Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 1. szám
„ördög felbocsáta álgyúk eleibe, Kiket Zólyom felől királ nékik külde, Rátkait, Köglevityöt, Matusnait kőidé, Hogy Kékkő váránál ők találjanak egybe. “ (Tinódi: ördög Mátyás veszödelme) A Mikszáth által oly sokszor megidézett Kürtös-patak mély völgyének északi részén, a Körponai-hegység meredek nyúlványai közt fekszik a Balassák ősi fészke, Kékkő (Modry Kamen) városa. A 200-500 méter tengerszint feletti magasság közt ingadozó határ déli része erdöirtásos dombivék, harmadkori tengeri üledékek képződménye. Az északi tagolt andezit- tufás hegyhátakat bükk- és tölgyfaerdők borítják. Fényes Elek a XIX. század közepén feljegyezte, hogy a város,, földje kevés és sovány, bora nem jó“, viszont,,gyümölcse sok, minthogy ebből és mesterségekből élnek leginkább“ az itteniek. S mindéhez még hozzátette az ország geográfiai szótárának szerzője, hogy a helység ,,gesztenyés erdeje felette szép“ (Magyarország geographiai szótára, Pest, 1851). Néhány évtizeddel Fényes Elek előtt Mo- csáry Antal készített leírást Kékkőről. Ő sem volt elragadtatva a településtől, mikor azt írta, hogy a „Mező-Várostól szinte megtagadta a természet minden kellemeit, egy szoros völgyben lévén az szorítva“. Megjegyezte viszont, hogy ez a hely „más javakkal jutalmaztatott meg a természet és a szorgalom által; mert a szóló-hegyei, bár nem nevezetesek is, de termékenyek; (...) ezek alatt levő szilvássaik szép hasznot hajtanak; de mindezek felett a gesztenyés erdeje érdemel figyelmet; mellyben nagy, és 100 esztendős vastag tserfához hasonlítható terebélyes gesztenyefák látszanak“' (Nemes Nógrád vármegyének históriai, geographiai és statisztikai esmértetése, Pest, 1826). Akármilyennek is láttatják azonban historikusaink és geográfusaink a helységet, egy biztos: aki ma idejön, azt magával ragadja a városka hangulata, nyugalmat árasztó csendje és nem mindennapi romantikája. De megállította ez a vidék az embert már évezredekkel ezelőtt is. Persze, 6 elsősorban nem a romantikát, hanem a megélhetés lehetőségeit kereste errefelé. Az óstenger visszahúzódását és a tűzhányók elcsendesedését követően sokféle nép vándorolt Kékkő tájékán is. A reégészek például bronzkori leleteket: a pilinyi kultúra termékeit és urnatemetöket találtak a városka határában. De felszínre jöttek az ásatások során szkíta fegyverek is. A honfoglalók sem kerülték el az Ipoly felé tartó Kürtös-patak völgyét. A városka feletti sziklás dombon már a tatárjárás előtt állt Kékkő vára. 1237-től a Balassáké az erősség. Valószínűleg akkor építette Mikó fia, Péter. Egy, 1290-ben kelt egyezséglevél említi először a város nevét, amely ezután már sűrűn szerepel az okiratokban. Kékkő vára „az Osztroszkai magas hegyek szélén fekszik“ - írja Mocsáry Antal. A nagy kiterjedésű hegyvonulat Kékkő felett „három ágra“ osztódik. Ezek egyike a Bástyahegy, amely - a hagyomány szerint - „vigyázó helyül szolgált a várbelieknek, mert a teteje természet szerint mindenkor terméketlen, s ennél fogva szabad kilátást engedvén, vigyázó helynek legalkalmasabb volt“. A második, a Judáshegy „onnan vette nevét, hogy róla kémlelték ki a törökök a várbelieket“. A Paphegy, melyen a vár állott, a szájhagyomány szerint egy paptól kapta a nevét. Nem véletlenül, hisz a lelkész fogadásból a hegy aljáról egész a tetejéig felment „egy húzómban“. Pedig, amint Mocsáry említi, a „távolságot tsak a város kapujától a völgynek mélységéig, hol most a Mezőváros fekszik, könnyen lehet kétezer lépésre tenni, a kapu pedig a hegy lábánál fekszik“. A Paphegyet később Gesztenyéshegyre keresztelték. Ma Kálváriahegy a neve. Az évszázados gesztenyefákat 1580 táján telepítették ide, a késóbarokk kálváriát pedig a XVIII. század közepén emelték. Ezt a kálváriát emlegeti egyik novellájában Mikszáth is, Gózonnak nevezve a helységet. Amint írja, a környék lakosai „nem hiába építették a gőzön/' gesztenyeerdöben a kilenc kápolnát a kálváriával“, hisz a Mária-csoda itt is „megtörtént“ egykor. így lett aztán Kékkő búcsújáróhely hosszú időn át. Kékkő vára a város felett emelkedő sziklaorom kékes színéről kapta a nevét. A várhoz fűződő monda azonban másképp adja elő a név eredetét. Eszerint a Vepor tetején egy aranybarlangban lakott az a sárkány, amely naponta egy juhot evett s az Ipolyban fürdött. Ott találta azt a hatalmas csillogó kék színű követ, melyről Géza királynak is tudomása lett. Megtetszett neki a kő, de azt senki sem tudta elvenni a sárkánytól. Végül Detre fia, Balázsnak sikerült legyőznie a sárkányt. A kő egyik felét a királynak adta, a másikat pedig annak a várnak a tornyára tette, melyet a sárkánybarlang ölté emelt. Innen hát a vár neve. A szabálytalan alaprajzú gótikus-reneszánsz várat a XVI-XVII. században olasz- bástyás külső védőövvel vették körül. Ezek részben megmaradtak, ám az erősség palotaszárnya teljesen elpusztult. A XVI. és a XVII. században kettős szerepe volt a várnak: lakóhelyül szolgált a BalasKékkö látképe az 1930-as években sáknak, s a bányavárosokat védte a töröktől. 1552-tól, Drégely és Gyarmat elestét követően, még inkább növekedett Kékkő védelmi szerepe. 1556-ban Balassa János így 100 lovast és 50 magyar darabontot tartott itt. Ehhez a haditanács rövidesen 50 huszárt és 50 gyalogost rendelt. 1576-ban Ali bég indult Kékkő elfoglalására. Mivel Balassa János akkor nem tartózkodott a városban, katonái a török had közeledtére Divénybe (Divín) menekültek. Kékkő így karadcsapás nélkül került a török kezére. Sok más várral együtt Pálffy Miklós ezt is visszafoglalta 1593-ban, ám előtte az ellenség felrobbantotta. ♦ 1604 és 1612 között Balassa Zsigmond országos segítséggel építette újjá Kékkőt, amely aztán fontos királyi végvár lett. 1703- ban a kurucok vették be az erődöt. Nem sokkal azután a vár ismét elpusztult, s csak 1750-ben épült fel az alsó rész romjain báró Balassa Gábor barokk stílusú kastélya. A XVIII. század második felében az újjáépített várkastély Balassa Ferencé, a grófi ág utolsó sarjáé. Tőle Balassa Sándor báró örökölte meg Kékkőt. Itt született fia, Balassa Antal, akit Mikszáth is többször szerepeltet műveiben. Antal gyermekeivel aztán kihalt a Balassák bárói ága., Antal báró ideje alatt talált a kékkői várban, pontosabban a Balassa-uradalomban magánalkalmazást Lányi Sámuel (1791-1860), vízépítő- és földmérnök, illetve festői, aki Barabás Miklós köréhez tartozott, s Mocsáry Antal monográfiája számára több rajzot készített Nógrád várairól. Lányi Iglón (Spisská Nová Vés) született s a Kassai Akadémián „példásan elsajátította a gyakorlati mértan, építészettan, vízépítészet, mechanika, festészet és metszés ismereteit“. Nógrádban több község - köztük Nagykürtös - térképét is elkészítette. Később vezetője lett az Al-Dunán térképező csoportnak, valamint a Királyi Tisza Térképészetnek is. A Balassák után gróf Forgách Antal, majd Almássy Dénesné Károlyi Ella lett a várkastély birtokosa. A Károlyiak szép vadaskertet és arborétumot létesítettek a kastély körül. A kastélyépületben barokk várkápolnát is találni, melyet 1759-ben szenteltek fel. Az épületet egyébként mély árok választja el a mögötte magasodó hegyoldaltól. Sajnos, az árok felett hiába a híd, a turista tovább nem mehet. A várkastélyt ugyanis nem múzeumi célokra használják. Udvarát egyre jobban felveri a gyom, a romokat pedig bozót és cserjés rejti maga alá. Az illetékesek tájékoztatása szerint tervben van a várkastély restaurálása és a várromok konzerválása, mint ahogy azt is tervezik, hogy Balassi Bálint tiszteletére elhelyeznek itt egy emléktáblát. Jogállását tekintve, a középkorban Kékkő két részből állt. a végvárból és a váraljából. Az utóbbi lakosságának jelentős része a Balassa-uradalomban végzett paraszti munkát. A Balassák 1658-ban megszerezték Kékkőnek a mezővárosi rangot. Ugyanez év október 6-án Lipót császártól vásártartási jogot kapott a helység. Azerről szóló eredeti okiratot a járási levéltárban őrzik Nagykürtösön. A XVII. század második felében egyre több iparos és mesterember^ települt a városba. 1673-ban a szabók, 1691-ben pedig a csizmadiák kaptak működési engedélyt Kékkőn. A város élete és történelme szorosan összefüggött a Balassák családjának történetével. Nem csoda, hisz az itteni vár több mint fél évezreden át szinte megszakítás nélkül az ő családi fészkük volt. A Balassa család tagjai közül méltán sokan érdemesek az említésre. Ferenc például II. Ulászló seregében harcolt; jelen volt a rákosi országgyűlésén, s Mohácsnál esett el 1526- ban. János és Menyhért a bányavárosok védelménél tüntették ki magukat, bár az utóbbit köpönyegforgató földesúrként emlegeti az utókor. II. István nyomdát állított fel detreköi (Pla- vecky hrad) várában, ahol 1584-ben Bornemissza Péter prédikációit kezdték nyomtatni. A prédikátor könyve első példányát pártfogójának, a nemes lelkű Balassa Istvánnak ajánlotta. A költő, Balassi Bálint édesapja, János a kékkő vár kapitányainak és tulajdonosainak egyike volt. 1570-ben ide szökik a pozsonyi börtönből, tiogy aztán Lengyelországba meneküljön. 1571-ben Kékkőn szorongott költő fiával együtt, Bécsböl várva a kegyelmet. Az ellenséggel való gyakori érintkezés során állítólag törökül is itt tanult meg a fiatal Balassi. Egyes források (Borovszky-monográfia, Hernádi Károly: Nógrádi várak) úgy emlegetik, hogy Balassi Bálint a kékkői várból gyakran átjárt Somoskőre (Somoska), ahol már az 1560-as években megismerkedett Lossonczy István lányával, Annával, akihez később legszebb szerelmi verseit írta. Sót özvegy Lossonczy Istvánné is gyakori vendég volt két lányával együtt Kékkőn a Balassáknál. A kékkői várban született 1731-ben gróf Balassa Ferenc, II. József kamarai elnöke és koronaőre. A müveit föúr utolsó éveit is itt töltötte, s haladó javaslatot tett arra, hogy a magyarországi iskolákban a németen és a magyaron kívül a nemzetiségek nyelvét is oktassák. A kékkői Balassákról a szájhagyomány szintén sok történetet őriz. Az egyik szerint például Balassa János Mehemed füleki bég lelkét „küldte a hetedik mennyországba“, azaz testét kidobatta a kékkői vár ablakából. Az ok: bég uramnak megtetszett a várúr szép felesége, s eljött, hogy „megvegye“ót Balas- sától. A monda szerint azonban rossz „üzlettársra“ talált. Egy másik történetben viszont úgy adja elő a népi emlékezet az esetet, hogy Balassa Imre hirtelen felindultságában a feleségét dobta ki a várablakon. Később pedig a vizsgálatot végző királyi kapitányt is az asszony után küldte a kegyetlen főúr. Mikszáth egyik adomájában mec^a naponta bálozó Balassáról olvashatunk. O egyszer az amfiteátrum alakú bálterem javításához kért murvát (kavicsot) a várostól. Két szekérrel akart hozatni, ám a parancsot a bíró félreértette, s igencsak megijesztette a kékkö- ieket. Hogy azért a parancsot is teljesítsék, s asszonyaikat se keverjék szégyenbe, két szekér öregasszonyt küldtek fel a várba. Balassa rájött, hogy elértették a dolgot, így nem csinált ügyet a történtekből: megtáncoltatta várában a kékkői anyókákat, mielőtt azok visszatértek volna otthonaikba. Mikszáth szerint a Balassákat szerették és tisztelték a Kürtös völgyében. S a történelem múlt századaiba visszatekintve, a múló idő még a néha-néha előfordult gonoszságaikat is feledteti a néppel. így szól minderről egy helyütt az író: „Környékünkön végtelenül szerették a hatalmas ós-famíliát, mert a Balassák csináltak hamis pénzt, de sohase csináltak hamis politikát. Százados emlékek fűzték őket ide. Minden várrom, minden legenda őhozzájuk vitt vissza. A régi csataterek (s minden faluban volt valaha csata) benépesültek a fantáziában páncélos Balassákkal. Picinyke lábnyomok látszottak egy palojtai sziklán. Egy Balassa kisasszony selyem topánkás lába vájta azokat. Lapos, kerek kavicsot dobált ki a Kürtös-patak egy helyütt, ha megáradt. Ezek is a Balassák kővé vált pénzei. Minden az övék volt itt, még a nép szíve is. Pedig akadtak köztük rossz urak, kegyetlen zsarnok oligarchiák, de a régiség patinájával megszépültek. “ Kékkő 1912-tól lett újra járási székhely. Az első világháború után, 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság vörös hadosztálya ezt a várost is elérte, s nyomban megalapították itt a direktóriumot. Rakonczay Nándor volt a Kékkői járási direktórium megbízottja. A Tanácsköztársaság hatására később megalakult a kommunista párt csoportja, s már a húszas évek elején forradalmi akciókat szervezett. A nagy gazdasági válság e vidéket sem hagyta érintetlenül. Két és fél ezer munkanélküli tengődött akkor errefelé, s a nyomor elől többen Amerikába menekültek. 1930-ban maga Masaryk köztársasági elnök is felkereste a nemzetiségileg vegyes lakosságú járást, melyet országos méretekben a legsúlyosabban veszélyeztetett a válság. Kékkőn a katolikus pap magyar nyelvű beszédére az elnök szintén magyarul válaszolt: „Tisztelendő uram, köszönettel fogadom beszámolóját a magyar lakosság hűségéről, s biztosítom önt, hogy legjobb meggyőződésem szerint igyekszem politikai fejlődésüknek olyan irányelvet adni, melynek révén államéletünk a minden polgár részére egyformán érvényesülő igazságon alapulhat. “ Az elnök aztán átvette a három magyar szerző - Balassi Bálint, Madách Imre, Mikszáth Kálmán - műveinek díszkötésű példányait. Sajnos, a szegények helyzete az elnöki látogatás után sem javult. így a sztrájkok és tüntetések sem maradtak el a harmincas években ezen a vidéken. 1931-ben például az apova-csábi (Opava-Cebovce) útszakasz dolgozói tüntettek Kékkőn. 1931-ben a szkla- bonyai (Sklabiná) munkanélküliek éhségmenete érkezett ide a járási hivatalok elé. A Szlovák Állam alatt az itteni pártszervezet csak illegalitásban működhetett. Kékkő a Hlinka-féle Szlovák Néppárt egyik erős végvára lett A CSKP tevékenysége 1943- ban Gustáv Saár irányításával élénkült meg. A szlovák nemzeti felkelés ideje alatt Kékkőn Zvesti címmel újságot adtak ki, amely elsősorban a felszabadító harcok eseményeiről tájékoztatta a polgárokat. A felszabadulás óta Kékkő - Nagykürtös (Vel’ky Krtís) árnyékában - csak lassan fejlődik. 1960-ban elveszítette járási székhelyrangját, s 1968-ban sem Kékkő lett az újjáalakult járás székhelye. Az alig kétezer lélekszá-. mú település városi rangját csupán a gazdag történelmi múltja iránti tisztelet miatt tarthatja meg. A városka sajátos hangulata, mesébe illő környezete, csodálatos természeti szépsége azonban mindenért kárpótolja az ittenieket s az idelátogatók ezreit. Azokat, akik szeretik a természetességet és az egyszerűséget, a nyugalmat és a csendet, a természet csodáját és harmóniáját. CSÁKY KÁROLY Honismereti séta egy nógrádi kisvárosban Masaryk elnök fogadása a város főtérén (Archív-felvételek)
