Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-29 / 26. szám

Délfelé járt az idő, sütött a nap, ingujjban is izzadtunk, az elnök mégis fokozott iramot diktált. A közel hét hektárnyi telepen a lehető legtöbbet akarta megmutatni abból, amit az egyesített szövetkezet kirakatpolitikaja létrehozott. „ . A kép valóban lehangoló. Ki hitte volna, hogy a közel­múltban széthullott egyesített szövetkezet hatalmas, u) irodaépületétől és annak parkosított környékétől néhány kilométerre, az átláthatatlan betonkerítésen belül dule- dező falú, megrongálódott tetejű épületek, istállók, évti­zedes géproncsok halmai, szemnek s orrnak egyaránt kellemetlen viztócsákat rejtő laposok vannak. A mindent elborító gyomtengerről, rendeltenségről nem is szólva EGYÉRTELMŰ ELŐNYÖK Ami a szemet megnyugtatja, a fe­hérre meszelt falak, a rendezett te­leprészek, a gépműhelyhez vezető portalanított útszakasz már az 1990. április 1-jét követő változás jelei. Annak a napnak az eredményei, amelyiken az egykori Vízkeleti Efsz a Galántai járás egyik ismert szövet­kezetével felbontotta a házasságát és önálósította magát. Az elnök, Kaprinay Imre mérnök, kandidátus, egy 4800 hektáros egyesített szövetkezetből került a mindössze 1364 hektár szántóval rendelkező közös élére, de a kisebb területben nem hátrányt, inkább elő­nyöket lát.- A távolságokkal a szállítási költ­ségek is csökkennek, az új beruhá­zások helyét pedig egyedül az ész- szerúség határozza meg. Nem kell figyelembe venni az arányos elosz­tást, amivel eddig a falvak között békét teremtettünk, bár egyben nö­veltük a szállítási költségeket. Az egyesített szövetkezetben három­négy emberen keresztül kaptam az információkat, itt pedig közvetlenül az adott szakaszért, munkáért felelő egyén tájékoztat. Arról nem is szól­va, hogy szinte naponta magam is kijutok a munkahelyekre. A szemé­lyes tapasztalat embereket pótol. Korábbi munkahelyemen 87 tagú műszaki-gazdasági személyzettel dolgoztunk, itt szervező-irányító munkakörben tizenkilencen va­gyunk. A jövőképet az új törvény sem homályosítja el mánykeverővé alakítjuk, hogy ke­vésbé függjünk a monopol jellegű szolgáltatástól. Az üzemi konyhában a nyugdíjasok is rendelhetnek majd ebédet, az ebédidőt követően pedig az étterem a falut szolgáló vendéglő lesz.- Vagyis a falu és a szövetkezet kapcsolata egyre szorosabbá válik.-Az egy falu, egy szövetkezet esetében ez szükségszerű. Tervez­zük, hogy szolgáltatásként felválla­lunk bizonyos munkákat. Néhányan jelezték, szívesen tartanának tehe­net. Részünkről ennek nincs akadá­lya, és a falu haszna is, ha a füves területek, árokpartok gondozását valakik felvállalják. Sok munkaképes nyugdíjasnak ez hasznos és kelle­mes elfoglaltságot is jelenthet. MAGÁNGAZDA­JELÖLT MÉG NINCS- A terveket, elképzeléseket na­gyon megzavarná, ha a földtulajdo­nosok közül néhányan egyénileg akarnának gazdálkodni?- Nem. Aki kéri aföldjét és igazol­ja a tulajdonjogát, annak visszaad­juk a földjét. Ha igényelni fogja, különböző szolgáltatásokkal a segít­ségére leszünk, sót az is elképzel­hető, hogy a termést is felvásároljuk az egyéni gazdálkodóktól.- Ez majdhogynem ösztönző ajánlat az egyéni gazdálkodásra.- Inkább lehetőség a szabad vá­lasztásra és arra, hogy a falu a jövő­ben is összetartson. A tagság meg­tartására ugyanis még ösztönzőbb újszerűségeket vezetünk be. Akik nem sajnálják a szabad idejüket azok többféleképpen változhatnak. Szerződéses formában hizlalhatnak bikákat, bérbe vehetnek dinnyeföl­det, csoportban felvállalhatják a do­hányt stb. Ha lesznek érdeklődők, akár egy egész tehénistállót bérbe vehetnek. A csoport megveszi tő­lünk a takarmányt, és nekünk adja el a tejet. A növénytermesztésben a szövetkezet magára vállalja a leg­nehezebbet, a növényvédelmet és a termény eladását, esetenként az ösztönzést is. Ha az ilyen és hason­ló vállalkozások kölcsönösen elő­nyösek lesznek, a számos gonddal és bizonytalansággal járó egyéni gazdálkodásnak aligha akadnak hí­vei. Feltéve persze, hogy a szövet­kezet igazi szövetkezetté válik, va­gyis megerősítjük a tagok tulajdono­si viszonyát. Ennek érdekében Vízkeleten máris megtették az első lépéseket. A bojniőkyi szövetkezet példáját kö­vetve (a helyi jellegzetességek fi­gyelembevételével), a földtulajdon és a ledolgozott évek (az összmun­kadíj) alapján megállapítják az egy tagra jutó vagyonrészt, amely majd alapul szolgál a nyereségrészese­dés elosztásához. így a földtulajdo­nosnak nem kell kilépnie a szövet­kezetből ahhoz, hogy úgy érezhes­se, a saját földjén gazdálkodik. Ez a szövetkezetben is így lesz, ráadá­sul biztos havi jövedelem mellett, amihez bizonyos szociális juttatások 's tagoznak. Egri Ferenc AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS SIKERÉNEK EGYIK ALAPFELTÉTELE AZ ÁTGONDOLT TAKARMÁNYGAZDÁLKODÁS. FELVÉTELÜNK A NAGYLÚCSI SZÖVETKEZET­BEN KÉSZÜLT LUCERNABETAKARÍTÁS IDEJÉN. (Lörincz János felvétele) Fontos tényként említette, hogy a kisebb közösségben a kölcsönös ellenőrzés is nagyobb. Ennek továb­bi megerősítésére máris bevezettek egy újdonságot. A cukorrépát egye­lők és a hagymát kapálók minden évben ugyanazt a sorszámot kapják, így bárki megállapíthatja, hogy tag­társainak kárára melyik falubeli na­gyolta el a munkát. KICSIBEN IS PIACKÖZPONTÚAN Az elnök fejében és papíron is körvonalazódik már a szövetkezet új termelési profilja, amit rövidesen megvitatásra a tagság elé terjeszt. Ennek lényegéről és néhány részle­téről telepszemlénk során is beszélt.- Hiába térünk vissza a hatvanas évek szövetkezeteihez, a termelés­ben a kilencvenes évek igényéhez kell igazodnunk. A kis szövetkezetre a piacgazdaság törvényei éppúgy vonatkoznak, mint a nagyra. A tehe­neknél például áttérünk a szabadtar­tásra, hogy munkaerőt takaríthas­sunk meg. Burgonyatermesztésünk­ben is érvényesül'a piacközpontú­ság. Olyan raktárt és utókezelő köz­pontot építünk, hogy a termést tárol­hassuk és megfelelő időben, kiske­reskedelmi, esetleg konyhakész csomagolásban adhassuk piacra. A kiszolgált takarmányszárítót takar­Dunaszerdahelyen alig egy éve, hosszas huzavona után nyílt meg a Compi számítástechnikai ifjúsági klub. A klub csakhamar igen népszerűvé vált, rengetegen jártak ide. Nos, a Compi ma haldoklik. És nem azért, mert már senkit sem érdekel a számítástechnika, hanem: felsőbb utasításra... Hogy valójában mi történik most a Compival, arról VARGA MÁRIÁVAL, a klub vezetőjével és BÓDIS GYULÁVAL, az Ifjúsági Szövetség elnökével beszélgettem. Ki karolja fel A SZÁMÍTÁSTECHNIKA szerelmeseit? A Compi és társai ma már nélkülözhetetlenek nnak idején évekig hevertek valahol a számunkra kiu­talt számítógépek és megfelelő helyi­ség hiányában szinte utolsókként indít­hattuk be a klubot az országban. Vol­tak terveink, ötleteink, és igazán nagy kedvvel fogtunk munkához. Különböző szakköröket indítottunk, melyeket szép számban látogattak felnőttek is. Aztán februárban a SZISZ megszűntével zá­rolták annak vagyonát, és a körveze­tőknek abba kellett hagyniuk az okta­tást. Néhányan azonban, tekintettel az óriási érdeklődésre, tovább dolgoztak - teljesen ingyen. Közvetlen felettes szervünk jelenleg létezik is, meg nem is. Ha a jövönkről kérdezzük őket, konkrét választ nem kapunk, egyelőre csak annyi biztos, hogy az átszervezés következtében megkaptuk a felmon­dást. Több javaslatot is tettünk azzal kapcsolatban, hogyan működhetnénk tovább, hiszen erre a klubra minden­képpen óriási szükség van, ám meg sem hallgatnak bennünket. Rengeteg ötletünk van, hogyan lehetnénk önál­lóbbak, de bárhova is fordulunk, süket fülekre találunk - panaszkodott Varga Mária.- Szerintem a legésszerűbb az len­ne, ha együtt dolgozhatnánk - mondta Bódis Gyula, az Ifjúsági Szövetség elnöke. - Ez a klub gazdasági tevé­kenységre nem alkalmas, mi ennek ellenére felvállalnánk, mivel közösen sok érdekes programot tudnánk szer­vezni a fiataloknak. Mi segítenénk a Compit anyagiakkal is, ők pedig vi­szonozhatnák ezt szaktudásukkal, amire pedig nekünk van szükségünk. Nem akarjuk tulajdonunkba venni a klubot, de tudjuk, hogy a gyerekek igénylik a Compit.- Arra is gondoltunk már, hogy vala­miféle ,,melléküzemágat“ létesítünk, hogy fönn tudjuk tartani magunkat, vagy olyan akciókat szervezünk, me­lyek bevétele a miénk lenne. Persze az Ifjúsági Szövetséggel közösen mindez sokkal könnyebben menne, dehát erről sehol sem akarnak hallani, bárhová is fordulunk... Helyiségekre is szüksé­günk lenne, de az ígért épületeket végül is másoknak utalták ki. Mi tudjuk, mi jó nekünk, mire van szüksége az itteni fiatalságnak, de már megint ró­lunk döntenek nélkülünk. Az Ifjúsági Szövetség és a klub dolgozói közt nagyon jók a kapcsolatok. Miért kell akkor megint arra várni, mit határoznak odafönt? - összegezte véleményét a klubvezető. A Compi klub ügye szinte áttekint­hetetlen, hiszen ki tudja, kihez tartoz­nak, ha felettes szervük semmiről sem tájékoztatja őket. Az ifjúsági szövetség létesítményeinek igazgatóságán arra a kérdésre, vajon mi lesz a járásokban működő számítógépes ifjúsági klubok­kal, azt a választ kaptam, könnyebbet kérdezzek, mert ők sem tudnak sem­mit. Éppen megszűnőiéiben vannak és elképzeléseik közül könnyelműség lenne egyet is kiemelni. Június végére talán sikerül megoldást találniuk. Az bizonyos, hogy a klubokra szükség van, de a szervezési, jogi és egyéb kérdések megvitatása még várat ma­gára. Egyértelmű, hogy a Compi és a töb­bi ilyen klub ma már nélkülözhetetlen. Lépést kell tartanunk a számítástech­nika fejlődésével, hiszen lassan az élet valamennyi területén szükség lesz az alapismeretekre. A felnőttek is igénylik a továbbképzést, a gyerekekről nem is beszélve. Hogyan lehetséges, hogy csupán azért, mert odafönt nem rea­gálnak a változásokra rugalmasan, az újraszervezésig bezárnak a klubok dolgozói az utcára kerülnek, holott a jó ötletek figyelembevételével okosabban és hasznosabban is át lehetne vészelni ezt a bizonytalan időszakot. Úgy tűnik, az új idők követelményeit még követni sem tanultuk meg, nem még a hozzá­juk való alkalmazkodást. Másképpen mivel magyarázható, hogy most, ami­kor az életképes ötletek végre megva­lósulhatnának és a fiatalok önállóan akarnak dolgozni - már megint nem figyel rájuk senki? P. E. a 1990. VI. £.9. ilasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom