Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-31 / 35. szám
Vasárnap 1990. szeptember 2. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.57, nyugszik 19.19, Kö- zóp-Szlovákia: 06.04, nyugszik 19.26; Nyugat- Szlovákia: 06.10, nyugszik 19.32 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 18.06, nyugszik 02.35; Közép-Szlovákia: 18.13, nyugszik 02.42; Nyugat- Szlovákia: 18.19, nyugszik 02.48 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük REBEKA, DORINA- LINDA nevű kedves olvasóinkat • 1815-ben született MO- SONYI Mihály zeneszerző és zeneíró, a XIX. századi magyar zene kiemelkedő képviselője (t 1870) • 1945-ben ezen a napon fejeződött be a második világháború. A VASÁRNAP következő számának tartalmából KÖNNYŰNEK NE TALÁLTASSUNK! Dr. Erdélyi Géza református lelkipásztor cikke EGY VÁLÁS TÖRTÉNETE Póda Erzsébet Írása BERLINI VÁLTOZÁSOK Kremser Péter írása KÓRHÁZI ÉJSZAKÁK - ÉJFÉLI PÁRBESZÉD ISTEN SZOLGÁJÁVAL Zsilka László Írása „FÁJNAK A MEG NEM SZÜLETETT MŰVEK“ Pozsonyi találkozás Nagy János szobrászművésszel - Tallósi Béla interjúja SZOLGÁLAT TELJESÍTÉSE KÖZBEN Ardamica Ferenc elbeszélése EGY PRÁGAI NEW YORKBAN Szabó G. László beszélgetése Miloá Formánnál POPBAZÁR Telek Lajos összeállítása 1 Levelek Vélemények EGY KIS EMBERI SZÓT... Rohanó világunkat a változások tömkelegé jellemzi. Az emberek napról napra érzik: valami más van kialakulóban, mint ami eddig volt. A bennünket érő sok-sok ráhatás mellett egyvalami állandó maradt: Az emberi szó, a kedves, udvarias viselkedés iránti vágyunk. Ennek a hiánya szomorúvá, idegessé teszi az embert. így engem is. A minap a járási központból, Dunaszerdahelyröl utaztam hazafelé. Az első látásra szimpatikus és jóravaló autóbuszvezető megingatta eddigi ösztönös emberismeretemet. Rájöttem, hogy a látszat csal. Az út során eleinte nem történt semmi érdemleges. Az egyik megállónál egy idősebb nénike két kitömött táskájával nem tudott időben felállni és az ajtóhoz lépni, jelezve, megérkezett. Az eddigi szótlan sofőr azonnal reagált: ,,Mit kászálódik annyit, csak spekulál, az ember nem tudja, leszáll-e vagy sem. Még örülhet, hogy nem viszem tovább a következő megállóig." A megszeppent néni megszégyenülten rebegett egy viszontlátásrát, ám ezt válaszra sem méltatta a címzett. Mi, akik maradtunk megütközve néztünk magunk elé. Megérkeztünk a következő megállóhoz. Egy fiatalasszony, aki közvetlenül a vezető mögött ült két kisfiával és két nagy csomaggal, az első ajtó elé lépett. Mivel mindkét keze tele volt, két év körüli fiát nem tudta felemelni, lassabban ment a leszállás. Őket is utolérte a vezető nyers hangja: „Miért nem a másik ajtón szállnak le? Mindenkinek Külön kell mondani, hogy mi a rend? Feltartja a forgalmat és különben is a két gyerekkel jobban tenné, ha otthon maradna." A fiatalasszony először elképedt, majd szinte mosolyogva válaszolt: „Bízza rám, uram, mikor utazom. Különben jobb lenne, ha egy kis illemet tanulna." Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Egy időben az autóbuszok első ablakán fel volt tüntetve a szolgálatos sofőr neve. Mondanom sem kell, hogy a szóban forgó úr ezt gondosan eltüntette. Talán megsejtette, hogy dicstelen viselkedéséért nevét viszontláthatja az újságban! Csibáné Kertész Lídia, Lég KIRÁNDULÁS, DE MILYEN! Nem mentünk két hétre Franciaországba, csak három napra Balatonlellére. Bár jó előre felkészültünk a sátorozásra, jócskán ráfizettünk a kis kiruccanásra. Megérkezésünkkor már javában folyt a főszezon. Magyar beszédet ritkán hallottunk, németet annál gyakrabban. Ételre nem költöttünk szinte semmit, ha szomjasak voltunk, csak ritkán engedtünk meg magunknak egy-egy sört. Az üdítő sem volt sokkal olcsóbb. Azt, hogy nagy a drágaság, eddig is tudtuk, de hogy ennyire, nem is képzeltük. Szóval üdültünk és takarékoskodtunk. Kétszer is meggondoltuk, mire költsük a pénzünket. Bosszúságból sem volt hiány. Amíg fürödtünk, hol ennek, hol annak kelt lába. Az igazi sokk vasárnap délután ért, amikor megtudtuk, mennyit kell a kempingben eltöltött két éjszakáért fizetni. A terület-használatért 460 forintot számláztak, majd miután a megfizetett területen fejet hajtottunk a saját sátrunkban, még egyszer megfizettük ugyanazt a helyet. Az ún. szállásdíjat, 920 forintot. Az, hogy fürödtünk a Balaton vizében 240 forintba került, ez összesen 1620 forint. Tudnám javasolni még, az ún. levegódíjat, az elhasznált levegőért, a napdíjat a ránk esett sugarakért. A tanulságot levontuk. A Balaton melletti szórakozást nem nekünk találták ki, inkább a nyugatiaknak, akik nem két napra, hanem hetekre és nem sátorral, hanem lakókocsival, különsátorral felszerelve töltik el kellemesen a szabadságukat. És még enni is a vendéglőbe járnak, s persze nem forinttal, hanem valutával fizetnek. Ha legközelebb sátorozni akarunk, a Balaton helyett beérjük majd házunk udvarával, s ha még lubickolni is lesz kedvünk, a vízzel teli mázas kád fogja helyettesíteni a tavat. Miklós, Judit, Csallóközcsütörtök HA NINCS LIFT... A minap vasárnap délután a szomszéd anyuka izgatottan megkért, hogy telefonáljak gyorsan az ügyeletes orvosnak, mert nyolcéves kisfia nagyon rosszul van. A vonal túlsó végén a nővérke részletesen kikérdezett: mióta van 40 fokos láza a kisgyereknek, mit evett, majd a címet kérte. Utasításait tolmácsoltam az aggódó anyának, hogy mit tegyen, míg az ügyeletes orvos megérkezik. Már készültem elköszönni, amikor a nővérke rákérdezett: És tessék mondani, felvonó van? Értetlenül álltam, a kérdésre kérdéssel válaszoltam: - Hogy mi van? - Hát felvonó! Meglepetésemben csak nehezen tudtam kinyögni az igent. Elgondolkodtam a történteken. A kényelem előbbre való, mint a 40 fokos lázban fekvő kisgyerek? S ha a tömbházban történetesen nincs lift, az orvos nem megy ki a beteghez? Jónás Kornélia, Ipolyság TjoMhegyen Messze földön híres (vagy még inkább hírhedt) egykori szolgáltató- iparunk kálváriáit néhányszor én is végigjártam. Küldözgettek Pontius- tól Pilátusig, az elkészítés határidejét a csillagos égben jelölték meg, aztán megtoldották néhány „röffel". így történhetett meg, hogy a tavaszi kabát őszre - vagy télre - készült el, hogy inkább vettem új cipőt, de nem vártam ki a sarkalás általam egyszerűnek hitt, de a vállalatok által agyonspiritizált műveletének hetekben megállapított átfutási idejét. Volt, ami volt... Egy régi dal szövege szerint: Minden elmúlik egyszer.. . Hát ez is elmúlt. A múlté már ugyanis a szolgáltatóipar monopolhelyzete. Itt a kánaán - gondoltam vígan -, hiszen a magánvállakozók, akik nagy lendülettel vették át a stafétabotot, nyilván nem öngyilkosjelöltek, akik módszeresen törekednének önmaguk teljes megszüntetésére. Ők majd nem körülményesked- nek, hanem alaposan megfogják a dolog végét, hiszen nem babra megy a játék, ugyanis a tisztelt megrendelő - ha elégedetlen lesz munkájukkal - válogathat a nevekben, cégekben és annak, akivel nincs megelégedve, leközelebb az utcáját is elkerüli. Az aztán tőle - mármint a tisztelt megrendelőtől - éhen is' halhat, vagy kiválthatja a koldulási engedélyt! így vélekedtem az egykori szolgáltatóiparról és a nagy reményekkel kecsegtető kisiparosi magánvállalkozásról. Történt pedig, hogy az apróhirdetések között figyelemfelkeltő szolgáltatást fedeztem fel Magánvállalkozás?- magánvállalkozásban. Egy magát meg nem nevező, csak a telefonszámát közlő lény - akkor még nem tudtam, hogy férfi - rádió- és magnójavítást vállalt. Mindkettő érdekelt, nosza gyorsan a telefonhoz és már tekerem is a megadott számokat. A vpnal túlsó végén rekedtes, mély hang jelentkezett, de nem névvel, hanem az általam hívott telefonszám bemondásával. Lelkesen közöltem vele, hogy ö az én emberem, s úgy keresem öt, mint a pártában maradt, az ötödik x-et is betöltött lány a férfit, nézzen ki bárhogyan, legyen fiatal, vagy vén, kövér vagy sovány. Türelmesen meghallgatott, majd így válaszolt:- Most szabadságra megyek, három hét múlva jövök vissza.- És akkor felhív? - kérdeztem reménykedve-Hát... szóval... izé... Bizonytalankodó, az egykori szolgáltatóipar tartalom nélküli, spiritizé- ló szövegeit messze túlhaladó ma- kogását képtelen voltam értelmezni, az jutott viszont az eszembe: ez akar vállalkozni? így? Ilyen szöveggel, ilyen hozzáállással? Na, szépen nézünk ki! Aztán a magánvállalkozás védelmezése az is az eszembe jutott: lehet, hogy ez csak kivétel. A többi biztosan tettrekészebb, élelmesebb, talpraesettebb. Böngésztem hát tovább a hirdetéseket.- Ez az, ni... Ez biztosan megoldja a problémáimat - böktem rá egy újabb hirdetésre, s máris hívtam a megadott számot. Szintén a telefonszám bemondásával jelentkezett, s amikor a mondandóm végére értem s megkérdeztem, mikor javítja meg a rádiómat, magnómat a lakásomon, így válaszolt:- Szóval, az a helyzet, hogy izé... abrakadabra, irgudumgule... Hát igen, ahogy önök nem értik, nem értettem én sem. S ha arra gondoltam, hogy magánvállalkozó szeretne lenni, duplán nem értettem az egészből semmit. Komlósi Lajos a nyílt j Az utóbbi hó írásban igen n a nyílt levél, i szlovák lapokból két tucatnyit. Tt tozatos, hangnen hányástól, az in& seken át a vitriol Közös vonásuk, ht nyíre magas beos mélyiség, akinek r vetekben felvetett gokat korrigálni, o a levélírók többség tősége a közvetlen eszmecserére, man Ami igazából nem 1 zettnek, mint az olv vei nem hiszem, hog elnök, a miniszterek a hozzájuk intézeti levelek olvasását. Esi guk által elkészített kivonatba pislantanai teljesen kimarad a let kos stílusa és „meg érvei. Két évtizede volt ; egy olvasója, aki év háromszor nyílt levélbt ját állásfoglalását a vii ményeiről. Azért, hogy sikasszuk, másolatát ENSZ főtitkárának, a n. vezetőinek és a pápána tűk neki, hogy felesleget, levelezése, világmegvá tovább írogatta. Pedig n hogy mondjuk a Toglia zett levél átjutott volna ellenőrző ál!ambiztonsál rostáján. Hiszen még a ba zéseket is rendszeresen el Legalábbis az enyémet. Bi dóm. Ugyanis én is ell őket. Támadt egy zseniáli. Megbeszéltem barátaimmá veleiket egy kicsit ragassz a borítékhoz. így pontosai elolvasták-e, vagy sem. B nagy fejtörést okozhattam az ellenőröknek, amikor következő levelemben megírtam, hogy megint felbontották a levelet. így én is évekig műveltem a „nyílt levelek“ egy különleges műfaját. Persze a leveleknek számos változata van. A magánlevél zárt, az alapvető emberi jogokban rögzített levéltitok védelmi. (Úgy általában!) De napjainkban egyre gyakrabban olvasunk fenyegető, zsaroló levelekről, sőt a plasztikbombás változatáról is. Természetesen akadnak kellemesebb levelek is, például a szerelmeslevél, pénzeslevél stb. Ma egyetlen valamirevaló újságból sem hiányoznak a többnyire kritikai hangvételű olvasói panaszlevelek. A lapokban mint újságírói műfaj, színes beszámolók felett is gyakran olvashatjuk: Prágai levél, Párizsi levél stb. Tömcren: a levél az újságírás egyik megszokott műfaja. A nyílt levél talán a legrangosabb közöttük. Főleg a címzett miatt. Akinek nyílt levelet írnak, az jelent valamit, annak hatalma, szavainak súlya van. Egy bizonyos probléma megoldására talán ő az utolsó instancia. Az ő döntése alapvető változásokat jelenthet. Újra átböngészve nyíltlevél-gyúj- teményemet, sajnos arra a megállapításra jutottam, hogy közlésüknek nem sok értelme volt, mivel a bennük felvetett problémák megoldása annyira bonyolult, szerteágazó, évtizedek alatt felgyülemlett hordalék, hogy ezek rendezése lehetetlen, Hosszú pályafutásom alatt még senkinek nem írtam nyílt levelet. De ha egyszer mégis tollat ragadok, biztosan higgadt érveket próbálok felsorakoztatni, nem vonom kétségbe senki jószándékát és nem tenném felelőssé az illetőt olyasmiért, amit a történelem sózott a nyakába. A levelet pedig valahogy így kezdeném: Tisztelt Józan Ész! Szűcs Béla 2 1990. Vili. 31 A SZŐLŐHEGYEN Kovács Gábor felvétele (Ógyalla)
