Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-26 / 4. szám
Uasärnap 3 19 90.1.26. A MAGYAROK IRÁNTI GYŰLÖLET Ceausescu mindig is fanatikus nacionalista volt, és ez leginkább személyi politikájában nyilvánult meg. Csak fajtiszta románok, akik származásukat két generációig vissza tudták vezetni és a román határokon belül születtek, tölthettek be olyan párt- és állami tisztségeket, amelyek kapcsolatban voltak a titkosszolgálattal. A DIE-ben betöltött állásomnak feltétele a három generációra visszavezethető tiszta román vér volt. Más etnikai származású románokat, még akkor is, ha családjuk már több nemzedéken át Romániában élt, szigorúan eltiltottak attól, hogy bizonyos állásokat töltsenek be a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának nemzetvédelmi részlegében, a DIE-ben, illetve a Securitate főhadiszállásán vagy a Fegyveres Erők vezérkarában. Miután Ceausescu hatalomra jutott, csendben még azokat is eltávolította beosztásukból, akik nem román származásúakkal házasodtak össze. Csak néhány zsidót, magyart és németet hagyott magas pozícióban, elsősorban propagandacélból, de hangzatos címeik ellenére sem tudhattak semmit Ceausescu igazi titkaiból. Az az erőfeszítése, hogy vértisztítást hajtson végre a román kormányban, kísértetiesen emlékeztetett Hitlernek az árja létrehozására irányuló kísérleteire. A Romániában élő magyarokat utálta Ceausescu a leginkább, nagy számuk és összetartásuk miatt. A hatvanas évek vége felé Ceausescu elkezdte az Erdélyben koncentrált magyarokat csendben szétszórni Romániában. Ceausescu egyik felfedezettje volt Király Károly. Mint szenvedélyes vadász, Király exkluzív vadászatok szervezésével szerzett politikai előnyöket, amelyeken Ceausescu figyelemre méltó trófeákat gyűjtött. Amikor Romániában a 17 megyét 47 járásra cserélték fel, Ceausescu a szinte teljesen magyarlakta Kovászna járás első titkárává nevezte ki Királyt. Nem sokkal ezután Ceausescu élete legnagyobb medvéjét lőtte Kovásznában, és rövid idő múltán Király már a Végrehajtó Bizottság póttagja lett. Véletlenül én is Ceausescu irodájában voltam 1978-ban, amikor a belügyminiszter egy levelet nyújtott át Ceausescunak, amelyben Király tiltakozott a magyar kisebbség elnyomása ellen, és lemondott minden párt- és állami tisztségéről, ami példa nélkül állt a kommunista Románia történetében. Sosem felejtem el Ceausescu megdöbbenését, a hosszúra nyúlt néma csöndet, mialatt meredt szemmel bámul ránk, majd iszonyatos dühkitörését. Amikor lecsillapodott, megparancsolta, hogy a levelet szigorúan tartsuk titokban, nyomban helyezzünk el mikrofonokat Király házának minden zugába, még a fürdőkádban is, és kezdjük meg a terhelő adatok gyűjtését Király ellen. Ceausescu elrendelte Király nyilvános leváltását a közeljövőben, és letartóztatását, majd börtönbeli likvidálását. A nem politikai vádak alapján bebörtönzött bírálók likvidálására Ceausescu a Securitate K-részlegét használta. A KGB mintájára 1950-ben létrehozott román K-részleg a legmocskosabb munkát végezte a börtönökben, lehallgatta a rabokat, spicliket rakott a cellájukba. 1970-ben a K-részleg a szovjet KGB által kifejlesztett radioaktív berendezésekkel egészítette ki halálos arzenálját. Ceausescu maga adta az eljárásnak a „Radu“ fedőnevet, majd kiadta a parancsot: „Adjatok egy adag Radut Popescunak!“ A halálos sugáradag rákos elváltozást idézett elő az áldozat szervezetében.- Amint Királyt lecsukták, kezdjék meg a besugárzást - mondta Ceausescu azon a napon, 1972-ben, befejezvén a parancsok kiadását, és cinkosan a belügyminiszterre kacsintott. Hosszú ideig a Királyra állított mikrofonok nem jeleztek semmi különöset. Semmilyen politikai megbeszélés, semmilyen kompromittáló tevékenység, semmi. Egészen 1977. szeptember végéig, amikor is az intenzív megfigyelés végre eredményt hozott. Kiderült: Királyt nyugtalanítja, hogy nem képes Ceausescuval találkozni, és megvitatni vele a magyarok romániai elnyomását. 