Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-19 / 3. szám
A játékosztályon a pályaudvar mellett 4QQA májusában nyitottuk az áruházat, ~~ I Í/Ot 1985 júliusától pedig önálló vállalatként működünk - mondta Szabó Zsuzsanna, a Skála Metró gazdasági igazgatója. - Már a kezdet is biztató volt: májustól az év végéig olyan forgalmat bonyolítottunk le, hogy az első esztendőt nyereséggel zártuk. Az áruforgalmunk folyamatosan növekedett, az eddigi csúcsot 1987- ben értük el, ekkor 3 milliárd 600 millió forint árbevételt és 600 millió forint nyereséget könyvelhettünk el. Az ezt követő évben viszont már érezték a lakosság vásárlóerejének csökkenését, mérséklődött az eladás dinamikája, viszont az üzemeltetési költségek megmaradtak. A szép áruháznak ugyanis nagy ,,ára“ van: naponta egymillió forintot tesznek ki a zavartalan árusítás költségei, s hogy ezt fedezni tudják, illetve hogy nyereségesen gazdálkodjanak, ahhoz bizony nagy forgalomra van szükség. Ez pedig elképzelhetetlen a megfelelő szintű árukínálat nélkül. Átlagosan 350 millió forint értékű készlettel rendelkeznek és természetesen, a skála-eszmét követve, a lehető legszélesebb kínálattal várják a vevőket.-A ruházati cikkek választéka nálunk különösen kiemelkedő - magyarázta az igazgató. - Ezt elsősorban úgy érjük el, hogy divatos holmit a fővárosban lévő kisszövetkezeteken kívül vidékiekkel is termeltetünk, kis sorozatokban, a divatáramlatokat rugalmasan követő ruhákat szerzünk be tőlük. És hogy még több cikket „tálalhassanak“ a látogatók elé, ebben 30-40 magánkereskedő is segít. Szinte minden korábban kihasználatlan sarkot bérbe vettek, s ezáltal a maszekok mintegy telítik az áruház kínálatát. Viszonylag olcsó, mutatós, divatos holmit hoznak ide. A SZÉP HÁZ - VONZERŐ- A zsúfoltságnak két oldala is van - folytatta beszélgetőpartnerem. - Egyrészt a vevőkben az áruböség érzetét kelti, de szűkíti a mozgásteret számukra, másrészt pedig a mi dolgozóink szemszögéből is nehezítő körülmény, Ezzel magyarázható, hogy az egy főre jutó alapterületen (az eladótér 4600 négyzetméter) lebonyolított forgalom jóval meghaladja az országos átlagot. Eladónak kell lennie a talpán, aki ezt a megterhelést, iramot hosszú évekig bírja. Szakmailag és fizikailag egyaránt erősnek, kitartónak kell lennigk.-Nyolcszáz dolgozónkból az ötéves jubileumunkon 220-at sorolhattunk a törzsgárdába - mondta Kardos Lajosné osztályvezetöhelyettes. - Nagyon sokan szeretik ezt a házat. Dolgozóink egy része budapesti, a pályaudvar közelsége miatt viszont a környékről is sokan ingáznak. Nyolcvan százalékuk szakképzett. A nyitáskor nem volt ilyen jó az arány, de aki érdeklődött, annak lehetőséget adtunk a továbbképzésre. A további 20 százalék szakképzetlen munkaerő sem okoz gondot: nagy részük ugyanis a „háttérmunkát“ végzi. A raktárakban az áru előkészítése, csomagolása, árazása a feladatuk. A hipermarketbe például éjjeli műszakra járnak az áruféltöltők. Tizenöten-húszan gondoskodnak arról, hogy reggel nyitáskor a polcok tele legyenek. A belvárosban nem sok bolt nyit nyolc órakor, a Skála Metró viszont már ilyenkor is várja a vevőket.- A munkaidő-beosztás miatt is sokan ragaszkodnak az áruházhoz - hangsúlyozta Kardos Lajosné. - Nyolctól 16 óráig vagy 11-től 19.30-ig dolgozhatnak. A szombati munkáért járó szabadnapot akkor vehetik ki, amikor a dolgozóknak a legjobban megfelel, ezt osztályonként szervezik meg. És nem hallgathatjuk el azt sem, hogy nálunk a fizetések is - az említett nagyobb teljesítménnyel ossz-, hangban - magasabbak, mint más kereskedelmi vállalatoknál. A SKÁLA RANGOT JELENT Skálásnak lenni rangot jelent a kereskedelem berkeiben. Ha ebből a hálózatból az eladó valamilyen nyomós ok miatt munkahelyet változtat, szívesen fogadják más boltokban, áruházakban, mert tudják, igényes helyről jött. A Skála-színvonalat szinte törvénynek tartják, s ezt tudják róluk a kívülállók.- Az eladás színvonalának megtartása a műszaki személyzet szempontjából sem kis feladat - szögezte le az igazgató. - A karbantartó részleg dolgozóira is folyamatos, igényes munka hárul. Az eladói,, hátteret" sem hanyagolhatjuk el: a szociális helyiségeket, az öltözőket vagy épp az adminisztrációs részleget nem választhatjuk el élesen az eladótértől, hisz a munkahelynek, a háttérnek, egyaránt vonzónak, kellemesnek kell lennie. A kiszolgálás milyenségére természetesen nagy gondot fordítunk, bár például az áru csomagolásának költségei a fél évtized alatt igen megnövekedtek. Az induláskor 1,20 forintba került egy Skála zacskó, ma már 10 forintot kell érte adnunk. De ez a mi gondunk, a vevőnek ezt nem szabad megéreznie. Arról sem sokat tudnak az ide betérők, hogyan is kerül a rengeteg áru a polcokra. Az áruháznak ugyanis csak egy kis raktára van. Közel van az a raktárház, ahol a készleteik mintegy 90 százalékát tárolják. Egy tehergépkocsi szinte megállás nélkül hordja onnan az árut, ezenkívül egyidőben a közvetlen szállítók 4-5 kocsijáról rakják, veszik át az árut.- Rugalmasság kell ehhez a munkához, hisz itt mindennap történik valami. Szakmailag nem lehet leragadni, tudni kell a változásokhoz alkalmazkodni. Az összetartás, az egymás megbecsülése, a vezető-beosztott közti jó viszony kialakítása, a személyes példamutatás az, amire az eredményességünk épül - összegezte Szabó Zsuzsanna. MEGTARTANI A SZÍNVONALAT Természetesen nem hagytuk ki a közös áruházi szemlét sem. Délelőtt lévén, a hipermarketben kényelmesen lehetett vásárolni. Aztán a cipőosztályt tekintettük meg, amely az áruház egyik jól menő részlege. Könyv, hanglemez, ruhanemű, kiegészítők, felsorolni szinte lehetetlen, mi minden kapható még a Skála Metróban. A Fotex szolgáltatását, a gyors fényképkészítést is sokan kihasználják az áruházban. Az idelátogatók nagy részét a Philips cég nemrég megnyitott részlege vonzotta: színvonalas elektrotechnikai cikkek egész sorával várják a vevőket. Sokan jönnek el nézelődni az áruházba, nem kimondottan vásárlási céllal.- Naponta harmincezren vásárolnak nálunk, igyekszünk a vevőkhöz alkalmazkodni - hangsúlyozta az igazgató. - A főváros lakosainak igényein kívül mindenképp szem előtt kell tartanunk a pályaudvar közelségét, s ezzel kapcsolatban a turistaforgalmat is. Ehhez kell a kínálatunkat igazítani. Szólt arról is, mennyiben határozza meg, „szói bele“ az ország gazdasági helyzete az áruház életébe. A belföldi árubeszerzés mellett a külföldi „csatornákat“ is kihasználják. De érezhető, hogy a lakosság fizetőképessége csökken. Azzal is számolnak, hogy az olcsóbb cikkek, s ezeken belül az élelmiszerek irányába tolódik majd el a kereslet. Természetesen emellett az exkluzív cikkek kínálatát is szinten tartják, mert előreláthatólag a lakosság bizonyos rétegének ilyen jellegű igényei megmaradnak. A beszerzési források keresése, a termelőkkel a jó kapcsolat kialakítása fontos feladatuk. Hisz ettől függ, hogyan alakul az áruforgalom. Az idén az a célja a Skála Metro áruháznak, hogy az árbevételt az infláció ellenére is szinten tartsák. DEÁK TEREZ E ljött, mert törvényszerűen el kellett jönnie a bocsánatkérések időszakának. A volt, a hatvannyolcban megtiport, emberi méltóságukban megalázott kommunistáktól kérnek bocsánatot a párttagok, a munkatársak, s a nagy nyilvánosság előtt maga a párt is. Tévedés volt a meghurcolásuk, s a félmillió volt párttag elégtétellel nyugtázta az illem szerinti mea culpázást. Csak kevesen beszéltek az elmúlt évtizedek nehézségeiről, a kényszerű pályamódosításból eredő anyagi bizonytalanságukról, a kis és nagy, egyéni és családi tragédiákról. Rehabilitálták őket, újból teljes értékű állampolgáraivá válnak e hazának, s akikben maradt még erő, akarat és hit, azok előtt megnyílt az út a késői érvényesülés felé is. A párttagokat rehabilitálták, de vajon ki teszi ugyanezt azokkal a pártonkívüliekkel, akiket húsz éven keresztül szintúgy megbélyegeztek? Akik áldozatul estek szabad véleménynyilvánításuknak, őszinteségüknek, akik kitartottak Dubcekék prágai tavaszának ideáljai mellett. Úgy gondolták, mint pártonkí- vülieket nem köti őket szabályzat, pártnorma, engedelmesség, szabad állampolgárokként egyéni véleményük lehet az eseményekről. Nem lehetett, sőt. A kádervéleménybe azonnal beírták politikai jellemzésüket, megbízhatatlanná, rendszerellenessé nyilvánították őket, s ezzel az érvényesülés - és lehetett szó értékes szakemberekről - kapuja bezárult. Igaz, többnyire a munkahelyükön maradhattak, hiszen mint pártonkívüliek nem töltöttek be vezető tisztséget, ám a munkáltatójuk, tisztelet a kivételnek, ott keserítette meg életüket, ahol tudta, akarta. A káderpolitika talán a gyári munkásokat érintette a legkevésbé. Ők többnyire nyíltan elmondták, ami a szívüket nyomta, s tudták, véleményük állásfoglalásuk miatt nem kerülnek az utcára, mert hiszen ki állna a helyükre? Igaz, a „nagyszájúaknak" rosszabb munka jutott, s gyakran a jutalom, a prémium csökkentése volt az eltérő vélemény ára. Manapság számos munkahelyen megszűntek a káderosztályok s a kádervélemények a címzettekhez jutottak. Számos jónevű orvosról köztudott, hogy az 1968-69-es magatartásuk miatt minden „káderezésnél“ komoly gondjaik támadtak. Az egyik, optimista lévén, türelmesen tűrte a válogatott igazságtalanságokat, vigaszként ott voltak betegei, akik rajongtak érte. Az évek múlásával sem tett lakatot a szájára, bátran kiállt az ügy, az igazsága mellett. S mivel nem volt nála jobb munkaerő, szakember, a kórház vezetősége kényszerből megbízta a beteg főorvos helyettesítésével. Szívesen vállalta a többlet- munkát, s bízott abban, hogy egyszer, elképzelései szerint ö vezetheti majd az osztályt. Amikor meghalt a főorvos, nemcsak ő, hanem az egészségügyi intézet valamennyi dolgozója bízott abban, hogy pályája sínre kerül. Pedig nem úgy lett. Az intézet vezetősége (joguk volt rá) pályázat útján kívánta betölteni a megüresedett főorvosi állást. Orvosunk nem bánta, megszokhatta, az életben semmihez sem jutott könnyen, tehát megpályázta az állást. Kétszer is, mert főnökei úgy látták jónak. Aztán megsúgták neki nagy titokban, ne erőlködjön, nem lesz belőle főorvos soha. Szakmailag ugyan semmi kifogást nem találtak ellene, ám elég volt az, hogy a káderlapjában benne volt az 1968-as magatartása. Hány száz, ezer orvos, pedagógus, mérnök, jogász stb. pályafutása tört ketté csak azért, mert voltak, akik félreállításukkal akarták megmenteni a rendszert?! Egy vállalati jogász ismerősöm a hetvenes évek közepén nem tudott elhelyezkedni a szakmájában. Ilyen kádervéleménnyel nem dolgozhat nálunk - szömyűlködtek a káderesek, miközben tagadóan rázták fejüket, s az sem zavarta őket, hogy az illető szaktudását az előbbi munkáltató elismerte. Amikor évek múlva mégis jogászként alkalmazták, s egy nagy gyárban bebizonyította szakmai felkészültségét, a gyár igazgatója megbízta a jogi osztály vezetésével. Már készítették kinevezési dekrétumát, amikor a gyár pártvezetése, (1989. november 8-án) kifogást emelt kinevezése ellen az 1970-ben írt kádervéleményben foglaltak miatt. Ismerősöm bevallotta, hogy tulajdonképpen ennyi év elmúltával már azt sem tudta, mi is volt az a szörnyű bűntett, amit elkövetett, ami miatt életét keserítik, tehát rákérdezett. Választ nem kapott. Csak a napokban, amikor feloszlatták a káderosztályt, kapta kézhez a ronggyá gyűrött, huszonegy éves, pirossal, feketével aláhúzott, kérdő- és felkiáltójelekkel tarkított kádervéleményét, amelyban az állt, hogy nem volt hajlandó elitélni a Dubcek féle politikát. A hazaárulás bűntette elévüléséhez (például V. Bifak esetében) elég volt húsz esztendő. Ha nem jött volna november 17-e, a hatvannyolcasok „bűne" tovább kísértett volna. Hetedíziglen. PÉTERR SZONYA 8 1990.1.1 i/Bsárnan Bar angolások a „Skála-bírodahmban § »Sí Áí f %
