Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-17 / 33. szám

Néha inkognitóban így a munkafeladatok elosztásán túl abban is megegyeztünk, hogy a szerzők belátására bízzuk, aláír- ják-e eredeti tudósításaikat, cikkei­ket. írását bárki letehette a kiadás­vezető asztalára inkognitóban is. Ugyanakkor nyomatékosan hangsú­lyoztuk a sajtó dolgozóinak fokozott felelősségét az anyagok hitelessé­gét illetően, mert tényeket nem fedő híradás csak ártana az ügynek. Beosztottuk a szolgálatokat. A na­pi kiadás vezetését továbbra is a szerkesztőségi titkárok vállalták, a Pravda szerkesztőségével a kap­csolatot Gál László, a második fő­szerkesztő-helyettes tartotta, Ö u- gyan néhány nap múlva kivette a szabadságát. Egyesek a lap ter­jesztésére vállalkoztak, hogy a Po­zsonytól távolabbi vidékekre is eljus­son. Erre a feladatra Tóth Mihály jelentkezett az elsők között, akinek akkori élményeiből bizonyára kisebb kötetre is futná. 1968 augusztusi napjaiban Rendkívüli helyzetben rendkívüli kiadás. Az első rendkívüli szám négy oldalon jelent meg. Három oldalon időszerű híradást, közleményeket, a szervek, szervezetek egymás után érkező állásfoglalásait közöltük. A negyedik oldal előszedésből állt össze. Természetesen a rendkívüli körülmények ennek megfelelő munkaszer­vezést igényeltek. Gondoljunk csak arra, hogy megszálló csapatok cirkáltak az utcákon, a sajtó pedig célkitűzéseikkel, politikájukkal ellenté­tes, mondhatnók ellenséges hangú anyagokat készített közlésre, majd közölt is. Ilyen megvilágításban illegalitásnak megfelelő légkörben dol­goztunk. Az illegalitás pedig mindenkor bizonyos konspirációt is igé­nyel. szükségesnek véltük, hogy a szer­kesztőség közvetlenül is szóljon ol­vasóihoz. A még augusztus 21-én, a délutáni órákban megjelenő szám első oldalán látott napvilágot az Ol­vasóinkhoz című rövid szerkesztő­ségi, mondhatnánk, vezércikk. íme, néhány gondolata: Hűségnyilatkozatok és szemrehányó telefonálók A Csemadok KB Elnökségének már az első rendkívüli számban megje­lent állásfoglalását valóban hűség- nyilatkozatnak is nevezhetnénk. emberként szóltunk síkra a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság füg­getlensége és egysége mellett. He­lyünk ott van a cseh és a szlovák dolgozók oldalán. Napjaink elsőren­dű követelménye velük vállvetve hí­mezhetik érdekeinket. Persze, ettől durvább telefonálók is akadtak, akik ki tudja, milyen alapon feltételezték, hogy nemzetiségi kisebbségünk va­lamilyen formában saját hasznára fordítja a magyar katonai egységek dél-szlovákiai jelenlétét. Pedig a magyar nemzetiségű ál­lampolgárok ezekben a napokban kellőképp és becsülettel bizonyítot­ták a köztársasághoz való hűségü­ket. S azóta is hányszor! De huszon­két évvel ezután, az utóbbi hetek eseményeinek fényében (vagy in­kább árnyékában), úgy látszik, hogy egyes szlovák köröknek ez se ele­gendő... Riadó a szerkesztőségben Augusztus 21-i dátummal az Új Szó két száma jelent meg: az előző nap készült rendes és az aznap nyomott rendkívüli szám. A követke­ző napon a rendkívüli számot már 2. Rendkívüli kiadás Az igazsághoz tartozik, hogy azokban a napokban nem mindenki vállalta a munkát. Bátky László pél­dául sápadtan azzal a kérdéssel állított be hozzám, hogy hol alszom. Félt. Közölte, hogy a lakását nem tartja biztonságosnak, ezért a követ­kező napokban vidéki rokonainál hú­zódott meg. Egyesek eleve távol maradtak a szerkesztőségtől. Bizo­nyára alapos kiszámítással, hogy passzív magatartásuk az elkövetke­ző események folyamán jó bizonyít­ványnak számíthat. (Igazuk lett, és a normalizálás időszakának ők let­tek a bajnokai.) A főszerkesztő idejének nagy ré­szét a pártközpontban töltötte, azért rendszeresen be-benézett a szer­kesztőségbe. Azon kívül, hogy a csapatok bevonulását szörnyű tra­gédiának minősítette, az első na­pokban a szerkesztőség gyakorlati munkáját tanácsokkal nem nagyon segítette. (A későbbiek folyamán eb­ből is politikai tőkét kovácsolt.) Prágai telex és az első vezércikk A géptávíró működött, a Cseh­szlovák Sajtóiroda a megszállást elí­télő, megfontoltságra felhívó sok­sok állásfoglaláson kívül már tudó­sításokat is közölt az ország egész területérőí. Első rendkívüli szá­munkban Pozsonyból, Prágából, Kladnóból, Mladá Boleslavból és Kassáról jelent meg helyzetjelentés. Közben a prágai szerkesztősé­günk hívott telexen. A vonal másik végén Ozorai Katalin jelentkezett, aki második napja épp szabadságát töltő prágai munkatársunkat helyet­tesítette. Híradását afféle búcsúüze­netnek is nevezhetném. Közölte, hogy a Rudé právo, a párt napilapjá­nak szerkesztőségét azokban a pil­lanatokban szállják meg a szovjet katonák. A folyosói hangszórók a csehszlovák himnuszt sugároz­zák. Gyorsan be is kellett fejeznie a telexezést, mert a katonák őt is kitessékelték a helyiségből. Lesújtó hír! Mindannyian megdöb­bentünk. Hát szóval így!? Ettől kezd­ve minden pillanatban számolhat­tunk azzal, hogy szerkesztőségün­ket is megszállják. S ki tudja, milyen sors vár ránk? Az események drámaiságát nö­velte az is, hogy a reggeli órákban a nyomda előtt álló tankból géppus­kasorozatot adtak le a Csehszlovák Bank szomszédos épületének eme­leti ablakaira. Ez pedig hozzánk is nagyon közel volt. Máig se tudom, mi váltotta ki a géppuskás haragját. A munkát azonban tovább folytat­tuk. A hivatalos közlemények mellett ,, Sorsdöntő órákat élünk. E meg­rázó pillanatokban sok-sok monda­nivalónk lenne. Különféle érzések kavarognak bennünk, de most a jó­zan észre kell hallgatnunk. Az észre és semmi másra! ... ...Az események menetén keve­set változtathatunk. De józan, meg­fontolt magatartásunkkal megköny- nyíthetjük a kibontakozást e felette nehéz helyzetben... ... Igazságunk tudatában állunk a törvényesen megválasztott párt- és állami szervek oldalán, és meg­győződésünk, hogy ügyünk diadalt arat." Mi mást is mondhattunk volna ebben a helyzetben? Csak évekkel később tudatosítot­tuk igazán, mennyire fontos volt ak­kor a törvényesen megválasztott szervek támogatása, mert azokban az órákban, amikor erre olvasóinkat felhívtuk, a megszállók a kulisszák mögött itteni szekértolóikkal forra­dalmi kormány és forradalmi bíróság létrehozásán fáradoztak. A forradal­mi bíróság pedig vérbíróság... ,,Mi, a csehszlovákiai magyar nemzetiség.tagjai, ezekben a nehéz és sorsdöntő percekben kifejezésre kívánjuk juttatni, hogy egységesek vagyunk Csehszlovákia népével, kormányával és az Alexander Dub- cek elvtárs vezette központi pártbi­zottsággal. .. ... egyidejűleg felhívjuk a Csema­dok tagságát, szerveit és szerveze­teit, s rajtuk keresztül hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság lakosságát, őrizze meg nyugal­mát. .. Hasson át bennünket január szelleme, az igazi szabadság, közös hazánk szuverenitásának szelleme. Éljen a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeteinek és nem­zetiségeinek megbonthatatlan egy­sége!“ Jelszavak? Közhelyek? Lehetsé­ges. Hogy nem volt és ma még kevésbé sincs megbonthatatlan egység? De akkor is szerettük vol­na, s ma is erre törekszünk. A szerkesztőség hivatalos állás­pontja az augusztus 23-án megjele­nő számban látott napvilágot. íme, szemléltetésként rövid idézet belőle: „... tegyünk hitet amellett, hogy mi, csehszlovákiai magyarok, egy zonyitani hűségünket szülőföldünk­höz, hazánkhoz." ,,Magyar fiatalok! Legyetek fegyelmezettek, megfontoltak, öntudatosak és büsz­kék arra, hogy a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság egyenjogú ál­lampolgárai vagytok. ... Győzzétek meg főleg a Magyar Népköztársa­ság hazánk területére jogtalanul és indokolatlanul bevonult egységeinek katonáit és tisztjeit: nálunk nem fe­nyegetett ellenforradalom. Győzzé­tek meg őket: ne emeljenek fegyvert dolgozóinkra. Szólítsátok fel őket, hogy békében térjenek haza. “ Az állásfoglalás ugyan utal arra, hogy az elmúlt hónapok folyamán a nemzeti kérdés elfogadható ren­dezését illetően voltak aggasztó tü­netek, de a dokumentum is ékesen bizonyítja, hogy annak megoldását továbbra is kizárólag a csehszlovák államiság keretében képzeltük el. Ennek ellenére is akadtak telefo­nálók, akik jó adag rosszindulattal csakhogynem a magyar katonák itt­létét is nekünk rótták fel bűnül. Olyan gúnyos megjegyzésekkel illet­tek, hogy most nyugodtak lehetünk, mert testvéreink fegyverrel védel­Azonnal távozzanak a measzúlló csapatok! a. SZLKP Köiponli Bizottságának i/Uno hmlctanai, egyesüljetek. AI Ä Vitás proletárjai, egyesüljetek! ©ÚJ szú .................................minin.....\m\m : S3™ " 1W ­j tanácskozott ai SllKP Központi Bizottsága Michol Chudíkot kizárták a Központi Bizottságból Személyi változások az SZLKP Központi Bizottságának szerveiben 1 » I való személyes megállapodás alap,on tűzzük k. A Központi Bizottság egyetért a CSKP XIV. rendkívüli kongresszusának határozataival Az SZLKP Központi Bizottságának felhívása bizottságoihoz amelyen t.wnsi.u--- . 6 Bltotl*ág reoom™.. SSr?Ü=Si tu. 20-rai n i» ""ii?,!11“, . oStoio*« StOCUMtt üpüm .»?»«■*“" ''“‘.ffiílr ^«"sScUMeto tér««­a cSKi* ekciöprogtemianek megv,,».á,«rn és derookretizéU­JaSo megújhodása«., '•uman.zéiasére ^ntftMak ** lésére és démonra.'*»— közt kommunista ™°X °Tintk c2p«»«l Ludvtk Svoboda közUr- 7^77^7 Azt hogy az onOk éllamalnaK csap nemtetgyütésének tud- .7.v/.-.-V aaigi elnök, a kozta^Mgkorménya^és Szocialista y/:/::/:/:/: ta nélkül bltszegöen betörtek « z(v ^„„edeinek tart|uk, Köztársaság területére. "v^manseéllés. ors*é«unk nor­amelynek közvetlen Wv*tk«mén»é Országunk a málls politikát és polgárt életén m g ^ amelyet Önök ás -A7y.7Vy.vy, legkisebb okot som szolgáltat internacionalista kötél«- V.-V.-V.-V.-V.-y Kormány«'. ..te.t.S'1 és !>MI<ik »“•“ H igrsrÄ«“. 0nr»%*b-^8ár«oMÍbb?n munlsta raoigelom 'ör'éne'éOe P6^ „ csapatainak azon- -.77V.7y.A7; ... •• Ä mg I pontiéból lövátehetetlen káról“• nnal mlnden szökséges lé- .-^yV.-V.-yy KBlszölttluk önök*. ,Agy* «t * mily annak következtében áUJ 77.7.7.77. U«! «rn»» e«»««*. ““f Tankjaik ágyúcsövelnek árnyék wn ^ # SZOCtallzmus ...7y.-y.7y.. tolókra leadott lövések ropogásé ^ |udaUbin bizta tjuk ...A7y.-V.7y hazánkbell sorsáért |fé"e,'1'^“'^‘orrnánya. a CSKP lagá»-“ 7-.7Vy.7V; önöket, bogy vártunk és óllemu “ M. Központi Bizottsága, az 7V.Avy.7V megválasztott. Alezander DubCek vmmx 02S.n alakított cseh- 7y.7V.Avy Oldfich Cerntk elftárs.*•"**• a. pértssarvek sohasem engedik y7y.-V.7y- azlovftk kormány, a többi V*«**»* komfnUo.zn.us építésé- y.V.Ay.AV M nojy «lárin»« * “ ;„,.,ü.n »'<.1« • » nek eszményétől. ,^'''J^Akct0Drogra*|a Országunk népet .-..y.-.-y.-y.. számunkra egyedül kOteletó_ AkcIOp « # tt0Claltsta test- A7V.7V.-V vérmápakkeí*aIkotot t* egység SnS -:^y^vy rrisÄ i .. m Vasárnap délelfitt 10 órakor Bratlslavában ■ részvételével mngkeadödöW az «LKP Kú :• p->" ;• í, , Mlch.l Cbodlk.c klkiri. .» • SZLKP BSSl »>-««“'■ • * “ff”““ ■: Slull.it «lnflk.é|él . “ ÄsrÄ“­pod ás alapján döntsenek. S.llnel «lén n.pW.M,. k.rüll .»».k ­klán... osni.no. n.s»»-» m. 1.0.1.10.. “S,-”*' '‘SSSJsSl1»1011.10. >• csak egy lapon nyomtuk, a másik oldala is üres maradt. A szerkesztőségben is kialakult a szolgálatok rendszere. Csupán a terjesztés maradt probléma to­vábbra is. A lap a közeli helységek­be különféle, jobbára rejtett csator­nákon jutott el. Szállították katonai járművekkel, mentőautókkal és vit­ték önkéntes jelentkezők is. Jelent­keztek magyarországi diákok is szolgálataikat felajánlva. MgMp- szöntük készségüket, de úgy véltük, mindenki foglalkozzon a maga ügyé­vel. Elég gondunk volt amiatt, hogy a mi problémáink megoldását a szomszédos országok fegyveres erői segítségével igyekeztek a sa­ját elképzeléseik szerint ránk kényszeríteni. Nem is éppen 20. századi szinten... Á pontos időpontra nem emlék­szem, lehetett ez a csapatok bevo­nulásának második, de harmadik napján is, amikor munkatársunk lé­lekszakadva hozta a hírt:- A szovjetek most szállják meg a Pravdát! Mi is riadót fújtunk. A Pravda épü­letében volt a nyomda és a párt szlovák napilapjának a szerkesztő­sége is. Szerkesztőségünket csak egy utca választotta el tőle. Ha azt megszállják, mi is sorra kerülhetünk, hisz a prágai Rudé právót már koráb­ban megszállták. Gyorsan kiürítettük a szerkesztő­séget. Mindent bezártunk, mintha ott se lettünk volna. S a többi járókelő­höz hasonlóan mi is az utcáról lestük kíváncsian a Pravda épületében számunkra láthatatlanul lejátszódó eseményeket. Előbb Bohus Trávniőeket, az ak­kori főszerkesztő-helyettest és a későbbi főszerkesztőt pillantottuk meg az ötemeletes épület tétjén fe­hér ingben, nyakkendőben menekül­ni. Onnan át lehetett jutni a szom­szédos lakóházba. A riadó feleslegesnek bizonyult, mert a szovjet katonák a mellékbejá­ratnál várakozó páncélos transzpor- tőrre hordták a népi milícia vállalati egységének fegyvereit. Régi puská­kat, néhány géppisztolyt és egy első világháborúbeli géppuskát. Ennyit láttam a fegyvertárból. így hát a szovjet katonák lefegyverezték a párt fegyveres egységét is. Ben­nük se bíztak. Sok-sok apró, most már érdekes - akkor nagyon is izgalmas-epizód elevenedik fel emlékezetemben, ezek azonban nem férnek bele egy alkalmi, rövid megemlékezésbe. Ta­lán némileg így is sikerült az augusz­tusi események szerkesztőségi le­csapódásának legalább felvillantá­sa. Teszem ezt abban a reményben, hogy az utánunk jövőknek hasonló élményben már soha többé nem lesz részük. Zsilka László *0 1990. Vili. 17.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom