Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-24 / 34. szám
U>vák költők versei 'efdek A kor társ író •kém: im m éré re! it sznobnak tartok, r alkot!“ Én így erre: „Drága barátom, biz szép tőled, hogy csupán író lett belőled! Mert ha építész lennél, én mondom, házadban volna mit nyugtalankodnom...“ Kulcsár Tibor fordítása mdrót ieklész környéki térkép en földelték el Jánost a némát i legkeményebb kévéket kötözte ban senki sem értette - szegény hát lül vegyült a földbe. Unt ha sok tenyér határos en Barázdák arctérképek árkok di“ hangzik a gurábi utcán gúnyneve: kalapácsos búcsú vasárnap Anna-nap után in Sípos ott síppal házalt mindig hazaindult - négykézláb ment mindig Petiik József fordítása vá rolnak az éjben. itják zavart arcuk, i halál nagy talányát, jszakában szerelemtől gyötörten - ó vad körmeitől távol, a szétvágott sötétben, ázolás. A látvány határa r a mozdulatlan arcban. Ozsvald Árpád fordítása hangot hallani: i itt lakik, raen- jába.“ Az idős 'fordul, és óva- afelé - keresni hez tartozik. * rogy lépcsőkön Vajon mit jebe a kávéház- üliek lehetnek, szemükbe csú- ek számára ké- divatú keretes k, .mankóra tá- Uíoglalnak és Az ellenkezik, őket kiszolgál- következö vá- legjelenésetek- :1 egyszerűen les, jómedorú k felállnak az nak. Mindezt tói három erő- r szemléli, tel- hölgyek elége- k, iszogatnak, et, igyekeznek italukhoz kis- ncér és udvari- Mit tetszenek z falának tá- t kötényruha [eremtés. Etel- •dára a galam- ín kapdossák ke türelmesen bök közt két falatozik. Az :kodik a járó- t fránya varjú alambok elől. et...“ O maga ■n azok csakn. A színpad im állott, tele y uszony, bú- 'gy» gumicső. Azon keresztül 'a víz színére tör lel a levegő. És miután a levegőbuborékok megszűntek elillanni, az előadás véget ért, óriási tapsvihar tört ki. * * * * A kutyámmal a sétáról igyekszem hazafelé. Már esteledik. Megint a nyugdíjasotthon felé megyünk. Az idős nénike ismét az erkélyen süsztörög. Hang a szobából: „Ismét ide hozta a fene! Már százszor megmondtam, hogy nem ez a maga szobája!“ Az öreg néni lassan megfordul, és óvatosan elindul visszafelé - keresni azt a szobát, amelyikhez tartozik. * * * Az öreg házban az elavult padlózat egy óriási sakktáblához hasonlít. A kislány fehér harisnyában és fekete lakkcipőben ugróiskolázik: egyik lábán, a másikon, majd mindkettőn, fordul és vissza. A sarokban kiskutya üldögél, kíváncsian szemléli öt. A házat már régen benőtte a gaz, nemrégiben le is bontották, a téglákat pedig elszállították valahová. Az ablakokon ferde fénysugár vetődik be. A kislány mindezzel mit sem törődve, tovább ugrándozik. * * * Éjszaka van. Házunk felett északi irányban repülnek a vadlibák, hallom a gágogásukat. Lehet, hogy bátorítják önmagukat, de az is lehet, hogy csak úgy csacsognak... * * * Régi, megsárgult fénykép. Négyéves kislányt ábrázol, fehér, fodros ruhában. A kislány ül. Próbálja elfújni a pitypanglámpást. Lehet, hogy egyszer igazán elfújja, s akkora sötét lesz. De vajon hol? * * * A csákány nem zörög már. Tulajdonosa felvette a bélelt mellényét és elment. Áz angyal magára maradt, fején a sapkával. De még mielőtt felrepült volna a mennyekbe, levette fejéről a sapkát és ezt mondta: „Tessék parancsolni, utánam.“ Susla Béla fordítása AM AG Y ARSZEPPROZ ASi* * a ^ a n a i I. A Tündérlaki lányok hárman voltak. Kettő közülük tisztességes volt, a harmadik nem. A két tisztességest Ellának és Irénnek hívták, az egy nem tisztességest Putyinak. Ez nem is volt színésznő, csak olyan shaw-girl, magyarul látványossági kisasszony és mint ilyen, erkölcstelen életet élt. Ugyanis volt egyetlenegy nagyon gazdag barátja, aki eltartotta, nagy lakást rendezett be neki, pénzzel és ékszerekkel tömte és agyba-főbe ruházta. Ella és Irén ott laktak Putyi- nál, kaptak tőle ruhát, kalapot, ékszert, pénzt, mert Putyi jó testvér volt és nagyra becsülte a húgaiban azt, hogy tisztességesek. Ella és Irén is büszkék voltak arra, hogy ők tisztességes lányok, akiknek semmit sem kell cserébe adniok a lakásért, a selyemharisnyákért, a tollas kalapokért és a lakkcipőkért. Ellának azonkívül még külön oka is volt a büszkélkedésre. Ő tanítónőnek készült, és az oklevele már a zsebében volt, éppen csak a kinevezést várta meg. A kinevezés azonban késett, noha az ügyben a báró- a Putyi bárója - maga is leereszkedett néhány fővárosi bizottsági taghoz, tanácsnokhoz, sőt a polgármesterhez is. Ezzel szemben Irén álmatag nő volt, akinek egyetlen vágya a házasság volt. Férjhez menni, tisztességesen, becsületesen, mint más rendes polgári nők, háromszobás lakásban sajátke- züleg főzni és a mindenessel veszekedni, ah, ah és harmadszor is ah, ezért rajongott, ennek az álomnak élt, türelmetlenül várván a megváltó férfit, a megváltó férjet. És vártak. Együtt vártak mind a hárman. Ella a kinevezést, Irén a férjét, Putyi pedig azt, hogy húgainak az álmai teljesüljenek. II. Egy szép napon Ella ragyogó arccal jött haza.- Barátom — mondta Putyinak -, azt hiszem, hogy most mégiscsak kineveznek. Az az ur, akitől a kinevezésem függ, megüzente nekem, hogy ma délután látogassam meg.- No valahára! - mondta Putyi.- A te szerencséd legalább utón van már - mondta Irén és sóhajtva tette hozzá:- De hol késik az enyém? Ezen egy kicsit elméláztak mind a hárman.- Már látom - szólt Putyi -, hogy nekem kell a dologba beleavatkoznom. Magadtól sohasem fogsz férjhez menni. Sokkal gyámoltalanabb vagy. Majd én adlak férjhez.- Oh, ha te akarnád... neked minden sikerül - mondta Irén lelkesen. Putyi meghatottan nézett Irénre:- Butaság volt, hogy előbb nem gondoltunk rá. A magadfajta szegény lány hiába vár a mesebeli hercegre. A mai világban a pénz beszél. A leventék nem mernek hozzád közeledni, mert azt hiszik, hogy egy garasod sincs. De a leventék csalódnak. A jelen pillanatban elhatároztam; hogy adok neked húszezer korona hozományt. Irén a boldogságtól nem bírt szóhoz jutni.- Huszeszer korona!...- mondta nagysokára.- Te vagy a legjobb testvér!- sóhajtotta Ellaelérzékenyülve.- Igen - mondta Putyi, maga is meghatottan - akármit mondtak, én jó lány vagyok. Ez a húszezer korona minden pénzem. De odaadom neked. III. Ella még színház előtt visszajött attól a bizonyos úrtól, akitől a kinevezése függött. Kissé lehangolt volt.- Baj van? - kérdezte Putyi aggódva.- Körülbelül - mondta Ella.- Mi történt?- Csekélység... A dolog rendben volna, nyomban kineveznének, de az a bácsi erősen hangsúlyozta, hogy nem teszi meg ingyen.- Pénzt akar?- Oh dehogy. Hanem úgy látszik, megtetszettem neki és...-Ah! Putyi elgondolkozott. Irén is. Ella hallgatott.- Mit mondtál neki, — kérdezte kis szünet után Putyi.- Hát mit mondtam volna neki? - pattant föl sértődötten Ella. - Nem képzeled, hogy szóba állok, hogy szóba állhatok az ilyen emberrel. Ismered az elveimet és...- Kérlek, kérlek - vágott közbe ijedten Putyi -, ne érts félre. Tudom, hogy tisztességes lány vagy... De hát mégis... hogy végződött a dolog?- Elmentem. A faképnél hagytam. Megmondtam neki, hogy akár sohse nevezzen ki. Mert én inkább meghalok, semhogy a becsület útjáról letérjek.- Jól mondtad - helyeselt Irén.- Kitűnően - hagyta helybe Putyi. - És ő... ő mit szólt?- Azt mondta, hogy ez nevetséges, hogy gondoljam meg a dolgot, mert végre is a jövőm- ről van szó és ő segíteni szeretne rajtam. Azt mondta, hogy jöjjek el holnap újra... Én erre azt feleltem, hogy én többé nem teszem a lábamat a szobájába és sírva távoztam. Útközben azonban meggondoltam a dolgot, mert mégis kár volna most ezt a kitűnő alkalmat elszalasztani ...- Hogyne! - mondta Irén.- Persze! - mondta Putyi.- Tehát az jutott az eszembe, hogy volna esetleg egy megoldás ...- Miféle megoldás? - kérdezte Putyi.- Ha valaki elmenne ehhez az emberhez és megmagyarázná neki, hogy ilyesmit tőlem nem lehet követelni. Ha valaki a szivére beszélne, hogy viselkedjék egyszer úri módon és ne zsaroljon ...-Jó, de ki menjen el? - kérdezte Irén.-Putyi... Neki neve is van, ő tud beszélni is, imponálni is... - mondta Ella kissé bizonytalanul. Putyi elsápadt:- Én menjek el?- Miért ne? - mondta Ella most bátrabban. - Ez nem olyan nagy áldozat... Ennyit, megtehetsz a testvérednek. Fogadni mernék, hogy neked csak egy szavadba kerül és a kinevezésem megvan. Putyi Irénre nézett, mintha tőle várna egy tiltakozó szót. De Irén azt mondta:-Te olyan jó lány vagy, Putyi... Rólam már gondoskodtál. A szegény Elláért is kell tenned valamit...-És... és... ha az az ur nekem sem akarja megtenni... ingyen? ... - mondta Putyi keservesen. A két lány összemosolygott, azután egyszerre mondta:- Ugyan, Putyi! IV. Az Ella kinevezése ugylátszik meghozta az Irén szerencséjét is. Egy fővárosi tanító, Ellának egyik kollegája kezdett hozzájuk járni és beleszeretett Irénbe. Irén sem idegenkedett az ifjútól, akinek szerelme rohamosan fokozódott, amikor megtudta, hogy húszezer koronával áll szemközt. Ella biztatta:- Kérje meg a húgom kezét Putyitól.- Hogyan?... Tőle kell?...- Igen. Ő a család feje. Tőle kapja Irén a húszezer korona hozományt. A tanító egy kissé elzöldült:- Igen?- Igen. Miért?- Mert... mert ez kissé kellemetlen. Ne értsen félre, én nagyra becsülöm az ön tisztelt nénjét, Putyi kisasszonyt... de... de... én roppant érzékeny lélek vagyok... Ella hűvösen nézte végig a tanítót:- Badar beszéd!... Irén jóra- való lány, maga jóravaló ember, ketten együtt boldogok lesznek. Egyébről itt nem lehet szó és kár minden pillanatért, amellyel a boldogságukat elodázza... A tanító dadogott valamit, de azután belátta, hogy józanság a boldogulás talpköve. Fölvette dicsőségesen uralkodó királyunkról, I. Ferenc Józsefről elnevezett kabátját és megkérte Irén kezét. Putyi csaknem sirt a boldogságtól és egy anya szeretetével adta rájuk az áldását. A jegyesek nagyon boldogok voltak. A tanító ur mindennap megjelent a menyasszonyánál. Mindennap kitűnő ozsonnát kapott és a báró szivarjait és cigarettáit szívta. Azonban - mint ő maga is mondta - roppant érzékeny lélek volt.- Nem szeretem ezeket a dolgokat - mondta akárhányszor Irénnek -, és ha volna mód arra, hogy visszautasítsam a hozományodat, hát megtenném...- Őrültség! - mondta Irén fölháborodva. - Ennyi pénzt visz- szautasitani!...- De mégis... de mégis... Tudod, a te nénéd nagyon kitűnő lány, de mégis első a tisztesség.- Az bizony - mondta Irén erős meggyőződéssel.- És ha egyszer férj és feleség leszünk...-No?- Ne vedd rossz néven, szivecském, de nem fogunk vele érintkezni...- Ahogy parancsolod, drágám - mondta Irén engedelmesen és boldogan nézett a vőlegényére. V. A Tündérlaki lányok - mint már mondottam - hárman voltak. Kettő közülük tisztességes volt, a harmadik nem. NAGY ZOLTÁN rajza
