Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-26 / 43. szám
',«✓ tVi J ./ f lltl LEGSZEBB HÁZA (fehér tus) ».... 1 " ' 1 Ka zlak kazlakat, hogy fogócskát játszanak? kazlakat, hogy átfutnak az úton? tál-e már kazlakat könnyezni, yezni, mivel fáztak és féltek? már kazlakat kéz a kézben? csókolódzó kazlakat? már családos kazlakat? apró kazal-csemetéket? már haldokló kazlakat? kazlakat költözni új lakásba? 1 már besúgó kazlakat? kazlakat nyálakra lövöldözni? már lucernát lopó kazlakat? kazlakat, hogy magukat gyújtsák fel? Petrik József fordításai és felelőse volt, s ez nagy rangot tett akkoriban. •Itek az évek, s kissé zavart, ami- i tankönyvekből ki kellett tépnünk f Visszarionovics barna színű, i oldalas fényképét. Ám én figyel- mi történik, és áttekintésem volt [gokról, bár a nagypapám már nem áztatott a plakátból, és a hulladék- tés felelőse sem volt már. Sejtet- miről van szó, s amikor meghalt lent Gottwald, gyorsan mérlegel- a kialakult helyzetet, majd kiro- am az utcára, és ezt üvöltöttem: Hurrá! Cepicka lesz az elnök. Hur- iljen Cepicka tábornok! m az egyik házból kirohant egy er, s akkora pofont adott nekem, a Cepickát.is a torkomba fojtotta. ; sem tudofh, miért tette: azért-e, reakciós volt, vagy pedig azért, a kiabálásom zavarta a méheit. értjében ugyanis temérdek méh- ár volt. Az viszont tény, hogy nban elment a kedvem a politi1. egpróbálkoztam még a politizálás- a pionírszervezetben, amelyből .ban hamarosan kizártak, mert a lá- : szoknyája alá nyúlkáltam. Akkor i azt mondtam magamban: egye a fene, én azt se bánom, ha ika soha többé nem lesz a viláSági Tóth Tibor fordítása T él van, hideg. Olyan hideg, hogy megfagyott az egész világ. A földön kopogva gurul végig a göröngy, mint a kavics, ha a kóbor ember kővé vált csizmája orrával elrúgja. De megfagyott a csizmában a szalma, a szalmában a láb; megfagyott a boton a kéz, a mellben a szív, és az agyban a gondolat. Mégis menni kell. Mint egy romló gép, úgy haladt előre mindig lassabban egy ember. Nem tudva, honnan hová. A feje előre szegve, mint a bivalyé, mikor jármot húz, a szeme véres és kidülledt, a hidegtől vizes. Egyszerre csak egy szélostor, csupa éles tűből vert korbács vág végig rajta s félrecsapva kurta gatyáját, mint a gereben eszi bele magát a kékre fagyott élő húsba. A betyár megáll s hátat fordít a szélnek, míg az el nem repül. Akkor valami gondolatféle támad benne. Az jut eszébe, hogy azok a kutyák, akik üldözik, meleg mundérba vannak öltözve; ha megéheztek, pecsenyét sütnek, kulacsot nyakainak és adomázva kacagnak a futó betyáron. Ő pedig két napja nem evett s már a gyaloglás sem melegíti.- Megölöm a világot! - emeli fel botját s rémítő érzéssel gondol mindenkire, aki nem fázik és nem szenved. Azután nekiindul. Ugyanazzal az egyenletes lassúsággal. Nincs hová siessen; nem is tudja hol jár. Eltévedt a pusztán. Besötétedik. Mélységes barna-fekete köd telepszik a földre. Vigasztalan, reménytelen. Az ember csak megy, megy. Hirtelen nagy, fekete tömeg állja útját. Felnéz s szeme a váratlan meglepetéstől kimered. Ház van előtte. Két lépés az ablak. Odamegy, benéz. Fekete füstös, alacsony szoba, a pásztorkandallóban tűz világít, bent gyerekek kacagnak.- Megölöm mindet! Az ajtón nem keresi a kilincs madzagját, nekiesik egész testével s majdnem bebukik rajta. Belép. Valami állati hang tör ki belőle. A botot fel akarja emelni, hogy üssön, de az ujja nem mozdul, csak a karját emeli. Arca eltorzul és szeme szinte kifordul üregéből. Rettegve hallgatott el a család. Csak a gazda, ki betegen fekszik, kiáltja:- Ki az? A bot koppan a földön. A tűz éppen fellobban s a világosság megkápráztatja a betyár szemét. Tehetetlenül áll s csak gondolatban morogja:- Megölöm őket! - de a gyilkosság perce elmúlt.- Jó estét bácsi. Adjon Isten jó estét, - szól az asszony s a gyereket leteszi a földre. Feláll, közelebb megy. - Ilyen időben Istent kísérteni!... - mondja s szépen beteszi az ajtót. A betyár nem szól, csak áll. A szeme egy fél sonkát lelt meg a kandalló gerendáján, szeretne rárohanni, mint a vad, de lám máris feltámadt benne az ember: nem akarja, hogy éhes kutyának nézzék. Rávetette szemét az asszonyra. Közönséges kis szélesszájú, benyomott arcú személy; vékony, száraz, semmi teste, de meleg, csak úgy árad belőle a melegség. Megfogta a betyár kezét. Azt, amelyikkel a botot tartotta, nem is sietett róla levenni s megindult a vér keringeni az ember ereiben.- Jézus Isten, hisz ez az ember megfagyott! - kiáltott az asszony. - Csupa egy jég a húsa. Ügyi éhes is, lelkem? A betyár megrántotta a szemöldökét, de a szeme újra odatapadt a sonkára, zöldes tűzzel, mint a farkasé.- Jaj, csak a tűzhöz ne menjen, üljön ide az ajtóhoz! - s leültette egy lócára, mintha a tulajdon ura lett volna. Kifejtette merev ujjai közül a botot s pálinkát hozott elő. A betyár nem tudta megfogni az üveget, úgy kellett beletölteni az asszonynak. Mikor égetni s melegíteni kezdte bent a szesz, újra ez volt az első gondolata: - Megölöm mindet! És ismételgette magában, de hagyta, hogy az asszony etesse, itassa, levetkőztesse, s mikor fagyos csizmáját nem lehetett lehúzni, úgy tegye bele mindenestől a lábát egy dézsa hideg, friss kútivízbe. Az asszony azzal a csudálatos oktalan jósággal súrolta, mosta hóval a fejét, vállát, hátát, amelynek sejtelme sincs róla, hogy most jót tesz... s a férfi azzal az egykedvű oktalansággal tűrte, amely nem is sejti, hogy jót tesznek vele. Hisz az természetes. Másképp megfagyna ... Közben pedig egyre mondogatta:- Megölöm őket! De nem szólt egy szót sem. Megetették, lefektették. S ó feküdt mereven, behúnyva a szemét s azt gondolta, hogy most meg kell halni. Kinyújtotta a lábát, keresztbe tette a kezét, mint a halottakhoz illik, s várta utolsó óráját. Másnap reggel fölpattant a szemhéja s a nedves, kiolvadt kis ablakon át látta, hogy megindult a havazás, a hideg is enyhült s odakint sűrűn hull a hó. A betyár elgondolta, hogy, ha ide nem akad, most ott fekszik kint, még merevebben, még csendesebben s beborítaná az Isten a fehér szemfedővel... Mindig jobban kezdett dolgozni az elméje. Egyszerű eszével, mely soha gyobb fiúnak, ki az anyja szoknyája mellől bámészkodott. A gyerek félretekerte a nyakát, s nem felelt. Az anyja szólt helyette.- Nagy lógó e már. Van vagy tíz esztendős, úgy tartom. De olyan szé- gyellős... *-Bejönnél velem a városba? Vásárolni. ..- Be - szólt csendesen a kisfiú.- Hogyne, be bizony, - kap a szón az asszony. - Hisz egy órás út sincs... Jaj, de nincsen nekünk pénzünk.- Van nekem - vágott közbe a betyár, - vagy lesz, - tette hozzá sötéten. Az asszony ránézett s csöndesen szólt. nem váltott ki eddig elvont gondolatot, gondolkozni kezdett az életen.- Cudar dolog élni. Annak jó, aki nincs. Mégis, hogy haragusznak ha az ember valakit bejuttat a másvilágra, pedig hisz ott van a paradicsom... S lám, egy a vége mindennek: a gödör. Jó szabadulni a kínlódásoktól. S milyen könnyű is... Az asszony lármázni kezdett a gyerekekre, kik a hógolyózás után pirosán, kacagva s havasan rontottak be. A másik ágyon a beteg, úgy látszik, nagyon rosszul van, keservesen nyöszörög.- Be’ jó volna, ha leszakadna a fedél s agyonütne mindenkit. Egy csomó szerencsétlennel kevesebb volna. Felnézett a rongyos kunyhó tetejére. Padlás nincs, a szalma fedél dérrel borítva, lecsüngő pókháló, mint kivirágzott rozmaring.- Rossz fázni, még rosszabb éhezni. Ez a baj, ez a kettő. És vannak, akik sohasem fáznak, sohasem éheznek. De ha azokhoz megy be az üldözött, akiknek mindenük van... Hirtelen elképzelte, mi lett volna, ha az este nem ide téved, hanem valami kastélyba... Újra feltámad egészen az ádáz em- oergyulölete.- Megölöm őket. Mert azoknak büntetés, ezeknek megváltás a halál. Hevesen emelte fel öklét s leeresztette újra. Csöndes lett. Behunyta szemét s megszűnt gondolkozni. Egy meleg fényért érzett homlokán. Felnézett. Az asszony állt előtte.- Jó reggelt már na.- Jó reggelt.- Mit álmodott í Óh, hisz már jól van. -Jól.- Pedig bizony alig hittem; úgy állított be az este, mint az ijedelem. Jaj, jó ember, minek megy útra ilyen időben?- Hm. *- Muszáj volt, ügyi? Csak az én uramat is meggyógyítaná már a jó Isten. Jaj, nem tudom én, hogy kell élni a világban.- Mi baj?- Óh, egyebe sincs a szegénynek, csak a baja. Már most kifogytam mindenből, bementem volna a városba a sógorhoz, kérni egy kis lisztet, mit, kölcsön, majd csak megérjük a tavaszt, de ez az én emberem mindennap rosszabbul van, most már magánál sincs. A pu- lyáknak főztem egy kis letyót... ér is az a habarék valamit, mikor csak csupa víz, se lisztem, se zsírom. De a gyerek, szegény nem bánja, csak legyen kanalazni. Aj, mennyit is kell sanyarogni, míg felnő a pulya... így ömlött a szó, mint az ócska daráló síró hangja. Az eleven nyomorúság a fekvő férfit úgy megrendítette, hogy felült s tevékeny elméje elfelejtett minden okoskodást.- Hát mi lesz veletek? - kérdezte olyan gonddal, mintha testvére lett volna az asszony.- Tudja a jó Isten. A betyár sóhajtott, lehajtotta a fejét s elgondolkozott.- Hány esztendős vagy? - int a legna-Jaj, csak ne úgy kerítse... Nem szoktunk mi ahhoz... Tán inkább éhen halnék... Pedig bolondság... Bánom is én, csak magának ne legyen baja... Nem haragszik? A betyár megorpadva hallgatta, hogy alkuszik az asszony a lelkiismeretével. Ő is azt csinálta, a lelkiismeretével számolt.-Ne búsulj, nem olyan pénz... - szólt vontatva. Azzal felkelt és öltözött. — Ötözz - szólt a gyereknek is. Az asszony az apjok ruhájába bugyo- lálta a fiút, és elmondta a városbeli ismerőseit, rokonait, férjhez mentének a történetét.- Hát osztán mikor jönnek vissza? A férfi nagyot hallgatott rá.- Én nem jövök vissza.-Jaj, dehogy is nem. Ügyi, látjuk még. — Soha. — Pedig az én uram is úgy szereti a jó embert... Osztán Rudas Ferenc nevezetű a sógorom... A betyár erővel tépte ki magát, sose volt ilyen keserves perce.- Isten áldja meg, - szólott s vitte a kisfiút az ölébe. Az úton úgy eldiskurált vele, mintha a maga fia lett volna. ! . . J ' Beértek a városba; beállítottak a sógorhoz.- Maga Rudas Ferenc?- Én vagyok.- Legyen olyan emberséges - szólt a betyár rendetlenül toldozgatva a szót.- Egy kis pénzvárandóságom van valahol, jöjjön el, hozzon is még valakit magával tanúnak. Ennek a gyereknek adom; tartozom neki; osztán vegyen belőle zsírt, lisztet, meg ami kell — beteg az apja, - szállítsa ki nekik.- Szíves örömest. így mentek fel négyen, öten a komiszárushoz. A kapu előtt tréf álózva szólt a betyár.- Hó, fiam, nem megyek be, ha csak nem viszel. Pedig ott mindent kapsz, ha beviszel.- Jöjjön be kend, jöjjön — s megfogta a ruháját.- A kezemet, fiam, úgy húzzál. A gyerek úgy tett. Ilyen módon mentek be az udvarra, be az irodába.- Kérdezd fiam, hol a csendbiztos úr.- Hol van a csendbiztos úr?- Itt vagyok. Mit akartok?- Mondjad fiam: Elfogtam a Kormost, adják ki a salláriumot. A kicsi szépen utána mondta.- Elfogtam a Kormost, adják ki a sal- lalárét. Most tudták meg az emberek, kit kísértek. Bámulva nézett még a csend- biztos is a híres rablóra, akit három megye pandúrja sem tudott összeszedni s Ráday száz pengőt tűzött ki a fejére.- No, te kutya, - rivallt rá dühösen- mégis megkerültél.- Meg, könyörgöm... - szólt alázatosan. Aztán keményen tette hozzá. - Látja, csendbiztos úr, kicsoda fogott el?- Látom.-Megkapja-e értem a százpengőforintot?- Meg ám.- Akkor jó. Mert a szentháromságra, senki ide nem hozott volna, ha ez a poronty nem. A pandúrok körülvették, hogy békót tegyenek kezére, lábára. Kormos a sírva fakadó gyereknek mégegyszer megsimogatta a fejét.- Osztán fiam, tisztelem az édesanyádat. Jó ember legyen belőled. Könnyet törült ki a szeméből, s mikor elvezették, ezt gondolta magában:- Mindegy. Ha engem elótanak, olyan, mintha az egész világot megöltem volna... úgyse látom többet. S a tömlöc fenekén felnézett az ablakra, sóhajtva, reménnyel:- Úristen. Hátha nem is ítélnek halálra 1903 Vj Nagy László rajza
