Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-24 / 34. szám

A DEMOKRÁCIA ESÉLYEI Q „Tovább, tovább! Egyikünk - elesett? Itt csak beállás lehet! Nem kiállás!“ (Illyés Gyula: Történelem) Kis nemzetek nagy álmai most élik reneszán­szukat. Ami a századforduló idején még képte­lenségnek tűnt, az ezredfordulóra feltehetően célhoz érkezik. Az a szándék, hogy a kis nemze­tek is jogaik, szuverenitásuk megfogalmazói lehessenek, s a nemzetközi együttműködésben is megérdemelt helyük legyen. Annak bizonyítására, hogy mekkorát fordult a világ néhány évtized alatt, elég idéznünk H. G. Wells „előrejelzését“, aki a műszaki-tudományos hala­dásról szólva elképzelhetetlen­nek tartotta a kis nemzetek ér­vényesülését. Az égig ér majd a kis nemzetek jajszava, követelve minden kis nemzet elidegeníthetetlen jogát arra, hogy az országút közepén leül­jenek és kis játékaikkal éppúgy játszadozzanak, mint ahogy ját­szottak az út elkészülte előtt“ - írta 1902-ben. Wells mentsé­gére szóljon, hogy olyan politikai „elmék“ is elszámították magu­kat, mint a francia André Chéra- dame, az angol R. W. Seton- Watson, a cseh Karel Kramár (későbbi miniszterelnök), a fiatal Edvard Benes (későbbi köztár­sasági elnök), vagy Jászi Osz­kár, a forradalom idején a nem­zetiségi ügyek minisztere. A nemzetiségi kérdés megoldá­sát a politikusok és gondolkodók nagy része a nagy államok kere­tében képzelte el. Ilyen értelem­ben vetette fel Jászi Oszkár az első világháború vége felé a „dunai egyesült államok“ gon­dolatát, melyet (Kossuth tervét felújítva) „világtörténeti folya­matnak“ tekintett. A kis nemze­tek magára hagyatottságában eleve azt látta, hogy a dunai kis népek nem tudnának „megállni a népek gazdaságpolitikai ver­senyében“, s ennél fogva szá­nalmas, „jobbra-balra imbolygó szerepre lennének kárhoztatva. Az európai kis népek „szánal­mas", sőt: tragikus sorsukat a második világháború idején nem kerülhették el, az okok kö­zött azonban nem „gazdaság- politikai", hanem világuralmi cé­lok rejtőztek, melyeknek kiinduló pontja az első világháborút lezá­ró békediktátum lett. „ÖNKÉNY" VAGY TÖRVÉNY A kis államok és kis nemzetek fogalmát gyakran a szakem­berek is keverik, holott a kettő nem ugyanaz (etnikailag sem!), s az „állami“ képződmény meg­előzte a modern nemzet fogal­mát. Történelmi hátterét keresve a szakirodalom a középkorba vezet vissza bennünket. A kis államok szerepe akkor nőtt meg, amikor a XVI. század óta megje­lentek az európai történelem színpadán az egymással ver­sengő nagyhatalmak. Ebben a versenyzésben jött létre egy olyan európai „államrendszer“, amelyben a nagyok mellett a ki­sebb államok is elfértek. Ezek egyfajta „egyensúlyt“ jelentet­tek a nemzetközi politikában. Hatalmi szerepük azonban ele­nyésző volt, ezért gyakran es­hettek a „nagyok“ áldozatául. Magyarország, Lengyelország, Csehország esete egyaránt ezt példázza. Az „ütköző“ szerepet játszó kis államok - Kosáry Domokos véleménye szerint - a nemzet­közi küzdőtér járulékos elemei. Nemegyszer évszázadokra volt szükség, hogy helyzetük állan­dósuljon (Lengyelország, Finn­ország stb.). Az erőviszonyok tették annak idején lehetővé, hogy az érdekelt hatalmak elis­merték Svájc függetlenségét (1499). A kantonok laza szövet­ségéből alakult állam azonban csak évszázadok múltán kapott nemzetközi biztosítékokat, ké­sőbb feladatokat is a nagyhatal­maktól. Belgium, Dánia, Német­alföld, Portugália, Svédország esetében is hasonló volt a helyzet. Más utat jártak azok az álla­mok, melyeknél a politikai sokfé­leség jutott szóhoz (német, olasz). Ezeknél a külső (bizton­sági) tényezők változóak voltak. Találkozhatunk azonban olyan helyzettel is, amikor egyes álla­mok (átmenetileg) elvesztették önállóságukat. Olyan államke­retbe tartoztak, melyben saját szuverenitással, diplomáciai szerepkörrel stb. nem rendel­keztek. Ilyen helyzetbe került Magyarország a mohácsi vész után, illetve Csehország a tizen­hetedik században. Az állami szuverenitás megtestesítője ugyanis egészen 1848-ig a Habsburg Monarchia volt, majd (Magyarország esetében) 1849 után a kiegyezésig (1867). A diplomáciatörténet ugyanis azt az országot tekinti államnak, amely nemzetközileg elismert, saját szuverenitással rendelke­zik. Az európai kis államok fejlő­déstörténetéhez ily módon hoz­zátartozik a birodalmak bukása is. Előbb a török birodalom, majd a Habsburg Monarchia és a cári birodalom romjain terem­tődtek meg azok az államok, melyek korábban állami léttel rendelkeztek, vagy a nemzeti kisebbségi státuszból nőttek ál­lamalkotó nemzetté. Napjaink eseményei arra is utalnak, hogy sem az „összeterelt“ nemzetek szövetsége (Szovjetunió, Ju­goszlávia), sem a „ társbérletre“ ítélt államalkotó egy-nemzet (Csehszlovákia) hosszú távon nem volt képes kivédeni a nem­zeti önállóság jogos igényét. Csak az illúziók birodalmában lehet a törvényt - büntetlenül - önkénnyel helyettesíteni és a „semmit rólunk - nélkülünk“ elvét ignorálni. NEMZETI IDENTITÁS ÉS KISNEMZETI SZINDRÓMÁK A modern nemzetté válás fo­lyamatában meghatározó sze­repet játszott a nemzeti öntudat. Kelet-Közép-Európa feudális monarchiáiban, így a Habsburg Monarchiában is, különböző kis etnikumok éltek. A nemzeti éb­redés, a nemzeti állam kialakítá­sának vágya az egységes nem­zeti kultúra (nemzeti nyelv, iro­dalom, tudományos és művelő­dési intézmények) megteremté­sének nehéz küzdelmében ment végbe. Egy-egy nép nemzeti voltának megteremtése azt is jelentette, hogy „másságában“, a szomszéd népektől eltérő je­gyekkel határozták meg a nem­zet karakterének sajátosságait. Az identitás keresésében a nemzeti nyelv mellett a törté­nelem meghatározó szerepet játszott. Ezzel magyarázható a történelmi múlt iránti érzé­kenység, rokonságkeresés stb. A nemzetközpontú gondolkodás két sarkpontját már a XIX. szá­zadban a dicső hősök keresése, illetve olyan közösség felmuta­tása jelentette, mely a korabeli európai kultúra előzményei kö­zött elismerésre számíthatott. Ez az óskeresés vezette a ma­gyar történetírást (idegen forrá­sok alapján!) a hunokkal és Atti­lával való rokonság (Csaba né­pe) kimutatásához. A románok a dákoromán eredethez kanya­rodtak, mely a rómaiakig vezette vissza a származásukat, a len­gyelek a szarmata elmélethez, a csehek és a szlovákok a Nagymorva Birodalom dicső­ségéhez kötötték történelmüket. Az óskeresésnek ma is van­nak allergikus pontjai, elsősor­ban azoknál a nemzeteknél, melyekhez a történelem mosto­ha volt. A mindenáron való ős- keresés, történetiség és „álla­miság“ bizonygatásának utóla­gos (belemagyarázó) szem­pontjai még ma is ott tartanak, hogy a nacionalizmus éltetésé­hez az évezredeket próbálják tanúként hívni. Mindez leg­többször a történelmi múlt meg­hamisításával történik. A ma­gyar történelem leszámolt az avar, a hun vagy a sumér-kísér- téssel, elegendő számára az a múlt, mely történelmileg is do­kumentálható. A manipulálható történelem kísérleteiben nem­csak a történészek hibáztatha­tok, hanem az a mindennapos gyakorlat is, mely a történelmi kutatások részeredményeit a zsurnalizmus eszközeivel pró­bálja kisajátítani és „napi ideo­lógia“ szolgálatába állítani. Az ilyen kvázi-történészek olyan ideológiát koholnak, melynek lét­alapja rendkívül ingatag. Ilyen jelenség napjainkban a romániai dákoromán elmélet, vagy Szlo­vákiában a Nagymorva Biroda­lom kisajátítása. Ez utóbbi eset­ben a csehekkel és a morvákkal közös kultúrkincsről van szó. Ar­ról a szláv birodalomról, mely a szlovák nemzet története előz­ményei közé tartozik, de nem közvetlenül“ azonos vele! A tör­ténelmi hamisítások között ma már oly nemzetire festett blöffö- ket is olvashatunk, melyek azt állítják, hogy a szlovákság védte meg Európát a tatár veszede­lemtől, s ezt „mások“ ügyesen kisajátították. Az a tény, hogy egy irodalmi lapban jelenhet meg hasonló „révedezés“, jelzi azt is, hogy milyen súlyos szem­léleti mulasztások terhelik a tör­ténelmi látásmódot. A jéghegy csúcsát jelzi, hogy dr. JozefTiso közelmúltban leleplezett emlék­tábláján a „Svátopluk utódja“ heroikus hasonlat szerepelt; az egyik rádióadás pedig azt pró­bálta bizonygatni, a Szlovák Ál­lam bűneiért nem Tiso a bűnös, hanem Tuka (akire a magyar eredet is ráfogható). Ezekre a megnyilvánulásokra is érvé­nyes az a megállapítás, melyet Szűcs Jenő a kelet-közép-euró- pai-„társbérletben“ leledző na­cionalizmusokra tett. A térség „sajátos neurotikus állapotának és atmoszférájának megrögzö- déséhez vezetett, hogy a nem­zeti érzelmek kontrolltalan ápo­lását szolgáló történetírás nem gyógyított, hanem a betegséget- olykor csak a betegség tudatát- fokozta“. Az első világháborút lezáró békeszerződések idején telje­sen érdektelen volt az a szán­dék (Wilson amerikai elnök is ezt képviselte), mely a regionális sorsközösség érdekeit kívánta munkálni. A békeszerződés azonban nemcsak az eszmék keresztre feszítése volt, hanem történelmi elégtétel is azoknak a nemzeteknek, melyek az Osztrák-Magyar Monarchia nyűgét szenvedték. A szervező­dő új államokban a fiatal nacio­nalizmusok jutottak szóhoz, ahol nem képeztek kivételt a többsé­gi nacionalizmusok sem. Európa kis államai (beleértve az utódál­lamokat is) azonban hamarosan azt tapasztalhatták, hogy a nagynémet nacionalizmus- mint a történelem során annyi­szor - nem ismer könyörületet. A végkifejlet ismert: több tízmilli­ós nagyságrend mérte a halotta­kat. Maradt a máig érő tanulság: a kis- és középállamok a mai Európában egyensúlyi tényező­ként fontos szerepet játszhat­nak, a nagyhatalmak kizáróla­gosságával szemben azonban ma is egymásra vannak utalva. Ezért sem lehet esélye a nacio­nalizmusnak. TÖRTÉNELEM-TANULSÁGOKKAL A nyugat-európai fejlődés a nagy indulaté nacionalista töl­tésekkel, beidegződésekkel szembenézve alakította az el­múlt évtizedekben a nemzeti, nemzeti kisebbségi történelmet. Bizonysága ennek, hogy Spa­nyolföldön a Franco-diktatúra bukása után autonómiát kaptak a baszkok. Beszédes azonban az a nemzetiségi politika is, amely a nyugati országok gya­korlatát jellemzi. Belgiumban a hatvanezer német nyelvi egyenjogúságát az egész or­szágban biztosítják, bár ez a ki­sebbség csak az ország keleti részét lakja. A szomszédban, Európa legrégibb királyságának ötmillió lakosa közül 1,7 száza­lék (!) vallotta magát németnek, 0,4 százalék svéd nemzetiségű­nek. Ennek ellenére az egyéni és kollektív jogaik csorbítatla­nok, s a Dániához való állampol­gári kötődés mellett természe­tesnek tartják a német néphez való szellemi, kulturális kötődést is. Hasonló elbírálást élveznek azok a dánok, akik a dán-német határ körzetében, az NSZK-ban élnek. A sokat emlegetett Svájcban négy nemzeti kisebbség egyen­jogúságát (beleértve a nyelvi egyenjogúságot is!) biztosítják. A finnek tartományi különállása a hercegséggel (1556), majd a nagyfejedelemséggel (1581) kezdődött. A középkorban itt (mint Európa más országaiban is) a latin nyelvnek volt megha­tározó szerepe, később pedig (mivel a svéd korona része volt) - a svédnek. A finn nyelv hosszú ideig a parasztok nyelve volt, s egyenjogúvá válása hosszú folyamatot igényelt. Amikor 1917. december 6-án kikiáltották Finnország függet­lenségét, a finn és a svéd nyelv viszonyát már a többségi-ki­sebbségi helyzet jellemezte. A fiatal finn állam nem kívánta belső ellenzékévé tenni a svéd nyelvű kisebbséget, ezért mesz- szemenö nemzetiségi jogokat biztosított számára. Az 1919- ben elfogadott alkotmány így fo­galmazta meg a nyelvi egyenjo­gúságot: „A köztársaságban a finn és a svéd a nemzeti nyelvek. Minden finn állampol­gár jogát a bíróság előtt vagy a közigazgatásban a finn vagy a svéd anyanyelv használatá­hoz, valamint az ezeken a nyel­veken történő hivatalos ügyinté­zéshez a két nyelv teljes egyen­jogúsága alapján törvényesen kell biztosítani. A svéd nyelvű és finn nyelvű lakosság kulturális és gazdasági szükségleteire az államnak egyenlően kell gondot viselnie“ (14. §). Ezt az elvet követik ma. Törvények intézkednek a közigazgatási egységek hatá­rairól, az egynyelvüség és a két­nyelvűség változatairól, ahol a másik nyelvet beszélők száma kisebb. A hadsereg vezényleti nyelve a finn, a kiképzés azon­ban anyanyelven történik. Az 1922-ben kibocsátott nyelvi tör­vényt 1963-ban módosították. A helység kétnyelvűségének százalékos arányát (a korábbi 10 százalék helyett) nyolc szá­zalékban állapították meg, füg­getlenül attól, hogy a lakosság a többségi nemzetből vagy a nemzeti kisebbségekből ver- buválódik-e. A svéd kisebbség 1920-ban 340 ezer volt (11 szá­zalék), 1970-ben 303 ezret tett ki (6,6 százalék). A kétnyelvű­ség következetes érvényesítése lényeges külön kiadást jelent az állam számára. Ezt elsősorban a jobboldali ellenzék bírálja. Ki­fogásolják azt is, hogy a negy­venezer főnyi finn kisebbség helyzete Svédországban - jogi­lag és a gyakorlatban is - elma­rad a finnországi svédekétől. A finn állami vezetés azonban nemcsak a nacionalista meg­nyilvánulásokat utasította visz- sza, hanem a változó viszo­nyokhoz igazodva, a demokrá­cia igényeinek megfelelően, bő­vítette a nemzetiségi jogokat. Láthatóan tudatában vannak annak, hogy a jó állampolgár a megelégedett állampolgár. (Befejezés a következő számban) Fónod Zoltán Brmt :• AűökOrUt M .* P»ouil) 'K "B»'«»kliV»'Vpl»tn» 'iiatőh'I''- T'ngVi>n«»''B«'>; I lOgla.kOaAI e c. •*. Podf. Vél ho <u«o»*bo boot* 4n>s|«tt m dal í Am itrrtnt IS ni Jani •dóban idfiuriam Clasrku ••a laraan OöcfxxJ tOvrdrlnv 1 1 uioMoxI potcmkovej *0ld ! dumovc) • bél 1 1 rr lj—: ­oUiaiuX) lw£4i<n. popie...Hel»k«^~ .: Jj Cdkom ■ StuMii ^ tfO Upon pnpl Ártom#»'.'lelt» Utwnom . . i , StWnmk« — Elismervény /16 -.Kh—£JL- h 1 on*!. Ml M ■- «♦»*»••1. Mt >•••# flXUM M MM MttMttM I» M*M tojus w/ft* alatt. 5ÜÄÄS 401.033 p*ha Wk- !j YíutiÜk 6 Ctg —■ Szi re la tulajdonos j «á& Kővé 2ámky 4 AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBÓL SZÁRMAZÓ KÉTNYELVŰ HIVATALOS NYOMTATVÁNY MÁSOLATÁT EG YIK OL VASÓNK KÜLDTE BE SZERKESZTŐSÉGÜNKBE. 8 1990. Vili. : \las6rnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom