Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-26 / 4. szám

TANULSÁGOKRÓL, KISSÉ MÁSKÉPPEN Samo Falt’an • 1968 augusztusában hazatér Prágába a cseh­szlovák küldöttség, amely a szovjet veze­tőkkel tárgyalt IV. A MOSZKVAI SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSE A vitában a KB, a KERB tagjai és a párt rendkivüli XIV. kong­resszusának küldöttei közül 29- en szólaltak fel. Az ülésről kia­dott közlemény megállapítja: „A vita megerősítette a kom­munistáknak azt az elhatározá­sát, hogy a január előtti viszo­nyokhoz nem térnek vissza, és mindent megtesznek azért, hogy a szűkebbre szabott keretek közt is megőrizzék az elért fejlődés pozitív eredményeit. A vitában felszólalók túlnyomó többsége megegyezett abban, hogy az egység eléré­sének és megtartásának előfeltétele a párt akcióképességének és a néppel való kap­csolatának megszilárdítása, amely a próba­tétel sorsdöntő napjaiban olyan szembetű­nően megnyilvánult. A pártnak a cseh és szlovák nép előtt sikerült bebizonyítania, hogy vezető szerepét képes megőrizni ab­ban a harcban is, amelyet államunk felad- hatatlan szuverenitásáért és nemzeteink sor­sáért folytat. Ebből az elvszerü álláspontból utasítottak el olyan egyedi felszólalásokat, amelyek kétségbe vonták a január utáni párt- politika alapjait és gyakorlati megvalósításá­nak lehetőségét; ugyanakkor olyanokat is, amelyek figyelmen kívül hagyják a jelenlegi helyzet realitását, és szélsőséges politikai szempontok hangoztatásával veszélyeztetik a moszkvai tárgyalások eredményeinek meg­valósítását, kalandor módon és felelőtlenül veszélyeztetve ezzel a nép létérdekét és a január utáni pártpolitika folytatását. A párt nem engedhet meg magának végtelen vitákat olyan korban, amikor kategorikus követel­mény, mindent megtenni a szocialista Cseh­szlovákia anyagi és szellemi értékeinek meg­óvásáért... A plénum meghallgatta Vasil' Bi­tek, Jan Pillér, Miloá Jakes, Drahomir Kolder és más elvtársak becsületbeli kijelentését arról, hogy az elmúlt tíz napban nem követtek el népünk és országunk ellen olyat, ami ellentétben volna a kommunista és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság állampolgá­ra becsületével.“ Ülésének végén a CSKP KB egyhangúlag jóváhagyott néhány fontos határozatot. Közü­lük a legfontosabb a moszkvai tanácskozá­sokból adódó feladatok teljesítésére; a CSKP XIV. rendkíüli kongresszusának szeptember 9-i összehívásának elhalasztására vonatko­zik, s a CSKP KB bizottságának létrehozásá­ra - élén Spacekkel -, azzal a feladattal, hogy sürgősen terjesszen elő javaslatot a cseh országrészek kommunistái kongresszusának összehívására. Határozatot a KB a vezető pártszervekben végrehajtandó káderváltozá­sokról is. A CSKP kerületi bizottságainak, a CSKP KB és az SZLKP KB Elnökségeinek javasla­tára a CSKP Központi Bizottsága hét elvtár­sat kooptált soraiba a KB póttagjai közül és 80 elvtársat, akiket a CSKP XIV. kongresszu­sának küldötteiként a járási és kerületi bizott­ságok a CSKP KB-ba javasoltak. Hasonló módon hajtott végre változtatásokat összeté­telében a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság is. A CSKP KB kizárta tagjainak sorából Mí- chal Chudíkot, mivel kizárták őt az SZLKP KB-ból. Fölmentette tisztségéből Oldfich Svestkát, a Rudé právo főszerkesztőjét, s a Tribuna című hetilap főszerkesztői tisztjé­vel bízta meg. Felmentette Drahomir Kőidért, a CSKP KB Elnökségének és Titkárságának tagsága alól és jóváhagyta Emil Rigónak azt a kérelmét, hogy mentsék fel a CSKP KB Elnökségében betöltött tagsága alól, ugyan­csak saját kérésére felmentette a CSKP KB Elnökségének tagságából és a Nemzeti Front elnöki tisztjéből Frantisek Kriegelt. A CSKP KB Elnökségének póttagságából saját kéré­sére felmentette Antonin Kapekot. Eleget tett Öestmír Cisár azon kérésének is, hogy ment­sék fel őt a CSKP KB titkári tisztségéből, hogy teljes mértékben a Cseh Nemzeti Tanács elnöki tisztségének szentelhesse idejét. Tit­kos szavazással megválasztotta a CSKP KB Elnökségének és Titkárságának új tagjait és póttagjait. A CSKP KB Elnökségének 21 tagja lett: Dubcek, Bitek, Cerník, Erban, Hrdinová, Het- tes, Husák, Kabrna, Mlinár, Neubert, Pillér, Pinkává, Sádovsky, Slavik, Smrkovsky, Svo- boda, Simecek, Simon, Spacek, Tazky és Zrak. Póttagjai pedig Barbírek, Lenárt és Polácek. A titkárság tagjai közül fölmentették Voleníkot, Sádovskyt, és titkos választások­kal kiegészítették Spaőekkal, Kovalőíkkal, a CSKP ostravai KB vezető titkárával ’és Sekerával, a Rudé právo újonnan javasolt főszerkesztőjével. A CSKP KB titkárává vá­lasztották Spacekot, a CSKP Dél-morvaor- szági kerületi bizottságának eddigi titkárát. FOLYTATÓDÓ PÁRBESZÉD, FOLYTATÓDÓ NYOMÁS Tovább folytatódott a csehszlovák-szovjet megbeszélés a moszkvai egyezmény teljesí­téséről. Szeptember közepén hivatalos láto­gatáson Moszkvában járt Cerník a kormány elnöke. Október 3-án és 4-én tanácskozás volt Moszkvában. Szovjet részről részt vett rajta Brezsnyev, Koszigin és Podgornij, a csehszlovák felet Dubcek, Cerník és Husák képviselte. ,,A két fél értékelte a Szovjetunió és a CSSZSZK kapcsolatai fejlődésének kér­déseit. Különös figyelmet szentelt azoknak az egyezményeknek és intézkedéseknek, ame­lyekről a Szovjetunió és a CSSZSZK küldött­sége, szeptember 23. és 26. között Moszkvá­ban megállapodott. Tárgyalásuk kiinduló alapját azok a dokumentumok képezték, amelyek az ágcsernyői (Cierna nad Tisou) és a pozsonyi találkozón születtek. Ismételten megerősítették, hogy ezek az intézkedések alapját alkotják a csehszlovákiai politikai élet normalizálásának, Csehszlovákia és a Szov­jetunió baráti kapcsolatai fejlesztésének. A csehszlovák küldöttség tájékoztatta az SZKP KB küldöttségét azokról a konkrét in­tézkedéseiről, amelyeket Csehszlovákiában ezeknek az egyezményeknek a teljesítése­képpen megvalósítottak; ugyancsak tájékoz­tatta a további eljárásokra vonatkozó nézetei­ről. A csehszlovák küldöttség kijelentette, hogy a CSKP KB és a CSSZSZK kormánya mindent megtesz azért, hogy biztosítsa a moszkvai egyezmény teljesítését. Fokozta az igyekezetét a kommunista párt vezető szerepének megszilárdítására. Erősítette harcát a szocialistaellenes erők ellen, megtet­te a szükséges intézkedéseket, hogy a tö­megtájékoztató eszközök teljes mértékben a szocializmus szolgálatában álljanak, erősí­teni fogják a nép kapcsolatát a pártszervek­kel, amelyek szilárdan a marxizmus-leniniz- mus és a proletár internacionalizmus pozíció­in állnak... A csehszlovák szocialista föderáció kihir­detésével - az 1968. október 27-én elfoga­dott alkotmánytörvény alapján - az egységes csehszlovák állam 1969. január 1 -jén födera- tívvá alakult. Betetőződött ezzel az az öt­venéves harc, amely a csehek és a szlovákok önrendelkezésének alapelveiért folyt a cseh­szlovák államban. Egyike volt ez a demokrati­zálási folyamat legnagyobb sikerének, és az Akcióprogram fontos része valósult meg álta­la. A csehszlovák föderáció kihirdetése a CSKP nagy sikere volt a demokrácia érvé­nyesítésében és a marxizmus-leninizmus továbbfejlesztésében. Ebben a szellemben zajlottak 1968. októ­ber 28-án Prágában Csehszlovákia megala­kulása 50. évfordulójának ünnepségei. Ünne­pi ülést tartott Pozsonyban október 30-án a CSKP KB, a Nemzetgyűlés, a kormányok és a Csehszlovák Nemzeti Front, amelyen a vár dísztermében Ludvig Svoboda köztár­sasági elnök, Smrkovsky, a Nemzetgyűlés elnöke és Cerník kormányfő ünnepélyesen aláírta az említett alkotmánytörvényt. Elmondható, hogy Pozsony története so­rán nem tapasztalt még olyan nagy lelkese­dést, mint amilyet a nép körében a párt- és állami küldöttség megérkezése váltott ki. VESZÉLY JOBBRÓL ÉS BALRÓL Az őszi hónapokban a CSKP KB további ülését készítették elő. Ennek volt a feladata a január utáni fejlődés és azoknak a felada­toknak az elemzése, amelyek a csapatok bevonulása és a moszkvai tanácskozások után a pártra hárultak. A Szovjetunió éberen figyeltette szerveivel a CSSZSZK helyzeté­nek alakulását. Ellenőrző, illetve összekötő szerepet Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára töltötte be, de mások is. 1968. november 14-e és 17-e között ta­nácskozott a plénumülés, és mély, tudomá­nyos, kritikus és önkritikus elemzését adta a helyzetnek. Rámutatott a jobboldali és bal­oldali veszély további fennállására és első­sorban a jobbról fenyegető veszélyt emelte ki. A határozat hangsúlyozza a január utáni fejlődés folytatását és a demokratizálás to­vábbi kibontakoztatását. A határozatot elfo­gadták ugyan, de a teljesítése akadozott. A pártban folytatódott a belső harc, fokozták tevékenységüket a szélsőséges erők is. Az 1968-as év vége és az 1969-es év eleje a föderáció teendőinek izgalmában telt el, ezzel együtt jártak bizonyos elkerülhetetlen Itädervältozäsok, főleg a parlamentben és a kormányban. Nagy izgalmat váltott ki Jan Palach diák öngyilkossága. Újra aktivizálód­tak a dogmatikusok, konzervatívok, mint „egészséges“ vagy „marxista-leninista" erők. 1969 elején Prágában Lenin halálának 45- ik, Rosa Luxemburg és Kart Liebknecht meg­gyilkolásának 50. évfordulója alkalmából nyil­vános pártülést rendeztek. A hivatalos meg­hívók alapján érkező 500 résztvevő, akiket gondosan ellenőriztek a belépéskor, jobbára idősebb kommunista. A fő szónok a CSKP KB tagja, Vilém Novy volt. Röviden megemléke­zett Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht meggyilkolásáról, mint ellenforradalmi tevé­kenységről, és azt kérdezte, mi í különbség] az akkori németországi ellenforradalom és a jelenlegi, nálunk zajló ellenforradalom kö­zött, mely új Vietnamot akar teremteni. Bírálta a reakciós újságírók szocialistaellenes tevé­kenységét és Palach borzalmas önégetését. Milyen politikai célokért égette el magát? Általános példát akar adni? Ki viseli ezért az erkölcsi és politikai felelősséget? Novy bizto­sította a résztvevőket, hogy rövid időn belül föllebben a függöny, és megmutatkozik a CSKP-ban folytatott kiterjedt ellenséges tevékenység. Indrával és Birakkal föntartott jó kapcsolataira hivatkozott, de másokra is a CSKP KB „hűséges leninistái“ közül. Novy beszédét gyakran szakította félbe taps és fölkiálltás: „disznók, árulók, ki velük, üssétek agyon őket“! 1969 első hónapjaiban a CSKP KB titkára, Bilak körül - mint azt emlékirataiban említi - titkos csoportosulás alakult ki, hogy változ­tatásokat hajtson végre a párt vezetésében. Tulajdonképpen frakciós tevékenység volt ez, először a CSKP KB első titkárának, Dubcek - nek, majd másoknak az eltávolítására. Ebben az időszakban romlott a belpolitikai helyzet: Palach öngyilkossága után felgyújtották Prá­gában a Aeroflot irodáját és sor került más hasonló incidensre is. A helyzet megoldása hatalmi eszközöket követel. A CSKP KB ha­tározatát nem teljesítették. A Dubcek eltávolítására irányuló minden előkészület központja Biiak irodája volt. Kap­csolatot tartott fönn Indrával, Hoffmannal, Kapekkel, Kolderral, Koreákkal, Zavadillal és másokkal. Mindenekelőtt Dubcek eltávolítá­sáról volt szó (mint ismeretes valami hasonló­ról már 1968 nyarán is gondolkodott), utána Smrkovsky és a többiek következtek volna. Ennek a cserének hétféle változatát dolgozta ki Bitek. Elsősorban arra ügyeltek, hogy meg­nyerjék a KB tagjait, tanácskoztak velük, igye­keztek bővíteni híveik táborát, beszéltek a ke­rületi és a járási pártbizottságok egyes titká­raival. Szlovákiában Bitekot aktívan támogat­ta Janik, Klokoc, Durkovic, Lúcan, Pezlár, Bocfa, Martinák, Cheben és mások. A válto­zást a CSKP KB áprilisi ülésére tervezték. Mérlegelték, ki váltsa föl Dubcekot. Elsőként Cerník került számításba, azzal, hogy a kor­mányelnöki tisztségbe Husák kerül. Á Szov­jetunió miniszterelnöke, Koszigin meghívta Cerníket Moszkvába megbeszélésekre, de a repülőtérről egyenesen Brezsnyevhez men­* 1990.1.26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom