Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-12 / 41. szám
3 1990. X. 12. |||||Í||ij f ^ ‘7?....—- ffl jfm j| Hiniujjj 1| Ijllljll^ W j|jjj[ tejf ¥ Jj1 A lf te^jjjjf ( i|Í {|j|j|j|fjf ^jjj te. ^ 'liilP HHlHjP ^jji J t i ± fffif) g ilflffljjj (Folytatás az 1. oldalról) évtizedben teljes bizonytalanságban tartották a parasztembert. Elhúzták az orra előtt a mézesmadzagot, hogy tartson állatot, kertészkedjen, a megtermelt terméket viszont gyakran nem volt, aki átvegye. Amig az emJAKAB BÉLA, gépészmérnök, magángazdái' kodó, Perbete D Véleményem szerint a nagyüzemi mezőgazda- sági termeles a jövőben is megmarad, persze nem a mai szervezeti tormában. Azok a mezőgazdasági nagyüzemek, amelyekben megerősítik a tulajdonosi érzetet, e versenyben minden bizonnyal megállják a helyüket. A gazda rangjára emelkedett tagok, a részvényesek vagy az önállósult üzemrészek bérlői ugyanúgy érdekeltek lesznek a jobb eredményekben, akárcsak egy magángazda. Ott, ahol fizetését mindenki munkájának eredménye szerint kapja és megszüntetik a ma még számos helyen fellelhető „humánus“ egyenlősdit, a szövetkezeti termelési forma előnyei a piacgazdaságban is érvényesülni fognak. Hogy kik és hányán érdeklődnek a magángazdálkodás iránt, nem tudom. Azt viszont igen, hogy az én elhatározásom erős és megalapozott. Közel másfél évtizedes jövedelemkiegészítő zöldségtermesztési tapasztalatokkal, negyvenhárom évesen, feleségemmel és tizennyolc éves fiammal szeretnénk kezdeni a gazdálkodást tiberek végérvényesen meg nem bizonyosodnak a magántulajdon szent és sérthetetlen voltáról, addig nehezen képzelhető el, hogy újra tömegesen fognak hozzá az egyéni gazdálkodáshoz. Inkább marad a jövedelemkiegészítő háztáji gazdaság. zennyolc hektáron. Lányom tizenhét éves, gépipariba jár. Ezzel a kérdést talán már meg is válaszoltam. A család megélhetéséhez a piacra is kell termelnünk. Szerintem a most induló magángazdaságok szakosodni fognak bizonyos növények termesztésére, illetve állatok tartására. Én például valószínűleg speciális növények termesztésére állok rá. Ez lesz a pénzbevételi forrásunk. Hústermelésünk a család szükségletét fogja fedezni, az egyéb szükséges dolgokat a termeléshez, például az istállótrágyát, majd valószínűleg egy, a piacra is termelő állattenyésztő magángazdától veszem meg. A falu tíz-húsz-harminc szakosodott magángazdája így szervesen kiegészítheti a földműves-szövetkezet piaci termelését. D Bár a nagyüzemi termelés a mi vidékünkön is szinte egyeduralkodó, én a hagyományos mezőgazdasági termelés jövőjét a mainál jóval kisebb, 50-100 hektáros farmergazdaságokban tudom elképzelni. Az átmenethez szükséges idő attól függ, hogy mikor és milyen formában teremtjük meg a kellő feltételeket, többek között a vállalkozást támogató adótörvényt, a kedvező hitelfelvételi lehetőséget stb. a Szövetkezetünk községeiben a földtulajdonosok igényelte földterület összesen 15-20 CSOLTKO JENŐ, a Buzitai Földműves-szövetkezet főagronómusa hektár között van. A vállalkozói kedv növeléséhez hozzájárulhat a szövetkezet is, ha például a tagságot bevonja, beavatja az intenzív állat- tenyésztésbe, mondjuk az istálló(k) bérbeadásával, vagy új istállók építésével. Növelheti a vállalkozói kedvet a szövetkezeti tulajdonban lévő erőgépek, munkaeszközök eladása, illetve bérbevétele. Az utóbbi 42 évben az emberekből majdnem kiveszett a vállalkozói szellem, szinte kiirtotta belőlük a rendszer. Szerencsére nem teljesen, s szerintem megfelelő gazdaságpolitikával rövid idő alatt újra felpezsdíthető. Mivel részben én is kistermelő vagyok, kijelenthetem, hogy mostanáig is hozzájárultunk a piac ellátásához, gazdagításához. Ha az imént is említett feltételek adottak lesznek, a magánvállalkozók, a magángazdálkodók túltehetnek az úgynevezett ^szocialista nagyüzemi gazdálkodáson, sokat javíthatnak a piaci ellátáson. BOGYÓ GÉZA, tardoskeddi lakos, a Szlovák Állami Biztosító galántai ki- rendeltségének dolgozója I Aki ismeri a mezőgazda- | Ságban uralkodó jelenlegi állapotoKat, az tudja, hogy a szövetkezetek zöme katasztrofális gazdasági helyzetben van. A ráfizetéses termelésre az idei szárazság rátett még egy lapáttal, hiszen kenyérgabonából és kukoricából alig a fele termett a tervezettnél. A felfejlesztett állatállománynak jövő tavasszal nem tudnak majd takarmányt adni, a marhahús már most nem kell senkinek, megszűnik az állami dotáció, hová vezethet mindez?... Véleményem szerint a nagyüzemi mező- gazdaságnak a jelenlegi feltételek között nincs jövője. A szövetkezetek ebben a szervezeti formában nem lesznek életképesek, nem tudnak majd lépést tartani a keményedő gazdasági feltételekkel. PV Falunkban a háztáji gaz- |£g| dálkodásnak hagyománya van. Csaknem mindegyik család kertészkedik vagy állatokat tart. Jómagam is hízólibákat nevelek több mint tíz éve. Tudomásom szerint a faluban nincsenek sokan azok, akik önálló gazdálkodásra adnák a fejüket. Az emberek biztonságosabbnak vélik, ha van egy főfoglalkozásuk, s csak kiegészítő jövedelemforrásként foglalkoznak a mező- gazdasági termeléssel. Az óvatos vállalkozói' kedv és bizonytalanság ellenére úgy vélem, két-három év múlva már az egyéni gazdálkodók is számottevően hozzájárulnak a piac ellátáshoz. Persze, ha jobb lesz az anyagi-műszaki ellátás, kedvezőbbek lesznek a piaci feltételek. ASZTALOS FERENC, a Méhi Földműves-szövetkezet vezetőségi tagja D Mondhatom, hogy életem javát a szocialista jelzővel illetett nagyüzemi gazdálkodás keretei között éltem le. Mi tagadás, sokszor rádöbbentünk, többet termelünk, mint apáink a régi világban. Arról viszont hajlamosak voltunk megfeledkezni, hogy a fejlődés, a tudomány egy genetikailag fejlettebb állatállományt, a nagymérvű kemi- zálás pedig más talajszerkezetet hozott létre. Mindezek árnyoldalairól, a fogyasztókra nézve káros következményeiről azonban már vajmi keveset szóltunk, sőt maguk az újságírók sem. Most persze merőben más helyzet állt elő, melyben a piac- gazdaság farkastörvényei jutnak érvényre. Az erősek állva maradnak, míg a gyengék hamarosan elpusztulnak. Úgy érzem, szükség van a privatizálásra, egyes termelési ágazatok magánkézbe kerülésére. Nem tudom, mit hoz a jövő, de falunkban vannak olyan előjelek, miszerint egyes műveleteket továbbra is nagyüzemileg, másokat viszont a magánszektorban végeznek majd el. A kérdés első felére röviden azt tudnám válaszolni, hogy nem jellemző. Tagja vagyok a szövetkezetünkben működő privatizációs bizottságnak, így ezt pontos számadatokkal is alá tudom támasztani: a mi 330 tagú szövetkezetünkben mindössze hárman kérték vissza a földjüket, de ebből is csak egy embér tartozik a tagságunkhoz. Az okokat a nálunk uralkodó felemás helyzetben, a magángazdálkodás még mindig tisztázatlan feltételeiben, az adózási kérdőjelekben és egy kicsit a kockázatvállalalás hiányában látom. Vannak jó gépkocsi- vezetőink, állatgondozóink, kertészeink is, de nem biztos, hogy ezek magángazdálkodóként is megállnák a helyüket. Ez idáig a szövetkezet előnyösen vásárolta fel a háztájiban megtermelt termékeket, most és a jövőben, mikor erre már nem lesz módja, biztos fog változni a falusi ember felfogása is. Persze, mindez a piaci mechanizmus működésétől is függ majd. Távlatokban gondolkodva biztosra veszem, hogy a piac ellátásához nagymértékben hozzájárulnak majd a magángazdálkodók, sőt lesz egy egészséges konkurenciaharc is közöttük. KESZI JÁNOS, a Naszvadi Földműves-szövetkezet alelnöke, a zöldségkertészet vezetője D A nagyüzemi mezőgazda- sági termelést féltem. Erőltetett és meggondolatlan felszámolása majdnem annyira káros lenne, mint amilyen az erőszakos kollektivizálás volt. A fejlődés irányát és a szerkezetváltás ütemét a falun* élőkre kell bízni. Akinek lehetősége, kedve, tehetsége, megfelelő udvara van, no meg természetesen épületei, pénze és földje, az legyen magángazda, aki pedig továbbra is a szövetkezetben akar dolgozni, annak meg kell hagyni a szövetkezetét. Persze nem a „mait“, hanem az átalakítottat, amelyik a piacgazdasági viszonyok között is létezni tud. Mi az első lépéseket már megtettük. Megkezdtük a szövetkezet belső szerkezeti átalakítását. Bérbe adtuk a bikahizlaldát, rövidesen a tejtermelés, majd a sertéshizlalás, s fokozatosan az egyes növények termesztése és a szolgáltatás is „magánkézbe“ kerül. A szövetkezetek szövetkezetévé alakulunk, amelyben minden részlegnek lesz bérlője, aki majd eldönti, hogy hány emberrel és kivel fog együtt dolgozni. A csoport fizetése az elvégzett munka eredményétől, pontosabban a bevételtől és a termelési költségektől függ majd. Az ilyen szövetkezetben a kis létszámú vezetőségnek a termékek eladása, az anyagbeszerzés, a külkereskedelem, a jogi érdekvédelem és a termelési, szakosodási irányzatok meghatározása lesz a feladata. Mindezt szolgáltatások formájában fogja végezni, vagyis a vezetőség is termelő, önfinanszírozó részleg lesz. □ Tagjaink bíznak benne, hogy az átalakult szövetkezet a piacgazdaságban is megállja helyét. Ezt bizonyítja az is, hogy aktív tagjaink közül senki sem kéri vissza a földjét. A 15-20 kérelmező többsége' bérleti díjat akar, illetve mint a szövetkezeten kívül álló föld- tulajdonos jövedelmének kiegészítésére földjének csak egy részét kéri vissza. Falunkban piacra is termelő magángazdajelölt tehát egyelőre nincs. Ha lesz, mi az egyén elhatározását tiszteletben tartjuk. Aki tulajdonjogát igazolja, az földjét minden nehézség nélkül megkapja. A jelenlegi bizonytalan helyzetben és a tisztázatlan játékszabályok (árak, adók, dotációk, kamatok stb.) mellett ázonban én sem lennék magángazda. „ Az oldal anyagát írták: Egri Ferenc, Gazdag József, Polgári László, T. Szilvássy László pavel Matis felvétele
