Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-12 / 41. szám
LESZ ELÉG ÚJSÁG IPOLYSÁGON? A főtéren az autóbuszállomás szomszédságában áll a város egyetlen újságárusító kioszkja Jó hely, talán ez a város legforgalmasabb pontja. Az érdeklődök reggelente sorban állnak, s hetekkel ezelőtt az érdeklődők még gyakran távoztak újság nélkül. **' A városi nemzeti bizottságon szeptember elején tett látogatásom alkalmával Orbán Dezső mérnök elnök és Gál Imre titkár tájékoztatott, hogy a napilapok, különösen az Új Szó hiányával a nemzeti bizottsági képviselők plénumokon is foglalkoztak. Ezért fordultak a Postai Hírlapszolgálat járási igazgatóságához orvoslást kérve. Sót, további kioszk létesítését vagy az újságárusítást valamilyen formában történő javítását is javasolták. Elém tették a járási igazgatóság válaszát, amelyben közli, hogy további kioszk felállítása lehetetlen, mert ezzel egyszerűen nem rendelkeznek. Különben is nagy az eladatlan napilapok száma, köztük az Új Szóé is, amit azonban a nemzeti bizottság tisztségviselői erősen megkérdőjeleztek, hisz újságunk már reggel se kapható. Gál Imre titkár javaslatára kiienc oia cajua., fel a kioszkot abban a hiszemben, hogy újságot már nem kapunk. Kellemesen meglepődtünk! Uj Szó még volt. Az elárusítónő tájékoztatott, hogy néhány nap óta a korábbinál lényegesen több újságot kap. Reméli, hogy a megemelt példányszám is elfogy. Még rákérdeztünk, korábban valóban sok volt-e az eladatlan újság (ahogy azt a járási igazgatóság levelében közölte). Az elárusítónö a fejét csóválta. Egy esetre emlékezett, amikor szombati napon a lapot késve kapta a postától. Bár a járási igazgatóság szerint a remittenda továbbra is fennáll (?), dicséretére legyen mondva, a kimutatásnál fontosabbnak vélte a nemzeti bizottság jelzését és megemelte a példányszámot. Ezután talán mégis fontolóra kellene venni az újságárusítás megszervezését a nagy kiterjedésű város más pontjain is (például a vasútállomáson), mert a bódé a város peremeitől túlságosan messze esik. Ehjiez a nemzeti bizottság készségesen segítséget nyújt. zs. I. ■ Levelek Vélemények Vasárnap 1990. október 14. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.56, nyugszik 16.53 Közéfi-Szlovákia: 06.03, nyugszik 17.00 Nyugat-Szlovákia: 06.09, nyugszik 17.06 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 01.11, nyugszik 15.01 Közép-Szlovákia: 01.18, nyugszik 15.08 Nyugat-Szlovákia: 01.24, nyugszik 15.14 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük HELÉN-BORIS . nevű kedves olvasóinkat • 1840-ben született Friedrich Wilhelm Georg KOHLRAUSCH német fizikus (f 1910) • 1840- ben született Dmltrij Ivanovics PISZAREV orosz irodalomkritikus, publicista (f 1868) «1910- ben született tludovit ILECKO szlovák festő és grafikus, érdemes művész (f 1985). A VASÁRNAP következő számának tartalmából ÁLLAMALKOTÓ NEMZETISÉGEK Zsilka László beszélgetése Gyönyör Józseffel, a nívódíjas mű szerzőjével GYÓGYÍTÓ TŰSZÚRÁSOK Péter« Szonya riportja CIGÁNYSORS - VISKÓK ÉS PALOTÁK Ozorai Katalin riportja A kisváros Eda Kriseová elbeszélésének 2. része FÉLELEM NÉLKÜL Szabó G. László beszélgetése Nagy-Kálózy Eszterrel Pályázat A Nyárasdi Földműves-szövetkezet pályázatot hirdet az alábbi munkakörök betöltésére:- főgépesítö Feltételek: felsőfokú iskolai végzettség, legalább hatévi szakmai gyakorlat, irányítói és szervezői rátermettség;- energetikus és vízgazdász (összevont beosztás) Feltételek: szakirányú középiskolai végzettség, legalább hatévi szakmai gyakorlat. Javadalmazás az érvényben levő előírások alapján. A pályázatot - amely tartalmazza a pályázó végzettségét és szakmai gyakorlatát igazoló okmányokat, valamint személyi adatait és életrajzát - legkésőbb november 15- éig juttassák el a következő címre: Jednotné rol’nicke druzstvo, 930 11 Topol’níky. ÚP-473 Bosszankodom... Bosszankodom nap nap után, hétről hétre. Nemcsak amiatt, meri az árak lassan a csillagos égig rúgnak, de az ember még drágábban sem veheti meg azt, amit keres, mert nincs. Szinte minden elfogyott már az üzletek polcairól, csak a nincs szócska nem fogyott el az elárusítók szótárából. Mivel újdonsült nagymama vagyok, visszaszoktam a kisgyermekes anyukák napi gondjaiba. Pici unokám egyre cseperedik és ezzel együtt jönnek a gondok. Szerettem volna néhány csomag Marina-kek- szet vásárolni. Mikor kértem az élelmiszerboltban, úgy néztek rám, mintha aranyat kértem volna. Hiába lett drágább a 3,80-as puding, azóta még a színét sem látni. Jön a hűvösebb időszak, és pici lányunk járni tanul, szerettem volna kiscipőt és kabátkát venni. Ez mind csak vágy maradt. Miért is lenne a cipőboltban éppen a legkisebbeknek cipő, vagy a ruházati boltban a legkisebbeknek kabátka? Kerek két hónapja járom az üzleteket, de hiába. Kilátástalan a helyzet, nem tudnak választ adni, mikor és mit kapnak a megrendelt áruból. De nemcsak gyermekholmit nem lehet kapni, eredménytelenül próbálok már nyár óta egy pár szolidan elegáns cipőt vagy szandált vásárolni. Az sincs. Bosszantó, hogy (a nagy demokráciában) a kormány mennyi időt fordított a kötőjel vitára, az erőszakos területi átrendezésre - majd a szinte felesleges nyelv- törvényről vitatkozik, mert védeni kell az elefántot az egértől és nem fordítva. Ehelyett arra kellene összpontosítania, hogy az üzletek legalább a legfontosabb árucikkekkel legyenek ellátva, hogy a nehéz átmeneti időszakot ne tetőzze még az üres üzletek látványa is. Jégh Izabella, Pozsony Hogy az Új Szó naponta eljusson hozzánk Jó hírek érkezését várjuk. Kíváncsian olvassuk a sajtót, hallgatjuk a rádió közleményeit, és figyeljük a televíziót abban a reményben, hogy végre valami derűt jelentő írásra, információra bukkanunk. Reményünk legtöbbször kielégítetlen marad. A Vasárnap szeptember huszon- egyediki 38. számában is elszomorító közleményt olvashattunk. A szerkesztőség arról tájékoztatta olvasóit, hogy a Vasárnap ára drágább lesz, de ami inkább aggaszt bennünket, az a lap fenntartása körüli gondok. Arra még gondolni sem merünk, hogy az Új Szó megszűnjön, hiszen megszűnése nemzetiségi létünket is sújtaná. Amint a szerkesztőség is írja, a lap fennmaradása, további léte kizárólag olvasói kezében van. Azt hiszem, ez teljesen érthető, épp ezért azt ajánlom, hogy egyetlen rendezett körülmények között élő magyar családban se hiányozzék az Új Szó! Nem hinném, hogy ne férne bele a család havi vagy évi költségvetésébe e számunkra fontos napilap előfizetési díja. Igaz, a sajtó művelődésünk nem egyetlen forrása, de a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti ismeretanyag elengedhetetlen tárháza, napjaink szellemi tápláléka, nemzeti identitásunk fenntartója, ápolója. Éppen ezért szent kötelességünk, minden áldozatot meghozni, hogy egyetlen napilapunk továbbra is szolgálhassa az itt élő magyar kisebbséget. Rajtunk, szellemi és anyagi összefogásunkon múlik, hogy az Új Szó éljen és naponta eljusson hozzánk. Id. Szkladányi Endre, Ipolyság Üzenet többeknek Együttérzéssel olvastam Czingel Andrásné Farkas Éva érsekújvári olvasónk levelét a Vasárnap múlt heti számában. Úgy érzem, néhány fájdalmas sorát érdemes idézni: „ 1946-bannagyapám reszlovakizált bennünket, mert félt a kitelepítéstől. Családom egyetlen tagja se érkezett bevándorlóként, őseim mind itt születtek. Egy félelem kikényszerítette adminisztratív aktus következtében a kimutatásban azóta mégis szlovák anyanyelvűekként szereplünk a statisztikában. Ez így hazugság. Mégis ez felelne meg valakiknek?" Az ominózus reszlovakizálásra több mint negyven éve került sor - a félelem légkörében. Azóta sok minden történt. Ma már (és ne legyünk igazságtalanok: az utóbbi években sem) senkit sem telepítettek ki azért, mert magyar nemzetiségű, akkor sem, ha magyarságát személyazonossági igazolványában is vállalta (vállalja). Olvasónk ezt írja: „Jó lenne végre mindenre fátylat borítani: a keserű múltra, a kitelepítésre, a reszlovakizálásra", Bölcs szavak, csak egyetérthetünk velük. Semmi akadálya, hogy aki magyarnak vallja és érzi magát, az a „statisztikában“ is így szerepeljen. Mindössze az kell hozzá, hogy a személyi igazolványával elmenjen a rendőrségre, és „kijavítássá“ nagyapja (apja) 1946-ban kikénysze- rített döntését. Kopasz-Kiedrowska Csilla foozfái m -I az idegen szavakról Minden politikai változás gazdagítja a szókincset. A mi rendszerváltozásunkban is rengeteg olyan kifejezést használunk, amelyeket előbb ritkábban, vagy egyáltalán nem hallottunk. Ma már jóformán egyetlen napilapot sem lehet átlapozni, hogy ne találkoznánk ilyen szavakkal: identitás, menedzser, privatizáció, pluralizmus, kontraszelekció, pater- nalizmus, frusztráció stb. Legtöbbjük egyformán megtalálható a cseh, a szlovák és a magyar lapokban, pedig úgy gondolom, többségükre van megfelelő kifejezés az illető nyelvben. Ráadásul az olvasók jelentős része nemigen érti pontos értelmüket. De sokszor még az újságíró is zavarba jön, mivel a forgalomban levő idegen szavak szótárai sem adnak pontos magyarázatot. Itt van például a cseh és szlovák lapokban gyakran szereplő „lustrá- cia“ szó. Egyes személyek politikai múltjának tisztázását, „átvilágítását“, erkölcsi profiljának vizsgálatát értik alatta. Ez a kifejezés a magyar idegen szavak szótárában nincs benne (Akadémiai kiadó, 1988), a szlovákban pedig ez áll jelentéseként: „Adatok kiírása nyilvántartási könyvekből, főleg a telekkönyvekből“. Ez aztán semmiképp sem fedi azt a politikai törekvést, hogy valakiről megállapítsák, nem dolgozott-e együtt a rendőrséggel, magyarul: nem volt-e besúgó. Egyik legutóbbi glosszámban így csúsztam én is többszöri javítgatás után a „lusztráció- ból“ a frusztrációba, amely valahogy jobban illett a káderezések nélküli funkcióba állítás megakadályozásához, mint a telekkönyvi kivonat változata. (Ez azért nem a szezon és a fazon összetévesztése). Ugyanis a latin szótár szerint a frusztráció jelentése: félrevezetés, kijátszás, hitegetés stb. Nem akarok felcsapni kontár nyelvésznek (bár az iskolai végzettségem filológus), inkább csak újságíróként, újságkészítőként felteszem a kérdést, nem lehetne-e ezeket a rendszerváltással meghonosodó idegen szavakat magyarul írni? Bizonyára sokkal jobban megértenék az olvasók, ha azt írjuk, hogy a politikai posztokra kizárólag tiszta múltú rátermett, tehetséges embereket ültessenek. Ez érthető. De ha azt írjuk, hogy napjainkban is érvényesül a kontraszelekció, nem tudom, nem ködösítjük-e el vele a lényeget? Vagy itt van a patemalizmus. Azt hiszem, kerülni kellene a főnökök „atyai gondoskodását“ egyes beosztottakról, vagy a személycseréknél a baráti és rokoni kapcsolatok érvényesítését. Most ugyanis egy sor funkcióba teljesen új emberek kerülnek. (A köztársasági elnök második forradalomnak nevezte.) Jó lenne, ha nemcsak a szót, hanem a gyakorlatot is elfelejtenénk. A piacgazdaság elkövetkező nehéz kezdeti szakaszában még kellemetlenebb idegen szavak is betolakodnak a napi sajtóba. Olyanok, mint a devalváció, infláció, sztrájk stb. Ezek ismertebb kifejezések. Minden nyelv tele van jövevényszavakkal. Minden rendszerváltás újakkal gazdagítja azt. Szerény véleményem szerint nem ártana, ha hozzáértő, politikai képzettséggel rendelkező nyelvészek megmagyaráznák az egyszerű embereknek és a szakembereknek, hogy például a „lustrácia“ az nem telekkönyvi kivonat, hanem káderezés, amelyet most szemérmesen, demokratikusan feddhetetlenségi vizsgálatnak nevezünk. Most, hogy már elmúlt az eufórikus forradalmi lelkesedés, azt szeretnénk valamennyien, hogy az új struktúra ne vonja kétségbe identitásunkat, mert ez nem lenne legitim... Ugye, milyen egyszerű és értSzűcs Béla 1990. X. 12.
