Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-29 / 26. szám
B UBsirnap 19 90. VI. 29. „ITT LAKTUNK, EBBEN A HÁZBAN...' gyogó savanyúvízforrásra, s a temetőben álló vörösmárvány sírkőre, mely alatt az író testvére, Mariska, „édes anyjának legnagyobb öröme“ nyugszik, a szklabonyai főút szélén álló törpe kápolnában a falu védőszentje, Vendel vigyáz. Talán neki köszönhető az is, hogy megmaradt Mikszáth gyermek- és ifjúkorának lakóháza, mely a szóban forgó temetővel szemközt állt. „Itt laktunk, ebben a házban, ahol oly szomorú, olyan kísérteties volt minden.“ Ebben a házban nyílt meg ünnepélyesen 1978. június 24-én a Mikszáth Kálmán Emlékház. (A helyi nemzeti bizottság tulajdonát képező épület felújítási munkálatai nem készültek el az író születésének 1977- ben volt 130. évfordulójára). Határkő ez a Mikszáth hagyományok ápolásában! Az emlékház homlokzati részén a magyar és szlovák nyelvű emléktábla: „Itt élte át - szülei házában Mikszáth Kálmán gyermek- és ifjúkorát 1852-1872“. A múzeumavatáson részt vett Agócs Vilmos. Az ünneplők öröme és meghatottsága a kiállítás anyagának szlovák nyelvűsége láttán csakhamar lehorgadt. (A jogos felháborodás megszüntetéMikszáth-hagyományok ápolása a Nagykürtösi járásban Május 28-án emlékeztünk Mikszáth Kálmánra, halálának 80. évfordulója alkalmából. Az író nyolcvan éve halott, népszerűsége azonban ma is töretlen. A legolvasottabb klasszikus íróink közé tartozik, aki az írói halhatatlanság útját járja. Kultusza - ha ilyesmiről egyáltalán beszélhetünk - elsősorban nekünk használ, minket segít megmaradni palócnak, magyarnak, embernek. Miként nyolcvan évvel ezelőtt az őt ünneplő publikumnak mondja: „... nem kultuszt kell csinálni, hanem kultúrát. És ha már mégis kultuszt kell csinálni, akkor is csak ott legyen annak jogosultsága, ahol az a kultúrának használhat“. A jövő felé utat és célt mutató, kiemelkedő tehetségű író holtáig ragaszkodott „palóc véreihez“, szülőföldjéhez „Palócországhoz“, melynél „tündérkert se szebb tán, a kelet gyöngyei se bájolóbbak...“. Nem csodálkozhatunk azon, hogy remekműveiben vissza-visszatémek a szülőfalu és környékének tájai, a Bágy- ként ránk köszönő Kürtöspatak, a „királyné szoknyája“, a savanyúkút ..., Szklabonya jó palócai és tót atyafiai, s „egytől egyig ellépegetnek előtte, mindenki kedves emlékek szálaival“. Természetesnek tartjuk, hogy szülőföldje iránt elfogódott szeretetének több ízben is hangot adott műveiben, megnyilatkozásaiban: „Ezen könyvemet ajánlom az én szelíd, csendes falumnak..., mert tőlük tanultam, ami benne van. Ha van benne valami érdemes, az az övék“. Hajdan volt szűkebb hazája mai tiszteletadó népének kötelessége, hogy a népét, hazáját sírig szerető nagy író emlékének méltó őrzője, ápolója legyen. Az évfordulók arra valók, hogy átgondoljuk, megvalósítottunk-e minden lehetségesei szülőföldünk nagyjainak hagyományápolása terén. Hadd ne szóljunk most és itt arról, amit megtehettünk volna, tekintsük át röviden a Nagy kürtösi járás létrehozása óta (1969) megtett utat. MIKSZATHMEGEMLÉKEZÉSEK Mikszáth népszerűségének ébrentartásáért a legtöbbet a Csemadok tette. A feljegyzések tanúsága szerint az alapszervezetek évente irodalmi esteket, felolvasásokat tartottak, irodalmi vetélkedőket rendeztek Mikszáth pályafutásáról és műveiből. Az első jelentősebb megemlékezés 1972. február 5-én volt. A nagy magyar író születése 125. évfordulójának ünnepségeit az UNESCO is programjába iktatta. A szklabonyai SZENT VENDEL KÁPOLNÁJA emlékülés résztvevői a Mikszáth- házhoz vonultak, ahol megkoszorúzták az író emléktábláját. Ez alkalomra a járási népművelési központ Kosík Júlia összeállításában magyar és szlovák nyelvű, az író életét és munkásságát népszerűsítő, A hanyatló dzsentrivilág ábrálozója: Mikszáth Kálmán (1847-1910) címmel kiadványt jelentetett meg. A Mikszáth-emléknap Szécsénkén folytatódott, ahol a Csemadok-szer- vezetek járási irodalmi vetélkedőjének a döntője zajlott. Az évfordulós ünnepély rávilágított azokra a hiányosságokra, amelyek kiküszöbölése nélkül lehetetlen az előrelépés a Mikszáth-kultusz újjáélesztésében. A Csemadok járási bizottsága ezt szem előtt tartva, rendezi meg a Mikszáth Kálmán Irodalmi és Színpadi Napokat, melynek elsőrendű feladata a színjátszó csoportok munkájának felkarolása lett volna járásunkban. Ebbe a mozgalomba Apátújfalu, Bátorfalu, Bússá, Csalár, Ipolyhídvég, Ipolykér, Ipoly- nagyfalu, Ipolynyék, Ipolyvarbó, Óvár, Zsély színjátszói kapcsolódtak bel. Sajnos, a kezdeti lelkesedés után a mozgalom idővel ellaposodott, majd teljesen kifulladt. Mára alig egy-két csoport folytatja tevékenységét. AZ EMLÉKHÁZ A Szklabonyára Mikszáth-emlé- kek után kutatva érkező látogatót délről - Balassagyarmat irányából és északról - Nagykürtös felől - reklámtábla fogadja a következő szlovák és magyar nyelvű szöveggel: A KIÁLLÍTÁS egy részlete (A SZERZŐ FELVÉTELEI) „Látogassa meg a Mikszáth Kálmán Emlékházat Szklabonyán!“ Az 1988 őszén felállított tábla magyar szövegébe ejtett hibát mind ez ideig nem volt módjában kijavítani sem a megrendelőnek, sem a kivitelezőnek. Ez a hiba azonban még helyrehozható. Mikszáth szülőházát viszont hiába keressük a faluban, mert azt - még a Losonci járás idejében - 1968-ban hivatalos engedéllyel lebontották. A múlt idővel arányosan fogyóban van az emlékek nyoma... A falu görbe utcácskáira, a még mindig busére kereken tíz évet kellett várni: csak 1988 tavaszán került magyar szöveg a szlovák feliratok mellé!) Az épület továbbra is a hnb tulajdonában maradt. A tulajdonosi közömbösség, végeredményben a gazdátlanság és a gondatlanság oda ve- zetétt, hogy a magas költséggel „rendbe hozott“ (deformált!) épületen 1987-ben újabb rekonstrukciót kellett eszközölni. így 1978. április 4-én újból avatási szertartásra kaptak meghívót a Mikszáth-tisztelők. Az emlékkiállítás ekkor három pannóval bővült, így jelenleg a három helyiségben huszonhárom táblán követhető nyomon az író gazdag életútja és munkássága. Szomorúan megállapíthatjuk, hogy napjainkban újfent renoválásra szorul az épület, mert hullik a vakolat, repedeznek a falak... RANGOS RENDEZVÉNYEK Új fejezet kezdődött a hagyományápolásban a nyolcvanas évek elején. 1984-ben indult útjára a Mikszáth Kálmán nevével fémjelzett kulturális rendezvénysorozat. Azóta minden év tavaszán e rendezvény köré összpontosulnak járásunkban a járási és helyi, olykor nemzetközivé fejlődő kulturális események. Az első Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális Napok programján szerepelt a zsélyi és az ipolynyéki Úton-útszélen ÜDV A RENDŐRÖKNEK Úton-útfélen változás. Valahol a bokor mögött, takarásban viszont a jól álcázott, jó „öreg“ radar, a türelmetlen gépkocsivezetők mumusa. Be is mérnek, annak rendje és módja szerint, le is állítanak. Prága és Pozsony között, úgy félúton. Hová, hová, uraim, mire a nagy sietség? Tudják, hánnyal mentek? Bizony, legalább százharminccal... Sofőrünk magyarázkodik, mentené a helyzetet. Tudja, Prágából jövünk, egyenesen az elnöktől. A szerkesztőknek le kell adni az interjút, várják a lapban. Kegyes csalás, az interjú rég elküldve, még a várudvar postájából. A többi igaz. Ám a rendőr hitetlen szerzet. Haha, ezt bárki mondhatja. Tudják maguk, mi mindent kitalálnak a sofőrök, hogy megússzák a büntetést? Könyvet lehetne írni róla. Tanakodás, tanácstalanság. Na jó, akkor mutassanak valami újságíró - igazolványt. Egyikünknél sincs. Gézának, az operatőrnek mentőötlete: Ha nem hiszik, nézzék meg, ott van a videofelvétel. Géza kikászálódik, lekuporodva az árokpartra, indul a rögtönzött vetítés. A miniatűr képernyőn ott az elnök, efemká-gyürúben, James Joyce-trikóban. A rendőr hümmög, mosolya egyre szélesebb. Közben Gyuri kattogtatja a fényképezőgépet - látványnak sem utolsó rendőrökkel kvaterkázni az út szélén. A szerv rá se hederit, megbűvölve bámul a kukucskálóba. Ha jól meggondolom, pár éve nemigen járt mosoly rendőrfotózásért, legfeljebb inzultus, de legalábbis gorombaság. Ha netán gyertyák is voltak a közelben, begyűjtés, filmelkobzás. Derűsen nézzük a kuporgó rendőrt, még a magnót is bekapcsolom, hadd legyen hangos az élvezet. Barátságosan válunk el, de azért útravalóul kapunk egy jó tanácsot: Jindflchűv Hradecig „repeszthe- tünk“, ahogyan jólesik, de azon túl vigyázat, az már nem az ö körzetük. (kövesdi) színjátszók bemutatása, Nagycsalo- miján Gáspár Imre-emléknapot tartottak, id. Szabó István Kossuth- díjas szobrászművész kiállítása nyílt meg Nagykürtösön. A járási népkönyvtár ebből az alkalomból Mikszáth-bibliográfiát állított össze. Ebből megtudtuk, hogy a könyvtárban mindössze 15 Mikszáth-kötet található. Ezenkívül 5 db szlovák fordításkötet és 6 db egyéb, Milkszáthtal és Szklabonyá- val is foglalkozó kiadvány közül „válogathattak“ a könyvtár olvasói. A vers- és prózamondók versenyének járási fordulója is a Mik- száth-napok keretében zajlik azóta is. Elmaradhatatlan a könyvkiállítás és -vásár ezeken a rendezvényeken, de volt már Mikszáth-mű alapján forgatott film vetítése is (Akii Miklós). Központi rendezvénynek azonban mindig is a járási művelődési szeminárium számított. Ezeken neves hazai és magyarországi előadók élményszámba menő előadásainak örvendhetett a változó létszámú közönség. A szeminárium első felében mindig Mikszáth művészete volt a téma. A szemináriumok második részében a hazai magyar irodalommal, művelődéstörténeti és néprajzi témákkal foglalkoztak az előadók. MIT HOZ A JÖVŐ? Január elsejétől a járási múzeumigazgatóság felügyelete alá tartozik a szklabonyai emlékház, amelynek május elsejétől gondnoka is van. Reménykedhetünk tehát, hogy az egyelőre háromtermes kiállítás rövidesen kicserélődik, s újból (pl. film- és színháztörténeti) anyagokkal, majd az író korát idéző szobabelsővel bővül. Módot és lehetőséget kell teremtem arra, hogy dia-, játékfilm és hangtár álljon a Szklabonyára kiránduló Mikszáth-rajongók rendelkezésére. A videózás korában nem jelenthet gondot megörökíteni Mikszáth szlovákiai és magyarországi tájakhoz, helyekhez fűződő emlékeit. Rendszeressé és egymást kiegészítő jellegűvé kell fejleszteni a szklabonyai és a horpácsi emlékmúzeum kapcsolatát. Természetes az elvárás, hogy az összes Mikszáth-kötet s az idegen nyelvű kiadványok egy-egy példánya is megtalálható, fellapozható legyen az emlékházban. Jó lenne, ha a művelődési szemináriumok Mikszáth-anyaga mielőbb nyomtatásban is az érdeklődők kezébe kerülhetne. Végre irodalmi képeslapról és múzeumi vezetőről, prospektusról is illene gondoskodnia a fenntartónak. Az emlékház külső képét és környékét sem szemlélhetjük közömbösen. Arra kell törekednünk, hogy minden részletében megközelítse eredeti formáját. Ezért falát meg kell tisztítani a brizolittól, s fehérre kell meszelni! A cseréptetőt zsúpfedélre, ill. zsindelyszegélyre cserélni! A je- lengi otromba téglakerítést mielőbb váltsa fel az eredeti léckerítés! Mindhárom bekötőúton legyen emlékházat reklámozó tábla (hiba nélkül!). A vázolt elképzelések megvalósításáért sokkal többet kell tennie a járás polgárainak, a szülőföld népének, mint amennyit eddig tett. Elsősorban azonban olvasni kellene Mikszáthot! Az olvasás és a műélvezet legyen a végső cél a hagyományápolásban is. Ennek érdekében már az iskoláskorú gyermekekben fel kell ébresztenünk a vágyat és az igényt, hogy szülőföldjük nagy egyéniségeit közelebbről, alaposabban megismerjék és szeressék. Irodalmi kirándulásokat, múzeumi foglalkozásokat, rendhagyó irodalomórákat, Mikszáth-vetél- kedőket kell szervezni, kutatási, műelemzési feladatokról, irodalmi pályázatokról gondoskodni. Úgy vélem, nem alaptalan a reményem, hogy a Míkszáth-évforduló újabb tettekre sarkallja a múzeumi dolgozót, a tanácsi illetékest, a Cse- madok-tisztségviselőt, a tanárt, a diákot és az egyszerű irodalombarátot, hogy a haza és a nagyvilág előtt méltókká váljunk nagy elődünk, Mikszáth Kálmán emlékéhez. Urbán Aladár
