Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 1. szám
M űvészetükről messze földön ismertek a trebíői fafaragók. Jómagam a legutóbbi, Prágában rendezett iparművészeti kiállításon figyeltem fel faragványaikra, a betlehemes játék előadásához használható, színesre festett bábukra. Barátaim biztattak: Menj el Trebiébe, ott különbeket is láthatsz! Eljöttem hát. Tetszik ez a város. A szélén, a völgyet átívelő viadukt közelében, szélmalom áll. Benne sohasem őröltek gabonát, ma is csak arra használják, mint egykor: a malomkövekkel dara nagyságúra zúzzák a faháncsot, hogy azután a bőrök cserzésére szolgáljon majd a háncsdara. A főtér dísze, ékessége viszont az 1619-ben épített Fekete-ház, amely a városi nemzeti bizottság irodaháza. Korántsem fekete az épület, elnevezése népi eredetű. Merthogy börtöne is volt itt a benne székelő, hajdani városi tanácsnak és bíróságnak, nemcsak irodája, tanácsterme, ügyelni kellett az egyszerű szegényemberneíc, nehogy „belefeketítsék“ a huncutságukról ismert tanácsurak és bírák. Járt Mazník, a vnb művelődési osztályának munkatársa, a harmincezer lakosú, járási székhely múltjának és jelenének kiváló ismerője, A templom falánál megállít, és felmutat a márványtáblára.- Olvassa csak, nálunk is járt annak idején Korvin Mátyás fekete serege. Olvasom: Emlékezzünk, a pápai átok és kiközösítés végrehajtójaként Korvin Mátyásnak, a magyarok királyának fekete serege 1468. március 31 -én elfoglalta és feldúlta városunkat, ötvennyolcán meghaltak, ötezer aranytallér váltságdíjat fizettünk.- Nem mi, műemlékvédők tettük oda azt a táblát - mondja szabadkozva Jan Mázník -, hanem az éljük ebből a célból, és az EXPO montreáli világkiállításon már a korszerűsített formájában mutatták be. Az álló és a végtagokat mozgatható emberfigurák magassága 16 cm. Ehhez a mérethez arányítottak a kisebb és nagyobb állatfigurák. A bábuk száma 1756. Közülük csak 200 olyan, amelyik merevített, nem mozgatható, díszként szolgál. A fából faragott, zömében népi jellegű épületek száma 35.- Itt pedig - nyit be a szomszédos helyiségbe - másféle mestermú látható, a háromkirályok vonulása. Negyven évig faragta Josef Friml, aki tetőfedő volt. Alapterülete 7 x 3,2 méter, és azon közel 2000 bábu áll. A három- királyok, mögöttük pásztorok, bányászok, múlt századbeli iparosok. Állnak, amíg valaki be nem kapcsolja a mozgatószerkezetet, mert utána a fából faragott sínezeten vonulni kezdenek.- Huszonkét ilyen és hasonló, bábtáncoltató betlehemet érzünk - tájékoztat kísérőm. - Az egyiknek a figurái valóságban élt személyeket ábrázolnak, köztünk élt magyarokat is. Megmutatom. Háromkirályok vonulása. Antonín Óelouda müve, amelyet 1864- ben készített. A bábuk száma 82, mintegy fele merevített, nem mozgatható, a többi fából faragott sínezeten vonul körbe a 3,5 méter átmérőjű, kör alakú asztalon.- Nézze - mutatja -, ott áll az obsitos, a magyar! Nem kétséges, obsitos huszárt ábrázol a faragvány, mert a nadrágjának, mint a korabeli huszárokénak, Járomkirályok katonája EÜ® KINEK DUDÁL AZ OBSITOS HUSZÁR? kérdezve sorolja a nevezetességeket:- Érdekli a közel kilencszáz éves, bencés kolostor? Az apátsági kápolnában látható középkori freskó? A Porta paradisi, vagyis a Paradicsom kapujának nevezett romángótikus építmény? A CSKP megalapítójának, Bohumír Ő/neralnak a szülőháza? A múzeum pipagyújte- ménye? Vagy a... Meglepődik, amikor hallja:- A bábtáncoltató betlehemezést szeretném megnézni. Felmegyünk hát a város túlsó szélén álló dombtetőre, a Márton- templom melletti kolostorépületbe, a honismereti múzeum raktárába, mert ott őrzik a betlehemeket és a különféle népi faragványokat. Kísérőm közben magyaráz:- Ha lesz ideje, nézze meg a pipagyűjteményt is, közel háromszáz darabból álló. Ritka szép tajtékpipákat meg kagylóból, csontból faragott pipákat láthat. A híres selmeci és debreceni pipákat fazekasok készítették, cserépből, nálunk viszont metszették, faragták a pipákat. Jól fizetett, ritka mesterség volt egykor a pipametsző foglalkozása. Hozzáfűzi még:- Most is okosabban tennék a dohányzók, ha pipáznának. Nem szórnák szét a hamut és kevesebb nikotinnal mérgeznék magukat. lenreformátor dominikánus atyák. Figyelje csak az évszámot! Nézem: Az esemény 400. évfordulóján, 1868. március 31-én. Kísérőm pedig karon ragad.- Ami történt, hát megtörtént. Megmutatom inkább a betlehemeket. Nézze meg, ugyanebben a korban a fafaragók másként látták a magyarokat. A kolostorépület egykori ebédlőjében villanygyújtás után olyan látvány tárul elém, amilyet még soha, sehol nem láttam: a morva táj óriási, terepasztalon félkörben elém elevenedő kicsinyített mása, dombok, erdők, tavak, utak, házikók, köztük emberek, szántanak, lovat patkóinak, utaznak... csak a középtájon álló jászol és a benne fekvő kisded emlékeztet Betlehemre.- Ez kérem - magyarázza kísérőm - a múlt században élt neves fafaragónk, Tornáé Kryzy életműve. Halála után még évtizedekig otthon őrizgette a fia, de azután 1936-ban a múzeumnak adományozta. Mozgathatók a bábuk. Mind az ember-, mind az állatfigurák. A kőműves téglát rak, a katonák menetelnek. Régebben, a mester életében, csörlós- drótos szerkezettel, kézi tekeréssel mozgatták a bábuk egy-egy csoportját, de 1966-ban apró elektromotorokat szereltek alájuk és mögémég a sujtása is magyaros. Kettős sípú, fújtatós dudája is van.- Igen, igen - mondja Jan Manzík -, nálunk ilyen duda sohasem volt, hazulról hozhatta. Csak a kalap olyan, mint a korabeli, itteni kalap volt. Nyilvánvaló, akármelyik kezdő néprajzos is könnyen megállapíthatja, hogy jellegzetes, derékszögű szabásvonalak láthatók a nyakatlan szűrön, amelynek a szakmai elnevezése is magyar szűr.- Hazulról hozta azt is - nyugtat meg kísérőm. - Akárcsak a felfelé pödörített bajusz viseletét. Ezután következik a meglepetés. Celouda mester ugyanis feljegyezte, hogy a városban letelepedett, obsitos huszárok közül a következőket mintázta meg: Bálint Ignácot, Lacz Andrást, Győrpál Ferencet, Engel Lepoldot.- Sajnos - sóhajt Jan Mazník - nem tudjuk, eddig legalábbis nem tudtuk azonosítani, hogy melyik bábu kit ábrázol. Utána nyomban kacsint egyet.- Az viszont bizonyos, hogy nem a háromkirályok kedvére, hanem valamelyik morva kislány kedvére dudált nálunk annak idején az az obsitos huszár. Nem nagy vigasz ez, de azért együtt derülünk a háromkirályok vonulása fölött. HAJDÚ ANDRÁS Részlet Tornáé Kryzy fafaragó betleheméből (A felvételeket Hajdú Endre készítette) Josef Friml tetőfedő faragványai A mikor felkértem őket a beszélgetésre, bevallom, nem r \ vártam, hogy azonnal beleegyeznek. Nem is csodálkoztam volna, ha elutasítanak, a rákos betegek nem szívesen vallják be diagnózisukat, nem szívesen beszélnek vívódásaikról, fájdalmaikról. Hogy mégis szóba álltak velem, azt a Béres cseppekbe fektetett reményüknek köszönhettem, mert mint mondották, amióta használják, újból hiszik, nincs minden veszve. Csupán egyvalamit kértek, ne írjam le nevüket. Azt is csak azért, nehogy kezelőorvosuk megtudja, Béres cseppeket szednek. Mert orvosaik a szert határozottan elutasítják! Sári néni 1986 februárjábanfe- dolta, munkatársai körében dezte fel hóna alatt a csomót, könnyebben viseli a megpróbál- - Azonnal sejtettem, mi lehet az. tatásokat. Latolgattam, menjek orvoshoz, ne menjek? Mert ha elmegyek, s azt mondja, ki kell venni, ki tudja, mikor jutok ki a kórházból, ha egyáltalán kijutok. S mi lesz az unokákkal, akikkel megegyeztem, hogy a nyarat nálam töltik? így májusra halasztottam az orvosi vizitet, s a vizsgálatok elvégzése után az orvos kimondta: elkerülhetetlen a műtét, amputálni kell a mellemet - vallott derűs nyugalommal a nehéz napokról. - Csak annyit kérdeztem, el lehet-e halasztani a műtétet szeptemberre, amire igenlő választ kaptam. Az unokák nálam nyaraltak, s nem is árultam el senkinek, mi vár rám. Szeptember 1-re megkapta a kórházi behívót, s előtte ebédere hívta meg családját. Csak a búcsúzásnál vallotta be, másnap kórházba megy, s azt is, mi vár rá. - A család, a lányaim nagyon nehezen viselték, viselik betegségemet. Én csak annyit mondtam nekik, hogy 65 éves korban nem tragédia a halál. A műtétet követően sugaraz- ták, s fél évvel az operáció után ismét munkába állt. Csak amikor 1987-ben újabb csomót távolítottak el, s bedagadt a keze is, maradt végleg otthon. Ezt követően kemoterápiás kezelést kapott, melynek puszta említésétől is rosszul lett, olyan nagyon megviselte. - Erről nem szeretnék beszélni. Azokat a rosszullé- teket nem lehet elfelejteni, idegeimben érzem még ma is. Az idén, nyár elején, újabb csomót találtak a hónom alatt, s azt - ambulánsán - azonnal eltávolították. Szerencsémre negatív volt. Akkor már tudtam a Béres cseppekról, s elhatároztam, kipróbálom a szert. Persze, úgy gondoltam, nem volna rossz, ha erről tudna kezelőorvosom is. Ellenőrzés közben, csak úgy mellékesen említettem meg neki a Béres cseppeket, de bár csak ne tettem volna! Személyes sértésnek vette említését. Sári néni hazament és bevette a Béres cseppeket. Néhány hét után elmúlt a fáradtságérzete, s egyre javult a vérképe. Ugyanis ez idáig mindig valami hiányzott a véréből, hol a jód, hol a foszfor, hol a fehérvérsejtek aránya volt rossz. A napokban kapta meg a legfrissebb eredményeket. Mindent a legnagyobb rendben találtak.- Azt a néhány pillanatra lebénító borzasztó fájdalmat nem tudom elfelejteni. Nem sejtettem, mi lehet az, hiszen rendszeresen ellenőriztettem magam. Igaz, az utolsó rákszűrés után, 1986 szeptemberében elmondtam kolléganőimnek, hogy az üzemi nőgyógyász szinte meg sem vizsgált, meg sem kérdezte, vizsgálom-e a mellemet. Azután a szörnyű fájdalom után 1987- ben az orvosok megállapították, rákos vagyok - közölte a tényeket Mária. - Bevallom, nem tudtam megbarátkozni azzal, hogy amputálni fogják a mellemet. Hiába volt kedves az orvos, hiába vigasztalt a család, nehezen viseltem, viselem - helyesbítette önmagát. Aztán júniusban megműtötték. A sugarazás következtében előbb elégett, majd érzék- telenné vált a bőre. Rövid ideig volt betegállományban, úgy gon- Amikor sugaraztak, az egyik betegtől hallottam valamit a Cel- ladamról. Rákérdeztem, vajon ne szerezzem-e be, de az orvosom azonnal lebeszélt. Hallgattam rá, de most már tudom, nem kellett volna. Az idén szeptemberben egy rutin röntgenvizsgálat tüdóelváltozást mutatott ki, ezért javasolták a kemoterápiás gyógymódot.-Az első kezelést követően olyan rosszak voltak az eredményeim, hogy gyógyszerrel kellett felkészíteniük a következő kúrára. Az infúziós kemoterápia után újból citosztatikumot szedtem, s akkor ismerőseim, akik látták, mennyire megviselt a kezelés, rám erőszakolták a Béres cseppeket. Azzal bíztattak, szedjem, enyhülnek gyomorpanaszaim, elmúlik a gyengeség, a rossz közérzetem. S ha nem, akkor sincs nagyobb baj. Néhány hét után jobban lett. A harmadik kezelést követően az orvos ujjongva közölte, röntgenleletén lényeges javulást lát, s jobb lett a vérképe is. A kezelések közötti időszakot könnyebben viselte, visszaállt normális bélműködése, elmúlt fejfájása, fáradékonysága, de ami talán ennél is fontosabb, visszatért életkedve. A negyedik, s ötödik kemoterápiás kezelés után eredményei javuló tendenciát mutatnak. - Az orvos azt hiszi, a kezelés hatására javul állapotom, s én nem vitatkozom vele. Ráhagyom, hiszen eredményeim láttán annyira lelkes! Tudom, ha megemlíteném a Béres cseppek használatát, megmagyarázná, hogy nem azoktól javult állapotom. Én persze bízom a csep- pekben. Azt az egyet viszont sajnálom, hogy nem az orvos javasolja betegének, szereke be a szert, próbálkozzon vele, hátha segít. Ártani nem árt, s lehet reménykedni... Kíváncsi voltam a szakemberek véleményére, ám Pozsonyban (Bratislava) az Onkológiai Intézetben - ígéretemhez híven - nem érdeklődhettem. Megpróbáltam Léván (Levice), ám a Béres cseppek puszta említése elég volt ahhoz, hogy az onkológus elzárkózzon nemcsak a témától, hanem attól is, hogy találkozzam vele. Már-már feladtam, amikor megtudtam, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) kórházban dr. Éva Pete- rová onkológus semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy betegei esküsznek a Béres cseppek gyógyító hatására.- Ha a beteg bízik a szerben, nincs jogom eltiltani tőle. Hogy is tehetném? Hiszen nekem mint orvosnak fontos, hogy a betegem ragaszkodik az élethez, hogy harcol, hogy nem adja fel. S ha ráadásul úgy érzi, közérzete jobb, sót eredményei is javulnak, csak örülni tudok annak, hogy a gyógyszereken kívül másban is bízik - összegezte röviden. Kár, hogy az orvosok többsége elutasítja a Béres cseppeket. Olyasmit utasítanak el, amit tulajdonképpen nem is ismernek. S ebből, mint már többször is bebizonyosodott - s nemcsak az egészségügyben - óriási károk származhatnak. PÉTERFI SZONYA * Az obsitos huszár - Antonín Őelouda faragványa
