Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-27 / 30. szám

Vasárnap 1990. Július 29. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.10, nyugszik 20.19 Kö­zép-Szlovákia: 05.17, nyugszik 20.26 Nyugat- Szlovákia: 05.23, nyugszik 20.32 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia. 13.42, nyugszik 22.57 Közép-Szlovákia: 13.49, nyugszik 23.04 Nyugat- Szlovákia 13.55, nyugszik 23.10 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MÁRTA, FLÓRA nevű kedves olvasóinkat • 1890-ben született Vincent van GOGH holland festő és grafikus (t 1853) • 1900-ban született Eyvind JOHNSON No- bel-dfias svéd regényíró (t 1976). A VASÁRNAP következő számának tartalmából 1968 AUGUSZTUSA ÉS A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYARSÁG Kövesdi János interjúja dr. Szabó Rezső állanijogásszal, az 1968-as szlovák reformparlament alelnökével „...OTT NEM ILYEN SZÉP ZÖLD A FÜ“ Gazdag József riportja a csernobili gyerekekről Ml LESZ BELŐLED, EMBERKE? Péterfi Szonya riportja a nevelőotthonok lakóiról BESZÉLGETÉS A CENZÚRÁRÓL Kövesdi Károly Írása MOST MÁR TUDOM, KI VAGYOK Móra Ferenc elbeszélése ROMÁNIAI MAGYAR KÖLTŐK VERSEI Állandó rovataink: KERESZTREJTVÉNY GYERMEKVILÁG HÁZUNKTÁJA HOGY MIK VANNAK! I Levetek pnBBfckfl Vélemények KÖZPONTI ÁREMELÉS - SZABADÁRAK? Az élelmiszerek kiskereskedelmi árának régóta emlegetett emelése bekövetkezett. Néhány termék új ára szinte sokko- lóan hat. A polcok, hűtőpultok előtt megilletődve állok - s gon­dolom, nem vagyok egyedül. Azon morfondírozom, milyen kulcs szerint állapították meg az új árakat. A sajtó előzetes árjegyzéke csak egy része volt annak, ami a valóságban bekövetkezett. Főleg a tőkehúsokat, hentesáru­kat és néhány konzervfélét említette, valamint a tejtermékeket és lisztféléket, s most látom, hogy - talán az étolaj kivételével- az élelmiszeráruk egész skáláját érintette. Mert jóval drágább lett például a mák. Az első osztályú 15 koronáról, illetve a másodosztályú 13,50-ről egyaránt 18 koronára ment fel. Drágultak a pudingporok, kekszek, gyü­mölcsízek, szörpök, félkészáruk és száraz tésztafélék, amire nem is gondoltam. Hörcsögként nem halmoztam össze nagy mennyiségű élelmiszert, de most látom, hogy jó lett volna legalább néhány hetes tartalékot bekószíteni. Ugyanis lakóte­lepünk és környékén - legalább öt élelmiszerüzletben - már egy jó hónapja nincs cukor - pedig itt a befőzés ideje s eltűntek a fűszerek. S ami meglepő, az árak nem egysége­sek. Úgy látszik, nálunk is divatba jönnek a szabadáras termékek. Ezért ajánlani tudom a háziasszonyoknak, hogy mielőtt vásárolnának, tájékozódjanak az árak labirintusában. Míg az egyik üzletben a II. osztályú rizs ára 8,50-re ment fel, másutt maradt a régi ár, vagy az 5,20-as tarhonya, van, ahol 7 koronába kerül, van, ahol csak 6,50-be. Viszont az egyik üzletben prágai spagettit fedeztem fel - változatlan áron -, amit már legalább egy éve nem kaptam sehol. A Vínea üdítőital 6 koronás új árát több helyen kiírták a pénztárnál, míg másutt nem árazták át. Ha az átárazás központi árlista szerint történt, mivel magyarázható az eltérés? Viszonylag nem nagy összegről van szó, de sok kicsi sokra megy. Vitatható a kereskedelmi miniszter tanácsosának a minap elhangzott nyilatkozata is a tévé egyik esti kerekasztal- beszélgetésén, mely szerint a személyenként kapott 140 korona jövedelemkiegészítés a csehszlovákiai családok 75 százalékánál elegendő. Én a két főre eső állami támogatást már az első héten „kimerítettem“, pedig semmi fölöslegeset nem vásároltam. Csak hát itt a szünidő, együtt a család- nincs üzemi koszt, iskolai menza -, több kell a konyhára. Az ésszerű táplálkozást szem előtt tartva az eddigi élelmiszerfé­léket továbbra is meg kell vásárolni, legyen az bármilyen drága. -tgá­Ml HÚZZUK A RÖVIDEBBET? Ezzel a címmel jelent meg a Vasárnap 27. számában július 6-án Futó Csaba írása, aki a Galántai Állami Gazdaság dolgozójaként több éve hord savót, illetve tejet a Milex galántai üzeméből. „Tudom, hogy a mezőgazdasági vállalatokból beszállított tejet a helyszínen vizsgálják, s ha véletlenül savanyú, nem veszik át tőlük. Ha azonban náluk, az ő hanyagságuk, nemtörődömségük miatt megy tönkre a tej - s ez az utóbbi időben többször is előfordult -, rákényszerítik a mezőgazdasági vállalatokat, hogy azt visszavásárol­ják tőlük. Megértem, hogy a tejet nem lehet kidobni, akkor sem, ha megsavanyodott. De azt nem értem, miért kell a mezőgazdasági vállalatoknak ráfizetniük erre..." Ez az állítás elfogult, és nem felel meg a valóságnak, ezért fontosnak tartjuk a reagálást. Tudvalevő, hogy a Milex gaiántai üzeméhez tartozik Közép-Európa egyik legnagyobb tejporlasztó üzeme, amely az üzembe helyezése óta teljes mértékben a mezőgazdaság szolgálatában áll. A műszaki berendezés meghibásodásakor a túltelített prolasztó nem képes feldolgozni a begyűjtött tej egész mennyiségét, és ilyenkor a károk elhárítása érdekében szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemek a lefölözött, feldolgozott tejet visszavásárolják az állatok etetésére. A cikk szerint úgy tűnhet a kívülállónak, hogy a tejüzem dolgozói­nak felelőtlensége okozza az említett helyzetet. Ezt a téves nézetet teljes mértékben visszautasítjuk a tejüzem becsületes dolgozói nevé­ben. Bergendi Jenöné és Szedlár Lászlóné A „KÖMÉNYMAGOS“ KENYÉR Pár napja megállított az egyik ismerősöm. Képzeld, a fele­ségem a minap - a véletlen folytán éppen az áremelések első napján - friss, fehér kenyeret vett. Illatosat, ropogósát. Gyermekemmel együtt alig vártuk, hogy vacsorára egy jót együnk belőle. Vajjal, paradicsommal, paprikával - mesélte. Álmélkodni is alig győzött, amikor megszelve, a szeletet megkenni készülve, apró, fekete pettyeket vett észre benne. Új kenyér, köménymagos, gondolta, de a felesége tagadban rázta a fejét. Állította, hogy fehéret vett. Jobban megnézve a pettyeket, kiderült, hogy azoknak apró lábaik, sőt fejük is van. Csekélység, szeletenként tizenhetet számolt meg belő­lük, illetve csipkedett ki, s rakta őket egy rakásra. Gyermeke kérdésére, hogy miért nem vajazza meg, csak gondolatban válaszolt: „húsos“ kenyeret nem szokás megvajazni. Talán konkrét választ kapunk a losonci pékektől, hogy mi történt kenyérdagasztás közben. S várhatjuk-e, hogy a leg­közelebbi „szerencsés“ vásárló nagyobb, négy lábú húsda­rabokat talál a drágábban vásárolt kenyérben? S próbál majd választ keresni gyermekének, hogy aznap miért nem ehet vajas kenyerét. Puntigán József HA VÉGRE ITT A NYÁR, ÉS MELEG AZ IDŐ, AZ EMBER STRANDRA JÁR... Hana Floriánová felvétele “ÜMhegtlHi Nem az ő bűnük Az író-olvasó találkozók min­den alkalommal meglepetéssel szolgálnak. Néha örömet sze­reznek, olykor elcsüggesztik vagy feldühítik az embereket. A jó múltkor egy dél-szlová­kiai ipari szakiskolába hívtak, ahol egy termecskében 20-30 tanu­lóval találkoztam. A szokásos bevezető után életemről mesél­tem, verseimből olvastam föl ne­kik, s hogy ne unatkozzanak olyan nagyon, kötetlen beszél­getést ajánlottam. Egy is, más is szóba került. Én a könyvekre, az olvasás él­ményeire, hasznosságára terel­tem a szót. Érdekelt a fiúk szelle­mi színvonala is. Bár ne érde­kelt volna. Kiderült, hogy a tanu­lók sorában csak egy olvasott könyvet. Túlnyomó részük egyáltalán nem vett még a kezé­be könyvet a kötelező tanköny­vön kívül. Az írókat nem ismer­ték, Petőfin kívül senkit sem tud­tak megnevezni, de őt sem azért, mintha olvasgatták volna verseit. Teljesen leforráztak a dolgok. Tizennyolc év körüli fiúk, akik nem nyúltak még könyv után s könyvtárat sem láttak befülröl Mire mennek majd ezek az élet­ben? Fölismerik-e majd a műve­lődés fontosságát, az olvasás szépségét, a könyv lelki élmé­nyeket kínáló, emberformáló szükségét? Kérdéses. Nemcsak az 6 bűnük ez a lelki sötétség. Szülőké, nevelőké, tár­sadalomé, mindnyájunké. Hány dél-szlovákiai magyar fiatal hányódik Igya tudatlanság, műveletlenség éjszakájában? Akiknek fogalmuk sincs zenéről, képzőművészetről, irodalomról. Ki menti meg őket? Dénes György Mikor (miért és kik) bombázták Kassát? Úgy vélem, hogy az Új Szó június 6-i számában megjelent Mikó Jenő írásába hiba csúszott. Kassát nem 1938-ban, hanem 1941-ben bombáz­ták, ürügyül, hogy Horthyék hadat üzenjenek a Szovjetuniónak. Csiba Géza Komárom Igen, olvasónknak igaza van: Kassa bombázására 1941. június 26-án került sor. A város fölött vala­mivel 13 óra után három német típusú repülőgép jelent meg. Az idő­pont biztos, ezzel szemben az átfes­tett felségjelű gépek hovatartozásá­ról már nem ilyen egyöntetű a véle­mény. A repülőgépek a város fölötti rövid körözés után 27 bombát dob­tak le. A halálos áldozatok száma úgyszintén 27. Az igazság kedvéért leszögezhet­jük, hogy Kassát 1938-ban vissza­csatolták Magyarországhoz és az 1941-es bombázás előtt alig négy nappal megkezdődött a németek tá­madása a Szovjetunió ellen. Felfi- gyeltetö tény, hogy Magyarország Kassa bombázását használta ürü­gyül a Szovjetunió elleni hadba lé­péshez. A légiriadót valamivel 14 óra előtt fújták le, s már alig két óra múlva hevenyében összeült a magyar kor­mány és sorsdöntő határozatot ho­zott: Magyarország hadat üzent' a Szovjetuniónak. Másnap magyar repülőgépek már szovjet városokat bombáztak és a magyar hadsereg átlépte a szovjet határt. A háború után Nyugaton mene­déket kereső Horthy Miklós emlék­iratai 1953-ban Bonnban jelentek meg. Ebben némi fényt derít az akkori eseményekre. A repülőgépek hovatartozását illetően már akkor is voltak kételyek. A magyar főhadi­szállás parancsnoka a gyorsvizsgá­lat eredményeként úgy tájékoztatta a kormányt, hogy a repülőgépek szovjetek voltak és a bombaszilán­kokon leningrádi gyár cégjelzését találták. Moszkva tiltakozott a vád ellen, és Kristóffy moszkvai magyar követ táviratban értesítette Bár- dossy miniszterelnököt Molotov ígé­retéről, hogy amennyiben Magyaror­szág megőrzi semlegességét, a Szovjetunió kész segítséget nyúj­tani Erdély kérdésében. Horthy szerint Sárdossy ezt a táv­iratot eltitkolta és erről a kormány­zót csak három évvel később tájé­koztatta. Horthy előtt egy további tényt is elhallgattak. A kormányzó emlékiratai szerint arról az írásbeli jelentésről se értesítették őt, ame­lyet a kassai repülőtér parancsnoka küldött Bárdossy miniszterelnöknek, leszögezve, hogy Kassát német re­pülőgépek bombázták. Mi hát az igazság? Létezett egy másik verzió, amely szerint Kassa bombázása a fasiszta német hadvezetés műve volt, mivel­hogy ezzel akarták Magyarországot a maguk oldalán a Szovjetunió elleni háborúba sodorni. Egyelőre ez is csak feltevés. Sok minden azonban ellene szól. Hitler „villámháborúban“, néhány hónap alatt tervezte a Szovjetunió leroha- nását. A háború kezdeti stádiumá­ban nem volt szüksége olyan szö­vetségesekre, akikkel a koncon osz­toznia kellett volna. A Hitler és Horthy közötti tárgyalások jegyzőkönyvei­ből is inkább az tűnik ki, hogy a né­met hadseregnek Magyarországra csak mint szabad felvonulási terület­re és éléskamrára volt szüksége. További találgatás, hogy az átfes­tett felségjelű repülőgépeket a ma­gyar légierő valamiféle összeeskü­vés alapján vetette be. Ebben az időben már a Szlovák Állam és Ro­mánia is hadban állt a Szovjetunió­val. A magyar uralkodó körök a könnyű zsákmány, a háborút kö­vető osztozkodás reményében szálltak hadba Hitler oldalán. E sorsdöntő lépés tragikus követ­kezményei Magyarország számára jól ismertek. Kassa bombázásának kérdése azonban még tisztázásra vár. zs. I. 2 1990. VII. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom