Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
BIlasärnap G ác s nevével már az 1332-1337. évi pápai tized- jegyzékben találkozhatunk. Mocsáry Antal megyei történész feltevése szerint „nevezetét a hajdani Hali- tziai nemzettől vette, melly Gallitzi- ából jött le. Ezen idegen nemzetet először Kálmán, utánna II. István ostrom alá vette, végre II. Geiza Magyar Országhoz tsatolta, és honi nemzetté tette; és így akár az ő letelepedéseket, akár a Gácsi várnak első felépítéséhez tett munkás seor- galmokat vegyük fel: minden esetre az következik, hogy ezen vár a Ha- litzi nemzettől vette hajdan nevezetét.“ Mocsáry korában (a XVIII. század elején) a helység „jeles kőépületekkel diszeskedett“. Közülük is kitűnt a sóház és a „Fabrikához szükséges“ néhány „szép és többnyire két eme- letü épület“. Ebből is láthatjuk, hogy Gács már az ezernyolcszázas években fontos ipari, kereskédelmi és közlekedési központ lehetett. Hisz a Forgáchok várkastélya alatt már ekkor épült néhány manufaktúra, a községen áthaladt a rendszeresen közlekedő postakocsi; országos vásárokat tartottak itt, egy évben több alkalommal is. Mindehhez természetesen egy „jól elrendelt vendégfogadó“ is kellett, s nem hiányzott ez sem a városkából. A régi épületekből áll ma is a XVIII. századi barokk-klasszicista sóház, az egykori majolikagyár barokk épülete a XVIII. századból, a posztógyár múlt századi klasszicista épülete stb. A római katolikus barokk templomot a Forgáchok építették a XVIII. században. Oltárképét a nógrádi festő, Kubányi Lajos készítette 1889-ben. Legnagyobb méretű olajfestményei közé tartozik ez, amely a kereszt megtalálásának jelenetét ábrázolja. Természetesen Gács legnevezetesebb épülete a falu feletti hegy tetején álló Várkastély. „Gácsnak vára királyiasan lebeg az alatta elterülő völgy felett“ - írta 1831-ben a magyarországi útjai során erre barangoló Kazinczy Ferenc. Mocsáry ez idő tájt a vár fekvésétől és tájolásától volt elragadtatva. Nógrád megyei Esmértetésében a következő ide vonatkozó feljegyzését olvashatjuk: „Helyheztetése ezen kellemetes várnak igen gyönyörködtető, s egyszersmind oltalomra is erős. Egy magányos hosszas kerek hegynek a tetején hajlik, melly északról dél felé hajlik, Napkeletnek Gácsfalu látszik, melly helységet a vár mere- dekitől a Tugár folyó vize választja, melly folyónak egyik ága az uraság halas-tavába ömlik, a hol mintegy fél évszázad előtt vadas kert volt.“ 1835-ben, gácsi útja során természetesen Petőfi is megtekintette a várkastélyt. Úti jegyzeteiben így örökítette meg itteni élményeit: „Bejártam néhány termét, melyek közül leginkább vonta magára figyelmemet az, hol a családképek vannak. A képek egyikétől alig tudtam elválni. Egy hölgy volt: szép, fiatal és tébolyodott.“ Gács első gótikus vára feltehetőleg az 1300-as években épülhetett. A Tomaj nembeli Lossonczyak voltak első birtokosai. A régi erődítmény, melynek csupán néhány falcsonkja maradt meg, a füleki-zólyo- mi utat védte. Az 1440-es években a várat a husziták foglalták el, akik erődítették is azt. Tőlük csak Hunyadi János vette vissza, ám az épület akkor romba dőlt. A Lossonczyak aztán engedély nélkül újjáépítették, s ezért az országgyűlés nyomban el is rendelte szétrombolását. Egyes feltevések szerint azonban az 1542- es rendelkezést nem hajtották végre, mert-a vár ura, Lossonczy István Ferdinánd hűségére tért át. Arról a Lossonczy Istvánról van szó, aki 1547-ben Nógrád főispánja lett, s 1552-ben Temesvár kapitányaként egy hónapig állta a török ostromot, majd feladta a várat Ahmed pasának, aki a sebesültet fogságba hurcolta és lefejeztette. Lossonczy hősiességét hosszú históriás énekben örökítette meg Tinódi Lantos Sebestyén: „Sok jó adassék felséges királnak, Szolgálattyáért vitéz Lossonczinak, Minden várait engedé leáninak, Fiákká tevg ő sok jószáginak. “ Ennek a hős kapitánynak volt az egyik leánya Lossonczy Anna, a költő Balassi Bálint nagy szerelme, For- gách Zsigmond felesége. így került hát Gács vára a nógrádi Szécsénnyel és Somoskővel együtt Forgách Zsig- 1990. III. 9. mond (1565-1621), a későbbi orHagyományaink nyomában A GÁCSI VÁRKASTÉLY (Böszörményi István reprodukciója) egy ősi várkastély tájékán „Sok jó adassék felséges királnak, Szolgálattyáért vitéz Lossonczinak...“ (Tinódi Lantos Sebestyén) A Losonci-medencében, egy „kiterjedt völgy“ közepén fekszik a megannyi történelmi emlékben és gazdag művelődéstörténeti hagyományokban bővelkedő Gács, az egykori mezőváros és járási székhely. A településnek a múlt század végén közel kétezer lakosa volt, ebből körülbelül háromszázan magyarnak, harmincán pedig németnek vallották magukat. Ma ezerhétszáztizenöten élnek itt, túlnyomórészt szlovákok. szágbíró és nádor birtokába, s lett aztán évszázadokon át e nemes családé. Zsigmond, Nógrád főispánja 1612-ben felépítette új rezidenciáját a gácsi hegyen, melyet később erős szegletbástyákkal és sáncokkal védelmeztek. A történelem folyamán Gács így végvári, uradalmi és köz- igazgatási székhelyi funkcióját egyaránt betölthette. Hisz az itt lakó Forgáchok közül többen Nógrád főispánjai voltak. 1621-1681-ig például itt volt Forgách Ádám országbíró uradalmi központja. Ő a katonai pályán ért el szép sikereket: főkapitánya volt Szécsénynek, generálisa Kassának, parancsnoka Érsekújvárnak. Az 1663-as Köprülü nagyvezérrel vívott újvári csatájáról leírást is készített. Fülek várának elfoglalása (1553) és végső pusztulása (1682) után a nemesi vármegye is gyakran tartotta Gácson közgyűléseit. A Forgáchok ez idő tájt kis magánhadsereget is tartottak itt. 1678-ban Thököly Imre jelent meg kurucaival a vár alatt, s Makfal- vay József kapitány három ágyút adott át nekik. II. Rákóczi Ferenc hadjáratának kezdetén a vidéki nemesség, köztük Pest megye tisztikarának egy része is a várban keresett menedéket. 1703-ban sikeresen ellenálltak a kurucoknak, ám a későbbi tárgyalások után átadták Rákóczinak. 1709-ben a császári seregek vették ostrom alá Gácsot. Gróf Forgách János (1724-1774) a XVIII. század derekán nagyméretű építkezésbe fogott Gácson. A várkastélyt is barokkizálták, s az eredeti épület így külsőleg és belsőleg lényegesen megváltozott. A hatszög alaprajzú reneszánsz erősségből 1762-re így lett egy szép barokk kastély, melynek tervezője a salzburgi Ma- yerhoffer András volt. A kastélyt 1896-ban alakították a ma is látható formára. A világháborús sérüléseket pedig 1950 és 1960 között állították helyre. Ma elmegyógyintézet van az épületben, ezért a hagymakupolás tornyokkal erősített várkastély nem látogatható. Igaz, az épület berendezése csaknem teljesen elpusztult, s talán már hiába keresnénk itt Rákóczi Zsigmond és Lórántffy Zsuzsanna ezüsttányérjait, a csodálatos gobelineket és az értékes fajanszokat, az olasz szekrényekben elhelyezett gazdag könyvtárat, a „nagybecsű régi bútorokat és vertvas-mpveket“, a régi olasz márványmunkákat meg a családi képtárat, melyet hajdan, amint említettük, Petőfi is megcsodált. Azért látnivaló tán így is akadna Gácson. Megnézhetnénk például a díszes nagytermet, ahol hajdan az üléseket tartották, s ahol Borovszky, a monográfus még látta „a 42 vármegye követeinek székét, melyek mindegyikének támláján más-más vármegye címere volt kihímezve“. Ha az épület-múzeumi célokat szolgálna, sok mindent el lehetne még itt helyezni. Bizonyára a régi festményekből és bútorokból is rengeteg rejtekezik még ismerős vagy ismeretlen helyeken. De ide kerülhetnének Gács ipartörténeti emlékei: a majolika- és posztógyár termékei, írásos dokumentumai stb. Sőt, a tíz évig Gácson patikuskodó Csontváry- ra is emlékezhetnénk a várkastélyban. Gács ipari-kereskedelmi fellendülése már a XVIII. század elején megkezdődött. Évente tartottak itt - több alkalommal is - országos vásárt; ifjabb Forgách Ádám pedig már 1701-ben engedélyt adott a községben működő vargáknak és csizmadiáknak az iparűzéshez. A vásárai miatt sokak által gyakran látogatott Nógrád megyei községben Forgách János gróf, a nagy iparbarát nemcsak kastélyát hozatta rendbe, hanem különböző ipari üzemeket is felépíttetett. A fajanszgyárat körülbelül a posztógyárral egyidősen, 1767-ben létesítette. Az áru értékesítése céljából 1772-ben Pesten lerakatot is biztosított. Egy 1773-as híradás s»érint viszont már a gyár a termeléshez szükséges alkalmas anyagot - ennek hiánya miatt - Pongyelokról (Gömör megye) szerzi be. Ám az egyes források szerint a gyár még 1809-ben is fennállott, de ekkor már hanyatlóban volt. A kőedénygyárak versenyével nem tudott lépést tartani, s így az 1840-es évek elején megszűnt. A fazekascéhbe tömörült mesterek azonban tovább dolgoztak, hisz Csontváry 1886-ban még így írt róluk: „Gács községben vannak letelepülve a régi magyar fazekasok s ezeknek száma a községben döntő szerepet képvisel oly annyira, hogy a különcködésökkel máig is céh alatt állnak, s csak azt ismerik el fellebva- lóiknak. “ A gácsi posztógyárat 1767-ben, Grassalkovich Antal főispánsága alatt alapította a főúr veje, Forgách János. A XIX. századig ez még nem képezett összefüggő gyártelepet; a manufaktúraszerű üzem „Gács egyes utcáiban és számos házában összefüggés nélkül volt elhelyezve“. Működése tehát a céhrendszeren alapult. A főtéren, a vár déli oldalán volt a gyári főépület, a festőműhely pedig a vár keleti oldalának tövében, a Tugár-patak mentén. A textilkészítést szepességi mesterek honosították meg Gácson. A posztóüzem fellendülését kedvezően befolyásolták Mária Terézia és II. József rendeletéi. 1792-től a durvább posztó mellett már finomabbat is gyártanak, az üzem pedig felveszi a „Gyapjú-szövet és finomposztó gyár“ nevet. 1880 elején megtartják az új részvényesek alakuló ülését Gácson. A mintegy száz részvényes közt Festetics Antalon, Esterházy Miklós hercegen, József nádoron kívül ott találjuk Madách Sándort, a költő Madách Imre nagyapját, a honti Ivánka Imrét és Gyürky Istvánt. 1820-tól 1851-ig éli a gyár fénykorát. A megye egyetlen nagy, országosan is számontartott üzeme ekkorra túllépi manufakturális állapotát. Buchler Benedicz személyében kinevezik első műszaki igazgatóját is. 1832-ben felépül az alsó gyár, s itt helyezik üzembe az ország első ipari rendeltetésű gőzgépét is, mellyel már munkafolyamatot is gépesítettek. Az üzemben több ezer vég posztó készül, s 6-7000 ember kap munkát, igaz, zömmel bedolgozói rendszerben. Az 1851-es londoni nemzetközi kiállításon a gácsi posztó aranyérmet nyert. Egyébként az itteni gyár látta el posztóval az egész magyar hadsereget. A posztógyárat természetesen nemcsak a szakemberek és az üzletemberek, de más hírességek is felkeresték. Főleg azok, akik erre utaztak vagy hosszabb-rövidebb időt töltöttek itt. így látta többek közt az üzemet Petőfi, Csontváry vagy Kazinczy is. Az utóbbi feljegyzéseiből idézünk néhány sort: „Hazánknak ez a legnevezetesebb posztóműhelye. De Gács csak nemes posztókat készít s felel a színekért. Kétszáz embernek ád dolgot szünet nélkül s hetenként ezüst pénz forintot tart forgalomban“. Nem hagyhatjuk el Gácsot anélkül, hogy ne szólnánk a világhírű magyar festőről, Csontváry Kosztka Tivadarról, illetve a művész patikus itteni éveiről. Mert tíz év kemény munkájával ebben a faluban virá- goztatta fel a gyógyszertárát, hogy aztán anyagilag független lehessen, s 1894-től végleg a festészetnek szentelhesse életét. Csontvárynak különben Párizsban, Bruck Lajos műhelyében került a kezébe az Egyetértés, s ebben olvasta Tisza István miniszterelnök rendeletét a gyógyszertárak felállításáról. Ekkor „tisztán állott előttem anyagi helyzetem megalapozása“- írja önéletrajzában. Megtudta ugyanis, hogy Gács alkalmas egy gyógyszertár felállítására, s 1884. október 15-én már meg is szerezte ehhez a jogosítványt. így emlékezik minderre vissza önéletrajzában: „Egy cimbalom volt, melynek értékesítéséből indultam Gácsra, a szükséges kézi gyógyszereket pedig táviratilag rendeltem meg. Addig, míg az állványok, felszerelések elkészültek, már a kiadásokat a napi bevételek fedezték, úgyhogy a gyógyszertár még ez évben a forgalomnak átadható volt.“ J Egy évtized után, 1894-ben a gyógyszertárat bérbe adta a festő, és Münchenbe utazott. Vissza-visz- szatért ide azonban hosszabb-rövidebb időre később is. Talán azért, hogy ügyes-bajos dolgait rendezze, talán azért, hogy pihenjen vagy fessen néhány képet a hegyekkel, erdőkkel övezett Gács faluról s a Losonci-medencéről. Keszeli Ferenc újságírónk járta be egy évtizede az itteni Csontváry-emlékek helyeit, s felfedezett néhány rejtekező, gácsi fogantatású Csontváry-képet is. Többek közt egy kevésbé ismert vászonképet annak a leszármazottjánál, akinek hajdan a festő bérbe adta a patikát. A vásznon a gácsi vár s a várhegy alatti táj látható. Áll még a régi patikaépület is a faluban. Kár, hogy jeltelenül, emléktábla nélkül. Pedig egykori tulajdonosa patikusként is jó szolgálatot tett a gácsi népnek. Festőként pedig minden bizonnyal a falu hírnevét öregbítette. Ógács, a szomszédos falu, a Tugár-patak mentén, a „gácsi vár tövében, kies völgykatlanban, legszebb rétek közepette“ fekszik. Eredetileg a Tomaj nemzetség birtoka volt, s már 1350-ben okleveleinkben is szerepelt. Legrégibb pecsétnyomói 1633-ból valók; 1783-ban pedig országos vásárok tartására is szabadalmat nyert. Római katolikus templomát, amely a „vidéki gótika gyöngyszeme“, egyes szerzők szerint a XIV. század közepén, mások szerint a XIII. században építették. Mocsáry Antal az építkezés dátumát még előbbre teszi. „Nevezetes itten a régi R. C. Templom épülete, mely a XII. század olta fenn áll; a ’ kőfaragás, és a régi ízlés módja kitetszik az egész alkotmányból“ - olvassuk a megyei Esmértetésben. A késő román templomhajót a Tomaj nembeli Lossonczyak építették- minden valószínűség szerint a XIII. században. A gótikus szentély XIV. századi. A boltozat zárókövén az építtető Tamás főúr címere látható. A XVI. században a templomhajó is késő gótikus boltozatot kapott. A hajó északi és keleti falán késő gótikus falfestmények láthatók az 1400-as évek elejéről. A templom barokk oltára 1735-ből való. A templom mellett áll az 1673- ban emelt reneszánsz harangláb, amely a „templomnál még magasabb, fából épült torony, olly mesterséggel egymásba kaptsolt erősséggel készülve, hogy ezen egész alkotmányon semmi vas sem találtatik.“ Csáky Károly
