Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-20 / 29. szám

• M I . • 4gj! Mi lett velük? iíÉhk'm ' m^m okszoros válogatott és több tucat bajnoki cím tulajdonosa. Kivéte­les tudását a 60-as és 70-es években három-négy számban is kamatoztatta. A 100 és 200 méteres síkfutásban, a 100 méteres gáton és ötpróbában is a csehszlovák élmezőnybe tartozott, de legnagyobb sikereit a szívéhez legköze­lebb álló távolugrásban aratta. 1972- ben, a müncheni ötkarikás játékokon kétéves kihagyás után (anyaszabadsá­gon volt) új csehszlovák csúccsal bronz­érmet nyert. Ez egyben azt is jelentette, hogy ő lett az első szlovákiai atlétanő, aki olimpián a győzelmi dobogóra állha­tott. Két év múlva Európai-bajnoki ezüst­érmes lett. Pályafutását 33 évesen fe­jezte be. Rég volt, szép volt, igaz volt. Mielőtt felidéztük volna a hajdani nagy versenyek légkörét, és feltettem volna a feleimben szereplő kérdést, a számok játékához folyamodtam. Kikerestem áu- ranová Kucman Éva egyéni csúcsait,és összehasonlítottam őket a nem egész három héttel ezelőtti országos atlétikai liga eredményeivel. Nos, a csaknem két évtizedes hátrány ellenére áuranovának még ma is lenne keresnivalója a hazai tartanon. Száz és kétszáz méteren, va­lamint 100 m gáton a második helyen végzett volna, a távolugrásban pedig óriási fölénnyel ő vitte volna el a pálmát. • Örül, hogy eredményei ennyire idöállóak, vagy inkább bosszan­kodik?- Nem, ennek egyáltalán nem örülhe­tek. Az említett tények inkább elszomorí­tanák. Szégyen, hogy egyetlen verseny- zönónk sem jutott hat méter fölé, és hogy a győztesek eredményeit egyálta­lán össze lehet hasonlítani a húsz évvel ezelőttiekkel. Sokkal boldogabb lennék, ha most arról beszélhetnénk, legjobbja­inkat csak centiméterek, vagy tizedmá- sodpercek választják el az európai él­mezőnytől. • Miben látja az egyre nagyobb lemaradás fő okát?- Ahhoz, hogy tárgyilagosan ítélhes­sem meg a helyzetet, ismernem kellene a mai versenyzők feltételeit. Mi annak idején ideális körülmények között ké­szülhettünk. Biztos vagyok benne, ezen a téren nem romlott a helyzet. Sőt. Az edzők szaktudása sem csökkent, a fiata­lok sem lettek kevésbé tehetségesek. A legnagyobb hibát tehát abban látom - de ez közhelyként hangzik majd -, hogy zömük, beleértve a sportolókat is, egyre inkább a fogyasztói társadalom felé orientálódik. Csak kapni akarnak, áldozatokra nemigen képesek. Mi annak idején könnyű szívvel mondtunk le a kü­lönböző szórakozásokról. Nem éltünk a pénz bűvkörében sem. Ma, ha valaki sportolni kezd, tisztelet a kivételnek, nem a mozgás örömét keresi elsősor­ban, de főleg a külföldi utak és a jó kereseti lehetőségek iebegnek a szeme előtt. Én annak idején az olimpiai bronz­éremért egy háromszobás lakást kap­tam, és nagyon boldog voltam. Még ma is ott lakunk. • Visszavonulása után Nygrynova személyében méltó követője akadt. Aztán, szinte üstökösként robban az európai élvonalba Murková, későbbi fedettpályás Európa-bajnokunk. Az aprótermetű besztercebányai lány hazánkban elsőként szárnyalta túl a bűvös hét métert, majd teljesen váratlanul, sikerei csúcsán,egyik nap­ról a másikra kijelentette, abbahagyja a versenyzést. Egy idő után a szakve­zetők és edzők unszolására ugyan visszatért a pályára, de valamirevaló eredményt már nem sikerült elérnie, és nemsokára végképp befejezte pá­lyafutását. Akkor a jól értesültek azt rebesgették, hogy Murková a továb­biakban nem volt hajlandó ajzósze­rekkel versenyezni. A dopping,sajnos beárnyékolta a sokáig tisztának hitt atlétika világát is. Vajon korábban is éltek vele?- Igen, előfordult. Bár akkoriban ez még nem volt téma. Emlékszem, hogy néhányan, elsősorban férfiak, külöldi út­jaik során néha beszereztek különböző szereket. Természetesen nálunk ezt senki sem vallotta be, és az újságok hasábjain is csak a nyugaton történt hasonló eseteket „szellőztették“. Világ­életemben elleneztem az ilyesfajta erő­sítést. Nemcsak a fair play miatt, hanem elsősorban azért, mert nő akartam ma­radni. Láttam, miként változik néhány sportolónő hangja, milyen fiziológiai vál­tozásokon mennek keresztül. En ebből nem kértem. Családcentrikus vagyok, három gyermeket akartam, és ez a vá­gyam szerencsére teljesült. • Igen. A szülés sem akadályozta meg, hocjy visszatérjen a sportpályá­ra, és olimpiai érmet nyerjen...- Valóban. Hozzá kell azonban ten­nem, hogy a müncheni csapatba csak az utolsó pillanatban jutottam be. A kétéves kihagyás túl nagy hátrányt jelentett, és így érthetően senki sem számolt velem. Csak edzőm, Pavel Glesk bízott ben­nem. Neki lett igaza. Nem egész három hónappal az olimpia előtt a P-T-S-en 658 cm-el új csehszlovák csúcsot ugrot­tam, de még ez az eredmény sem bizto­sította a kiutazást. Az országos bajnok­ságon bizonyítanom kellett, hogy rekor­dom nem a véletlen műve. Münchenben már felszabadultan versenyeztem, és rövid időn belül kétszer is megjavítottam az országos csúcsot. A 667 cm-es ugrá­som bronzérmet jelentett. Volt ugyan EBt % Pir % í % m' I li . V C-1 még egy jobb kísérletem is. Állítólag azzal még a győztes NSZK-beli Rosen- dahlt is megeíőztem volna, sajnos be­léptem. De erről nem érdemes beszélni. • Említette, három gyermeke van. Vajon ők követték szüleik példáját? (áuranová férje szintén atletizált, ma­gasugró volt). Elsöszülött gyermekem Éva, nyom­dokainkban haladt. De miután nem jutott be a főiskolára, dolgozni ment, fokozato­san leépítette a sportot. A mozi, színház és diszkó világa vonzóbb volt számára, mint a rendszeres, kemény edzések, melyek ráadásul még nem garantálták a sikert. Tehát lányomra is érvényes az, amit a mai fiatalokról mondtam. Danka, aki 11 éves, született tehetség. Bármi­lyen sportággal próbálkozik, biztatóak az eredményei. Egyelőre nem döntött, hogy mit is akar csinálni; én nem befolyáso­lom. Attól tartok azonban, hogy ő sem eléggé kitartó és szorgalmas. Enélkül pedig nem terem babér. Kilencéves Pé­ter fiam már egész pici korától a futbal- labda bűvöletében él. Bízom benne, hogy egyszer kiváló balszélső válik be­lőle. • Beszéljünk ismét a mamáról. Mit csinál ma a hajdani válogatott atlé­tanő?- Egészen prózai foglalkozást válasz­tottam. Egy pozsonyi házkezelőségen technikusként dolgozom. Szeretem a munkámat, és ez a legfontosabb. • Ez azt jelenti, hogy az atlétikával megszűnt mindennemű kapcsolata?-Tulajdonképpen igen. Volt ugyan egy időszak, amikor az olimpiai bizott­ságban tevékenykedtem, de az utazá­sok a fővárosba, a munka és a gyere­kek minden időmet lekötötték, ezért le­mondtam tisztségemről. Munkahelye­men néha szervezek sportvetélkedőket, gyermekeimmel is szoktam olykor ko­cogni. Ez minden. • Mikor volt legutóbb atlétikai ver­senyen?-A Pozsony Nagydíjon, örültem, hogy az egyik legjobb eredmény pont az én számomban, a női távolugrásban született. Nagyon szurkoltam Csisztya- kovának. • Köztudott, hogy pályafutását Dunaszerdahelyen kezdte. Milyen a viszonya a Csallóköz „fővárosá­hoz“ és a DAC-hoz?- A lehető legjobb. Ott cseperedtem fel, ismerkedtem meg a sporttal, és még ma is ott él édesanyám. Fivérem a DAC- ban tevékenykedik, így természetes, hogy a szerdahelyi futballistáknak szorí­tok. Remélem, a csapat összeszedi ma­gát, és még sok örömet szerez szurkoló­inak. • A beszélgetést zárjuk le egy to­vábbi focikérdéssel. Kinek szurkolt az olaszországi vb-n?- A hazai együttesnek, örülök, hogy ha már Vialliék nem lettek világbajnokok, legalább a bronzérem az övék lehetett. Legnagyobb csalódást a játékvezetők okozták. Többen kritikán aluli teljesít­ményt nyújtottak. Ordódy Vilmos Nagyon sok egykori világhírű szovjet spor­toló későbbi életszakaszáról érkeznek szo­morú hírek a Szovjetunióból. így például Szverdlovszkból azt jelentették, hogy Andrej Prokofjev, aki a 4x100-as sikfutó váltó tag­jaként olimpiai Bajnok lett, miután befejező­dött a sportkarrierje, olyan kilátástalannak érezte sorsát, hogy alkoholistává vált, és vé­gül felakasztotta magát. Ez tavaly júniusban történt, de a sajtó - felsőbb utasításra - elhall­gatta a tragédiát. Még olyan, a sporttörténe­lemben kiemelkedőnek számító sportoló, mint Olga Korbut is úgy vélekedett, hogy miután abbahagyta, azok, akik azelőtt körül­rajongták, még köszönni is elfelejtettek neki. Korbut mindenesetre él, nem úgy, mint Alek- szandr Volinkin, az egykori műugró szovjet bajnok, aki elhagyatottságában inni kezdett, és alkoholmérgezésben meghalt. A labdarú­gók közül ugyanilyen sorsra jutott Valerij Vorohin, Mihail Bulgakov pedig kiugrott egy lakótelepi ház tizenegyedik emeletéről. Az egykori olimpiai bajnok és háromszoros világ­bajnok súlyemelő, Alekszej Vahonyin sport- pályafutását követően sírásóként dolgozott, majd rossz társaságba keveredett, és végül egy rablás tetteseként börtönbe került. Jele- na Muhinának, aki 1982-ben edzés közben súlyos gerincsérülést szenvedett, először mindössze havi 120 rubeles kegydíjat fizet­tek, s csak a sportközvélemény tiltakozására adtak neki némi kártérítést az állami szovjet sporthivataltól. Nemrégiben hoztak csak tör­vényt az egykori sportolók nyugdíjáról, de ez a jogszabály js csupán a sport érdemes SPORTVILÁG ’90 mestereiről „gondoskodik", valamint olyan nemzetközi szintű versenyzőkről, akik leg­alább hat esztendőn át voltak tagjai a szovjet válogatottnak. ISMÉT NEONÁCIK! Alig van már a - lassan volt - NDK-ban olyan pálya, stadion, amelynek nézőterét ne kerítették volna hatalmukba a huligánok. Eb­ben a tekintetben - sajnos - már megvalósult a német egység: nyugatról keletre is átjárnak az erőszak megszállottái, akik szoros kap­csolatban állnak a neonáci mozgalmakkal is. CSONTOS A KUPAGYŐZTESNÉL A magyar születésű, 23 esztendős Cson­tos Gábor összerúgta a port az NSZK röp­labda-válogatottjának edzőjével, a román Stelian Moculescuval, és ezért bejelentette, hogy nem akar tovább a német válogatottban játszani. Az ügyet közvetítők útján rendbe hozták, Csontos az 1991 -es Európa-bajnok- ságig tovább vállalja a válogatottságot. Egy­ben további két évre leszerződött a Moerser SC-hez, a bajnokság második helyezettjé­hez, az Európa Kupa győzteséhez. MADRID FUTBALL-INGATLANJA Negyedszázadra szóló szerződést írt alá a Real Madrid a Dornával, egy spanyolorszá­gi ingatlanügynökséggel, amely a sportban egyre élénkebb marketing tevékenységet folytat. A szerződés szerint nem kevesebb, mint 264 millió nyugatnémet márkának meg­felelő peseta folyik be az elkövetkező 25 év alatt a Real Madrid kasszájába. Cserébe a Dorna a Reál új sportcsarnokát, valamint nyaranként a stadionját popkoncertekre és más ünnepségekre használhatja. Emellett a Real Madrid nevével hirdethet, és a követ­kező 11 esztendőben mind a Bernabeu stadi­onban, mind pedig az új sportcsarnokban valamennyi hirdetés értékesítési joga az övék. i/asárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József: 210/4453 Főszerkesztői titkárság 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Pákozdi Gertrúd: 210/4460 és Zsilka László: V 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla: H: 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: v 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: “W 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Adminisztráció: Apollopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanoviőova 25, 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5. 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanovicova 25, 17. emelet, V; 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj- a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom