogy erre az utóbbi hónapokban volt pél­da. A tiltott határsértés ma már csak kihá­- Egyelőre még szükség van a kiskato- nákra is, de fokozatosan a hivatásos állo­mány veszi át a szolgálatot. A hadseregből, a rendőrségből, de a polgári életből is többen szeretnének a határrendőrségben szolgálni. Ám amíg az új parlament nem hoz törvényt a testület létrehozásáról, csak kísérletezünk - veszi át a szót Ladislav Fajkoé alezredes a parancsnok helyettese. ÚJ ALAPOKON AZ ÁLLAMHATÁR VÉDELME • NÖVEKSZIK A HA­TÁRSÉRTŐK SZÁMA • GONDTERHELTEK A HATÁRSÁV TERMÉ­SZETVÉDŐI gásnak számít. így aztán van olyan külföldi állampolgár, aki többször is megpróbálko­zik. Törvényeink ebben a vonatkozásban hiányosak, azt hiszem mielőbb módosítani kell őket. A határőrdandár 350 kilométernyi állam­határt őriz, Ipolyságtól egészen Kútyig. Ezen a szakaszon mindenütt folyók képezik a határt. A dandár a múltban a határőrség kötelékében a legjobb magasabb egység­nek számított. Talán azért is döntöttek úgy, hogy az országban elsőként itt veszi át a határrendörség az államhatár védelmét. A szolgálati kutyák többségét az üzemek és szövetkezetek veszik meg. Ma már az államhatár őreinek nem nyomkereső ku­tyákra van szükségük, hanem inkább olya­nokra, amelyek megtalálják a fegyvert, a ká­bítószert. Terjed a csempészet, de formáló­dó határrendörség csakis a lakosok segít­ségével veheti fel vele a harcot.- Akit a túloldalon határsértésen érnek, azt harmincezer schillingre bírságolhatják meg az osztrák kollégák. Egy kormányközi megállapodás értelmében a bűncselek­mény elkövetőjét abban az országban állít­ják bíróság elé, ahol elfogták, de a büntetést már abban az országban töltik le, amelynek állampolgára - közli Petergáö alezredes. Azt, hogy nincs határsáv, nincsen műsza­ki határzár, sokan úgy értelmezik, hogy ezen a területen ma már mindent szabad. A Morva folyó torkolatát, a folyó alsó szaka­szát motorcsónakok zaja veri fel, holott a folyón még csónakázni sem szabad. Né- hányan legszívesebben az autóból hor­gásznának. A vadászok is elfelejtik, hogy csak meghatározott időpontban hódolhat­nak kedvtelésüknek. A határzár védte a ter­mészetet, az állatokat, de najpainkban az emberek helyrehozhatatlan károkat okoz­hatnak.- Arra külön büszkék vagyunk, hogy a dandárhoz tartozó szakaszon megmaradt a hód, a túzok, sőt még vadliba is fészkel itt. Félő, hogy ha nem vigyázunk, örökre elve­szítjük őket. Ezért is igyekszünk együttmű­ködni a környezetvédőkkel. Negyven évig senki sem bolygatta a határmenti területet. Jó lenne, ha a műszaki zár eltávolítása után is minden úgy maradhatna, mint korábban volt, védett lenne ez a terület. A vasfüggöny felgördült, nincs többé. Ele­get tettünk a nemzetközi szerződéseknek, az állampolgárok kívánságának. Érthető, hogy ma sokan kíváncsiak az államhatárra, de ha nincsenek is ott minden lépésen a határőrök, ügyelnünk kell az államhatár sérthetetlenségére és a természet védel- mére. Németh János

Next

/
Oldalképek
Tartalom