Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-06 / 27. szám

HUSZ-TALLÉR EZÜSTBŐL, AZ ELŐLAPON HÚSZ KÉPMÁSA, A HÁTOLDALON HÚSZ AZ ERETNEKSÜVEGGEL A MÁGLYÁN ÁLL, KARÓHOZ KÖTVE Húsz János A hazánkban alig fél éve megin­dult demokratikus fejlődés egyik ap­ró összetevője, hogy több évtizedes hallgatás után nyíltan is megadhat­juk a tiszteletet az önkényt, a dog­mákat, az anyagiasságot elítélő, a nemzeti létért, az anyanyelvi kultú­ráért aggódó és harcoló Húsz Já­nosnak, a reformáció egyik előfutá­rának. Életútjának, tanainak és nézetei­nek elemzése előtt szólni kell azok­ról a gazdasági, kulturális és társa­dalmi változásokról, amelyek követ­keztében Csehország, s különösen Prága a XIV. század alkonyán a mo­dern gondolkodás egyik központja lett. A nagy változások elindítója IV. Károly cseh király volt, aki - mi­után 1346-ban német császárrá ko­ronázták - hazája, s kiemelten sze­retett Prágája fellendítését tekintette fő feladatának. Támogatta a város fejlődését. Az arisztokraták, neme­sek, gazdag patríciusok palotáival, új templomokkal gazdagodott város aránylag gyorsan lett az európai ke­reskedelem egyik központja. Károlyt ez nem elégítette ki. Művelt ember volt, s Prágát a tudományok terén is az élvonalban akarta látni. 1348-ban egyetemet alapított. Az alapítólevél szerint az egyetemen egyenlő jo­gokkal rendelkeztek a cseh, bajor, lengyel és a szász nemzetek képvi­selői. Ez az egyetemi autonómia gyakorlatában azt jelentette, hogy a cseheknek egy, a németeknek (közéjük tartozónak tekintették a lengyeleket) három szavazatuk volt. A korabeli közgondolkodásban, a politikai élet alakításában megha­tározó szerepe volt az egyháznak. A pápaság történetében a XIV. szá­zad a legválságosabb korszakok egyike. Ekkor következett be az egyházszakadás, ami azt jelentette, hogy a Rómában székelő pápa mel­lett a franciaországi Avignonban is uralkodott egy törvényesen megvá­lasztott pápa. Az egyháznak világ­uralmi terveihez egyre nagyobb anyagi erőforrásokra volt szüksége, s az egyházi méltóságok és tisztsé­gek pénzzel való kötelező megváltá­sa mellett egyre többször árusította az ún. bűnbocsánati búcsúleveleket. A papság egy része ellenezte ezt a gyakorlatot, elítélte a főpapok fényűző életét, politikai ambícióit, s a vallásos élet megtisztítására, az erkölcsök megszilárdítására töreke­dett. Ezeket a nézeteket elsőként J. Wycliffe angol teológus, oxfordi egyetemi tanár foglalta össze, aki a nép és a vallás közeledése érde­kében angolra fordította a Szent­írást. Első elvei között hirdette, hogy a népnek joga van közvetlenül is tanulmányozni a Szentírást. Tanai második részében az egyházi tano­kat elemezte és bírálta. Szerinte a Szentírás a vallás egyedüli forrá­sa, s a bűnbocsánat isteni jog. A bűnbocsánati levelek árusítását elítélve lett reformátor. Nem fogadta el a szentek tiszteletét, a papi nőt­lenséget, a szerzetesi fogadalmat. Tagadta az átlényegülés tanát, s a kenyeret és a bort csupán Krisz­tus jelképének tekintette. A prágai és az oxfordi egyetemek szoros együttműködése következté­ben Wycliffe tanai gyorsan eljutottak Csehországba. Terjesztői között volt znojmói Stanislav, Húsz János taná­ra is. Húsz János 1369-ben Husince községben született. Jómódú föld­művescsalád gyermeke volt. Nem tudjuk, mikor lett a prágai egyetem hallgatója, de 1393-ban elnyerte a bölcsészet, egy évvel később a teológiai bacca laureátusát, 1397- ben az artistika magisteri fokozatát. Ezt követően egyetemi előadó, 1401-ben a bölcsészkar dékánja, majd kétszer is rektora. Húsz János egyetemi évei alatt Prágában meggyengült a német ta­nárok helyzete, mert sokan az újon­nan alapított nyugat-európai egyete­meken vállaltak állást. Természetes, hogy az adott körülmények között megerősödött a cseh tanárok és hallgatók által a cseh nyelv, a cseh nemzeti öntudat megerősítésére in­dított mozgalom. A mozgalom élte­tője Húsz János volt, aki a wycliffei tanokból kiindulva az egyházpolitikai és erkölcsi kérdéseket is a nemzeti érzés szemszögéből értékelte. Egyetemi tisztsége alapján lett a Betlehem-kápolna prédikátora, ahol szenvedélyes hangon követelte a esek nyelv elismerését, s rámuta­tott az egyházi életben tapasztalható visszaélésekre. Húsz befolyásának köszönhető, hogy 1409-ben Vencel királyi rendelettel módosította az egyetemi tanárok szavazatának számarányát. Azontúl a csehek há­rom, a többi nemzetiség egy szava­zattal rendelkezett. A csehek lelke­sedése leírhatatlan volt, a német tanárok és hallgatók megfogyatko­zott csapata elhagyta Prágát. Közben a katolikus egyház veze­tői az egyházszakadás megszünte­tésén munkálkodtak, s összehívták a pisai zsinatot, ahol a békeszerető V. Sándor személyében új pápát vá­lasztottak. Vencel és Húsz elismerték az új pápát, akinél a prágai érsek eretnekséggel vádolta meg Huszt, mert elfogadta, s terjesztette Wicliffe tanait. A pápa elrendelte Wycliffe minden Prágában fellelhető munká­jának az elégetését, amit Vencel megtagadott, Húsz pedig szenvedé­lyes prédikációkban védte Wicliffe iga«* zát. A prágai érsek a tiltott műveket mégis elégettette, majd Húsz Jánost és követőit kiközösítette az egyház­ból. Erre Prága fellázadt. Papok, diákok, nemesek, polgárok, kézmű­vesek gúnydalokat énekelve járták a várost. Vencel az elégetett mun­kák értékét követelte az érsektől, Húsz pedig Wicliffe legjelentősebb egyházkritikai munkáját a Trialogust fordította le cseh nyelvre. A pápa a történtek után Huszt Bolognába rendelte, de Vencel nem engedte, el, mert félt a német tanárok bosszú­jától. Húsz nyilvánosan is visszauta­sította az eretnekség vádját, s bebi­zonyította, hogy a német tanárok nem őmiatta hagyták el Prágát. A történtek idején a pápa újabb búcsúlevelek kibocsátását engedé­lyezte, s ezek csehországi terjeszté­se felkorbácsolta a szenvedélyeket. Húsz és követői kigúnyolták a ter­jesztőit, míg Húsz két iratában is elítélte a pénzszerzés e formáját. Vencel megtiltotta a pápa gyalázá- sát, a pápa viszont elhatározta, hogy megsemmisíti a cseh ellenzéket. Ki­közösítette Húsz Jánost, s egyházi tilalom alá vette tartózkodási helyét is. Húsz ezért 1412 decemberében elhagyta Prágát. Nemesi barátainál talált menedéket, s náluk írta meg Az egyházról c. művét. Húsz tanait az új prágai érsek tartományi szinten akarta megvitat­ni. A zsinaton a mestert barátja, J. Jesenius képviselte. A felek nem egyeztek meg, a zsinat feloszlott. Az időközben német császárrá választott Zsigmond magyar király és az európai államok egyházi veze­tőinek javaslatára 1413 decemberé­ben összehívták a konstanzi zsina­tot, ahol három problémát akartak megtárgyalni: az egyházszakadást, az egyházi reformokat és Húsz Já­nos tanait. Húsz császári menlevéllel érke­zett a városba, ahol az V. Sándor halála után megválasztott új pápa, XXIII. János szívélyesen fogadtad Felfüggesztette a kiközösítését, de nem oldotta fel az egyházi tényke­désére vonatkozó tilalmat. Az első tárgyaláson Húsz visszautasította az eretnekség vádját, kijelentette, hogy nem bűnös, s inkább vállalja a halált, mint tanainak visszavoná­sát. Fellépésével sok új hívet szer­zett, de sok főpapot maga ellen hangolt azzal, hogy naponta misé­zett és prédikált. Zsigmond, hogy megvédje, őrizetbe vetette Huszt, és kérte, tartsa be az előírásokat. Húsz munkásságát most új bizott­ság vizsgálta meg, s itt már nem talált megértésre. A vita folyamán néhány tételét módosította, de a ha­lálos bűnről szóló tanát még a világi tisztségviselőkre is kiterjesztette. Mikor a tétel felülvizsgálatát elutasí­totta, a bizottság elrendelte, hogy munkáit nyilvánosan égessék el. Húsz erre Antikrisztusoknak nevezte a bizottság tagjait, mire ezek a kö­vetkező ülésen Huszt eretneknek nyilvánították, tanait téveseknek. Megfosztották papi méltóságától, és átadták a világi igazságszolgáltatás képviselőinek. Ezek ítélete: máglya­halál. A szemtanúk vallomása szerint Húsz nyugodtan, kiegyensúlyozot­tan fogadta az ítéletet, s zokszó nélkül, zsoltárokat énekelve fogadta 1415. július 6-án a szörnyű halált. Húsz híveit megdöbbentette mes­terük tragikus halála. A nemesség vezetésével fellázadtak, s fegyver­kezni kezdtek. Az egyházi hierarchia megértette, hogy az első komoly csapást a huszita harcosoktól kapta, a laikus kereszténység ugyanis ki­nyilatkoztatta az Isten előtt való egyenlőséget. Keresztes hadjáratot hirdetett, megnyerte a világi hatal­makat, de a győzelemre mégis 1435-ig kellett várni. Közben a hu­szita seregek eljutottak a korabeli Magyarországra is. Álltak Pozsony alatt, meghóditötták Nagyszomba­tot, 1433-ban végigszáguldottak a mai Szlovákián, de nem viselked­tek valami kegyesen. Feldúlták a szepesi városokat, majd hazatérő­ben Liptó és Túróc vármegyéket. Később a mai Közép-Szlovákiában harcoltak. Sok helyen helyöségeket hagytak hátra, s ezek kivonulásáért busás váltságdíjat követeltek. Csak elvétve találunk olyan korabeli utalá­sokat, hogy a husziták egyben hitté­rítők is voltak. A huszita tanok legin­kább a Szepességben és Sárosban találtak követőket. A husziták 1435-ös csehországi veresége után sok morva és cseh értelmiségi és kézműves telepedett le a mai Szlovákiában, a szláv etni­kumú területeken. Tevékenységük következtében a szlovákok között is elterjedt az cseh írásos nyelv. A huszitizmus magyarországi ter­jesztésében az érdem mégis a prá­gai egyetemi hallgatóké. A cseh csoport tagjaként a csehek oldalán élték meg a fellobbanó nemzeti-val­lási ellentéteket. A kor dokumentu­mai szerint ott voltak a nyilvános vitákon, prédikáltak a templomok­ban, a népgyúléseken, s hirdették Húsz igazát. Húsz leghívebb tanít­ványa, prágai Jeromos 1410-ben személyesen jött Budára, hogy Wyc­liffe és Húsz tanait hirdesse, de a prá­gai érsek kérésére Zsigmond letar­tóztatta, s hamarosan elhagyta az országot. Húsz tanításai mégis el­terjedtek Magyarországon, maguk­kal hozták a prágai egyetem abszol- vensei. A legismertebbek között volt a budai Bricki, a szerémségi, ká­ntoriéi születésű Miklós diák, az észak-erdélyi Turdy Mihály. Húsz halálát követően léptek fel Szeberé- nyi János és Jakab, kamonci Ba­lázs, a magyarországi eretnekmoz­galom egyik jeles képviselője és so­kan mások. Középkori irodalmunk kultúrtörténeti emléke az első ma­gyar bibliafordítás, a huszita biblia is a huszitizmus térhódításának jeles bizonyítéka a magyar nyelvterü­leten. Vadkerty Katalin J 1990. VII. 6. HÚSZ AZ ÖRDÖGÖKKEL TELERAJZOLT PAPÍRSÜVEGBEN, ÚTBAN A MÁGLYÁRA «■ BÚCSÚLEVÉL 1430 TÁJÁRÓL

Next

/
Oldalképek
Tartalom