1978 januárjában a Királyra állított mikrofonok hirtelen elnémultak. Amikor aztán január 22-én végül a Securitate emberei rábukkantak egy mocskos bukaresti szállóban, már késő volt. Ugyanazon a napon a londoni Times és a Manchester Guardian egyidejűleg publikált egy jelentést, miszerint egy Romániából kicsempészett levélben Király Károly azt állítja, hogy a Román Kommunista Párt és a kormány elnyomja a Romániában élő magyar és más kisebbségeket. A következő nap az egész nyugati sajtó tele volt az erről szóló cikkekkel, és a Szabad Európa Rádió újra és újra beolvasta a levél egy részletét. A későbbi tények csak alátámasztották a Király-ügy komolyságát. 1984 októberében egy nyugati emberjogi aktivistának sikerült személyesen találkoznia Királlyal. Az interjúban Király kijelentette: „A terror légköre leírhatatlan. Átszövi az élet minden területét... A bizalmatlanság már olyan mértékű, hogy senki sem mer beszélni senkivel“. MINTAVÉTEL A LAKOSSÁG KÉZÍRÁSÁRÓL Mielőtt szélesre tárta volna előttem Ceausescu irodájának az ajtaját, Manea még oda tudta súgni, hogy Coman és Plesita már jó ideje bent vannak, de Elena csak most lépett színre. Mindig is jó orral szagolta ki a bajt.- Hát nem megmondtam, hogy egytől egyig agyalágyult hülyék? - hallottam Elena hangját, amint Ceausescu szobájába nyitottam. - Hányszor kértelek már, hogy dobd ki őket, és bízd az ügyet a hadseregre?!- Ho-hogyan d-deríthetné ki a hadsereged, h-hogy ki irkái n-névtelen leveleket, a-asszony? - üvöltötte Ceausescu rákvörösen a dühtől az íróasztal mögül.- Ha nem találják meg a tetteseket, hát agyonlőnek minden második gyanúsítottat. Biztos, hogy ezután senkinek sem lesz kedve névtelen leveleket írni.- V-vigyétek innen ezt a sz-emetet - fordult hozzám, nyállal fröcsögve be mindent az íróasztalnál. Egy dossziét hajított a földre. A dadogás mindig is rossz ómen volt. A csöpögés nagy vihart jósolt. Amikor felemeltem a dossziét a földről, láttam, hogy a müncheni Szabad Európa Rádiónak címzett levelekkel van teletömve, amelyek bírálták Ceausescu és Elena személyi kultuszát. Lassan leesett a tantusz. A levelek nyilván a levélcenzúrán akadtak fönn, és Coman és Plesit, buzgóságuk bizonyítékaként, bemutatták őket Ceausescunak. Ceausescu most a levélírók skalpját akarta.- Három hónapot kaptok, hogy mintát vegyetek az egész lakosság kézírásáról, az első osztályos gyerekektől kezdve. Kivétel nélkül! Szerezzétek meg minden egyes alkalmazott önéletrajzát a káderdossziéból! ION MIHAI PACEPA viselte. Lábát papucsba bújtatta, s így a mindig gyors mozgású Ceausescu most öregnek és fáradtnak tűnt. Arca feltűnően sápadt, szeme alatt mély fekete árkok húzódtak.-A teámat - vetette oda Bajenarunak. Ceausescu a felső ajkát rágta, s hangosan szívta be a levegőt a fogai között. Ez az idegesség és a belső feszültség jele volt nála. - Százszázalékos bizonyítékkal rendelkezem arról, hogy Brezsnyev valamire készül ellenem - kezdte, és egy szigorú pillantást vetett felém, mintha a torkomra akarná forrasztani a szót. - De hát mit követtem én el Brezsnyev ellen? - folytatta, most Andreire nézve. - Csak azért, mert nem szakítottam meg a d-diplomáciai kapcsolatot Izraellel a hatnapos háború után, úgy, ahogy azt ö megkívánta?- Ez már régi történet, Ceausescu Elvtárs - próbált időt nyerni Andrei.- R-régf, vagy nem régi, a Medve nem felejtette el és sohasem fogja megbocsátani.- ön nemrég Menahem Beginnet folytatott eszmecserét. A román pártban vagy a kormányban alig van olyan személy, aki valamit is tud róla, de Pungan már Moszkvában van a jelentéssel - mondta Andrei, megpróbálván eloszlatni Ceausescu kételyeit. - A Kremlnek csak haszna származik Izraellel fenntartott kapcsolatainkból. Hát nem ön, egy kommunista vezető próbál meg békét teremteni a Közel-Keleten? Hát nem próbálja a szovjeteket tárgyalóasztal mellé ültetni? Ceausescu felkapta a fejét, borz-szemei egyikünkről a másikra cikáztak. A közel-keleti HORIZONTOK-Találjatok ki valami új kérdőívet vagy beadványt, amit a nyugdíjasoknak, a háztartásbelieknek és más nem dolgozóknak kell kitölteniük. Használjátok a fejeteket. Mindenre én oktassalak ki benneteket? Kis szünetet tartott, majd tekintetét merően Luchianra szegezve, így folytatta:- Meg kell fogalmaznod továbbá egy, a következőképpen hangzó államtanácsi határozatot is: - Minden román állampolgár számára szigorúan tilos kölcsönadni vagy kölcsönvenni írógépet. írógépet rendőrségi engedély nélkül senki sem birtokolhat. Azok, akik már rendelkeznek írógéppel, kötelesek azonnal engedélyért folyamodni: ha az engedélyt megtagadják tőlük, vagy le kell adniuk az írógépet olyan valakinek, akinek van engedélye, vagy be kell szolgáltatniuk a rendőrségnek. Ha valaki megkapja az engedélyt, be kell mutatnia az írógépét a rendőrségen mintavételre. Az írógépet évente ellenőriztetni kell a rendőrséggel, továbbá minden javítás után be kell mutatni újabb mintavételezés céljából. Ceausescu megvárta, amíg Luchian ügyetlen betűivel mindent lejegyzetel.-. Világos?- Igen, Elvtárs, de nem biztos, hogy törvényes.- Micsoda-a-a?!- Minden állami vállalat vagy szervezet számára adhatunk ki ilyen rendeletet, mert az írógépek a mi tulajdonunkat képezik. De magánszemélyek számára nem.- No és miért nem?- Alkotmányellenes is lehet.- N-no és az A-alkotmány ds-csinált (Timinket, v-vagy mi csi-csin-csináltuk az A-a- alkotmányt? - tette fel Ceausescu a költői kérdést, s közben borz-szemei ide-oda cikáztak Luchian és miközöttünk. - Mi-mi cs- csináltuk az Alkotmányt. É-és mi v-változtat- juk m-meg, ha úgy t-tartjuk j-jónak. - Ez volt az egyik kedvenc axiómája. AZ AGGÓDÓ CEAUSESCU Ceausescu n fehér garbó volt, de még mindig a tegnapi gyűrött, szürke nadrágját béke, amely talán a Nobel-békedíjat jelentené számára, a legdédelgetettebb álma volt.- Mert a Varsói Szerződés tagállamai közül én vettem fel legelőször a diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val?- Ez már a múlté, Ceausescu Elvtárs. Ezt azóta már mindenki megtette a Varsói Szerződésben.- Mert visszahívtam Nadiát a moszkvai tornász VB-ról, tiltakozásul a szovjet és keletnémet zsűritagok ellen?- Ennek semmi köze a kommunista alapokhoz. Ez sport. Ez csupán a nyilvánosságnak szánt gesztus volt, hogy megnyerje a nyugati tömegtájékoztatás rokonszenvét. Senki sem vette rossznéven. így folytatódott a párbeszéd Andrei és Ceausescu között. Mint rendesen, Andrei briliáns logikája és optimista természete most is lassan lelket öntött Ceausescuba. Semmi kétség sem volt afelől, hogy pontosan ezért rángatta ide Andreit. Ceausescunak új külügyminiszterétől kellett hallania, hogy mindig mindenben igaza van.- A lehető leghamarabb Pekingbe akarok utazni - avatkozott közbe Ceausescu. - Ezért hívtalak ide benneteket.- ön egy zseni! - kiáltotta Andrei, és talpra ugrott. - Április Washingtonban az amerikai elnöknél, május Pekingben az új kínai főtitkárnál és július Londonban a királynőnél. Telerakjuk a sajtót az ön fényképével Jimmy Carter, a kínaiak meg a királynő társaságában. A fél lábam odaadnám, ha láthatnám Brezsnyev képét, amikor megtudja! UTÓSZÓ Vasárnap, július 23-án Dana kikísért a repülőtérre. Ceausescu utasítására vissza kellett térnem Nyugat-Németországba, hogy ismét megpróbáljam megszerezni Bonn hozzájárulását a Fokkerral való közös vállalkozáshoz, s Ceausescu megkezdhesse a Fokker gépek gyártását. Magammal vittem személyes üzenetét Helmuth Schmidt kancellárnak és Bernét holland hercegnek, a Fokker igazgatótanácsa legnevesebb tagjának, amelyben Ceausescu a leghatározottabban biztosította őket, hogy a közös vállalkozásból eredő egyetlen nyugati technológiai titkot sem fog megosztani Moszkvával. Ceausescu meghagyta, hogy két nap múlva haza kell térnem, és el kell kezdenem dolgozni azokon a terveken, amelyeket ő és a felesége szőttek három Nyugat-Európában élő disszidens meggyilkolására. Megöleltem és búcsúzóul megcsókoltam Danát, közben már tudtam, hogy nem térek vissza. Sem néhány nap múlva, sem többé az életben. Egyszerre csak úgy éreztem, elég volt. Elég volt a kétarcúságból, elég az összeesküvésekből, elég az életből a társadalom csúcsán, amelyet egyre jobban megutáltam, elég a szabadság világába való menekülésem egyre-másra elodázott terveiből. - Bocsáss meg, Dana - mondtam, miután megcsókoltam. - Bocsáss meg mindazért a rosz- szért, amit esetleg elkövettem ellened, s mindazért, amit talán nem tettem meg érted.- Ugyan már, apa - felelte Dana, s tekintetét az enyémbe fúrta, láthatóan szeretett volna olvasni a gondolataimban. - Ha az én apám van a fedélzetén, nincs a világon repülőgép, amely lezuhanhatna. A gép már kint volt messze a kifutópályán, de ő még ott állt az indulási csarnok előtt, és integetett nekem. Dana nem tudhatta, és a saját jól felfogott érdekében nem mondhattam meg neki akkor, hogy előző éjszaka búcsút vettem romániai életemtől. S hogy megvédelmezzem Dana eljövendő napjait és éjszakáit, életét és szabadságát, még most sem mondtam neki semmit a terveimről. Ezért is nem mondhattam el neki: egész új életemet odaát, „a mi Amerikánkban“, ahogyan apám emlegette, annak fogom szentelni, hogy kiszabadítsam öt és a vőlegényét a rabságukból, és segítek majd, hogy ők is amerikaiakká válhassanak. A majna-frankfurti repülőtéren Ion Morgea nagykövet és Stefan Constantin tábornok, a DIE-kirendeltség vezetője fogadott. Jelentették, hogy másnap délutánra beszélték meg a találkozót Hans-Jürgen Wischnewski kancellári miniszterrel, hogy átadhassam neki Ceausescu üzenetét Helmut Schmidt számára. Amikor Constantin kocsiján elvitt a kölni Intercontinental Szállodába, azt mondtam neki, hogy a következő délelőttöt az ottani fitness centerben kívánom tölteni. Közismert volt, hogy szenvedélyesen szeretem a teniszt, az úszást és a szaunázást. Másnap kora reggel egyedül távoztam a szállodámból, felültem a Bonnba induló vonatra, megérkezve taxiba vágtam magam, az Egyesült Államok nagykövetségére hajtattam és politikai menedékjogot kértem. Két nap múlva nagylelkűen meg is adták. Dacára annak, hogy 27 évet szolgáltam a kommunizmust egyre magasabb pozíciókban, az Egyesült Államok nagylelkűen megadta nekem azt a kiváltságot, hogy ennek a csodálatos nemzetnek tagja lehessek. A magam részéről eltökéltem: minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megháláljam ezt a nagylelkűséget. Csütörtökön, július 27-én éjszaka az amerikai légierők egy Hercules repülőgépén titkon elhagytam Nyugat-Németországot; a gépet külön értem küldték Amerikából. Az óriási gép üres gyomrában csakis ennek az útnak a kedvéért sebtiben fából összeeszkábáltak egy háló- és étkezőhelyiséget. Amikor éppen az Atlanti-óceán fölé értünk, a gép parancsnoka bejött fakabinomba.- Üdvözlöm a szabadság világában uram. - Sok-sok év óta most szólítottak először úrnak, s nem elvtársnak. Miközben megöleltem, egyszerre csak rám tört a sírhatnék, de még nem tanultam meg, hogyan sir az ember örömében. Mihelyt a parancsnok visszament a pilótafülkébe, gondolataim automatikusan visszatértek Bukarestbe. Ceausescunak több hétre is szüksége lesz, hogy összekotorja a „megdönthetetlen bizonyítékokat", miszerint a CIA már hiszékeny tizenéves koromban beszervezett, amikor még képtelen voltam megérteni, milyen fölényben van a kommunizmus a kapitalizmussal szemben. Ceausescu ezután halálra fog ítélni CIA-ügynökként, s minden tőle telhetőt megtesz, hogy Ion Mihail Pacepa tábornok létének még az emlékét is eltörölje. (Az újvidéki Magyar Szó nyomán) Több mint húsz éven át ígérgette Ceausescu népének az „aranykort“. Meg is valósította - saját családja számára. (Archívumi felvétel)
