Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-16 / 46. szám
ÚBUJBSBfl II RÁKÓCZI FERENC FFJFOFIFM (MÁKONYI \I)AM FIN IMI VW / Történelmünk elfelejtett lapjai II. Rákóczi Ferenc gyermekkorát az ország keleti végein, Sáros, Zemplén és Ung vármegyében élte le. Munkács feladása után, amelyet anyja több éven át hősiesen védelmezett a császári túlerővel szemben, a jezsuiták erőszakkal elhurcolták és nevelőintézetbe helyezték. A további éveket Bécsben és Cesky Krum- lovban töltötte, ahol a császár engedelmes alattvalójává akarták nevelni. Csak 1694-ben, amikor elérte a felnőtt kort, adta vissza a császár a birtokait és az örökölt Sáros megyei ispáni rangot, s ekkor térhetett vissza azokra a helyekre, amelyeket néhány éve el kellett hagynia. Sáros megye ispánjaként sokszor tartózkodott zborói és nagysárosi kastélyában, akárcsak Eperjesen, a Fő utcán lévő palotájában (ma honismereti múzeum). A vidéken tett útjai során tapasztalta, milyen sanyarú körülmények között él az itteni nép. Az ország korlátlan urai a császári zsoldosok voltak, akikkel szemben nemcsak a parasztság, hanem a polgárság és a nemesség is tehetetlen volt. Rákóczi így emlékezett ezekre az időkre: „A császári katonaságnak bánásmódja a pénz kicsikarásában hasonló volt a pogány ' zsarnokéhoz, amit még más bűnökkel is tetéztek. A fizetni nem tudók feleségeit meggyalázták, másokat addig vertek, míg a vesszőzések alatt lós Ung megyei ispánnal, akit már régen foglalkoztatott egy országos méretű fegyveres felkelés gondolata. Közös vadászatokon, gyakori találkozásaikon Rákóczi megállapította, mint ahogy azt később kinyilvánította, hogy „keblében a német köntös alatt is igaz magyar szív dobog“, s elkezdték az előkészületeket a felkelésre. Elhatározták, hogy segítséRákóczi érkezése a katonák kíséretével rémületet keltett az eperjesi polgárok körében, akiknek még elevenen élt az emlékezetében Cáraffa vértörvényszéke. Nemsokára a katonák letartóztatták a három Vayt is, s Bercsényit is le akarták, de neki utolsó pillanatban sikerült Lengyel- országba szöknie. Rákóczit eperjesi palotájában őrizték, ide a jezsuitáII, RÁKÓCZI FERENC ELFOGATÁSA A NAGYSÁROSI KASTÉLYBAN Kelet-Szlovákiában sok olyan hely van, amely a magyar történelem híres fejezeteire és a 17. század nagy szabadságharcosainak életére emlékeztet. Elég, ha csak Borsi község kastélyát, II. Ráckóczi Ferenc szülőhelyét, a kassai Szent Erzsébet- székesegyházat, a fejedelem, valamint anyja, Zrínyi Ilona, és alvezére, Bercsényi Miklós örök nyugvóhelyét említjük. A késmárki vár, Thököly Imre szülőhelye, az ottani evangélikus templomban pedig örök álmát alussza. Nagysárosban jlyen emlék volt a ma már nem létező Rákóczi- kastély, amelyből mintegy száz hársfa maradt meg, s a zborói kápolna romjai, ahol valamikor I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona esküvője volt, vagy az eperjesi főtér, amely tanúja volt a császár s az idegen elnyomás elleni lázadók kegyetlen kivégzésének. Ilyen hely Nagysáros, a mai Vefky Saris városka nem messze Eperjestől, ahol még nem régen állt a Rákóczi-kastély, amely szintén mély nyomokat hagyott a fejedelem életében. ki nem adták lelkűket; csekélyebb sértések is, sőt olykora nyomor által kisajtolt panaszok is halálos büntetésnek voltak okai. Ez és ezekhez hasonló kínzásokat a közkatona a népen, a tiszt a nemességen gyakorolt. “ Az általános elégedetlenséget csak növelte a magas adó és a protestánsok kegyetlen üldöztetése. A fiatal főispánban a nemesség, a polgárság és a jobbágyok is mostohaapja, Thököly Imre, nagyapja, Zrínyi Péter és dédnagybátyja, Zrínyi Miklós folytatóját látták, és hitték, hogy szabadságért, az idegen elnyomás elleni harcra vezeti őket. Ezért amikor 1697 nyarán kitört a kurucok hegyaljai felkelése, a felkelők felke: resték Rákóczit s kérték, álljon a felkelés élére. Ő azonban ekkor megrémült és sietve Bécsbe utazott, hogy hűségéről biztosítsa az uralkodót. Nem szándékozott visszatérni többé keletre, s kérte a császárt, hogy magyarországi birtokai helyett juttasson neki ugyanolyan nagyságú birtokot Németországban, vagy hogy maradhasson Bécsben. De a császár nem hitt a rebellis család ivacféká- nak, s magától minél messzebbre akarta őt látni. így Rákóczi az udvar bizalmatlanságát és ellenséges magatartását tapasztalva csalódottan visz- szatért újra Eperjesre. Ebben az időben a városban barátságot kötött gróf Bercsényi Mikget kérnek a francia királytól, XIV. Lajostól. A leveleket a francia királyi udvarba egy barátja, az eperjesi császári helyőrség belga származású tisztje, Longueval kapitány juttatta el. 1701 tavaszán éppen Párizsba tartott, amikor Linzben elfogták és a titkos levelek a császár kezébe kerültek... Rákóczi erről a nagysárosi kastélyban feleségétől értesült, akit fel- gyógyulása után, húsvét előtt látogatott meg. Már ezelőtt is eljutott Zbo- ró várába a hír, Longueval kapitány elfogatásáról, akinek viszont sikerült egy levelet megsemmisíteni. Rákóczi, bízva a császárral való jó kapcsolataiban, s abban is, hogy a kapitány a legfontosabb levelet megsemmisítette, nem is próbálkozott a szőr' késsel és Nagysárosban maradt. Közben 1701. április 10-én Eperjesre érkezett gróf Solary Viktor generális néhány század katonasággal s a Rákóczi elleni elfogató parancscsal. Este Rosenbach kapitány vezetésével háromszáz katonát küldött Nagysárosba. Éjjel érkeztek az ispá- ni székhelyre, s az őrség lefegyverzése után behatoltak á kastélyba. Rákóczi, aki éppen vacsora után volt, kártyázott a barátaival. Április 11-én éjjel két óra köiáil tartóztatták le, s kétszáz katona kíséretében Eperjesre vitték. A többi katona Günter kapitány vezetésével Szent- mihályba indult letartóztatni Szir- may István bárót. kon kívül senkinek sem volt belépése. 1701. május 5-én átszállították Bécsújhelyre. Feleségé rögtön letartóztatása után Bécsbe utazott, ahol kegyelmet kért a férje számára. Sikerült megnyernie Gottfried Lehmann kapitányt, aki segített Rákóczinak megszökni a börtönből. II. Rákóczi Ferenc nagysárosi elfoga- tását több mint százötven év múlva örökítette meg Benczúr Gyula, a híres festő. Sáros megye rövid idő múlva a legnagyobb Habsburg-ellenes felkelés központjává vált, amelynek Rákóczi állt az élén. A felkelés leverése és a távoli törökországi Rodostóban bekövetkezett halála után még hosszú ideig, évtizedekig, a vallási, nemzeti és szociális elnyomás idején is mesélte az itteni szlovák, magyar és «ruszin nép történeteit, énekelte dalait fejedelméről, akinek a zászlaja alatt harcoltak egykor apáik és nagyapáik a szabadságért. Ma már Nagysárosban semmi sem emlékeztet a leírt eseményekre. A kastélyt 1947-ben rombolták le, a helyén később sportpályát építettek, s az egész létesítményből csak a kápolna maradt fenn. S így az eperjesi Rákóczi-palotán kívül talán csak valamilyen monda vagy népdal maradt, amely az itteni táj mai lakóinak mesél a régmúlt időkről. Dr. Kónya Péter 990. XI. 16. A határokon innen és túl téves összehasonlításokból indulnak ki azok, akik szélsőséges nézeteket hirdetnek a hazai szlovákok helyzetéről. Ezzel bizonyos körök táplálni akarják a most már szlovák kormányszinten is jelentkező nacionalista vádaskodásokat, amelyek célpontja itt is. ott is a magyarság. A terítéken gyakran szerepel mostanában a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség és a magyarországi szlovák nemzeti kisebbség. Az összehasonlításnál a jogok és sérelmek vizsgálatában nem elég a két kisebbség puszta létére hivatkozni. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a hazai szlovákság az 1700-as évektől kezdve részben önként települt le megélhetési okokból az ország egyes városaiban, főleg a falvakban diaszpórákat alkotva. A szlovákiai magyarság szülőföldjén nemzetközi politikai döntések következtében vált kisebbséggé. Ennek következtében másképpen formálódott a két kisebbség nemzeti tudata is. A szlovákiai magyarság viszonylag összefüggő területen, míg a hazai szlovákság nem összefüggő településeken, szétszórt diaszpórákban él. A topografikus helyzet és a nemzeti tudatszint különbözősége eltérő létfeltételeket alakított ki. A két kisebbségben más és más igények és eltérő sérelmek keletkeztek. Szlovák részről felróják a hazai szlovákság lélekszámának csökkenését, de elhallgatják, hogy az 1945-46-os - csehszlovák részről erőltetett - átte- lepülés súlyos érvágást is jelentett a hazai szlovák etnikumon. Több mint 73 000 magyarországi szlovák települt át Szlovákiába. Ezek között a kevés értelmiségi egy része is. Az. akkori csehszlovák politika így lett okozója a hazai szlovák etnikum gyengülésének. Ismert tény, hogy a diaszpórában élő népeknél erősebb a természetes asszimiláció veszélye. A helyzetet még rontotta a Szlovákiában - főleg a déli részén - uralkodó magyarellenes hangulat. 1945-46-ban és a következő években is számos uszitó cikk jelent meg a szlovák sajtóban. Ezek az események hatottak a magyar közvéleményre is. Akadályozták a magyar kormányt, hogy a helyzetet felmérve nagyon gondos intézkedéseket hozzon a súlyos helyzetbe került honi szlovákság megsegítésére. A kezdeti helyes intézkedések után hibás párthatározatok következtek és nyomában rossz intézkedések pl. a szlovák anyanyelven való tanítás és tanulás korlátozása. Mindez károsan hatott az itt élő szlovákok identitástudatának megtartásában. Ennek ellenére falvainkban és a városokban is megmaradt népeink barátsága. Ez jó alapot adhat a hazai viszonyok rendezéséhez. A szlovákság meglévő intézményeire építve, ezeket bővítve a magyar kormány által létrehozott kisebbségvédelmi hivatal támogatásával a rendezés új szakasza nyitható meg. A kialakult helyzettel minap foglalkozott a Rákóczi Szövetség is. Biztosítani kell a nemzetközi dekrétumokban megfogalmazott emberi és kollektív nemzetiségi jogokat a magyarországi szlovákok és a többi nemzetiség részére is. Javasoljuk, hogy a kormányzat a nemzetiségek saját választott képviselőivel összhangban fokozatosan hozza meg a szükséges intézkedéseket. Addig is, míg az országgyűlés az európai normáknak megfelelő nemzetiségi-kisebbségi törvényt megalkotja, a következőkben követeljük a kormány sürgős intézkedését: 1. Az anyanyelv szabad használatát mindenütt, a településeken és a hivatalokban. Az iskolákban és a nevelő intézményekben (óvodákban) az anyanyelven való oktatás és tanulás lehetőségét. Kétnyelvű oktatás ott legyen, ahol ezt a helyi szlovák lakosság kívánja. 2. önszerveződés révén építhessék ki szabadon helyi önkormányzati, társadalmi, kulturális, politikai, és - az igényeknek megfelelően - gazdasági szervezeteiket, sajtójukat. Növelhessék a rádióban és a televízióban műsoridejüket. 3. Javasoljuk, hogy akár az érvényes törvények változtatásával, sürgősen kapjanak a nemzeti kisebbségek, így a szlovákok is, közösségükből választott parlamenti képviseletet. Az egyes pártok által mandátumhoz jutott, húsznál több, a kisebbségekhez tartozó - képviselő nem jelenti a probléma megoldását. 4. A nemzetiségekhez tartozó hívók pasztorációjáról is gondoskodni kell. így a hazai szlovákok igényelhetik, hogy az evangélikus és katolikus egyházak vezetői fokozatosan gondoskodjanak szlovákul tudó lelkipásztorokról, valamint saját körükből származó papi utánpótlásról. 5. Gondoskodni kell szlovákul tudó pedagógusok képzéséről, örömmel értesültünk, hogy a kormányzat intézkedése a pedagógushíány leküzdésében kezd eredményes lenni. Megjöttek az első vendég pedagógusok is Szlovákiából. A Rákóczi Szövetségnek az a véleménye, hogy ezek a jogok megilletik a hazai szlovákokat kölcsönösségi szempontokra tekintet nélkül, mert az általános emberi jogokból fakadnak. Amikor a hazai szlovákok érdekében felszólalunk, tudatában vagyunk a szlovákiai magyarság jogos igényeinek is. MAGYAR NEMZET Gyakorlati intézkedéseket a magyarországi szlovákok érdekében A VIA VI\l< MM LÉTEZŐ \At.YS\ROSI RAKÓCSI-KAS- III V A szer/ó fel\ételei II R\ KOCSI FFRF\C Fl.nXiA'l A.SA (HI\(SI H CYIHA FFSIMFWF)
