Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-17 / 33. szám

Gilisztatenyésztésről, kezdőknek Szemben a vegyszeres növény- termesztéssel, a világ fejlett mező- gazdasággal rendelkező országai­ban egyre inkább a biológiai ter­melési módszereket helyezik elő­térbe. A környezetkímélő gazdál­kodás alapja, hogy a műtrágyát biohumusszal váltjuk fel. Ez istál­lótrágyából és szerves hulladékok­ból trágyagiliszták segítségével ál­lítható elő. A gilisztahumusz használatá­nak sok előnye van. Ez egyik, hogy ez a trágyaféleség a növé­nyek számára azonnal felvehető, közvetlenül hasznosítható tápa­nyagokat tartalmaz. A hagyomá­nyosan istálló- és mütrágyázott te­rületeken elért eredményekhez képest a gilisztahumusszal trágyá­zott területek mintegy 30 százalék­kal nagyobb hozamot adnak. Az sem elhanyagolható, hogy a gilisz­tahumusz hatására 1-2 héttel ko­rábban szüretelhető a termés, s akár a tízszeresére növekedhet a zöldség- és gyümölcsfélék C- vitamin-tartalma. Mivel a kertbarátok körében az utóbbi időben növekszik a giliszta­tenyésztés, illetve a biohumyszter- melés iránti érdeklődés, talán nem árt röviden összefoglalni a kezdők számára nélkülözhetetlenül fontos tudnivalókat. Például sokan érdek­lődnek nálunk, a Bioterra társa­ságnál, hogyan lehet, illetve kell szállítani a biogilisztát? Nos, a szállítás a gilisztáknak termé­szetes életteret nyújtó szubsztrá- tummal együtt történik. A szubszt- rátum egy része kész humusz, a többi a táplálékul felkínált, érett istállótrágya vagy egyéb szerves anyag. A szállítóközegben 25-30 cm rétegvastagság esetén az egyedsűrüség 15-20 ezer giliszta négyzetméterenként. Természetesen a giliszták foga­dására-elhelyezésére jó előre fel kell készülni. A kert árnyékos ré­szében lehetőleg vízszintes részt jelöljünk ki a gilisztatelep számára, s ezt osszuk parcellákra. A parcel­lák vagy ágyások méreteit a helyi feltételekhez alkalmazkodva hatá­rozhatjuk meg, de arra ügyeljünk, hogy 2 méternél szélesebb és 30 méternél hosszabb ágyásokat ne készítsünk. A kijelölt területre terít­sünk sűrű drótszövetet vagy fóliát (esetleg mindkettőt), hogy a va­kondot távol tarthassuk a giliszták­tól. Az ágyások elkészítéséhez szerezzünk be (gyüjtsünk össze) a vásárolt szubsztrátum öt-tízsze- resének megfelelő mennyiségű, legalább fél éve érlelt istállótrágyát (nyúltrágyát stb.). Legjobb májusban vagy június­ban hozzálátni a gilisztatenyész­téshez.-A kijelölt területen úgy ké­szítjük el az ágyásokat, hogy elte- rítünk-10-20 cm fogadó trágyaré­teget. Erre terítjük szét a gilisztá­kat tartalmazó szubsztrátumot, szintén mintegy 20 cm vastagság­ban, majd ismét 20 cm érett trágya vagy egyéb szerves anyag követ­kezik. A termelő prizma teljes ma­gassága így 50-60 cm lesz. Betelepítés után a prizmát ala­posan öntözzük be, hogy nedves­ségtartalma 70 százalék körüli le­gyen. Ezt követően már csak etet­ni (újabb trágyaréteg elterítése) és öntözni kell, hogy a giliszták sza­porodásához és termelő tevékeny­ségéhez megfelelő feltételeket te­remtsünk. Szárazság esetén he­tente két alkalommal célszerű meglocsolni a prizmát. Az erős napfénytől, a kiszáradástól sürú nádtakaróval védhetjük a