Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-07 / 36. szám
DEMOKRATIKUS ÖNIGAZGATÁST! (Folytatás az 1. oldalról) magyar nemzetiségűek is szlovákul mondják a helységnevet. Talán azóta, amióta felépült a település, ahol leginkább a Pozsonyból ideköltözöttek élnek. Előnyösnek tartják helyzetüket, közel, 15 kilométernyire vannak a fővárostól, mégis egészségesebb környezetben élnek, ahol megvan mindenük, a teniszpályákat is beleértve. Az őslakosok árvai- ak, Terchovából jöttek, vannak itt áttelepültek, magyarok, németek, svábok, cigányok, de horvátok és szerbek is. Évtizedek óta békességben élünk. Jó hírű, jó konyhájú vendéglőnk van, nagy a forgalma, mivel a kamionosok többsége erre haladva itt étkezik. De nyáron a tavakra járók is. Igaz, a szolgáltatások hálózata elenyésző, ám a lakosság többsége ezt nem is igényli, hiszen alig húsz percnyi autóbuszozásra laknak a fővárostól, ott bevásárolhatnak, kihasználhatják a szolgáltatásokat. A mi feladatunk az építkezés lehetőségének a megteremtése,' a közművesítés, a heNAGY ILDIKÓ, felsőpatonyi származású, dunaszerdahelyi lakos, a légi cukrászda elárusítónője: ___________- Bár néhány éve dunaszerdahelyi lakos vagyok, mégsem tudtam megszokni a járási várost. Számomra túl mozgalmas, túl zűrzavaros. A férjemmel és a negyedik elemista gyermekemmel legjobban a szüleimnél érzem magam, tulajdonképpen ott is élünk. A felsőpato- nyiak sorsa közelebb áll a szívemhez. Felsöpatony három község egyesítésével jött létre: Benke, Lőgér és Csécsény- patony. Nem tudom, hány lakosa van, de azt igen, hogy most, amikor szóba jött a lehetséges különválás, senki sem kívánja. A falu népe összeszokott, az évek folyamán megépítették, amire szükségük van és a megválasztott vezetőséggel is elégedettek. Én mint kívülálló úgy látom, hogy ma az emberek már nem is tudatosítják, hogy valamikor különálló község volt az a hely, ahol házat építettek. Arról fogalmam sincs, hogy az önállyi kulturális igények kielégítése, .az öregekről való gondoskodás és hasonló ügyes-bajos dolgok. A legtöbb problémánk a szociális szférában adódik: mások a törvények, a lehetőségek megint mások, mint az igények. Ezt nagyon nehéz összehangolni. Lakosaink gyakran azt hiszik, hogy a nemzeti bizottság gátolja igényeik kielégítését. Nehéz megmagyaráznunk, hogy a követelmények teljesítésére egyszerűen nincs módunk. Szerintem községünk és hasonló faluk számára az önigazgatás, leginkább az ökonómiai szükségletek kielégítése, előnytelen. Bevételünk csak a lakosság adófizetéséből és az efsz-tQl származhat. Ez távolról sem elegendő a kiadások fedezésére. Ma például a község pénztárában 129 korona van, szerintem a jövőben még ennyi sem lesz. Bevallom, az új törvényjavaslat alapján el sem tudom képzelni a falufejlesztés módját. Nagyon remélem, hogy a szegény falvakat továbbra is az állam fogja támogatni. Önállósulás esetén súlyos anyagi problémák lesznek lósulás után a község miből fogja fedezni a kiadásait. Nem tudok arról, hogy ezzel kapcsolatosan összehívtak volna valamilyen gyűlést, vagy népszavazásra bocsátották volna az ügyet. Szerintem az emberek fel sem fogják, miről van szó, leginkább azért nem, mert nem eléggé tájékozottak és megszokták, hogy minden úgy van jól, ahogy az elnök, a titkár eldönti. 1990. IX. 7. A nemzetiségi torzsalkodást kívülállók szítják JÁN BABEJ mérnök, a Somorjai Hnb alelnöke:- Két hónapja töltöm be ezt a tisztséget, s ki tudja, meddig, mert nem biztos, hogy a lakosság ősszel rám szavaz. Szlovák nemzetiségű vagyok, Bártfáról1 költöztem Somorjára, ide nősültem, a feleségem magyar. Gyermekeink egyformán jól beszélik mind a két nyelvet. Nem is hiszik, mennyire bánt a nemzetiségi torzsalkodás. Megesküdhetek rá, hogy városunkban nem létezik, hogy kívülállók szítják. Az utóbbi időben gyakran szerepeltünk a napilapok hasábjain, a rádióban, a tévében, mint az összeférhetetlenség elrettentő példája. Végül is rájöttünk, hogy a községtáblát átmázo- lók Pozsonyból utaztak le, egy párt pozsonyi képviselői öntötték az olajat a tűzre. Somorja lakosságának 70 százaléka magyar nemzetiségű, természetesnek tartom, hogy itt magyar iskolák, magyar feliratok, magyar ügyintézés legyen. Mondják, kinek árt ez? Szerintem a magyarok öntudatosak, célratörőek, dolgosak - közös hazánk kincseit gyarapítják. És higgyék el, ez a Bős-Nagymaros ügy igazán a szívügyük. Az élőlánc egyik főszervezője voltam, részt vettem a Requiem a Dunatájért akcióban is és a vízmű üzembe helyezését ellenző minden megmozdulásban. Gyermekeink és unokáink jövőjére kell gondolnunk, a természetet nem erőszakolhatjuk meg, ezt kellene mindenkinek tudatosítania. Mindezt azért mondom, mert remélem, ha létrejön az önigazgatás, akkor majd mi döntjük el, hány és milyen magyar anyanyelvű iskola lesz, mit teszünk a természetvédelemért, akarjuk-e a vízduzzasztót stb. Persze, a lakosságtól szerzett adóból képtelenek lennénk a városfejlesztésre, leginkább az üzemek támogatásával számolunk. Számításaink szerint önállóak lehetnénk, So- jnorja virágzó várossá válhatna. Elhamarkodottnak tartom az új területi felosztás tervét, szerintem meg kellene szüntetni a területeket, erősíteni kellene a meglevő járásokat és a községeknek teljes önrendelkezési jogot kellene adni. Pillanatnyilag nagy a bizonytalanság, hiszem, hogy ez csak átmeneti jelenség, s az új törvények elfogadása után gazdaságilag is stabilizálódunk, világosabb lesz a polgárok és a községek helyzete, távlata. Nálunk többnyire szegény, kis települések vannak- Engem sokkal inkább a belpolitikai helyzet, a nemzeti kisebbségek helyzete nyugtalanít, mint a községek önállóságának kérdése. Szerintem a községek vagy szegények, vagy gazdagok lesznek, mindegyikük úgy oldja meg problémáját, ahogy tudja, de a nemzeti, nemzetiségi kérdés rajtunk kívül álló. Nem tartom szerencsésnek a községek önellátásáról szóló törvények elfogadását, mivel eddig is sok olyan falu volt, ahol képtelenek voltak fizetni az elnököt, aki csak tiszteletbeli tisztséget látott el. Hát még ezután? Minden bizonnyal vannak olyan városok, nagyközségek, ahol az intézkedésen nyernek, ám tudvalevő, hogy nálunk többnyire szegény kisfalvak, települések vannak, ahol a mező- gazdasági termelés a domináns, nincsenek kisüzemek, gyárak. A legtöbb falu „lerobbant“, gyarapításra vár, ám erre néhány éven belül aligha lesz mód. Milyen arányú lesz az állami dotáció, ezt ma még senki sem tudja. Azt sem, ki kerül majd előnyös helyzetbe. Mit adnak majd a termelőszövetkezetek, az üzemek? Szerintem, aki ma ehhez a kérdéshez hozzászól, olyan problémakörbe bonyolódik, amelyhez nem ért, mert nem érthet. Szép dolog a demokrácia, de negyven és több évi önkényuralom után, nagyon is zavaros. Ma mindenki azt mond, amit akar, véleményt nyilvánít, de mondanivalójának tartalma, magva nagyon is megfontolandó. Szerintem nem kellene feloszlatni a meglevő járási nemzeti bizottságokat, ellenkezőleg, meg kellene őket erősíteni. Az évek során az ottani tisztségviselők jól megismerték környezetük helyzetét, gazdag tapasztalatokra tettek szert, bizonyos értelemben szakemberek - ezt a tőkét kellene hasznosítani. , HORVATH LÁSZLÓ, a Nagymagyari Hnb elnöke:- Községünk lakóinak száma 3800, ebből 1300 cigány, vagy ahogy ma mondják, roma. Valamennyien úgy tartjuk, hogy szép, rendezett a falunk. A múltban sok mindent „kaptunk“, mivel a kommunista párt járási vezető titkára itt lakott. Ezt őszintén meg kell mondani. Az önigazgatási törvény elfogadása után más pozícióból indulunk, mint a járás vagy az ország falvainak többsége. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy itt a paradicsom. Problémánk van bőven. Leginkább a romákkal. Némelyek ellenségeskednek, civakodnak, sok törvényellenességet követnek el. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy dolgosak, a községükért fáradozók is vannak köztük. Jövőnket az új törvény elfogadása után ’ sem látom sötéten. Hiszen csak a hnb kisüzemében 27 szolgáltatást nyújtunk és sikeresnek mondható Agroprogress üzemünk is. Remélem, hogy miután az állam ránk bízza ügyeink intézését és szabadabb kezünk lesz, a meglevő alapokon felvirágoztatjuk községünket. Nem féltem a jövőnket, mivel sokan érdeklődnek a magánvállalkozás iránt, amiből csak hasznunk származhat. Aligha akad olyan gazdag község, amely képes mindent a saját erejéből fedezni- Kispakának 54 háza van, Nagypa- kához tartozik, ahol minden szükséges szolgáltatás megvan. Eszünkbe se jut, hogy külön szakadjunk, hisz itt nincs se iskola, se üzlet, se borbély, nálam van a falu egyetlen közhasználatú telefonja. A szövetkezetét is felosztották, egy részét Légnek, a másikat Úszornak, a harmadikat Szarvának ítélték. Kispaka Nagypakától másfél kilométernyire van, de ez még gyalog is megtehető távolság, így valamennyien természetesnek vesszük, hogy ott van a közigazgatásunk, az iskola, az üzlet, meg minden más szükséges. Az önállósulás kérdésével nem is foglalkozunk. Szerintem az államnak kell gondoskodnia az iskolákról, a kultúráról, a közlekedésről, a közművesítésről és más közügyekről, mert aligha van olyan gazdag község, amely m.ndezt saját erejéből fedezhetné. A véleményeket Ozorai Katalin jegyezte le (Marián Márton fényképezett) FEKETE ISTVÁN volt vasutas, ma kispakai Nem féltem a jövőnket
