Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-19 / 3. szám

r 15 1990.1.19. V an olyan érzése az embernek, hogy a pekingi vezetők feje sokkal jobban fő a kelet-európai válto­zások, mint a belső gondok miatt. Hi­szen a Tienanmen téri véres vasárnap, június 4-e óta a párt által gondosan kimunkált ideológiai offenzíva, a harc a „burzsoá liberalizmus“ ellen éppen azok körében veszített amúgy sem túl meggyőző hatásából, akiket elsősor­ban célba vett: a diákság és általában az ifjúság, az értelmiség. Érdemes nyomon követni a hivatalos nyilatkoza­tok hangnemét is. Kínában a berlini és prágai változások után azt hangsúlyoz­ták, hogy nem avatkoznak be más országok belügyeibe, ugyanakkor hű­ek maradnak a szocializmushoz, erősí­teni kívánják a párt szerepét, az ideoló­giai nevelést. Értsd: a marxizmus, va­lamint Mao Ce-tung műveinek tanul­mányozása. Vízválasztó volt a román nép felkelése; megnőtt a kínai vezetés aggodalma, szóhasználata keménye­déit, s napvilágot láttak az első Gorba- csovnak címzett bírálatok. A legfőbb ok: a kínai diákság példaértékűnek tekinti a Ceausescu-diktatúra bukását. FEJTÁGÍTÁS December elején az ideológusok magabiztosan nyilatkoztak arról, hogy a hetven pekingi egyetemen és főisko­lán nyugalom van. Eltűntek a lázító tacepaók, a népszerű diákvezérek vagy börtönbe kerültek, vagy külföldre DERÉKTÓL FÖLFELÉ - MEZTELENÜL Szinte biztosra vehető, ha Kínában meghirdetnek egy programot, a jelszó­ban biztosan szerepelni fog számjegy is. Az ideológusok most a hatos bűvö­letében élnek. A „burzsoá liberaliz­mus“ elleni csata részeként indították el tavaly ősszel a ,,hat rossz“ elleni küzdelmet. Ezek: a prostitúció, a nők és a gyermekek áruba bocsátása, a kábítószer, a hazárdjáték, a babonák kihasználása meggazdagodás céljából. Decemberig 350 ezer embert büntettek meg ilyen vétségekért. A kormány a Nyugatról begyűrűzött egyik legkáro­sabb hatásnak a prostitúció újjáéledé­sét tekinti, s ezért irtják tűzzel-vassal a pornográfiát. Ami még rendben is volna, csakhogy ezt már az alapiskolá­soknál is elkezdték. Miként? Az ilyen „eszmei túlkapást“ bírálta egy ifjúsági lapnak irt levelében egy tanító. El­mondta: nem tudta, hogy sírjon-e vagy pedig nevessen, amikor a kisdiákok behozták neki csecsemőkori fényké­peiket, amelyeken pucéron szerepel­tek. Az előző napon ugyanis definiálnia kellett a nebulók számára, hogy mi a pornográfia: ,,Minden olyan kép, amely az emberi testet deréktól fölfelé meztelenül ábrázolja. “ „ Tiszta, hófehér papiros a gyermek lelke, mindent befogad“ - írta egy másik olvasó, aki beszámolt egy eset­szöktek, teljes gőzzel folyt a „megté­vesztett'‘ ifjúság átnevelése. Néhány példa a módszerekről. A Peking Egye­tem, amely a diákmegmozdulásokban vezető szerepet játszott, az új tanévet utolsóként, októberben kezdte meg. Nyolcszázan hiányoztak: az elsőéve­sek. Ők a sicsiacsuangi katonai akadé­mián egyéves katonai és politikai ki­képzést kapnak. Az érv: az, utóbbi években épp e területek oktatását ha­nyagolták el. Az egyetem vezetői sze­rint ez az egy év tehát nem tekinthető büntetésnek, arra szolgál, hogy a fiata­lok jobban megértsék az ország hely­zetét. Továbbá: azokat a fiatal diplo­másokat, akik 1985 után kerültek ki az egyetemekről egy-két éves gyakorlati munkára küldik gyárakba, bányákba, mezőgazdasági üzemekbe. Megint más: az eredeti tervhez képest tavaly 30 ezerrel kevesebb fiatal kezdhette meg főiskolati tanulmányait, csökken­tették a keretszámokat. Természete­sen ez a leglázongóbb pekingi egyete­meket érintette. Módosultak a tanter­vek is, mindenütt elemezni kellett a ta­vaszi-nyári „kormányellenes lázadás“ tanulságait, az ezekre rávilágító fontos beszédek kötelező olvasmányokká léptek elő. Elsősorban Teng Hsziao- ping és Csiang Cö-min pártfőtitkár be­szédeiről van szó. Ide sorolhatók még az ,,önvizsgálati szemináriumok“ - a diákok szóban és írásban számolnak be saját gondolko­dásukról, a lázadásban játszott szere­pükről. Persze Pekingben is olyan a diák, mint mindenütt a világon, ahol diktatúra van: ha más módja nincs, akkor jókora cinizmussal fújja, amit el­várnak tőle, s esetenként rá is tesz egy lapáttal. Közben azt gondol, amit akar. Ezt bizonyítják a titokban működő diák­körök, a Ceausescu kivégzése után megjelent ujjongó falragaszok. A leg­népszerűbb luxuscikk körükben a rö­vidhullámú zsebrádió - hogy a külföldi adásokat hallgathassák. Külön figyelmet érdemel, hogy a „szocialista ideológia tisztaságáért“ vívott harc erősödésével párhuzamo­san éledt újjá a Mao-kultusz. Persze Mao Ce-tung alapos tanulmányozása mellett Marx és Sztálin tanai is ki­emelkedő szerepet játszanak. ről: miután a tanító azt magyarázta a gyerekeknek, hogy meg kell tisztítani az országot a pornográfiától, a lelkes, kezdeményező nebulók kimentek utcát söpörni. Talán mosolyogni lehetne e példá­kon, ha a dolog nem lenne annyira tragikus, hiszen egyenes következmé­nye annak a politikai szemléletnek, amelynek másik véglete a Tienanmen téri vérengzés volt. NEM ALUSZNAK NYUGODTAN Természetesen a pekingi vezetők. Főleg amióta kivégezték Ceausescut. Hiszen a bukaresti diktátor akkor is jó viszonyban volt Kínával, amikor a többi kelet-európai ország, a Szovjetunió, valamint Kína kapcsolatai a mélypon­ton voltak. A diákság már említett tace- paóira a vezetés azzal válaszolt, hogy százezer katonát és rendőrt helyeztek Pekingben riadókészültségbe. Ismét megnövekedett a Tienanmenen a fegyveresek száma, megerősítették Diákok a Tienanmenen: ... és sebesülten a televízió és a rádió épületének védel­mét - hiszen a tévé a román népfelke­lésben is döntő szerepet játszott. A ro­mán hadsereg a nép oldalára állt. Pe­kingben ebből azt a tanulságot vonták le, hogy erősíteni kell a katonák politi­kai irányítását, pártellenörzését. Jang Paj-ping politikai főcsoportfőnök ezt december 30-án azzal indokolta, hogy amikor júniusban bevetették a hadse­reget, 110 parancsnok éa 1400 katona megtagadta a parancsot (köztük volt a 38. hadsereg parancsnoka is). Január elején a kínai kormányszóvi­vő azt a feladatot kapta, hogy beszél­gessen el a Peking Egyetem hallgatói­val. A diákok kifütyülték öt, amikor azt mondta, hogy a Tienanmen óta norma­lizálódott az országban a helyzet és a párt vezetésével töretlenül haladnak a Kínában bevált szocialista úton. Adiá- kok követeléseire válaszul a főváros vezetői rendeletben közölték: a Tie­nanmen téren előzetes engedély nél­kül szigorúan tilos mindenfajta gyüle­kezés. Három jellemző esetet szeretnék említeni a romániai népfelkelés előtti időszakból, tehát a december első fe­lében történtek közül. Li Peng kor­mányfő egy hongkongi küldöttség előtt kijelentette: Kína sosem enged meg olyan változásokat, amilyenek a kelet­európai országokban zajlanak. Egy hongkongi napilap szerint bizalmas do­kumentumot köröztek a párton belül, s ebben az állt, a kelet-európai fejle­mények bizonyítják, hogy helyesen döntött a vezetés, amikor fegyveres erővel verték le a diákokat. Csiang Cö- min főtitkár pedig rendkívül éles táma­dást intézett a szerinte „úgynevezett sajtószabadság“ ellen. Ez jelzi, hogy a vezetés nem bízik az újságírók feltét­len odaadásában. Itt lehet hozzátenni, január elején közölt egy kínai külpoliti­kai szaklap első ízben hosszabb cikket arról, hogy az utóbbi hónapokban mi történt Csehszlovákiában. A november 17-i prágai diákmegmozdulást is emlí­Diákok a Tienanmenen: bízva a győzelemben... (Archívumi felvételek) tette, a rendőrség brutális beavatkozá- | sát viszont nem. December végén, tehát már a romá­niai események után Kína 84 éves államfője, Jang Sang-kun (a diákláza­dás leverésének egyik szellemi atyja) már azt hangsúlyozta, hogy „ külföldi erők készítették elő a kelet-európai rendszerek bukását, kihasználva a né­pek nehézségeit és szenvedéseit“. S ezekben a napokban mondták ki először (konkrétan Vu Hszüe-csien mi­niszterelnök-helyettes), hogy Gorba­csov, illetve az ö külpolitikája felelős a kelet-európai fordulatért, amelynek lényege a szocializmus megdöntése. ELSZIGETELŐDÉS | Kína és a nyugati országok kapcso­lataiban a véres vasárnap után jelentős lehűlés állt be, többen szankciókat ren­deltek el Peking ellen. Köztük az ame­rikai kormányzat is. Bush elnök de­cember elején megpróbált nyitni Pe­king felé, oda küldte Scowcroft nem­zetbiztonsági tanácsadót. E látogatást a Fehér Ház az utolsó pillanatig titok­ban tartotta. Támadták is az elnököt e lépésért az amerikai törvényhozás­ban mindkét oldalról. A hivatalos szóvi­vői magyarázatot, amely szerint csu­pán tájékoztatni akarták Kínát a máltai Gorbacsov-ßush találkozóról, minden­ki csak jó ürügynek nevezte. Baker külügyminiszter volt kénytelen csillapí­tani a kedélyeket, mondván, a Fehér Ház még nem feledte el a Tienanment, a szankciók még érvényben vannak. Egyes elemzések szerint nem egyértelmű a szovjet-kínai kapcsola­tok jövője sem, annak ellenére, hogy Gorbacsov tavaly májusi pekingi láto­gatása meghozta a nagy áttörést. Ja­nuár 6-án egy hongkongi napilap, a South China Morning Post azt fejte­gette, a kapcsolatok azért romolhatnak meg, mert Vang Csen alelnök revizio- nizmussal vádolta meg a szovjet veze­tést. Az alelnököt Teng egyik bizalma­sának tartják, s az nem tetszett neki, hogy amikor december végén Peking­ben járt Valentyin Falin, Gorbacsov személyes megbízottja (egyébként az SZKP KB nemzetközi osztályának ve­zetője), a kínai vezetés a Szovjetunió kelet-európai politikájának bírálatakor túl óvatos volt. Vang szerint egyértel- .#. műén ki kellett volna jelenteni, hogy amit a Szovjetunió csinál az nem re­form, hanem revizionizmus. Az említett ■ lap szerint Vang e kijelentéseket a poli­tikai bizottság tagjai előtt tette. S te­gyük még hozzá, hogy a revizionista m jelzőt a hatvanas években Mao Ce- tung használta Hruscsov politikájának az emlegetésekor. m Hivatalosan ilyen kemény szavakat még nem használt tehát a kínai veze- $? tés, Csiang Cö-min főtitkár udvariasan csupán . azt mondta Falinnak, hogy a Szovjetuniót „közvetett felelősség terheli“ a kelet-európai eseményekért. Bonyolódik tehát Pekingben a hely­zet, gyakorta éppen olyan zavar ta­pasztalható, mint a „hagyományos ^ szocializmus“ néhány más országá- ** ban, a Koreai NDK-ban, Kubában és jg így tovább. A szálakat még jobban összekuszálják a kínai vezetésen belül dúló hatalmi harcok. Ezek tétje, hogy ki legyen az agg Teng Hsziao-ping igazi utódja. De ez már egy külön fejezet. MALINAK ISTVÁN ■ 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom