Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-14 / 37. szám

Öt év után beérett a gyümölcs edzőkollégámmal Öllé Lajossal magasabb célt tűztünk ki. Kimondom hangosan: dobogó­sak szeretnénk lenni. • Optimizmusát a sikeres rajtra ala­pozza?- Arra is, de főleg az előző évek tapasztala­taira. Tudom, hogy bízhatom a csapatban. Ismerem a gyenge és erős oldalait. Fő eré­nyünk a kiváló csapatszellem, a formációk közti jó összhang. Van egy tehetséges kapu­sunk, megbízható hátvédsorunk, ütőképes középpályánk és két rendkívül veszélyes csa­tárunk, Ledetzky Imre és Renczés Gabi. A ke­ret valamennyi játékosa megérdemli, hogy név szerint is felsoroljuk őket: Peter Santa, Németh László, Gerasimov Péter, Zsigray Csaba, Milan Skoda, Klempa Szilárd, Molnár Péter, Farkas Norbert, Sípos József, Ledetz­ky Imre, Renczés Gábor, Mario Klacan, Köles János, Hodosy Zsolt, Csémi Szabolcs, Vára- dy János, Miklós Imre és Molnár Jákob. • A nevek után ítélve, keretében van 2-3 szlovák fiú is. Nem fordul olykor elő...-Tudom, mire céloz. Említettem, a csapat­„o«*«« w—« wonc A DAC szurkolói pillanatnyilag nincse­nek irigylésre méltó helyzetben. Kedven­ceik rapszodikus teljesítményei folytán Pavlíkék az első fordulók után az „alsó­házban“ tanyáznak. A vérbeli DAC-osok- nak azonban nemcsak szomorkodásra van okuk. Azt lehet mondani: az egyik szemük sír, a másik meg nevet. Ificsapatuk ugyan­is több éves sikertelen próbálkozás után végre az I. ligában küzd a bajnoki ponto­kért. A történelmi siker öt év kemény munkája után született. Az idén végre be­érett a gyümölcs, és a fiatal labdarúgók impozáns, ötpontos előnnyel, és nagysze­rű, 55:15-ös gólaránnyal lettek bajnokok. A ligarajt pedig minden várakozást felül­múlt. Az első négy mérkőzésen 9 pontot gyűjtött az újonc, tehát egy kivételével valamennyi ellenfelét két vállra fektette. (Trebiáov 1:0, Bánovce n/B, 3:1, VSS 5:1, Inter 3:0, íilina 1:1). A pozsonyiak ellen idegenben elért sima győzelem után talál­koztam a siker kovácsával; a 40 éves Grajcár Antal edzővel. A DAC hajdani játé­kosa beszélgetésünk elején a múltat is felidézte.- Amikor öt évvel ezelőtt rám bízták a fiata­lokat, azt a nem könnyű megbízatást kaptam, építsek egy ütőképes gárdát, mely belátható időn belül képes lesz bejutni az I. ligába. A mostani kerettel még a dikákkategóriában kezdtem foglalkozni. Fokozatosan építettem a csapatot, jártam a vidéket, új, tehetséges srácokat kerestem. Idővel olyan ütőképes gárdát sikerült összehoznom, mely, túlzás nélkül állíthatom, minden edző álma. A fiúk utcahosszal nyerték a II. ligát, öt pontot vertek a második és tizenötöt a harmadik csapatra. • A bajnoki cím megszerzésével már elődei is próbálkoztak. Sikertelenül. Miben különböztek az új edző munkamódszerei a régiekétől?- Nem tartozik hatáskörömbe, hogy ele­mezzem elődeim munkáját, inkább saját mód­szereimről mondok egy-két szót. A technikás, sokmozgásos, ésszel való futballozás híve vagyok. Az edzések 90 százalékában labdá­val dolgozunk és ez, de ezt csak zárójelben mondom, a múltban kissé hiányzott. Nem a legideálisabb, ha valaki úgy akarja növelni játékosai erőnlétét, hogy előbb 6-8 kilométert futtatja őket, aztán közéjük dobja a labdát: most már játszhattok. A kondíció növelésére ezerféle mód akad, és mellettük a labda is szerepet kap. Saját magamból kiindulva, min­dig fontosnak tartottam, hogy a játékosok már kölyökkorukban megtanulják lekezelni és pontosan továbbadni a lasztit. Kezdettől fog­va igyekeztem szigorú, de igazságos lenni a fiúkhoz és ők vették a lapot. Természetesen a siker egyik alapja, a jó feltételek és a megfe­lelő anyagi háttér sem hiányzott. Vezetősé­günk az ifiket is maximálisan támogatja. Téli és nyári felkészülésünket Rajecké Teplicé- ben végeztük. Voltunk Franciaországban, Ausztriában, az NSZK-ban, a bajnokság meg­nyerése után részt vehettünk két nemzetközi tornán is. • Ha jól tudom, az említett tornákon nem találtak legyőzőre.- Nem, sőt mindkét alakalommal győztünk, és nem is könnyű ellenfelek ellen. Nyáron az Aratási Kupa döntőjében a nyitrai fiatalokat győztük le. Nem sokkal azután, a Videoton Kupán többek között a magyar ifibajnok hazai együttest, és a döntőben a másik országos bajnokot, a Slovant fektettük két vállra. A ma­gabiztos pozsonyi fiúk a döntő után egy kupacba verődtek, és majdnem sírtak elkese­redettségükben. Ez jó példa volt fiaimnak. Láthatták, senkit sem szabad lebecsülni, és nincsenek előre lefutott mérkőzések. • A siker könnyen az ember fejébe száll. Különösen, ha az illető fiatal és nem rendelkezik kellő tapasztalattal. Bajnoki cím, nyugati utak, két nemzetközi torna­győzelem, pazar rajt az I. ligában... Ennek a negyede is elég lenne ahhoz, hogy valaki fenn hordja az orrát.- Valóban. Szerencsére 4-5 éve ismerem a fiúkat, tudom, ki, mire hajlamos, úgyhogy idejében gátat tudok vetni az efféle primadon- náskodásnak. Elég egy tekintet, és játéko­saim szó nélkül is megértenek, ha mégsem, a gyakorlatban is bebizonyítom: senkinek sincs bérelt helye a csapatba-. Hiába játszott valaki nagyszerűen az előző találkozón, ha rászolgál, kihagyom a csapaít>ól. A jelenlegi góllövőlista éllovasa Ledetzky Imre is ült már a kispadon, és ugyanerre a sorsra jutott a válogatott Klempa Szilárd is, aki a szovjet ifiknek lőtt góljával „A hónap gólja“ elnevezé­sű tévéversenyen csak négy ponttal szorult Hasek mőgé. • Szokta ellenőrizni játékosait „munka­idő“ után is?- Olykor este autóba széliünk és körbejár­juk a fiúkat, hogy otthon tartózkodnak-e. Élet­módjuk ellen nem lehet kifogásunk, de nem árt, ha tudják: nemcsak a pályán törődünk velük. • A 18-as keretében csak hét „bennszü­lött" szerepel, a többi játékos a szomszé­dos falvakból, városokból, sőt járásokból verbuválódott. Ez bizonyára nem kis prob­lémát okoz, hiszen az illetőnek be kell biztosítani a tanulási lehetőséget, szál­lást...- Ezeket a terheket a csapat vezetőjével, Zsigray Józseffel viseljük. Tehetségkutató kőr­útjainkon beszélünk a szülőkkel, tanítókkal, s azután, ha megegyeztünk, elintézzük, hogy az illető a megkezdett szakmában folytathas­sa tanulmányait. Az elszállásolást általában internátusokban oldjuk meg. Most, a tanév kezdete előtt ismét beszéltünk az iskolák igazgatóival, a fiúk osztályfőnökeivel, és meg­kértük őket: továbbra is legyenek segítsé­günkre, tegyék lehetővé játékosainknak a rendszeres edzéseket. Ezúton is szeret­nénk megköszönni megértésüket és együtt­működésüket. • Térjünk vissza a focihoz. Milyen elha­tározással kezdték a bajnoki idényt?- Vezetőségünk úgy gondolja, van annyi tudás és kurázsi a fiúkban, hogy újonc létükre a mezőny közepén, tehát a 8. helyig tudnak végezni. Én kevésbé vagyok szerény, és szellem kifogástalan, a fiúk jó haverok. Nem­zetiségi konfliktusnak még csak az árnyéka sem merül fel soha. Annál inkább tapasztaljuk ezt kinti mérkőzéseinken. Gyakran kell hall­gatni ink gyámkodást, sértegetést, és nem­csak a közönség köréből, de ellenfeleinktől is. Örülök neki, hogy játékosaim mindezt higgad­tan viselik, nem hagyják magkukat kiprovokál­ni, és nem folyamodnak hasonló módsze­rekhez. • Hányán állnának helyt csapatából a „nagyok“ közt?- Állítom, ezt a gárdát két év múlva, megerősítve 3-4 tapasztalt játékossal, játszat­ni lehetne a felnőtt ligában. Pillanatnyilag még nem lenne helyes megbolygatni a jól olajozott gépezetet. De a legjobbakat, ha túllépik az ifi korhatárt, a 18 esztendőt, be kellene dobni a mélyvízbe. A Nitra, a Slovan és a Banská Bystrica példája is mutatja, nem kell félni a radikális fiatalítástól. Különben a DAC edző­je, Szikora Gyuri is egész zsenge korában került a ligába és a válogatottba. Ha már a korról szóltam, fontosnak tartom megmon­dani: ha lépést akarunk tartani a világgal, igen célszerű lenne példát venni a külföldi orszá­goktól és egy évvel megtoldani az ifi korha­tárt, tehát 18-ról 19-re emelni. Ezzel a lépés­sel sok tehetséges labdarúgót menthetnénk meg az elkallódástól. • Az elmondottakból ítélve meggyőző­dése, hogy jelenlegi együtteséből a közel­jövőben fel lehet majd tölteni a felnőtt csapatot.- Remélem, és bízom benne, hogy a DAC gerincét a múlthoz hasonlóan egyszer ismét saját nevelésű játékosok alkotják majd. Ami­kor Majoros Gyuri, Tóth Laci, Bertalan Gabi és a többiek játszottak, szülőfalujuk apraja - nagyja eljött, hogy bíztassa őket. Ha több hazai játékos lép majd pályára, a szurkolók viszonya még szívélyesebb lesz a csapathoz. Szeretném, ha a nézők a mi találkozóinkra is kijárnának, és már most ismernék a fiúkat, akiket remélem, egy-két év múlva a felnőttek közt is bíztathatnak. Ordódy Vilmos Mitől válik egy élsportoló veszé­lyeztetetté? Mi az, ami elindítja a másikban - a civilben - azt a láncreakciót, amelynek a vége sok esetben halál, de lagalábbte halálos fenyegetés? A kérdésre három brit pszicholó­gus már keresi a választ, de egye­lőre még csak az elemző, a tapo­gatózó fázisnál tartanak. Dr. W. H. Trethowan és társai odáig már eljutottak, hogy Steffi Grafban nincs semmi kihívó. Sem nem kü­lönösebben szép, sem nem köny- nyűvérű, szexi, mégis... Frank P., 28 éves brühli munkanélküli sza­bályosan beleőrült viszonzatlan ra­jongásába. A „kapcsolat“ ártatlanul kezdő­dött. Frank olvasott Stefiiről, (aki már 3 évesen teniszezett és 6 éve­sen Münchenben tornát nyert, hogy aztán 1988-ban megcsinálja Grand Slamet), és fölébredt benne az érdeklődés. Ugyanabban a vá­rosban laktak, hamarosan kinyo­mozta a címét, és leste, mikor jön, mikor megy, kivel érintkezik. Időn­ként összeszedte a bátorságát és becsöngetett a szülői házba, hátha Steffi nyit ajtót. Máskor a kocsija szélvédőjén hagyott ügyetlen üze­neteket. Egy év múlva már fenye­getőzött, aztán volt olyan kedves, hogy mérgezett narancsdzsemet küldjön imádottjának. Lévén, hogy neve már ismert volt a családban, a papa kivizsgáltatta az ajándékot, és ekkortól kezdve már a rendőr­ség előtt sem volt ismeretlen az őrült szurkoló. Ennek ellenére (hogy hogyan történhetett ez meg, az nem világos) tavaly áprilisban - amikor Steffi kivételesen az ott­honi edzőpályán gyakorolt edzőjé­vel, Pavel Sloziflal - Frank bejutott a Graf-birtokra, s ott Steffi szeme láttára megkéselte magát.- Rémes volt - mesélte Slozil. - Nem csodálom, hogy Steffi kibil­lent közismert egyensúlyából. Apropó, egyensúly. Egy bizo­nyos David Hemery (Mexikó gátas olimpiai bajnoka) 63 világhírű él­sportolót vizsgálgatott, mármint a viselkedésüket, és elég furcsa következtetésekre jutott. Például arra, hogy a sztárok 98 százaléka szülői nyomásra vált azzá, ami (volt, aki ez ellen elég komolyan lázadozott, egy ifjú teniszcsillag egyenesen meg akarta ölni az ap­ját), továbbá, hogy a nagy többség személyiségét ugyancsak fura vál­tozásokra készteti a pályafutás vé­ge. Margaret Court, Wimbledon egykori nagy csillaga válási téboly­ban szenved, Björn Borg már-már öngyilkos lett, sokan pedig ivásnak adták a fejüket. Steffi azonban a maga 21 évé­vel még jóval innen van a karrier végétől (egyébként ő is erőteljesen apai unszolásra vált a mai tenisz No 1-évé) és jobban szeretné, ha a lélekbúvárok nem az ő, hanem a szurkolók vonásaival foglalkoz­nának ... Az említett pszichológus triótól a közvélemény is sokat vár. Enoch, Trethowan és Baker urak pedig törik a fejüket. Frankot min­denesetre gyorsan beskatulyáz­ták. Mégpedig az ötvenes évek egyik francia professzora neve nyomán a De Clérembaut-szindró- mába. Hogy mit takar ez a fogalom? Nos, valamiféle csökött erotomá- niát, rögeszmés szerelmet. Ebben a betegségben szenvedett John Henkley, aki meg akarta ölni Ro­nald Reagant, csak hogy imponál­jon a furcsán szép színésznő Jo­die Fosternek. És ebben a kategó­riában emlegetnek egy francia nőt is (ezt az esetet taglalta részlete­sen a szindróma névadója), aki azt hitte, V. György király szerelmes belé. Egyszer például elment a Buckingham-palota elé és órákig várakozott, míg egy függönyreb- benést, mint szerelmi jeladást könyvelt el. Ó, ha Frank ennyivel beérte vol­na... (Az őrült szurkoló egyébként már felépült.) (R) Szupersztárok réme: az örült szurkoló ilasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József: :1/' 210/4453 Főszerkesztői titkárság 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Pákozdi Gertrud: y 210/4460 és Zsilka László: ( 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla: ® 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava. Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: -v 550-18, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Adminisztráció: Apoliopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanoviőova 25, 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5. 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 81918 Bratislava, Martanovicova 25, 17. emelet, 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj- a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom