Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-28 / 52. szám
i/asÉrnap 4 3 19 90. XII. 28. Szilveszter éjszakáján, amikor az óév átadja helyét az új esztendőnek, éjfélkor egy pillanatra szinte megáll az idő. Összekoccannak a pezsgős poharak és az elkövetkező napokra békét, boldogságot kívánunk egymásnak. Gondolatban kis számvetést készítünk arról, mit sikerült megvalósítanunk elhatározásainkból, a szerencse istennője mennyire szegődik mellénk, s azonnal felvetődik a kérdés: vajon mi vár ránk az éppen beköszönő évben? Felidézve e hangulatot a parlamentben, megkérdeztük képviselőinket: 1« 1991-ben mi várható a közéletben és ami várható, mennyire érinti majd a polgárt? 2. Mit kíván az új esztendőben választóinak, az Új Szó, a Vasárnap olvasóinak? HAM ISTVÁN docens, kandidátus, ötvenéves, az Együttélés képviselője: Politikai szempontból azt tartom a leglényegesebbnek, hogy a föderáció kérdésében az általános politikai helyzetet stabilizáló megegyezést sikerüljön elérnünk. Az országon belüli viszály nem vet ránk jó fényt, a bennünket figyelő, a megsegítésünkre is kész államok könnyen elbizonytalanodhatnak, esetleg nem tekintenek bennünket megbízható partnernek. Ezen túl nagyon is odafigyelnek nemzeteink, nemzetségeink viszonyának alakulására. A múlt évi ilyen irányú, dicséretünkre aligha váló megnyilvánulások a kultúrált Európa számára elfogadhatatlanok. A politikai pártok nyílt vagy burkolt küzdelme kedvezőtlenül befolyásolhatja a „nagyházba“ való visszatérésünket, hiszen a demokratikus országokban a nemzetiségi probléma már rég nem probléma, a pártok párbeszéd formájában keresik a megegyezést a nép, az ország felvirágoztatásának mikéntjéről. Nálunk például áldatlannak tartom a KDM kiugrási törekvését a jogalkotás területén, mert destabilizáció- hoz vezet. Az államhatárok megkérdőjelezése feltartóztathatatlan lavinát indítana el és annak veszélyével fenyegetne, hogy egész Európát, ilyen-olyan követelésekkel indokolva (és egyáltalán nem békésen!) újra kellene osztani. Az európai szellemű törekvés éppen ellenkező: a Nagy Európa, az európai államok közösségének létrehozása. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha valamennyien tiszteletben tartjuk az emberi és köztük a kisebbségi jogokat is. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy mi diktálhatnánk a feltételeket. A tőke csak odamegy, ahol megvannak a biztonság garanciái. A bizonytalanság elriasztja tőlünk. Nagyon remélem, hogy 1991-ben a helyzet kikristályosodik, nem veszítünk annyi időt meddő vitákra. Gazdasági helyzetünkről sem mondhatunk sok biztatót, de meg vagyok győződve arról, hogy a változások, a gazdaság megreformálása hosszú távon eredményhez vezetnek. Ehhez meg kell teremtenünk a lehetőségeket, kitartó munkára és türelemre van szükség. A felfogásban, a hozzáállásban ilyen homlokegyenes fordulatra eddig nálunk, de másutt sem volt példa, és sajnos, módszerünk helyessége a gyakorlattal sem bizonyítható. Úgy vélem, ez az oka annak, hogy sokan kétkedve fogadják törekvéseinket. Az elmúlt évtizedek nyújtotta bizonyos életszínvonalat, aminek nem volt szilárd gazdasági háttere. Ennek következményeit most kell kihevernünk. Tőkét kell biztosítanunk. Új gazdasági ágazatokat kell kifejlesztenünk, másokat pedig visszafejlesztenünk. E folyamat az egyén számára mindig fájdalmas. Nagyon egyszerű volt dekrétummal elvenni az emberektől vagyonukat, földjüket ám sokkal bonyolultabb az eredeti helyzet visszaállítása. Meg kell határozni a privatizáció mikéntjét. Úgy vélem, a beköszönő esztendőben csökken a lakosság életszínvonala, ami leginkább az állami alkalmazottakat érinti. Polgártársaimnak és magyar kisebbségünknek külön is azt kívánom, hogy helyesen felmérjék a helyzetet és cselekvőképesen tudjanak reagálni. Azt üzenem mindenkinek, ne várjon mások segítségére, és ha csak egy kis pénze és mersze van, vállalkozzon. Most van kialakulóban az új gazdasági helyzet, a mai néhány korona befektetés a jövő tőkéjének az alapja. Nem szabad félni, bele kell vágni. Ez a tétel ma az egész világon érvényes. Ezen túl, vagy inkább elsősorban azt kívánom, hogy a nacionalista erők szoruljanak háttérbe, győzzön a józan ész, alakuljon ki a munkára, alkotásra alkalmas légkör. Remélem, 1991-ben mindnyájunk boldogulásának alapját szolgáló alkotmányt fogadunk el. És természetesen, minden jó embernek: bort, búzát, békességet. MARKOTAN PETER 29 éves a Független Magyar Kezdeményezés képviselője: Valamennyien tudjuk, hogy az elkövetkező időszak kilátásai nem kecsegtetőek. Én sem szeretném rózsaszín szemüvegen át szemlélni a világot és benne helyünket. Úgy vélem, leginkább türelemre és megértésre lesz szükségünk. A gazdasági nyomás szülte helyzet fogja meghatározni, ki-ki hogyan érzi magát a megváltozott körülmények között. Ugyanakkor az is elválik, ki mire képes, mennyire telik szaktudásából és szorgalmából. Nyilván lesznek olyanok is, akik ezután se próbálkoznak, nem vállalkoznak és nem ügyeskednek. Sok nálunk a fiatal család, a nyugdíjas, akik bizony eléggé nehéz helyzetbe kerülnek. Látni kell viszont az összefüggéseket és valamennyiünknek tudatosítanunk kell, hogy áldozatok nélkül változás aligha várható. Képességeink fogják meghatározni feltételeinket. Gondolom, most érkezett el a hét szűk esztendő, most következik a legnagyobb erőpróba. Nyilván az áll majd leghamarabb talpra, aki ráérez az igényekre és azokat ki is tudja elégíteni. Nem vagyok közgazdász, jogot hallgatok, laikusként úgy vélem, hogy országunk számára rendkívül fontos nemzetközi részvénytársaságok létrehozása. Szerintem önmagunk erejéből, külföldi tőke nélkül nemigen boldogulunk. Amerre nézünk, annyifelé kell befektetnünk. Nem luxus-igények, hanem mindennapi szükségleteink kielégítésére gondolok. Sok türelemre lesz szükség, a magyar közmondás különben is azt tartja: türelem rózsát terem. Én hiszek ebben. 1991-et a hét szűk esztendő első nehéz, megpróbáltatásokkal teli évének tartom. Bár kell, hogy a remény éltessen bennünket. , Polgártársaimnak azt kívánom: ne veszítsék reményüket, hiszen, szerintem, a legrosszabból, a lelki nyomorúságból már kilábaltunk. Anyagi javak nélkül is nehéz élni, de lelki egyensúly, szabadság nélkül még nehezebb. Kívánom, legyen annyi erejük, hogy kivárják a helyzet jobbra fordulását. Ez csak idő kérdése. Meg- ' győződésem, hogy jó úton haladunk. Jókívánságaim közé tartozik az elszigeteltség megszüntetése, a békés együttélés és a kölcsönös megértés megteremtése. HAMERLIK RUDOLF a természettudományok doktora, kandidátus, ötvenéves, a KDM képviselője: A népdal szerint „két út van előttem, melyiket válasszam“. Mi is hasonló feladat előtt álltunk 1989 novemberében. Mertünk választani, mert tudtuk, hogy a régi út zsákutcába vezet. Tudtuk, ha véglegesen meg akarunk szabadulni az egyeduralomtól, a gazdasági pangástól, le kell térnünk a régi útról. Ezt már egy éve megtettük, mégis sokaknak úgy tűnik, hogy nincs változás, nincs javulás. Véleményem szerint van. Már most sok minden valóra vált abból, ami eddig elképzelhetetlen volt. Többé nincs egy teljhatalmú párt, kétszer is szabadon választhattunk. Az egyház és a hívők kiléphettek a templom falai közül, nincs többé mindenható ateista ideológia, új törvények születtek és vannak születőben, amelyek tiszteletben tartják a magántulajdont, megszüntetik a községek feletti bábáskodást stb. Ez az út kezdete. Ez már csak azért is nehéz feladat, mert míg a kommunista eszméket évtizedekig kovácsolták, a kommunizmus békés leépítésére eddig még nem dolgoztak ki elméletet. Előttünk most olyan fontos kérdés áll, hogyan reprivatizáljuk az állami vagyont, az ipart úgy, hogy az működőképes, hasznot hozó, versenyképes legyen. Ezt a folyamatot kell 1991-ben elindítanunk. Nem lesz könnyű, mert lényegében menet közben szinte határidőre kell sok mindent elvégeznünk. Ám ez átmeneti és nem zökkenőmentes folyamat, nehéz pontosan meghatározni, mekkora lendület szükséges ahhoz, hogy megtántoríthatatla- nul közös célunk felé haladjunk, ugyanakkor ne történjenek nagy túlkapások. Hogy mi mutatkozik majd hasznosnak és mi károsnak, arra csak a holnap ad választ. Ma már a kételkedők, a várakozók száma is kisebb. Politikánkra bizakodással tekintenek. Érdemes lesz hozzálátni a munkához... Új évi kívánságaimat le kellene fordítani szlovák nyelvre is, hiszen választóim többsége szlovák, viszonylag kevés „magyar“ voksot kaptam. Talán azért is, mert a választási kerületek területi kialakítása nem túl szerencsés, és nem volt alkalmam politikai irányvonalam helyességéről meggyőznöm választóimat, beleértve az Új Szó, a Vasárnap olvasóit is. Bíznunk kell a boldogabb, gazdagabb jövőben akkor is, ha ez 1991-ben még nem is következik be. Kívánom, hogy egyre többen forduljunk az Istenhez, mert Ő nem hagy el bennünket. Igyekezzünk keresni az egymás iránti szeretet, megbecsülés útját. ZSELENÁK JÓZSEF mérnök, 32 éves, a kommunista párt képviselője: Olyan időszakot tudunk magunk mögött, amikor sokat akartunk tenni, mégsem sikerült az elképzelésünk teljes megvalósítása. A jövőt illetően úgy vélem, sok múlik majd az elfogadott törvények gyakorlati alkalmazásán, hol hogyan tudnak élni a törúényadta lehetőségekkel. A parlamentnek a jövőben arra kell törekednie, hogy a törvényeket alaposabb előkészítés után tárgyalja. A sürgetés, „sarokbaszorítás“ nem jó módszer. Megfontoltan kell lépni, hogy ne kelljen visszakozni. Az önkormányzati rendszer sok, leginkább apró községet felkészületlenül talált, ez szerintem rengeteg bonyodalommal jár majd. 1991 a problémák megoldásának az éve lesz - szinte az élet minden területén. Nem tartom szerencsésnek, hogy a parlament a kisprivatizáció s törvényt a vagyonjogi törvény előtt tárgyalta, így sokan nem tudják, érde- mes-e vállalkozniuk, mennyit fektessenek be és mi az, ami megtérül. Az embereknek ugyanis nincs annyi pénzük, mint azt egyesek hiszik, legalábbis annyi nem, hogy komolyan beruházzanak, nagy projektumok megvalósításába kezdjenek. Mindez szerintem a lakosság ellen fordul, az emberek az egyre csökkenő életszínvonallal nehezen fognak megbékélni még ha, remélhetően, átmeneti jelenség is. Sokan nyugtalanok lesznek, ami majd visz- szaüt a munkaerkölcsre, a családi életre, az emberek közti viszonyra. Ezért vagyok hát borúlátó. Kívánom, hogy a parlamentnek növekedjék a tekintélye, s csak igazán tartalmas, „beért“ törvényeket hagyjon jóvá. Meg azt, hogy a régi ideológiát ne váltsák fel új ideológiák, melyek ismét csak rosszat zúdítanak a nyakunkba. Nem szabad megengedni, hogy a nagyüzemek szétessenek, mert termelés nélkül nincs áru, itt elsősorban élelmiszerre gondolok, ezzel kapcsolatosan azt kívánom, ne legyen nálunk egyetlen éhező ember se. Az új Szó, a Vasárnap olvasóinak pedig: színvonalas lapot és azt, hogy mindig legyen az újság előfizetéséhez szükséges pénzük. Ozorai Katalin B : i
