Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-31 / 35. szám
Négy iskola gondjai a tanévnyitás küszöbén • A pedagógusok lelkes nekibuzdulása példás, azonban mindenütt kevés a pénz • Remélhetőleg az új szellem hatása a diákok tudásán is lemérhető lesz tn A LÉGKÖR SZABADABB LETT 9 3 sal a■ niok°s 1990. Vili. 31.- Mi is ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint az ország összes szakmunkásképző intézete - mondja Mokos mérnök. - Itt vagyunk az iskolaév küszöbén, de meg nem tudjuk, ki is vállalja tulajdonképpen az iskola fenntartásához szükséges évi 8 millió korona kiadást. Úgy tűnik, a megváltozott gazdasági helyzetben az üzemeknek nem érdekük a szakmunkásképző intézetek, a szakközépiskolák fenntartása. Ezt rövidlátó politikának tartom, mert akkor ki gondoskodik a munkaerő reprodukciójáról? Viszont ebbe nincs beleszólásom, így csak a velünk szemben támasztott igényeket van módomban kielégíteni. Eddig iskolánkban kizárólag azok tanultak, akiket az üzemek küldtek ide. Most radikálisan csökkentették a felvett szakmunkástanulók számát. A 80- as években körülbelül 150 elsősünk volt, most 52 a felvett tanulók száma. Ennyi az igény. • Csökken az osztályok száma?-Ebben az évben két osztállyal nyitunk kevesebbet és úgy mutatkozik, hogy jövőre további kettővel. Ez persze csak a mai állapotra alapozott feltételezésem. • Ebben a szakmunkásképzőben szlovákul és magyarul is folyik az oktatás. Hány magyar osztályuk van?- Nálunk a képzés három-, illetve három és fél éves. Az első évfolyamot két magyar osztállyal indítjuk a másodikban egy és a harmadikban is egy osztályunk van. Most először lesz érettségiző magyar osztályunk, de-csak 16 tanulóval Sajnos, ilyen kevesen használják ki az érettségi bizonyítvány megszerzésének lehetőségét. Bár a múlttal szemben ez haladás, mivel azelőtt, mint már említettem, a magyar osztály végzősei nem érettségiztek. • önök csak a párkányi cellulóz- és papírgyár számára képeznek szakembereket?- Dehogy, még harminc más vállalat számára is. Azért tartanánk fontosnak, hogy az iskolánk megkapja a működéséhez szükséges pénzt. Nem tudom a módját és nem ismerem a lehetőségeket, de úgy vélem, az érdekelt feleknek közös megegyezésre kellene jutniuk, biztosítaniuk kellene a jövő szakembereinek képzését. Ellenkező esetben könnyen megtörténhet, hogy A Párkányi Papíripari Szakmunkásképző Intézet igazgatója Mokos András mérnök. Egy évvel az iskola- alapítás után, 1968-ban jött ide pedagógusként és 1981-től áll az intézmény élén. Ismeri annak minden problémáját a legapróbb részletekig. A múltban valahogy mindig mindenre akadt megoldás, elég volt a diák és a pedagógus, zökkenőmentesen folyt az oktatás, gyarapodott és szépült az iskola. Most valahogy, a jövőt illetően elbizonytalanodtak. néhány éven belül szakmunkáshiány lesz. A papír iránt egyre nagyobb az érdeklődés, szinte hetente, havonta jelenik meg egy-egy új újság, folyóirat és előreláthatólag néhány éven belül sokkal több áru lesz a piacon, amit valamiképpen be kell majd csomagolni. " Arról nem is beszélve, hogy bárhol, bármelyik üzemben használható szakembereket is képezünk. Nálunk nyolc szakon folyik képzés. • Miben látja a szakképzés iránti érdeklődés csökkenésének az okát?- A múltban az üzemeknek, a vállalatoknak tervezniük kellett az alkalmazottak számát, beosztását. Most ilyen kötelezettségük nincs. Saját belátásuk szerint veszik fel és bocsátják el az embereket, senkinek sem tartoznak elszámolással. Mindenki arra törekszik, hogy minél kevesebb munkaerővel oldja meg a gyártást, minél több pénzt takarítson meg és a megtakarítási lehetőségek egyike a szakmunkásképzők támogatásának a megvonása. • Úgy tűnik, nehéz tanév következik. ..- Hát, nem lesz könnyű... Az átszervezést már előkészítettük, egyelőre tanerőt nem kellett elbocsátanunk, ám néhány adminisztratív erőtől megváltunk, örülök, hogy 1995-ig meghosszabbítottuk a csepeli papíripari szakmunkásképző intézettel azt a szerződésünket, mely szerint 12 napos turnusokban tapasztalatszerzésre odaküldjük növendékeinket. Ezt már három éve praktizáljuk, ezalatt a legjobb benyomásokat szereztük. Az ilyen csereakciókat nagyon hasznosnak tartjuk. Hasonló szerződésünk volt az NDK- val is, ám a megváltozott politikai helyzetben ettől sajnos, elestünk. Az .új iskolaév küszöbén a szakmunkásképzők nehezebb helyzetbe kerültek, mint más típusú iskoláink. Többek között azért is, mert ma a társadalom a gimnáziumokat preferálja. De azért is, 'giert az őket támogatóknak megcsappant a kasz- szája. Szakemberekre szükség volt és minden bizonnyal szükség lesz. Azért merjük remélni, hogy a helyzet hamarosan megváltozik, s a párkányi szakmunkásképző is megőrzi prioritását, öregbíti jó hírnevét. Ozorai Katalin Méry Gábor felvételei „Nagyon örülök, hogy a gyengéd forradalom bennünket az iskola padjaiban ért, s a nevelők, oktatók végre felnőttként kezelték az érettségire készülő diákokat, és kikérték a véleményünket. Aztán se éltek vissza helyzetükkel, hogy néha bizony forrófejű forradalmárokként viselkedtünk.“ K. Éva IV. A Ennyit egy frissen érettségizett gimnazistalány gondolataiból. Nehéz félév áll mögöttük, közben életüket, további sorsukat is meghatározó társadalmi, politikai események zajlottak le. De hogyan élte ezt át egy osztályfőnök, egy magyar-történelem szakos tanár, személy szerint Kovács László, a Somorjai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója?- Hadd kezdjem azzal, hogy már nem vagyok osztályfőnök. Az események sodrában egyszer csak kineveztek, s amiről soha nem is álmodtam - vezetőt, illetve igazgatót „csináltak" belőlem. Egy sokkal szabadabb szemléletű középiskola irányítását vállaltam el akkoriban, nem számolva azzal, hogy a kaotikus állapotok begyűrűznek az iskola falai közé. 0 Némi csalódottság érződik szavaiban...- Hozzá kell még fűznöm, hogy óráimon a példa erejével és erkölcsi ráhatással próbálom a diákokat nevelni. Az irányító munkához, jelen esetben az igazgatói státushoz véleKOVÁCS LÁSZLÓ ményem szerint ez kevés. Illetve, nem elég. Érzi a különbséget? • Tehát a tanári karral vannak gondjai? Feltételezem, hogy más dolog kollégaként és más vezetőként tudatosítani, hogy egyik-másik pedagógus nem á// a helyzet magaslatán. •- Pontosan. És a legkínosabb az egészben, hogy ezt nemcsak én, hanem a dikákok is érzik. Ahhoz, hogy a gimnáziumok között továbbra is jó színvonalú iskolaként tartsanak nyilván, állandóan fejlődni, gyarapodni kell. Ami az iskolánkban az elmúlt tanévben végbement, az tulajdonképpen az országos változások része volt. Megszűnt az orosz nyelv, s lett helyette heti öt óra angol vagy német, vagy megszűnt a műszaki kémia és megmaradt a programozás, ezek objektív tények. Ettől még nem lett jobb a színvonal, nem kerültek ki okosabb gyerekek az iskolából. A lényeg bennünk, tanárokban rejlik. Abban, miképpen tudunk élni a kor adta lehetőségekkel, mit adunk gyerekeinknek. S itt kezdődik a tanári hivatás. • Ezek szerint a gyakorlati irányítás nehéz. Mit vár az 1990/91-es tanévtől?- Remélem, ez a tanév jobb, áttekinthetőbb és legfőképp nyugodtabb lesz. Bízom abban, hogy az új módszertani utasításokat a gyakorlatban v tudjuk majd érvényesíteni, s az a diákok tudásán is lemérhető lesz. • Iskolájukat elkerülte a „ váljunk, ne váljunk“ dilemma, hisz a tőszomszédságban levő szlovák tanítási nyelvű gimnáziummal nincs közös irányításuk.- Nincs problémánk a szomszéd iskolával és a diákok is jól kijönnek egymással. Erre nagyon ügyelek. Véleményem szerint az iskola falain belül nincs helye a plakátragasztásnak, a nyílt, dühödt politizálásnak. Hová jutnánk, ha szabadjára engednénk a különféle hangulatokat, a szélsőséges nézeteket. Politizálni csak ésszerű keretek között, anarchiamentesen szabad. Nem az számít ebben az iskolában, hogy ki hova, melyik politikai mozgalomhoz tartozik, ki kivel szimpatizál. Ismétlem: ez gimnázium. Sok mindenre megtanítjuk a diákokat, de véleményformálásra, pluralista gondolkodásra végül nekik kell megérniük. Szitás Gabriella AKÁR IGAZGATÓKÉNT, AKÁR TANÍTÓKÉNT .-aÄl Amikor néhány hete a Nyitrai járásban jártam, még javában tartott a nyár, a szünidő, ráadásul a szokásos augusztus végi, gyümölcsérlelö meleg is trópusi volt. Nem könnyű ilyenkor a pedagógust otthon találni. A járásban azonban az időjáráson kívül más is rontotta a kedélyeket: a Pedagógusfórum javaslatára a járási nemzeti bizottság tanácsa kommunista összeesküvés gyanújára utalva, visszahívta tisztségükből a járás alapiskoláinak igazgatóit és e posztokra pályázatot hirdetett. Bár a rendelet jogosságáról, érvényességéről még folyt a vita, több igazgatón a bizonytalanság lett úrrá, nem tudták, érdemes-e terveket kovácsolniuk, illetékesek-e még az iskola jövőjéről nyilatkozni. Jolana Kisová, a kolonyi vegyesiskola igazgatónője mindezek ellenére szívesen vállalkozott iskolája bemutatására és a kérdés megválaszolására: egy forradalommal és egy újabb iskolatörvény-módosítással a háta mögött milyen elvárásokkal néz az új tanév elébe? jolana kisová- Iskolánknak az elmúlt évijén száznyolc diákja volt, ebből hetvennégy a négy szlovák tanítási nyelvű osztályt látogatta, harmincnégy pedig a két magyart. A létszám nemzetiség szerinti megoszlása nem tükrözi a falu lakosságáét, Kolony 1500-1600 polgárából ugyanis körülbelül hetven százalék a magyar nemzetiségű. Azt, hogy az iskolában mégis több a szlovák tagozatra járó diák, az okozza, hogy hozzánk járnak a helyi gyermek- otthon neveltjei is, azonkívül a faluban nincs túl sok lehetőség a munkavállalásra, a szülők többnyire Nyitrán, illetve a környékbeli szlovák falvakban dolgoznak, Így szerintem, hogy könnyebben érvényesüljenek, ne legyenek nyelvi problémáik, szlovák iskolába adják gyerekeiket. A múltban sohasem észleltem feszültséget a magyar és a szlovák tagozat tanárai, tanulói, illetve a szülők között, bár közös igazgatású az iskola és közös a tanári szoba is. A tanárok és a tanulók mindig és mindenütt megtalálták a közös nyelvet, nem voltak köztük nemzetiségi problémák. Ha mondjuk színházi látogatást szerveztünk a szlovák tagozat számára, mindig lehetőséget adtunk a magyar gyerekeknek is, akit érdekelt, eljöhetett és ez Így volt fordított esetben is. Kicsit kiéleződött a helyzet a forradalomé után, amikor Is a tudomásomra jutott, egyesek rossz néven veszik, hogy többnyire szlovákul beszélek. Én - sajnos - csak ,,konyhanyelven“ tudok magyarul, egy takarítónővel bármikor elbeszélgetek, de értelmiségivel társalogva már zavar, hogy megakadok a szaknyelvi kifejezéseknél. A dolgot nem vettem túlságosan a szívemre, hiszen a magatartásommal nem adok okot az ellenségeskedésre. Megvádoltak azzal is, hogy nyomást gyakorolok a magyar szülőkre, írassák a gyerekeiket a szlovák tagozatra. Ez nem igaz. A vádat elutasítottam. Kértem, hogy csak egy szülő mondja a szemembe, hogy ezt tettem. Senki sem jelentkezett. Ami a jövőt illeti, jelenleg úgy tűnik, elcsitultak az alaptalan vádaskodás hullámai, így derűlátó vagyok. Akár tanárként, akár igazgatóként a faluban maradok, hiszem, a jövőben sem kell tartanom attól, hogy megszólnak, hátat fordítanak az emberek. Továbbra is szívügyemnek tekintem mindkét tagozat diákjainak sorsát. Szakmai szempontból ugyanilyen optimistán tekintek az új tanév elébe: az iskolatörvény módosítása nem sok változást hoz ugyan, de a forradalomtól nagyobb szabadságot kaptunk, könnyebb és élvezetesebb lesz az oktató-nevelő munka, felszabadulnak az ez ideig elnyomott alkotói energiák és a tehetség is kibontakozhat végre. Amire különösen vágyom, de ez talán még az idén sem teljesül, az a sok szempontból felesleges, időrabló papírmunka csökkenése. Kluka József