telepet. A prizma optimális hőmérséklete 20 fok, a táplálékul szolgáló trágya vagy más szerves anyag ideális kémhatása 7 pH. Szabó Zoltán TARTÓSÍTÁS ASZALÁSSAL A gyümölcsfélék tartósításának egyik ősi és jól bevált módja az aszalás. Ez nem más, mint kíméletes szárítással történő tartósítás, melynek során a gyü­mölcs 70-95 százalékos víztartalmát 10-30 százalék­ra csökkentik. így a gyümölcs eredeti tömegének kétharmadát elveszíti, viszont jól tárolható és egész télen fogyasztható. Aszalni csaknem valamennyi gyümölcsünket lehet, mégis többnyire csak a szilvát és a körtét tartósítják így (ez előbbit egészben, az utóbbit darabokra vágva). Aszaláshoz rozsdamentes drótszövetből készült cse­rvényeket és bárhol felfüggeszthető szúrópálcákat használnak, amelyek a gomba szárításánál is haszná­ra lehetnek a gyűjtőknek. Amilyen forróság az idén van (volt?), természetes eljárással, közvetlenül a napenergia hasznosításával is sok gyümölcsöt aszalhatunk. Persze a téli készlet gyarapítását az időjárás csapadékosabbra fordulása sem akadályozhatja, hisz mesterséges eljárással aszaló berendezésekben, vagy egyszerűen a sütőben is megoldható a kedvelt gyümölcsfélék kíméletes szá­rítása. Aki először tesz kísérletet a tartósításnak ezzel a módjával, annak a figyelmébe ajánljuk, hogy az aszalvány annál finomabb, mennél több cukrot tartal­maz a kiválasztott gyümölcs. Ezzel ellentétben a nagy savtartalmú gyümölcsfélék (pl. a barack) aszalva nem a legízletesebbek, bár cukor ezekben is van elég. Ezekből a gyümölcsökből talán jobb sajtot, gyümölcsízt vagy kompótot készíteni. Ondró Ernő Rózsa félfás dugványozással A nekünk tetsző rózsafajtát nem mindig sikerül beszerezni a szaporítással foglalkozó faiskolákból. Ilyenkor is van megoldás, ha akad olyan ismerősünk, akinek van ilyen rózsafája, s kérhetünk tőle egy-két hajtást félfás dugványozáshoz. A célnak leginkább a fővirágzás után megszedett, egészséges hajtás felel meg. Ezt úgy vágjuk le, hogy a tő későbbi virághozamát ne veszélyeztessük. Ne tőből vágjuk le a hajtást, de túl rövid csonkot se hagyjunk, mert a meghagyott vesszörész legalsó rü­gyeiből nem remélhető szép virág. Legjobb, ha az elnyílott virágot a közvetlenül alatta lévő két rüggyel vágjuk le, majd a megmaradó hajtásból ferde metsz- lappal 4-6 rügyes, hozzávetőlegesen 25-30 cm hosz- szú dugványt készítünk. Az alsó leveleket távolítsuk el, a többit felére kurtítsuk be. Célszerű a dugvány földbe kerülő metszlapját gyökeresedést segítő hormonké­szítménnyel kezelni. Az így előkészített dugványt ültessük azonnal állan­dó helyére, jól előkészített földbe. A megeredést segíti, ha trágyának komposztot használunk. A dugványt olyan mélyen süllyesszük a földbe, hogy befedhessük egy literes vagy hétdecis kompótos pohárral, de a leve­les rügyekkel együtt még egy-két rügy is a felszínen maradjon. A dugvány körül alaposan tömörítsük, majd öntözzük be a földet. Végül borítsuk rá és kicsit nyomjuk a földbe a tisztára mosott kompótos poharat. Ezt majd csak akkor távolítjuk el, ha a dugvány meggyökeresedett. Közben rendszeresen öntözni kell körülötte a talajt. Két-három hét elteltével a felső rügyek kihajtanak, ami rendszerint a gyökeresedést jelzi. Célszerű egy- egy pohár alá két vagy három dugványt ültetni, mert ilyen feltételek között az eredés nem mindig sikeres. Ha napos helyre dugványozunk, feltétlenül gondos­kodnunk kell árnyékolásról, különben a dugvány megfő az üveg alatt. Ha a gyökeresedés megtörtént, rendszeres leve­gőztetés, szoktatás után az üvegtakarás 3-4 hét múlva eltávolítható. Az augusztusi félfás dugványozással szaporított töveken célszerű egész tavaszig meghagy­ni a takarást. Az új töveket a fagyok előtt fel kell kupacolni, és később is óvni kell a fagyoktól, mert a saját gyökerű rózsatövek könnyen kifagynak. Sokkal érzékenyebbek a hidegre, mint a vadalanyra oltott egyedek. Viszont nagy előnyük, hogy nem kell az alanyból rendszeresen előtörő, igen szúrós és szívós vadhajtások eltávolításával bajlódnunk. (fn) Feketegyökér, nyár végi vetésből A feketegyökér vitamintartalom (C, B,, B2) szempontjából nem na­gyon jeleskedik, viszont tápanya­gokban, ásványi sókban, nikotinsav­ban és cukorban gazdag, fölöttébb ízletes gyökérzöldség. A 12 száza­lék körüli cukortartalom kellemesen édeskés ízt ad a gyökérnek. Kertje­inkben sajnos csak elvétve látni, pedig az ínyencek gyakran dicsérik. Főleg főzve (leves, főzelék), sütve és rántva fogyasztják, de nyersen, salátának elkészítve is kitűnő. Aki kóstolta, bizonyára megerősíti azt az állítást, hogy szakszerűen elkészít­ve vetekszik a legfinomabb spárga­étellel. Aki szeretné megízlelni, szorítson neki helyet a kertben. Egy- és kété­ves növényként egyaránt termeszt­hető. Ahol van megfelelő vízforrás és rendszeresen lehet öntözni, ott márciusi vagy áprilisi vetésből egy év alatt is jól fejlett gyökereket nevel. Ellenben a silányabb, öntözhetetlen talajokon inkább a nyár végi (au­gusztus, szeptember) vetést válasz- szűk. Még akkor is, ha a kétéves kultúra történetesen valamivel rágó- sabb, fásabb gyökértermést ígér. Gyökere elég mélyre hatol, követ­kezésképpen a feketegyökér ter­mesztésére csak a mélyrétegú, hu­muszban gazdag, laza vagy legfel­jebb középkötött talajok alkalmasak. A kötött talajokon hasznavehetetlen. sűrűn elágazó és apró gyökereket nevel. A legjobb talajt is jó mélyen meg kell forgatni, fel kell lazítani, s alapos eldolgozással morzsalékos szerkezetű magágyat kell készíteni. Tápanyagigénye nagy. Közvetle­nül istállótrágyázott talajba, tehát a növényforgó első szakaszába kell besorolni. Vízigénye főleg keléskor nagy, de a fejlődés kezdeti szaka­szában is ajánlatos megöntözni időnként. Később a tartós szárazsá­got is jól eltűri. Fényigénye közepes, gyenge árnyékban is szépen díszük, tehát kisebb gyümölcsfák sorközei­ben is helyet kaphat. Hőigénye ugyancsak közepes, de 25 fokon tökéletesebben csírázik, egyenlete­sebben kel, mint mondjuk tavasszal 10 fokon. Magját a jól megmunkált talajba 25 cm sortávolságra és 5-8 cm mélyre vessük. Ne túl sűrűn, hogy az egyébként is lassú kezdeti fejlő­dést besűrítéssel ne hátráltassuk feleslegesen. Ritkítani 4-5 lomble­veles fejlettség idején lehet (5-7 cm). Szép fejlett gyökereket akkor remélhetünk, ha nem hanyagoljuk el a rendszeres gyomirtást és mély sorközi talajlazítást. A nyár végi ve­tésből kelt, vagy folyamatos szedés céljából a földben teleltetett fekete- gyökér sorközeit télen célszerű szal­mával, esetleg szalmás istállótrá­gyával takarni. (ká) Kérdezett - válaszolunk A növényvédelmi útmu­tatásokban gyakran olvas­hatjuk, hogy a permedéhez a javasolt vegyszereken kí­vül kevés káliszappant is ajánlatos tenni. Milyen célt szolgál? Z. Andrásné, Szímő A káliszappan (kenőszap­pan) méregjelzés nélküli ké­szítmény, azonban a méhek- re és a halakra mérsékelten- közepesen veszélyes (lehe­tőleg ne kerüljön belőle a pa­takokba, folyókba). Gyengén maró hatású és részben old­ja a rovarok testfelületét be­vonó viaszréteget, önmagá­ban mégsem használják sem a szívó-, sem a rágókártevők ellen. Legfeljebb a levéltet- vek irtására jó, 1-2 százalé­kos töménységben. Viszont fontos segédanyag a bőrmé­regként ható permetlevelek- nél, ugyanis növeli a permet- lé nedvesítő képességét, ta­padását, s ezzel elősegíti a mérgező anyagok behato­lását a rovarok testébe. A permetléhez 1 százaléknyit célszerű adagolni belőle. Talán két évvel ezelőtt ol­vastam a lap Házunk tája rovatában a növénytársítás előnyeiről. Gondolom,' sok kertbarát és háztáji áruter­melő örömmel venné, ha megismételnék az akkori közleményt vagy más formá­ban közölnének hasonlóan hasznos útmutatásokat. Sz. Eta, Pozsony Az említett időpont óta több ízben írtunk a követke­zetes növénytársítás előnyei­ről és lehetőségeiről, s ter­mészetesen a jövőben is lesznek hasonló cikkeink, sajnos főleg külföldi fotrások- ból, mert hazai tapasztala­tokban, illetve cikkekben nem nagyon válogathatunk. Legközelebb ősz elején ol­vashat rovatunkban ilyen anyagot, mellyel a jövő évi növényforgó összeállítását és az őszi talajmunkák tervé-' nek kidolgozását szeratnénk hasznos tanácsokkal segíte­ni. (dek) Már a muskátli is... Az utóbbi években a muskátlikedvelők kénytelenek voltak megis­merkedni a levéltetvekkel, tripszekkel, atkákkal, vagy legalábbis kártételük következményeivel. A legfeltűnőbb változás a fiatal levelek torzulása, sárgapettyezettsége. Ha figyelmesebben megvizsgáljuk az ilyen növényt, levéltetvek szívogatnak a leveleken. Mérgező anyago­kat bocsátanak a növényekbe, amelyek elbontják a növény zöld színtestecskéit, s torz növekedést okoznak. A levéltetvek ellen a hasznos rovarokat kímélő PirimoT 50 DP-t vagy a Piromor spray-t javaslom. Aki nem akar vegyszert használni, permetezzen 1-2’/o -os káli- vagy kenöszappannal. A levéltetvek nagyon szaporák, ezért többször is kel védekezni ellenük. A tripszek és az atkák alattomosabbak, szabad szemmel nem vagy alig láthatók. Szívogatásuk következtében a levelek fonákján száraz, párás foltok keletkeznek, a levelek sárgulnak, elhalnak. A tripszek ellen jók a piretroidok (Decis 2,5 EC, Chinetrin 25 EC, Fendona 2 EC), az atkák ellen a speciális atkaölö szerek hatékonyak (pl. Mitac 20 EC, Neoronn 500 EC). Ha nem tudjuk eldönteni, melyik kártevő van jelen, akkor használjuk a mindkettőt irtó Karate 5 EC-t. A tripszek és atkák ellen sem elegendő egy kezelés, a permetezéseket 7-10 naponként ismételjük meg. (ria) t % 990. Vili. 17.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom