Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-16 / 46. szám

\ FÖLDRÉSZÜNK ESÉLYEI VÁLTOZÓ VILÁGUNKBAN A * i / i / pi r magara talalo Europa öreg kontinensünk ismét a világ figyelmének középpontjában áll: az új Európára számos elképzelés van forgalomban, a jövő formálásából senki sem akar kimaradni. Kicsi vagy nagy lesz földrészünk? Ki fér bele és ki lesz a meghatározó? George Bush „egységes és szabad Európát“ szeretne, Mihail Gorbacsov „közös európai ház“ felépítését szorgalmazza, Francois Mitterrand „széles konföderációról“ beszél, Jacques Delors, a Közös Piac bizottságának elnöke pedig „három koncentrikus kört“ emleget. Az 1989-es esztendő sorsfordító eseményei Kelet-Európábán hihe­tetlen távlatokat, de kérdéseket is felvetettek. Hányán is leszünk az európai házban: tizenketten, tizen­nyolcán, vagy huszonnégyen? Az Európai Gazdasági Közösség (EGK) tizenkét tagállama 1993-tól gazdaságilag egyesül; ehhez idővel csatlakozhat az Európai Szabadke­reskedelmi Társulás (EFTA) hat tag­ja, s végül a későbbiek során foko­zatosan kapcsolódnának hozzájuk a volt szovjet tömb országai Jugosz­láviával együtt, így létrehozva az európai gazdasági térséget. Ennek magvát a Közös Piac országai alkot­ják majd, amelyekben 1993-tól meg­valósul az árak, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő áramlásának piaca. Ez a majd 340 millió lakosú térség óriási vonzerejű mind az európai, mind az amerikai és japán nagybefektetők számára, hatása pedig szétsugárzik Európa más ré­gióiba is. Pontok helyett hálózatok A magával ragadó távlatok sem feledtethetnek el bizonyos ellentéte­ket. Konkrétan arra gondolok, hogy a beköszönő új reneszánsz nem érinti kontinensünk minden térségét. Lesznek övezetek, amelyek rendkí­vüli módon profitálnak majd az egyesülő Európa összes előnyéből, más vidékek, országrészek pedig ugyanúgy a háttérbe szorulnak, mint eddig. A fejlődés legdinamikusab­ban a gazdasági erővonalak mentén zajlik. A nagy fogyasztópiacok és szellemi központok kialakulása óriá­si anyag-, energia-, termék-, mun­kaerő-, tőke-, információ- és egyéb áramlatokat idéz elő. E gócok a di­namikus húzóiparágak (mikroelek­tronika, biotechnológia, repülögép- és űripar stb.) melegágyai, amelyek a tudományos-technikai forradalom legújabb vívmányait viszik át a ter­melésbe. A növekedési pólusok to­vábbi ismérve, hogy jelentős infor­mációs, döntési, hatalmi központok is. Az iménti elméleti jellemzés nél­kül is nyilvánvaló a nagy nyugat­európai országok fővárosainak, illet­ve nagyvárosainak meghatározó sú­lya a jövő Európájában. Változik vi­szont pontszerű elhelyezkedésük szerepe, az imént említett gazdasá­gi erővonalak az államhatárok,, légi­essé“ válása folytán összekötik őket, egy nagy átfogó, integrált rendszerré változtatva kontinensün­ket. A helyi regionális és nemzeti piacok felfűzése jelentős energiákat szabadít fel, felszámolva Európa „felparcellázásából“ eredő hátrá­nyait. „A hagyományos gazdasági szerkezetek gyökeres átalakulásá­nak nézünk elébe, amelyek az euró­pai koordináta-rendszereket is meg­változtatják“ - állítja Manfred Sinz német területrendező. Ennek nem mond ellent az a tény, hogy első­ként a négy nagy (Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia) legfejlettebb öveze­tei fogják kihasználni az új lehetősé­geket, egy minőségileg magasabb szinten összekapcsolódva, lebontva a köztük álló határokat. Lássuk, me­lyek is a most formálódó legfonto­sabb gazdasági erővonalak! Ahol földrészünk a legerősebb... Nyugat-Eurépában két dinamiku­san fejlődő gazdasági sáv húzódik végig. Az első az ún. „banánöv“ (alakja szerint), amely London köz­ponttal Dél-Angliában kezdődik, folytatódik a Benelux államokon ke­resztül Brüsszel, Rotterdam és Amszterdam székhelyekkel, végig­húzódik Németország nyugati felén Ruhr-vidék, Majna-Frankfurt, Stutt­gart, München gócokkal, majd Sváj­con (Zürich, Genf) keresztül Észak- Olaszországban az olasz csizma gazdasági háromszögében (Milánó, Torino, Genova) ér véget. Ez egy­ben Európa legfejlettebb és legsű­rűbben lakott területe. E sávtól kissé szigetszerűen elkülönül Párizs, Hamburg és Berlin, de csak látszó­lag, mert a köztük fennálló gazdasá­gi, kereskedelmi, pénzügyi és egyéb kapcsolatok már áthidalták a vi­szonylag kis távolságokat. A másik sáv, a ,,napfényövezet“ ott kezdődik, ahol az előző véget ért, tehát Észak-Olaszországban. Tosz- kána, Piemont és Lombardia tarto­mányok szorosan kapcsolódnak é francia Lyon-Alpok-Cote d’Azur vidékéhez (Lyon, Marseille. Toulon). Ez a terület fokozatosan Franciaor­szág második legfontosabb (Párizs után) körzetévé nőtte ki magát. A gazdasági erővonal átnyúlik Spa­nyolországba, magába foglalva Ka­talániát (Barcelona székhellyel), Va­lenciát és a Ba/eár-szigeteket. A Földközi-tenger mentén húzódó övezethez Róma és térsége kötődik szorosan. Kontinensünk tehát az imént vázolt övezetekben a „legiz­mosabb“. A fentiekben ismertetett két sáv rohamos fejlődése még a nemrégi­ben hanyatló vidékeket is magával ragadta. Ennek ékes példája a Ruhr-vidék, a 19. és a 20. század ipari civilizációjának egyik szimbólu­ma. A nehéziparban, bányászatban bekövetkezett hanyatlás Németor­szág „beteg“ tartományává tette. A fordulat a nyolcvanas évek közepe táján következett be, amikor is a tér­ség felemelkedésében érdekelt vá­rosok, vállalatok, intézetek, de maga az állam is intenzíven keresni kezd­ték a kiutat. Merre vezet ez az út? Az intenzív ipari termeléstől kimerült te­rületek átalakítása, rekultivációja, az iparszerkezet átalakítása kevésbé energiaigényes, modern vállalatok hálózatává, technológiai parkok és kutatóintézetek idecsábitása, ami magával hozza a jövő iparágainak betelepülését és a korszerű infra­struktúra, valamint üdülőkörzetek, zöld szigetek létrehozása adja a megoldást. Természetesen ez rengeteg pénzt igényel, de ott ez nem igazán akadály. Tanulságos a francia Lyon-Al­pok-Cote d’Azur térségének fel- emelkedése is. E vidék leginkább az idegenforgalom révén volt ismert. Bár ez is jelentős bevételeket hoz, mégis veszélyes lehet a túlzott „egy lábon állás". Mára már erről szó sincs; a fő húzóágazatok az előbbi mellett az űripar, az elektronika, a szolgáltatások hihetetlenül széles skálája - beleértve az ún. kongresz- szusipar is, tehát nagy összejövete­lek, konferenciák szervezését -, to­vábbá a fejlett mezőgazdaság és petrolkémia. A városok is keresik helyüket Az európai integráció új lehetősé­gekkel szolgál a városfejlesztésben is, nagyon sok múlik majd azon, milyen mértékben lesznek képesek a települések kamatoztatni az ebből adódó előnyöket. „Már az elmúlt 15 év során is gyorsabban fejlődtek azok a városok, amelyek kedvezőbb területen fekszenek, és így jól ki tudják használni a Közös Piac kínál­ta lehetőségeket" - írja a The Eco­nomist. A francia területfejlesztési miniszter számára készített „Az európai városok“ című nyolcvan ol­dalas tanulmányban összehasonlí­tották a városok nemzetközi tekinté­lyét, dinamizmusát, 16 kritérium alap­ján (egyebek közt figyelembe vették a nemzetközi cégek számát, hány tudós dolgozik az egyetemeiken és kutatóintézeteikben, milyen forgal­mat bonyolít le a város repülőtere) Ezek szerint Európa városainak „Top tizes listája” így néz ki: Lon­don, Párizs az elsők, majd Milánó, Madrid, München, Frankfurt, Róma, Brüsszel, Barcelona és Amszterdam következik. A felsorolás végén olyan települések találhatók, mint Cardiff, Liverpool, Cagliari, Grenada; ezek ugyan elég nagy lélekszámúak, de vagy hanyatló körzetekben találha­tók, vagy nagyon elszigeteltek, távol kontinensünk fő akcióközpontjaitól. Brüsszel különösen látványos fejlő­désen ment keresztül Egyesek már az egyesülő Európa fővárosának te­kintik, nem csoda, hiszen itt található a NATO, az EGK székhelye, továb­bá több mint ezer nemzetközi szer­vezet képviselete, pénzügyi téren pedig lekörözte Zürichet is. ...és ahol a leggyengébb A változások kihatnak a vállalatok döntéseire, követendő stratégiájukra is. A helytelen telephelyválasztás, távol a fő felvevő piacoktól nem egy céget csődbe ránthat; ezért jut majd egyre komolyabban szerephez az egyes területek gazdasági poten­ciáljának olyan mutatók alapján tör­ténő feltérképezése, mint például az infrastruktúra fejlettsége (közleke­dés, energia, távközlés), a munka­erő kínálata és képzettsége, egyete­mek, kutatóintézetek száma és szín­vonala, lakáshelyzet és még folytat­hatnánk a sort. „Az új, modern tech­nológiát hordozó vállalatok, amelyek az EGK piacán fognak működni, oda kell, hogy települjenek, ahol a gaz­dasági növekedéshez a legerősebb impulzusokat kapják“ - állítja Horst C. Schuster, a Jones Lang Wooton beruházási tanácsadó cég vezető szakértője. Ezt a szükségszerűsé­get már egyre több vállalkozó tuda­tosítja. A változásokból nem profitál Európa egész területe, így felvetődik a kérdés: melyek hát a továbbra is stagnáló, vagy lassan fejlődő orszá­gok, területek? Elsősorban azon vi­dékeket sújtja ez, melyek távol fek­szenek földrészünk leginkább gya­rapodó övezeteitől. Ide tartozik az egész ír-sziget, Nagy-Britannia északi része, Portugália, a Madridtól dél-dél-nyugatra fekvő provinciák, a francia Bretagne-félsziget és Kor­zika, Olaszország Rómától délre eső része (mezzogiorno), továbbá Szardínia, Szicília és gyakorlatilag az egész Görögország. Velünk mi lesz? A Kelet-Európábán végbément fordulat nemcsak az ott élők számá­ra nyit új távlatokat, hanem egész Európának Szükségszerűen bekö­vetkezik a két ,, félkontinens“ egy­másra találása, a köztük levő kap­csolatok szorosabbá válása, így öreg földrészünk gazdasági súly­pontja kissé keletre tolódik, ami még inkább megerősíti Németország po­zícióit az egész térségben. „A gaz­dasági együttműködésben óvakodni kell a túlzott egyensúlytévesztéstöl Nyugat és Kelet között: Lengyelor­szág, Magyarország, Csehszlovákia stb. szélsőségesen ingatag helyzet­be kerülnének, ha fejlődésük meg­késne. . ez kihatna a Kelet- és Nyu­gat közti kapcsolatokra, ami a sovi­nizmus felszításával és a nemzetek közti versengéssel járna együtt“ - írja a Le Monde Diplomatique. A bizonytalan helyzetnek, a pillanat­nyilag légüres térnek útját kell állni, s ebben nagy szerepet játszhatnak a szorosabb gazdasági kapcsolatok, ha a dinamikus erőterekből felénk is nyúlna egy-egy csáp. Erre van is lehetőség, a keleti fővárosokban már építik hídfőállásaikat a, nyugati beruházók. A megváltozott helyzetben Szlo­vákia földrajzi, gazdasági és szociá­lis adottságai is új megvilágításba kerülnek. Köztársaságunk földrajzi fekvése kedvező, ami jó rajthelyze­tet biztosit számunkra Nyugat-Szlo­vákia és különösen Pozsony pozí­ciója attraktív a gazdasági együtt­működés számára (Duna-összekö- tö folyó Németországtól Romániáig, Bécs és Budapest közelsége, tranzitutak kereszteződése), Szlo­vákia, mint egész, utat nyújt a legna­gyobb keleti piac, a Szovjetunió felé, továbbá Magyarország és Lengyel- ország szomszédsága sem elha­nyagolható. A kedvező fekvés ön­magában csupán fontos adottság, de ezt ki is kell használni, jól szerve­zett irányító munkával, a helyi, re­gionális kezdeményezések kiakná­zásával, bekapcsolva vérkeringé­sünkbe az eddig szunnyadó emberi, tőke- és természeti forrásokat. Ugyanez érvényes egész Eu7ó- pára is; ha sikerül kihasználnia a történelem nyújtotta lehetősége­ket, eredményesen szembeszállhat a japán és amerikai kihívással. Ha megvalósul földrészünk nyugati és keleti felének gazdasági egyesülé­se, elmondhatjuk, Európa ismét ma­gára talált. Sidó H. Zoltán 1990. XI. 16. 0 Vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom