Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-31 / 35. szám
ÜBUJBSBfl 5 1990 . Vili. 31. Gondolatok a szerkesztőségbe érkezett levelek olvasásakor Sajnálatos dolog, hogy az ún. ,,szelíd“ forradalom után néhány hónappal már ki is ábrándultam belőle. Ugyanaz az érzés lett úrrá rajtam, mint 1945-ben, amikor Kassát felszabadította a szovjet hadsereg. A felszabadulás öröme akkor se tartott sokáig, csak addig, amíg az újdonsült rendőrök a városban nem kezdték el pofozni a magyarul beszélő járókelőket. Ilyesmit még a fasiszta Horthy-rendszer alatt se tapasztaltam, pedig abban az időben is elég gyakran lehetett szlovák szót hallani. JÁNOKI TIBOR, Kassa Egyetérthetünk azzal a további megállapításával is, hogy ami a magyarsággal az első világháború óta történik, az Európa, és elsősorban a nagyhatalmak szégyene. Abban is igaza van, hogy a fiatalság nem ismeri a történelmet, mert - állításával szemben - nemcsak eltitkolták, elhallgatták előtte, hanem hamisan, mindig valakik szűk érdekeinek megfelelően tanították. írja, csak akkor bízhatunk jö- vőnkben, ha ezért teszünk is valamit. Ezzel kapcsolatban említi a március elsejei, jobbára magyarellenes pozsonyi tünteA köztársasági elnök komáromi fogadtatása valóban nem vall egyes, ott feltűnt csoportok politikai érettségére. Igazán nem volt szükség olyan senki által kétségbe nem vont igazság bi- zonygatására, hogy Fülek szlovákiai város. S ezt épp magyar szülők gyermeke, és magyar férj felesége tette volna? Társadalmunkban végre mindenki szabadon véleményt nyilváníthat legbensőbb meggyőződése szerint. Tény viszont az, hogy mindig a janicsárok, az eltörökösített (vagy eltörökösödött) magyarok voltak a legveszélyesebbek, mert ők mindenáron bizonyítani akartak. Végeredményben ez is az ő dolguk. Mi bízunk a társadalom egészséges erőiben. Nekünk is mögéjük kell felsorakoznunk. Nem szabad megengednünk, hogy elvakult csoportok megnyilvánulásai alapján általánosságban Ítéljük meg szlovák polgártársainkat, de saját sorainkat is óvnunk kell mindennemű nacionalizmustól. anyanyelvét. Vannak szlovák óvodái, iskolái, könyvtárai és népművelési együttesük is. Azontúl, hogy ezek szerint Ceausescu rendszere a szlovákok számára nem is lehetett annyira veszélyes, furcsálom az egész segélyakciót. Míg Románia nehéz napjaiban a világ Románia egész népének megsegítésére küldte segélyadományait, a Csehszlovák Vöröskereszt csak a szlovák nemzetiségú- eknek vitt ajándékot... SEBŐK JÁNOS, Nyitragerencsér tést. Fél, hogy korlátozzák anyanyelvűnk használatát saját szülőföldünkön. A veszély természetesen nem lebecsülendő. Ám reményre jogosít, hogy a demokrácia izmosodása napjainkban világjelenség. S ha ennek hajtásai országunkban még elég zsengék is, ezeket kell minden erőnkkel ápolgatnunk. De nem önmagunkba zárkózva, hanem a szlovák és a cseh, valamint az európai demokratikus erőkkel összefogva. Csak így remélhetjük, hogy a nacionalista vadhajtásokat - bármilyen tőről fakadjanak is - közös erővel sikerül lenyesegetnünk. A Komáromi Jókai Napok után milyen büszkén váltottuk magunkat Fülek város lakóinak! Ma már ez a büszkeségünk kissé megkopott. Igaz, csak az újságokból értesültünk a komáromi eseményekről, ahol egy transzparens azt hirdette: Aj Fiíakovo je na Slovensku! Igen, ha valaki véletlenül nem tudta volna, most értesülhetett róla: Fülek is szlovákiai városka. A hangzatos jelszóból csak az nem tűnt ki, hogy a város 69 százalékban magyar lakossága eddig nagyon jól megfért a szlovákokkal és viszont... Kik azok az emberek, akik azon a tüntetésen a transzparenst vitték? Nem tudjuk, csak találgatások vannak. Mondják, hogy olyan is volt közöttük, akinek anyja, apja, a másiknak a férje magyar stb. Úgy hírlik inkognitóban mentek, sőt a fényképészt is megtámadták, amikor le akarta őket fényképezni. Ha igaz ügyet képviseltek, miért e névtelenség? KOVÁCS MÁRIA, Fülek A csehszlovák és a román vezetők között a totalitárius rendszerek bukásáig jók voltak a kapcsolatok. Ceausescut hasonszőrű vezetőink még akkor is fogadták, kitüntették és hivatalos küldöttségben is jártak nála, amikor a román diktátort nemzetközi viszonylatban már teljesen elszigetelték. Feltehető, hogy Ceausescu nemzetiségi politikája is differenciált volt. Annál is inkább, mert a szlovák nemzetiség anyanemzete Romániával nem határos, ezzel szemben) a diktátor Magytarár-I szággal szemben mindig bizal-. matlan volt. Távlatilag a magyar nemzetiség beolvasztására törekedett, hogy Erdély problémáját a maga módján végleg felszámolhassa. Levelében kifejti, hogy a magyarság évszázadokon át vérzett, bástyaként állt a tatárokkal, törökökkel szemben, védve ezzel a nyugati országokat is. A magyar nemzetiséggel szembeni hazai bánásmódot is méltánytalannak tartja. Hasonlításképpen a Pallas Nagy Lexikont idézi (1896. évi kiadás, XIII. kötet, 306. oldal), mely szerint Nyitra vármegye területén akkor 537 iskola működött 764 tanítóval. Ebből 167 iskolában szlovák nyelven folyt a tanítás, 94 iskolában pedig szlovák és magyar nyelven. A megye területén alkalmazott 41 szlovák tanító egyáltalán nem beszélte a magyar nyelvet. Olyan időszak volt ez, amikor a félfeudális Magyar- országon a magyar nemzetnek is saját szabadságáért kellett küzdenie. Sérelmeket sorol a régebbi és a közelmúltból. Történelmi tény, hogy az osztrákok által toborzott szlovák felkelők több esetben is harcoltak a szabadságharc katonái ellen. Az is igaz, hogy a második világháború után a csehszlovákiai magyarságot sok méltánytalanság érte. A múlt fájó sebei fel-felsajognak. De hát a szlovák nemzetnek is vannak fájó emlékei. Most tépjük fel a múlt sebeit? Őseink egymás elleni vétségeit kérjük egymástól számon? Nekünk a mában kell élnünk és keresnünk kell az együttélés lehetőségeit. Természetesen mindkét fél részéről. ... Ezután következtek a reszlovakizálás kellemetlenségei. Minden eszközzel, kitelepítéssel is fenyegetve kényszerítették a lakosságot annak aláírására. Engem is beidéztek a jegyzői hivatalba, ahol azt mondták, hogy már csak a pap, a kántor (ez én voltam) és a harangozó nem írták alá a reszlovakizálást. Ha nem írom alá, besorolnak a Magyarországra telepítendők jegyzékébe. Annak ellenére se írtam alá, hogy tanítói állást ígértek. Ezután 9 hónapig munkatábor következett, ahonnan több beadványt küldtem a Belügyi Megbízotti Hivatalnak. Emlékszem Clementis, Husák és Novomesky kisebb könyvére, ahol a következő olvasható: „A reszlovakizálás lehetőséget ad az eredeti szlovák nemzetiséghez való visszatérésre“. Tehát ravaszul leleplezték a léthez kötött kényszert, hogy a magyar tagadja meg nemzetiségét... SZALAI DEZSŐ, Ipolyság A Nép'egészség című folyóirat májusi számában (amelyet csak néhány hetes késéssel kaptam meg) Juraj Bogdan beszámol a-Csehszlovák Vöröskereszt segélynyújtási akciója címén megtett romániai útjáról. A Vöröskereszt ajándékát a 10 ezer lelket számáló Nagylak városka szlovák lakosságának vitték, ugyanis a városka lakóinak 57 százaléka szlovák nemzetiségű. A szerző kiemeli, hogy a szlovák lakosság az évekig tartó elnyomás ellenére is megőrizte „Azért voltak nyugodt évek is, 1977-ig, amikor 44 évi pedagógusi munka után nyugdíjba vonultam. Nyugdíjas éveimet feleségemmel élem, immár 77 évesen. Három gyermekünk, hét egészséges unokánk és dédunokánk teszi boldoggá öreg napjainkat. “ Zsilka László Nem volt egyedül, sajnos, nem egyéni tragédia. Az egész háború utáni nemzetiségi nemzedék átélte ilyen vagy olyan formában. Ezért inkább levelének befejező részét közöljük: Másodszor Nagymegyeren A Vasárnap 29-ik számában közölt riport Valóban fürdőváros Me- gyer? nagy visszhangra talált. Többen is telefonáltak, leveleket hozott a posta és a Nagymegyeri Vnb titkára, Végh György arra kért bennünket, találkozzunk még egyszer, tisztázzunk néhány dolgot. Hát leutaztunk.- Előre figyelmeztettek, hogy bíráló hangvételű lesz írásuk, azt azonban nem gondoltam, hogy eny- nyire... - mondta a titkár és sorra vette riportunk egyes mondatait. Tulajdonképpen a szavak megválasztását kifogásolta, a tényekkel egyetértett. Viszont a riporter a szóhasználat lehetőségeit úgy alkalmazza, ahogy akarja, ha azok a valós helyzetet tükrözik. Ebben megegyeztünk. Az elnök úr azt fájlalta a leginkább, hogy idéző jelek közé tettük a gyűléseztek szót és így kétségbe vontuk, hogy valóban a járási székhelyen végezték munkájukat. Áz idézőjelnek egészen más jelentősége volt, grammatikai, mivel a „gyűlé- sezni“ szó ilyen formájában nyaka- tekert. Kifogásolta az egyik fénykép közlését is, mivel azt a bizonyos játszótért még nem kollaudálták. — A riportban közölt tények megfelelnek a valóságnak - fejezte be az elnök a mondanivalóját. Megmutattuk a leveleket is. Mindketten kommentár nélkül olvasták el őket. „Köszönetemet akarom kifejezni azért a cikkért, amit a Vasárnapban jelentettek meg Nagymegyerről. Szívemből íródott minden betűje, a családomnak is ez a véleménye. Mi keletiek vagyunk, az idén egy hétig a megyeri termálvizet akartuk élvezni. De csak két napot bírtunk ki ott. A kemping igazi láger, ráadásul piszkos, poros, fa- és fümentes - borzasztó. Az étkezési lehetőségek minimálisak, az üdítők melegek, van, ahol csak sört csapolnak. Az-illemhe- lyek és zuhanyozók állapotát le sem tudom festeni. Még túl szépen is írtak a fürdőről. A város legalább olyan borzasztó, mint a fürdő. Az üzletek piszkosak, az elárusítók flegmák, a kiszolgálás lassú. Hát nem így képzeltük el nyaralásunkat“ - írja Kovács L. és családja Kassáról. Leveléből megtudtuk még azt is, hogy két nap múltán elmentek Dunaszerda- helyre, ahol nagyon meg voltak elégedve, és azt is, hogy Nagymegyerre többet nem mennek, sőt az ismerőseiket is lebeszélik esetleges ilyen jellegű tervükről. A másik levél feladója Kucsera Zsuzsanna, helybeli lakos. „... szinte elszorult a torkom és még egyszer elolvastam a szöveget és az jutott az eszembe, hogy mégiscsak valaki felfigyel, hogy mi történik abban a kisvárosban, ha ugyan annak lehet nevezni, ahol 12 évet ledolgoztam a Javorina vezetőséggel..." A levélírót ismerték a vnb-én, esetét, melyből kicseng a személyi sérelem nem tudtuk tisztázni, mivel nem találtuk otthon. A titkárral végigjártuk a várost, a fürdőt és a helyszínen figyelmeztettük a hiányosságokra. Belátta: igazunk van. Bár azóta az ötvenmé- teres medence már üzemelt, a vécékről azonban a kilincsek még hiányoztak, az étterem 10.15-kor még zárva volt, a gyom elnyomta a füvet és a szemétládákban púposra nőtt a hulladék.- A fürdő nem a város tulajdona, a Dunaszerdahelyi Járási Idegenforgalmi Igazgatóság igazgatása alatt áll. Szorgalmazzuk, hogy mi legyünk a gazdák. Akkor átépítenénk a kempinget és rendet tudnánk tartani, rajtunk múlna kit alkalmazunk és milyen szolgáltatásokat nyújtunk- mondta Végh György. Megtudtuk azt is, hogy soha ilyen nagyméretű építkezés Nagymegyeren nem volt - a szennyvízcsatorna-, a vízvezeték- és gázvezeték-hálózat kiépítéséről, az útburkolatok felújításáról már írtunk. Most készül az új autóbuszállomás, a kultúrház, a magyar alapiskola, gyermekotthon, vendéglő, cipőbolt, a piactér, posta és még sok minden más, körülbelül harminc új létesítmény. Azután kerül sor a komplex városkép kialakítására, a parkosításra, szépítésre. Az elképzelések megvalósítására 5-8-10 évre van szükség, (ozorai) U. I. Elnézést kérek Paxián Károlyt ól, hogy nevét elértettem. Olvasónk leveléből csak kis részletet közlünk. Kizárólag magyarságával magyarázandó meghurcoltatása (letartóztatások, munkatábor, megaláztatás) a csehszlovákiai magyarság sorsát ábrázoló regénybe illene.
