Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-10 / 32. szám
i/asárnap AL APÍTVÁNY-ISKOLA KÖZÉPFOKON Egy újszerű tanítási modellről A Nyitrai PEDAGÓGIAI KAR által szervezett tavaszi előadás- sorozaton hallgatók és tanárok megismerkedhettek két iskolamodellek Az egyik a ZSOLNAI-FÉLE, a másik az ALTERNATÍV KÖZGAZDASAGI GIMNÁZIUM (AKG), amely alapítvány-iskola Budapesten. Ez utóbbit szándékozunk röviden bemutatni tanulságként, mintaként, netán követendő példaként. A gimnázium két tanárának HORN GYÖRGYNEK és HEIT GÁBORNAK eiöadá- sai^ valamint az iskola Tájékoztatója és magánbeszélgetések alapján szeretnénk összegezni a leglényegesebb jellemzőket. 1990. Vili. 10. Egy pedagógusközösség vállalkozásáról van szó, amely „definiálja magát“; vágyainak, kompetenciájának megfelelő iskolát teremt, amelyre jellemző az egységes pedagógiai program, az államigazgatástól való függetlenség, az újszerű finanszírozási rend, új képzési program és a pedagógiai célrendszernek alárendelt tárgyi, technikai feltételek megteremtése. Lényeges alapelvük, hogy a tanulók nem az életre készülnek, hanem élnek, ergo „itt és most“ legyenek boldogok, az iskolájuk pedig legyen személyiségközpontú, képességfejlesztő. E jeleni- dejűség és szabadelvü'ség megvalósítására szerintük optimális a köz- gazdasági pálya, mert a szellemi segédmunkástól kezdve, az üzleti szakmákon át, a magasan képzett értelmiségi pályáig szinte minden adottságot fejleszthet differenciáit tevékenységformákkal. így képzési programjukban három választható irány van; hivatalnokképzés (ügyintézők, könyvelők, titkárnők), üzletemberképzés (ügynökök, tőzsdé- sek, külkereskedelmi és banki szakemberek) és az értelmiségi (gimnáziumi) alapképzés (a közgazdasági egyetemi, főiskolai végzettséget igénylő pályákra indít el). Az érettségi az AKG-ban olyan minimumszint, amelyre minden tanuló képes lesz az iskola elvégzése után (nem az igénytelenség, hanem a konstruktív szervezettség miatt). A szakmai felkészültséget az első két évben egy új típusú általános műveltség alapozza meg, s csak a 3-5. tanévben folyik a szakképzés. Az intenzív idegennyelv-tanulás alapcél, szabad nyelvválasztási lehetőséggel, s tanulásmódszertanukban az idegen nyelvi képzés szorosan össze van kapcsolva az anyanyelvi oktatással. Nagyfokú tanszabadságot biztosít az iskola. Helyi tananyagokat készít; biztosítja az iskola tanárai és az alapítványban részt vevő vállalatok oktatói számára saját képzése program meghirdetését; a tanulók a 3. évfolyamtól kezdve tanárt, képzési programot választhatnak. Nem elitiskolát szándékoznak teremteni, hanem lehetőséget akarnak adni az elitképzésre is. Minden gyerek számára adottságainak megfelelő képzést, tevékenységet kívánnak biztosítani. A személy szuverenitása náluk alapérték, így a tanuló maga választhat saját iskolai döntéshelyzeteiben. Jóllehet nincs buktatás, nem ellenőrzik a hiányzást, nincs ellenőrzőkönyv, mégis ki van zárva az igénytelenség, mert a fentiek helyébe az érdekeltség, az érdeklődés, az élmény lép. A pedagógiai célrendszer kidolgozását teleologikusan, rugalmasan kezelik. A politikai, elméleti, szakmai megközelítés mellett a gyakorlat (pl. a megrendelés) problémáit is egyenrangúan rendezik. Szuverén önigazgató iskola ez, tanárai kedvvel és hitelesen dolgoznak, noha (vagy mert) nincs igazgató, a gazdasági és koordináló funkciók alá vannak rendelve az iskola pedagógiai programjának. Az ügyek és problémák megoldásában a sürgősségi jog érvényesül, s csak tanulói és szakmai kontroll van, így a konszenzus elvén alapul a munka, mert csak akkor működik a modell, ha mindnyájan jól csinálják. Nemzetközi kapcsolataik is kiépítettek. A tanári testület minden tagja évente jár nyugati államokba (pl. Franciaroszág, Hollandia) tanulmányútra, s a diákok csereutazásokon vesznek részt. Tervükben szerepel egy ún. Európa- osztály (egyéves szakképzés angol nyelvi közegben) is. A felvételi vizsga első részében teszttel vizsgálják a késztetést és a beállítottságot (nem az általános iskolai ismereteket), a felvételi másik része a szülőkkel és a jelentkezőkkel közösen folytatott beszélgetés, ami után a döntést testületileg hozzák meg. Évente meghatározzák az általános iskolai eredmény alsó szintjét, amely a jelentkezéshez és nem a bejutáshoz szükséges. (Az alapítvány vállalatainak kikötése, hogy 20 helyet tartsanak fenn az ő döntésük alapján felvetteknek. A tanári testület ésszerűbbnek tartaná e jogkör érvényesítését az iskola befejezésekor.) A felvett tanulók a kezdés előtt képesség-, ismeret- és beállítottság-vizsgálaton esnek át. A zsúfoltság elkerülése végett évfolyamonként csak 80 tanulót vesznek fel. A képzési időt is rugalmasan kezelik, s ha kell, újratervezik. Jelenleg 4,5-5 év, ezen belül féléves szakaszokra bontva (azaz 10 félévben) dolozzák fel a tananyagot. A bevezetés (az 1. félév) - sikeres felvételi esetén - az általános iskola 8. osztályának utolsó félévében is lehet (amikor ott már nem folyik intenzív ismeretszerzés, s a tanuló nehézségek nélkül lehet két iskolai közösség tagja), de lehet fél évvel később is (ennek keresik az optimális megoldását). Az 1. félévben történik a közösségválasztás, a normakialakítás, a középiskolai tanulói eszköztár kialakítása és az intenzív nyelvtanulás. A 2-5. félévek a kultúra-közvetítő szakaszok; a 6. és 7. félévekben a szakmai alapképzés és kultúraközvetítés egyidejűleg történik a képzési irány kiválasztásával. A 8. és a 9. félévek a szakma kiválasztásával, speciális szakmai ismeretek elsajátításával, az általános műveltség összegezésével és az érettségivel zárulnak. A 10. félév a képesítés szakasza, amely a tanuló szándékától függően lehet 1 -6 hónap hosszúságú, s képesítő vizsgával zárul. A bevezetés idején a tanulók idegen nyelvet, nyelvi kommunikációt, tanulásmódszertant tanulnak, önismereti és közösségi kreatív foglalkozásokon vesznek részt. Az idegen nyelvet heti 10, később heti 5 órában tanulják, és lehetőségük van középfokú nyelvvizsgát tenni, majd egy újabb idegen nyelvet elsajátítani (költség-hozzájárulással). A nyelvi kommunikáció keretében a legfontosabb nyelvi alapismeréteket, a különböző élethelyzeteknek megfelelő nyelvi viselkedést, kapcsolatteremtést oktatják. A tanulásmódszertanban a tanuláshoz való viszony tisztázását, az egyéni tanulási módszerek kialakítását, a hatékony ismeret- szerzést és közlési eljárások elsajátíttatását és az önálló gondolkodást tartják fontosnak. Az önismereti foglalkozásokon az egészséges pszichológiai látásmódot, maguk és mások megismerésének módjait élet- és döntéshelyzetek eljátszásával tanulják a diákok. A közösségi - kreatív foglalkozások hetenként 8 őrá-- ban zajlanak (ezek: a festés, rajzolás, agyagozás, színjátszás, fotózás, filmezés, néptánc, népi játékok, daltanulás, szabás-varrás, kötés, főzés stb.). A kultúraközvetítő szakaszban tantárgyblokkok tartalmazzák az iskola tanárai által feldolgozott tananyagot. A művészetismereti blokkban irodlamat, zenét, képzőművészetet tanítanak. A társadalomismeret blokkja történelemmel, gazdaságföldrajzzal, szociológiával, poli- lógiával, joggal, gazdaságelmélettel foglalkozik. A Természetismereti blokkba tartozik a fizika, kémia, biológia, természetföldrajz. Önállóak a matematika és a készségfejlesztő blokk szakágai (gyorsírás, gépírás, számítógépkezelés, kommunikáció). A szakképző szakasz tartalmazza a különböző közgazdasági tárgyak összehangolt oktatását, s ott figyelembe veszik a megrendelők érdekeit. A hagyományos szakmákban is új ismereteket közvetít (pl. számvite- lesek, pénzügyesek, ügyintézők). Hiányszakmákra képez (pl. vám- szakemberek, tőzsdések, ügynökök), fejleszti a tanulók érdekérvényesítési, kapcsolatteremtési, döntési, együttműködési képességét és társadalomelméleti felkészítést biztosít, szakértelmiségi alapképzést nyújt. Az iskola lehetőséget biztosít bármelyik tanulónak a menetközbeni pályamódosításra az ún. szabad sávban, amelyben korlátlanul foglalkozhat a választott területével. Az iskolában töltött idő s a közös munka aránya az otthoni házi feladatok, az egyéni munka rovására megnő. (A napi 2 óra egy tárgyból megoldja a problémafelvetést, megértést és a gyakorlást.) Az egyéni munkára voltaképp az irodalom olvasásához és az alkotáshoz van szükség. Az iskolai munkarend szerves része az ún. tanórán kívüli tevékenység. Hetente kétszer egész napos oktatás van, ezeken a napokon vannak a testnevelésórák, a közösségi, a kreatív foglalkozások, önismereti körök.) A programok szabadon választhatók, de a részvétel kötelező.) A testnevelés a sportszakos osztályokban és hétvégi kirándulásokon is folyik. Az iskola arra törekszik, hogy minden szolgáltatást biztosítson, így nincs szükség különórákra. A bevezetés idején nem osztályoznak, céljuk, hogy a tanulás rossz beidegződéseit feloldják, s a tudásból fakadó öröm, siker, megelégedettség legyen a tanulók célja is. A félév végén írásbeli minősítést kap mindenki. A továbbiakban a magatartáson, szorgalmon, testnevelésen kívül minden tantárgyból osztályzatot adnak. A készségtárgyakban „kiváló", „megfelelt" vagy „nem értékelhető“ minősítést, a többiekben ötfokú osztályzást alkalmaznak, amelyet egy pontozási rendszerbe építettek be. Az évfolyamelsők magas ösztöndíjat kapnak. A tanév végén a szülők előtt valamennyi tanulót részletesen értékelnek. Ez az újszerű iskolamodell több tekintetben hasonlítható a Zsolnaiprogramhoz. Lényeges eltérés azonban, hogy Zsolnai József egy szintetizált, kiválóan strukturált, jól működő mechanizmushoz kíván pedagógusokat találni, képezni, míg az Alternatív Közgazdasági Gimnázium öndefiniáló jellegű, szakmailag alaposan kidolgozott rendszer, már kész tantestülettel. Nevelésfilozófiai értelemben a Waldorfpedagpgiával is rokoníthatjuk, ámde világszemléletében távol áll egymástól a kettő. Beszélgetésünk a két magasan szakképzett, ragyogó pedagógiai műveltséggel és sugárzó humanizmussal megáldott tanárral arra is fényt derített, hogy ez a számukra lehelő leghitelesebb szakközépiskolai tanítási-tanulási modell nagy energiákat emészt fel és szabadít föl. Nem működik akadályok, nehézségek nélkül, s fiatalos elszántságot és a „szürkeállomány“ intenzív hasznosítását követeli meg. Laczkóné Erdélyi Margit Ú jra beindult a kulturális nagyüzem. A téli szünet után a szovjet írók ismét meghívásokat kapnak külföldi felolvasásokra és szimpóziumokra, ahol nyugati kollégáikkal vitatkoznak és mondják el véleményüket a Szovjetunió nehéz helyzetéről. Az ilyen találkozókon a közelmúltban is olyan benyomás alakult ki az emberben, mintha a szocializmus bírálata terén a nyugati és a szovjet értelmiségiek véleményei világnézet dolgában többé-kevésbé találkoznának. Egy idő óta azonban a nyugatnémet írók gyakran arra biztatják szovjet kollégáikat, hogy ne csüggedjenek a szocializmus sorsa miatt, holott azok már hallani sem akarnak róla - közöttük olyan párttagok, irodalmi funkcionáriusok és állami díjasok sem, akik azelőtt sohasem tűntek ki különösebben szabad gondolkodásukkal. Szemléltető példát nyújtott erre Csingiz Ajtmatov legutóbbi felszólalása Weingartenben. Miután Brigitte Schwaiger és Peter Renz a Nyugat dekadenciájától óvta a közvéleményt, Ajtmatov - aki régóta párttag, a szovjet parlament képviselője, s újabban Gorbacsov elnöki tanácsának is a tagja - szerint dühödten emlékeztetett arra, hány nyugati kommunista bizonygatta már neki, hogy országának magabiztosan kell továbbhaladnia a szocializmus felé: Szovjet-német irodalmi szimpózium- Az ilyen embereket én mindig arra kértem, jöjjenek el hozzánk és vegyenek részt a szocializmus építésében. De egyikük sem jelent meg soha. Alesz Adamovics, belorusz író és népképviselő, a német kollégák azon véleménye hallatán, hogy a szocialista örökséget meg kell őrizni, így kiáltott fel:- Kérem, de nem a mi országunkban! Szólt egyik japán beszélgető partneréról is, aki azt az elméletet bizonygatta vele szemben, hogy van a rossznak egy bizonyos tömege a világon, s ez mindig állandó. A történelem úgy rendelte, hogy ez a rossz az utóbbi hetven évben a Földnek a szovjet uralom alatt levő egyhatodára koncentrálódott. ,,És most nyilván megelégeltétek ezt az állapotot, s a rosszat meg akarjátok osztani a világ többi részével. Csak ne siessétek el! A többi országnak előbb hozzá kell szoknia a rosszhoz. “ - vágott vissza Adamovics. Szerinte, aki az egyszerű emberek második világháborús szenvedéseiről írt dokumentumregényt - az átélt, mértéktelen szenvedés zilálta szét a Szovjetunióban élő népek összetartását. Hazájában ,,sok kis Dosztojevszkij“ él, akik mélyebben belepillantottak az emberi lét mélységeibe, mint az egy társadalom számára egészséges volna. Adamovics beszélt egy auschwitzi túlélőről, aki szándékosan kerülte a találkozást egykori sorstársaival, mert borzalmas megaláztatás közepette ismerkedett meg velük. A szovjet népek, amelyek a legnagyobb nyomorúságban éltek együtt, szintén feltartóztathatatlanul távolodni próbálnak egymástól. Az öntudat elvesztését a Szovjetunió népei a legnagyobb robbanó hatású társadalmi problémaként élik át. Egy világhatalom polgáraiból fejlődő ország lakóivá válnak. Az elveszített nemzeti nagyság utáni sóvárgás az orosz fasizmus kialakulásának is a melegágyává válhat. Sok szovjet értelmiségi a kereszténységben, ennek abszolút erkölcsi mércéiben látja ezt a szellemi orientációt, amely egy közösség tartópillérévé válhatna. Néhány nyugati pályatárs óva intett ettől az elképzeléstől; kevés lehetőséget iátva a kereszténység reneszánszára a Szovjetunióban, és arra emlékeztetett, hogy a keresztény egyházak éppenséggel belebonyolódtak a totalitárius rendszerek politikájába. Danyiil Granyin viszont, aki egy személyben író és népképviselő, azt kifogásolta, hogy éppen a keresztény értékek hiánya okolható a kollektiv gondolkodás és az egyéni bűntudat hiányáért, amely a Szovjetunióban megakadályozta a történelem megfelelő feldolgozását és a társadalmi megbékélést. Granyinnak a gyógyító hatású vezeklésról vallott gondolatait Adamovics tovább fűzte; szerinte annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a minden nemzetben meglévő önteltségi hajlamot, minden országnak „fekete könyvet“ kellene írni saját magáról. Ebben benne lehetne mindaz a rossz, amelyet más nemzeteknek okoztak, és mindaz a jó is, amelyet más népektől tapasztaltak. A kérdés csupán az, hogy egy hagyományosan a nagyhatalmi és kollektív kategóriákban gondolkodó nép fogékony lehet-e ilyen javaslatok iránt? Kerstin Holm (Frankfurter Allgemeine Zeitung) KÖNÖZSI ISTVÁN felvétele
