Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-28 / 52. szám
Vasárnap 1990. december 30. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.29, nyugszik 15.53, Kö- zép-Szlovákia: 07.36, nyugszik 16.00, Nyugat- Szlovákia: 07.42, nyugszik 16.06 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kía: 14.13, nyugszik 06.17, Közép-Szlovákia: 14.20, nyugszik 06.24, Nyugat- Szlovákia: 14.26, nyugszik 06.30 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük DÁVID nevű kedves olvasóinkat • 1865-ben született Joseph Rudyard KIPLING Nobel-díjas angol regényíró, novellista és költó (t 1936) • 1930-ban született Ján KULICH szlovák szobrász, nemzeti művész. A VASÁRNAP következő számának tartalmából KISEBBSÉG, SEGÍTS MAGADON Ankert Géza cikke GORBACSOV^ A TRAGIKUS HŐS Görföl Zsuzsa írása JELENÜNK ÉS TÁVLATAINK Beszélgetés lapunk főszerkesztőjével AMERIKÁBÓL JÖTTEM... MESTERSÉGEM PEDAGÓGUS Polgári László írása A RÓMAI NAGYMAMA: PERCZEL ZITA Szabó G. László írása CSÁKY PÁL: BÁDOGFIGURÁK TÁNCA Részlet ÁLLANDÓ ROVATAINK GYERMEKVILÁG HUMOR HÁZUNK TÁJA HOGY MIK VANNAK Bécsi „ajándék“- Legyenek szívesek egy pillanatra! A bécsi Mariahilferstrasse kezdetén kedves hölgy ékes szlovák nyelven állta utunkat.- Cégünk megtiszteltetésnek veszi, hogy megajándékozhatja önöket a jövő évben piacra kerülő új termékeivel... Első meglepetésünkből fel se ocsúdtunk, a járda szélén elhelyezett illatszerekkel teli asztalkáról ritka fürgeséggel egy-egy dobozkát nyújtott mindannyiunknak. Ajándékkal a kezünkben indultunk tovább, de a hölgy ellentmondást nem tűrő hájassággal marasztalt. Újabb dobozkákat kaptunk.- Ez is francia cégünk ajándéka. Arcvíz hölgyeknek esti használatra ... Szinte lélegzetvételnyi szünet nélkül osztotta a további dobozkákat. Az esti arcvizet reggeli, majd borotválkozás utáni követte szépen sorjában. Egy üvegecs- két felnyitott, hol kezünkre cseppentve szagoltatta, hol ujjúval az arcunkra kenve bizonygatta az illatszer rendkívüli minőségét. A negyedik doboz után gyors számvetést végzett, amiből kitűnt, hogy cége kerek ezer schil- linggel kedveskedett nekünk! Álltunk bambán és boldogan, mert ilyen szerencséje sem akadhat ám mindenkinek, hogy Bécs- ből egy francia cég ekkora ajándékával térhet haza. Rakom is a becses ajándékot a táskámba, de a hölgy gyengéden karon ragad.- Ne! Táskát is adok. S most következett az ajándékozás fénypontja.- Cégünktől ezer schilling értékű ajándékot kaptak... Itt az ötödik dobozka... Gyors mozdulattal ezt is szétosztotta.- Cégünk reméli... Egy ilyen cég joggal remélheti, gondolom én, hogy ekkora királyi ajándék után hazai honban égig magasztaljuk majd a jövő évi termékeit.- Cégünk elvárja... Jó, jó. Nyugodtan el is várhatja.- Elvárja, hogy ezt az ötödik dobozt megvásárolják. Ára mindössze 299 schilling... Tehát 1300 helyett csak 300-at fizetnek! Még próbáltam menteni a menthetőt, feleségemnek odasúgva, hogy adjuk vissza, míg nem késő, de ő restelkedve csak annyit dadogott: most már késő... A hölgy még nagy kegyesen másik változatot is kínált: koronában is fizethetünk 1:5-höz, vagyis 1500-at. Bénító varázslat hatása alatt én is leszámoltam a kért összeget, egész évi valutaellátmányomnak csaknem a felét. Illatszerért ennyit évtizedek alatt sem adtam. De hát az „ajándéknak“ ára van: Legalábbis Bécsben. Saját bárgyúságomon tűnődve búsan ballagtam a már nem is oly szépnek tűnő, csillogó karácsonyi kirakatok előtt. A történet csattanója az lehetett volna, ha az. ötödiket visszautasítva a négy ajándékba kapott dobozzal elköszöntünk volna. Nem, nem így történt. De ha már csattanó, legalább annyi, hogy az ajándékba kapott párizsi illatszer valódi bécsi gyártmány, valószínűleg nem is a javából. De hát a magánvállalkozás bábeli gyakorlatában járatlan emberkékkel ilyesmi is könnyen megeshet. Egyszer... Zsilka László ÍOO-dÓÍ /VT i é i t ? Életem egyik legreményteljesebb évének utolsó napjaiban végiggondolom az elmúlt hónapok viharos, útkereső, néha lehangoló, eseményeit. Ezernyi kérdés vetődik fel bennem, újra és újra kibuggyan belőlem a bizonytalan, vagy felháborító MIÉRT? Az egyéni élet problémáit, a szerkesztőségi gondokat túllépve, a világ minél nagyobb tájaira, régióira gondolok, annál több a MIÉRT? Tudom, mindenkinek megvannak a saját miértjei. Ugyan ki győzné felsorolni? És ki tudna rá válaszolni? A történelem kereke szédületes gyorsasággal forog. A jámbor halandó alig győzi regisztrálni a változásokat. Szemünk láttára alakul át a világ. Tegnap még az atomháború rémétől, az imperialista-szocialista szembenállás miatt rettegtünk. Ma már erről kevés szó esik. MIÉRT? Hiszen az emberiség teljes elpusztítására felhalmozott fegyverarzenál még a raktárakban kísért. Az eddigi megegyezések, fegyverkorlátozások csupán a jó szándék szikrái. Miért nem hoznak létre a világ kormányai azonnal valamilyen átfogó biztonsági rendszert, amely lehetetlenné tesz minden háborút, minden atomtámadást? Miért nem kezdik meg a tömegpusztító fegyverek teljes felszámolását? Mi lenne, ha a Szovjetunióban az atomfegyverek szélsőséges nacionalista csoportok vagy katonatisztek kezébe kerülnének? Mi lesz, ha újabb országok jutnak tömegpusztító fegyverekhez, ha az iraki diktátorhoz hasonló kalandokra. Ennek az időzített bombának már ke- A nagyhatalmak, az ENSZ, a világ kormányai miért nem erre koncentrálnak? MIÉRT? Miért nem lehet az emberiség anyagi forrásait arra fordítani, hogy megszűnjön a világ egyre fenyegetőbb kettéosztottsága szegényekre és gazdagokra, éhezőkre és jólétben tobzó- dókra. Ennek az időzített bombának már ketyeg a robbanószerkezete. Százezrek halnak éhen, pedig a föld elég élelmet terem mindenkinek. Miért nem sikerül valamilyen elfogadható létminimumot biztosítani a világon mindenkinek? MIÉRT? Miért nem történik világméretű intézkedés az emberiség létét fenyegető kömyezetszeny- nyezés megszüntetésére. MIÉRT? Miért folyik olyan csigalassúsággal a helyi konfliktusok felszámolása? A nagyhatalmak miért támogatják fegyverrel, pénzzel a szemben álló feleket? Mikor lesz már béke mindenütt? Míg a politikusok világszerte a feszültség csökkenéséről szónokolnak, a népek közötti megértést, közeledést hirdetik, mindenfelé erősödik a nacionalizmus, a nemzetiségi összeférhetetlenség. Miért kerekednek az emberi értékek fölé a nemzeti hovatartozás kritériumai? Miért idegenednek el egymástól történelmük során ősidők óta együtt élő népek? A diktatúra bukása miért változtatta felbolygatott méhkassá Kelet-Európa országait? A hatalomra került demokratikus pártok miért nem próbálnak a totalitarizmustól különb lehetőségeket biztosítani a nemzetiségek számára? Miért szűnnek meg a magyar lapok? Miért kerül válságba a könyvkiadás? A piacgazdaságra történő áttérés fő terheit miért megint az egyszerű emberek viselik? Akik megtervezték a „jóléthez“ vezető öt-, sőt, tíz-, tizenkét éves nehéz utat, azok a jól fizetett elithez tartoznak, azonban mi lesz a bérből és fizetésből élőkkel, nyugdíjasokkal, pályakezdőkkel, fiatal házasokkal, no és a munkanélküliekkel? Miért nem lehet valamilyen emberségesebb alternatív modellt is előkészíteni, ahogy azt több közgazdász is javasolja? Miért kell százezreket és lehet, hogy milliókat arra kényszeríteni, hogy az igen ritkára tervezett „szociális hálóban“ vergődjenek? MIÉRT? ~TA TV A reális ítélőképességű emberek tudják, hogy a rendszerváltás ezernyi problémát vet fel és nem lehet zökkenőmentes. De azért jó lenne, ha az egyszerű állampolgár minél ritkábban kérdezné tanácstalanul: MIÉRT? Folytathatnám, azonban minden olvasónk úgyis felteszi a maga miértjeit, amelyekre ugyanúgy nem tud válaszolni, mint én. Az előttünk álló igen nehéz évben biztosan kiderül, hogy társadalmunk túróképessége ki- bírja-e, elviseli-e a radikális átalakulás terheit, vagy újabb miértek sokasága buggyan Id milliók ajkán. A szabadság szép érzése mellett az új év küszöbén azért megmarad bennünk a reménykedés. MIÉRT? Mert emberek vagyunk. Szűcs Béla 1990. XII. ilasúrnap Fe ro Spácil felvétele