Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-21 / 51. szám
Fekete akták az asztalon. Az aktákban iratok. Minden irat egy gyermeksorsot rejt. Egy keserű, kegyetlen sorsot, amely akkor kezd emberségessé válni, amikor a gyerek a szülőanyjától, az otthonából gyermekotthonba kerül. Bozenka és Milanko ikrek. Nem tudják, mi az a család, a mama mosolya,, az apa simo- gatása. Ők csak néniket és bácsikat ismernek. Kedveseket, akik zsebe mindig cukorkát rejt, akiknek este puszit lehet adni és akiknek szeme gyakran megtelik könnyel. Akiktől a ruhát, az ételt kapják, akik fürdetik őket, s megtörlik kis feneküket is. Akik mindenfélére tanítják őket, akik kéz a kézben sétálnak velük, játszanak, énekelnek nekik. Akiknek meg lehet mutatni a lehorzsolt térdet és el lehet sírni, mi, hol fáj. Bozenka és Milanko háromévesek, és amikor a világra jöttek, az anyjuk a kórházban hagyta őket. A gyerekek aktájában az áll, hogy az országban valahol még öt testvérük él. Az anya azért nem tudja nevelni sem az ikreket, sem a többieket, mert meghalt a férje. Igaz, jóval a gyerekek megszületése utáp. És addig? Bozenka és Milanko az otthon első lakói. Ők a kedvencek, ezt a gyermekotthon felnőtt dolgozói nem is tagadják. Mert ők voltak az elsők, akik megríkatták az egész társaságot. Amikor az otthon udvarába begördült a gyerekeket szállító busz, a nevelők, a takarítónők, a szakácsnők, élükön az igazgatóval a gyerekfejeket lesték. De nem láttak senkit. Csak amikor kinyílt a busz ajtaja, a lépcsőn tágra nyílt, riadt szemekkel, egymásba kapaszkodva ott állt a pöttömnyi Bozenka és Milanko. És Zuzka sorsa? Vékony hajú, félénk mosolyú kislány, nehezen lehet szóra bírni. Szava halk, akadozó. Csak akkor éled fel, ha testvéreiről beszél. Öten élnek ebben az intézetben, de ö az elsős Martináról gondoskodik a legszívesebben. Ha ideje engedi, tanul vele és este a nevelőnő társaságában puszit ad kishugának. Kisegítő iskolába jár, de tanulókönyve csupa egyes. Szeretné, ha kishúga rendes iskolába járna. Az igazi otthonáról nem beszél. Nem emlékszik a mama arcára sem. Arra viszont igen, hogy szülei gyakran veszekedtek, verekedtek. Szeretném visszaidézni Zuzka szemének színét. Nem tehetem. Beszélgetésünk alatt tekintetét a földre szegezte. Stanislava, Denisa, Katarina. Három testvér a nagymegyeri gyermekotthon sok testvérpárja közül. Sorsuk, életük körülményei a többiekével szinte azonosak. A gyermekotthonba érkező gyerekek veszekedő, verekedő, iszákos szülőkre emlékeznek. A sok piszokra a lakásban, a sötét szobára, a gyertyafénynél készített házi feladatokra, hiszen az otthonukban gyakran kikapcsolták a villanyt. Még emlékeznek arra, mennyire nem szerettek iskolába járni, mert szégyellték piszkos vagy agyonmosott ruháikat, s órák alatt az éhségtől gyakran begörcsölt a gyomruk. A tizenévesek nem idézhetik fel emlékezetükben az anya kedves mosolyát, az apa simogató meleg tenyerét. Ugyanis ilyen valóságélményük nincs. És a rikácsoló, őket mindig szidó, verő, dülöngélő anya- apa-képet el akarják felejteni. Három lány a sok közül. Amikor a gyermekotthon értesítette anyjukat hollétük felől, annak „anyai szíve“ megremegett, s elutazott látogatóba Nagyme- gyerre. A két nagyobb lány nem sok időt töltött a mama ölelőkarjai között, néhány perc múltán, a sok tanulásra hivatkozva, leléptek. A kicsi talán még bújt is volna hozzá, de az anyjából ára-, dó „illat“ furcsa rémképeket idézett fel benne. A mama elkísé- rette magát az illemhelyre, s amikor onnan gyermekéhez visszatért, léptei bizonytalanná váltak, szava érthetetlen lett, s áradt belőle az alkohol. Az autóban várakozó partnere (és újabb gyereke is) türelmetlenül dudálni kezdett, ezért sietve búcsúzott. Jó anyához illően meg akarta ölelni, csókolni a kislányt, ám az nem hagyta magát. Reszketve elhúzódott és eltakarta arcát. A megsértődött „drága mama“ pedig rikácsolva ütni kezdte engedetlen gyermekét. Hátrányos helyzetű gyerekek, akik közül az számít szerencsésnek, aki minél korábban gyermekotthonba kerül. Ők talán a nénik és bácsik segítségével behozzák hátrányukat, s nem kerülnek kisegítő iskolába. Az intézeti gyerekek semmiben sem különböznek a családban élőktől. Tiszták, jóllakottak, szépen öltözködnek, a többiekkel moziba, kirándulni járnak, sportolnak és zenélnek. Karácsony este ők is körülülik a díszes asztalt, ők is örülni fognak a fenyőfa alá helyezett ajándéknak. A gyermekotthon valamennyi alkalmazottja a gyerekekkel üli meg az első közös karácsonyt. Mert a felnőttek szeretnék látni a kicsik és a nagyobbak boldogságtól ragyogó szemeit. Szeretnék hallani gondtalan kacagásukat. Ők igen. Az igazi szülők nem. Péterfi Szonya Karácsony PÁRIZS A franciák szenvedélyesen hódolnak a karácsonyi és újévi ünnepeknek. Az év végén nem kevesebb, mint 22 tonna csokoládét szopogatnak el, az évi libamájfogyasztás 60 százaléka erre az időszakra esik, és az egy főre eső peszgőmennyiség 40 százalékát is ilyenkor isszák meg. De karácsonykor és szilveszterkor a gyógyszer- tárak is óriási forgalmat bonyolítanak le: a szeretet ünnepén adják el a legtöbb, a nagyvilágban gyomorbántalmakat enyhítő A tévé képernyőjéről, a kira- gyógyszert. A karácsonyfa katokról hetekkel az ünne- és az ajándék itt is elsősor- pék előtt mosolyog „pere ban a gyerekek kiváltsága. Noel", és december 25-én korán reggel a fa alá tett cipőbe rakja az ajándékot. DELHI India 700 millió lakosának csupán 3 százaléka ünnepli a karácsonyt, a többség októberben, a Diválit. A hangulat hasonló a mi karácsonyunkhoz. A házakat és járdákat színes jelképekkel festik tele, az ablakokban gyertyák ezrei lobognak. Az ünnepek kicsúcsosodása előtt néhány nappal korábban már robbannak a petárdák, szikráznak a csillagszórók és a sokszor nem is ártalmatlan egyéb „pokolgépek". Még élénken emlékeznek arra a tűzvészre, amikor egy Bombay melletti gyár porig égett - s éppen a görögtüzet előállító gyár lett a tűz martaléka. LONDON Angliában ritka kivétel a fehér karácsony. A tél csak az üzletek kirakataiban tombol. A brit kereskedők viszont már októberben kezdik a reklámhadjáratot - mondván, minél előbb, annál több áru fogy el. Ez pedig a híres pudingra is vonatkozik. A rossz nyelvek szerint mindent bele tesznek, ezért tart el olyan sokáig. A bevásárlás hetei azonban nem végződnek meghitt, családi körben eltöltött pihenéssel. A hajsza december 25-én a legnagyobb, amikor az angol konyhákban sül a gesztenyével töltött pulyka, és az ünnepi asztalra felszolgálják a pudingot. A hangulat karneváli - amihez az ünnepi öltözéket kiegészítő tarkabarka papírsapka is hozzájárul. HAVANNA Kubában december végén ritkán süllyed a hőmérő higanyszála húsz fok alá - és a karácsony is ismeretlen. Az ott élő-dolgozó csehek és szlovákok nem feledkeznek meg az ünnepekről, és mindenáron meg is tartják. Bár ez ott nem kis nehézségbe ütközik. Először is nincs fenyőfa - ennek a szerepét - jobb híján egy kisebbfajta pálma tölti be - elvétve egy tüskés kaktusz. A ponty is majdnem olyan ritka, mint a fehér holló, csak a legkitartóbb (és a legszerencsésebb) horgászok asztalára kerül. Kénytelenek beérni a ponty valamelyik tengeri rokonával... AUSZTRÁLIA Ezen a távoli földrészen már mindenszentekkor megkezdődik a karácsonyi készülődés. Az utcákat, tereket, nagy áruházak és parányi boltok kirakatait befújja a hó - vattából csipegetett pelyhek formájában. Az utcák a járdák fölött óriási karácsonyfadíszek himbálóznak ezüstláncon. Mindenütt halk muzsika szól. Az üzeletek a műfenyö gazdag választékát kínálják, mert itt nem irtják ki az erdőket, mint más európai országokban. Importálnak ugyan igazi fenyőt is, de ez hihetetlenül drága. Egyébként is az ausztráliaiak többsége a műfenyöt részesíti előnyben. Az üzletekben és az utcán az ember mindenütt belebotlik Santa Clausba. Sűrű szakálla, fehérrel szegett piros sapkája és palástja a mi Télapónkhoz vagy Mikulásunkhoz hasonló. A gyerekek szeretik, beleülnek az ölébe, lefényké- pezkednek vele. A kis Jézus születése előtti napon Santa Claus elviszi az ajándékot a gyerekeknek. Az üzleteket elárasztják a karácsonyi lapok és bélyegek. A lapok igen szépek, egyik másik valóságos műremek (de giccs is akad köztük szép számmal). Vannak ezüstösen csillogók és pano- ramatikusak. Ausztráliában mindenki mindenkinek küld karácsonyi üdvözletét, még a szomszédok is egymásnak - és ezeket mindenki nagy becsben tartja. 1990. XII.: ÚBtUeSBH B Az első közös karácsony a nagymegyeri gyermekotthonban
