Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-19 / 3. szám
3 1990.1.19. SSTp-* ^ zéseiből NERCBUNDÁT«A KAROK Megszólalt az „S“ telefon és Elena arca földerült, ahogy válaszolgatott:- Hozzák ide. Azonnal. És két tányért is. Felém fordulva pedig ezt mondta:- Van egy meglepetésem a maga számára. Amikor eljöttem otthonról, szarvasgomba pástétomot rendeltem. Biztos voltam benne, hogy azok a hülyék elfelejtették. Sohasem ettem azelőtt szarvasgombát, de biztos voltam abban, hogy Elena drágán megfizetteti ezt még velem. Nos, a számla tényleg fantasztikus volt.- Úgy hallottam, hogy Amerikában vannak a világon a legszebb nercbundák. Lényegnél voltunk. Minden egyes alkalommal, ha Ceausescu külföldi látogatását készítettem elő, Elena megkért, intézzem el, hogy „szép ajándékot“ kapjon. Japánból például a „gyöngyök“ volt a „jelszó“. És meg is kapta őket, nagyon sok drágagyöngy készletet. Abban az időben a fekete volt a kedvenc színe. Minden egyes fekete gyöngysorát egy olyan japán cég fizette ki, amely üzleti kapcsolatban állt Romániával.- Kell nekem néhány nercbunda - mondta Elena ellentmondást nem tűrő hangon. - Teljes hosszúságú kabátokat és körgallérokat akarok. Magának itt van egy egész hadseregnyi embere, kedvesem, akik semmi mást nem csinálnak, csak egyik diplomáciai fogadásról a másikra járkálnak. Most akkor fogjuk munkára őket. Biztos vagyok abban, hogy „Földi- mogyoró Asszonyságnak“ a leghalványabb fogalma sincsen arról, hogy maga mit fog csinálni a nercprémekkel, én pedig semmi mást nem várhatok tőle, mint egy nagy kosár földimogyorót, nem igaz kedvesem? - kérdezte Elena, nyilvánvalóan azt várva, hogy ellentmond jak neki..- Maga nem szereti a nercbundát? - aztán anélkül, hogy választ várt volna, folytatta: - Na nézzük csak. Manapság Romániát jobban ismerik Nyugaton, mint az Eiffel-tomyot, és jobban megbecsülik, mint az Angol Királyságot. És mindez csak az Elvtárs miatt és énmiattam van. Bárhová megyünk, a vendéglátóink mindenütt vörös szőnyeggel próbálnak fogadni bennünket, csak éppen amíg meg nem tanítjuk őket, addig nem tudják pontosan, hogy hogyan csinálják. Emlékszik a németekre? Elég volt csak azt a szót elejteni, „autó“ és a célzás után mindenki autókat adott nekünk. Mennyit is kaptunk?- Egy Mercedes 600-as limuzint az Elvtárs, egy 450-est ön, egy kupét Zoia. Nicu két Audit és egy 36 láb hosszú lakókocsit, gurulóirodának kialakítva az Elvtárs számára. Egyiket sem használták sohasém, hiszen az egész család tele volt járművekkel, amelyeket a román kormánytól kaptak. HOGYAN SZABADULJUNK MEG EGY FÖLÖSLEGES UDVARLÓTÓL?- Mi újság van Mihaijal? - kérdezte Elena, hirtelen témát változtatva. 4- Elfoglalt, mint mindig - válaszoltam. Mihai a Lumea (A Világ) című román külpolitikai újság fiatal tudósítója volt. Néhány hónappal azelőtt Elena parancsára a lányára, Zoiára állított mikrofonok, illetve megfigyelés beszámolója föltárta, hogy Mihai vált a lány legkedvesebb barátjává. Elena már azelőtt sem kedvelte a fiút, mielőtt a lány egyáltalán beszélt volna róla. Egyrészt a szülei túlzottan jelentéktelenek, iskolázatlanok és kevésbé elegánsak voltak.- Csak rájuk kell nézni, ahogy mennek. Nézze a görbe lábukat, a kövér feneküket. Totyognak, mint a galambok - szokta mondogatni Elena, a Mihai szüleiről titokban készített fényképeket és filmeket tanulmányozva. \3e aztán valójában azon a napon kezdte el gyűlölni Mihait, amikor látott róla egy fényképet, amelyen a fiú farmernadrágot viselt.-Visszataszító - ez volt az ítélete, és ezután Mihai állandó ellenőrzés alá került. Elena iránta érzett gyűlölete egyre nagyobb és nagyobb lett, amit azok az ínyencfalatok is tápláltak, amelyeket a lehallgatott telefonok, mikrofon jelentések és titokban készített filmek szolgáltattak a fiúnak Zoiával folytatott szeretkezéseiről. Elena mostanában attól is ideges lett, ha csak meghallotta Mihai nevét.- Egy nappal sem akarom tovább itt látni azt a fjttyút! El tudnám taposni, mint egy férget. Autóbaleset, vagy valami ilyesmi... De a tyúkeszú lányom biztosan nagy drámát csinálna belőle. El akarom küldeni a fickót külföldre, hogy ott rohadjon meg - mondta Elena és hangja hirtelen keserűvé vált. - Betege vagyok ennek az éjszakáról éjszakára visszatérő lidércnyomásnak! Elena Guineába akarta száműzni Mihait.- Emlékszik arra, amikor Conakryban voltunk? - kérdezte. - Az ottani nagykövet mesélt az egyik traktorvezetőről, akinek a feje kettérepedt, mint egy görögdinnye. Úgy találták meg, tele lárvákkal és férgekkel. Emlékszik, van valami rovar, ami a petéit a fejbőrön keresztül rakja le. Akarok egy képet Mihai fejéről, amint éppen szétreped, -mint egy görögdinnye.- Mihait nyom nélkül el kell tüntetni! - parancsolta Ceausescu azonnal, hogy meglátott engem. Alig néhány perccel hat óra után volt, Elena és ö éppen a kertben sétáltak. Idegesen parancsolta nekem, hogy Zoia barátját, Mihait azonnal küldjem külföldre, meghatározatlan időre. Anélkül, hogy Zoia tudna róla, anélkül, hogy bárkivel is beszélhetne, anélkül, hogy mondhasson valamit feljebbvalóinak a Lumeánál.- Szervezze be Mihait DIE-ügynöknek,és az első géppel küldje el Tuniszba.- Küldd el inkább Guineába, Nicusor! Tedd meg ezt értem! - kérte Elena.- Most Tuniszba megy. Nem a maga iro- dafónöke az ügyintéző ott?- De igen, Ceausescu elvtárs.- Jól van. Ő csak magának jelenthet, és maga csak nekem és Elenának. Semmit sem mondhat a Külügyminisztériumnak.- Meghalok, ha nem láthatom Mr. Blue Jeanst Conakryban. Nicusor!-Mindent a maga idejében, Elena. Nem akarom, hogy azok a disznók a Szabad ION MIHAI PACEPA Nyikita Hruscsov figyelmeztette jó néhányszor a mikrofonok használatára. Belügyminisztériumi posztomról én magam is jól láttam, hogyan valósította meg fokozatosan Ceausescu Hruscsov instrukcióit. 1965-ben, amikor Ceausescu lett a legfőbb vezető, a lakosság lehallgatása példa nélkül álló méreteket öltött. Új mikrofonok százezreit helyezték csendben el rejtekhelyeikre: hivatalokba, hálószobákba, természetesen a Politikai Bizottságon kezdve a sort. Csakúgy, mint a Szovjetunióban vagy más szocialista országokban, a korrupció és a prostitúció a legfelsőbb román körökben is burjánzott, és a mikrofonok kíméletlenül rögzítettek mindent. Hasonlóan Hruscsovhoz, Ceausescu is berendezett egy lehallgatószobát az irodája mögött, és így személyesen tudta ellenőrizni a felvételeket. Ez volt hatalmának kulcsa. HOGYAN KELL LEHALLGATNI EGY EGÉSZ NEMZETET? Ceausescu és Elena szokásához híven hajszálpontosan megérkezett 10 órakor. Kínosan feszengve uniformisában, amit munkája titkossága miatt sohasem hordott, Diaco- nescu elölépet, és egy szuszra elmondta a jelentést: „A Román Fegyveres Erők Legfelsőbb Vezetőjének jelentem, hogy személyes parancsára a DGTO 1984-ben című kiállítás megtekintésre készen áll. Ovidiu Dia- conescu altábornagy, a DGTO vezetője jelentkezem.“ Bár Ceausescu szerette hallgatni ezeket a katonás jelentéseket, és ha hiányzott, akkor néha az egész napja el volt rontva, most mégis egy bágyadt mozdulatot tett a kezével, mintha az egészet nem tartotta volna szükségesnek.- Az idő pénz. Hagyják abba a beszélgetést, és fogjunk munkához - mondta. Diaconescu, aki legalább olyan jó emberis- merő volt, amilyen jó mérnök, zavartalanul folytatta.- Legfelsőbb Vezető Elvtárs és Nagyrabe- csült Elena Elvtársnö, kiállításunk témája: Európától vagy néhány hülye újságíró beleüsse az orrát a személyes ügyeimbe. - Ceausescu rendkívüli módon gyűlölte a Szabad Európa Rádiót.- És ha továbbra is megpróbálja elcsavarni Zoia fejét, még onnan is?- Afrikában minden megtörténhet. Néhány orgyilkos az utcán hagyhatja félholtan, vagy esetleg egy autó... Majd gondoskodnak a dologról.- Én már elértem a türelmem határát, Nicusor - Elena nyugodt volt, de nem túrt ellentmondást. HATALOM A MIKROFONBAN Ceausescu jó előre meghatározta a dátumot, amikor azt a kiállítást akarta megnézni, amit a DGTO (Directia Generala de Technica Operativa - a Technikai Felszerelések Ügyosztálya), a Securitate egyik részlege rendezett meg neki és Elenának. Néhány nagyobb termet rendeztek be a Kommunista Párt Központi Bizottságának főhadiszállásán Bukarestben, közel Ceausescu irodájához. A DGTO hatalmas részleg volt. Ez szervezte a telefonlehallgatásokat, a mikrofonok felszerelését, a levelek cenzúrázását az országban, és a titkos behatolásokat magánlakásokba és közintézményekbe. Ök foglalkoztak a nyugati nagykövetségekkel és más nyugati képviseletekkel Romániában, rádió- és telexhírközlésüket is ellenőrizve, és lehallgatva a területükön lévő NATO hírközlő szerveket. A DGTO, amit a KGB az 1950-es évek elején alapított, az utolsó tíz évben hatalmasra nőtt. Ceausescu ezt tartotta a legfontosabb fegyvernek'a hazai lakosság ellenőrzésére, sokkal inkább, mint a Securitate ügynökeinek a csapatát, akik ott voltak minden román szervezetben, vagy azokat a háztömb- és utcabizottsági besúgókat, akik jelen voltak minden társadalmi, gazdasági eseményen. Ceausescut mindig élénken érdekelte a DGTO tevékenysége, és különösen vonzódott a mikrofonokhoz. Ceausescu rajongása a mikrofonokért az 1950-es évek elején született, amikor még a katonai erők politikai biztosa volt, és ő volt a felelős, hogy a román kapitalista hadsereget egy új, a szovjet Vörös Hadsereget utánzó kommunista hadsereg váltsa föl. A Katonai Kémelhárítás igazgatósága, amit úgy ismertek, mint IV. Ügyosztályt, az elsők között volt, amit a KGB Romániában megszervezett. Abban az időben a IV. Ügyosztály leghatékonyabb fegyverei a mikrofonok voltak, és ez máig is így maradt, hiszen a romániai hivatalnokok 90 százalékát hivatalában és otthonában is elektronikusan lehallgatják. Ha máshogyan nem, akkor periodikusan. Ceausescu tábornokot, aki Moszkvában tanult, és 1954- ben a Kommunista Párt hadi- és állambizton-- sági ügyekkel megbízott titkára lett, maga a DGTO elkövetkezendő fejlődése, annak érdekében, hogy parancsára szeretett országunk, a RSZK minden állampolgárát le tudjuk hallgatni.- Tetszik a kiejtése. Hova valósi? - kérdezte szélesen mosolyogva Elena, miközben kilátszottak sárga fogai.- Olténiába. Nem messze onnan, ahol ön és az Elvtárs született - válaszolt Diaconescu, miközben lopva letörölte nyakáról az izzadságot, mert minden erejét beleadta, hogy ebbe *a néhány szóba belesajtolja olténiai kiejtésének összes fellelhető emlékét.- Cuki ez a te tábornokod - súgta nekem oda Elena.- Ez egy telefonkészülék, amit a DGTO tízévi munkával fejlesztett ki - kezdte Geartu lassú, nyugodt tempóban, élesen ellenpontozva Diaconescu gyors beszédmodorát. Egy ártalmatlan kinézetű, piszkosfehér színű telefont mutatott fel. - Nagyon érzékeny mikrofonként működik, és képes minden beszélgetést rögzíteni abban a szobában, ahová elhelyezték. Ha jóváhagyjuk, hogy Romániában csak ezt a telefont lehet legálisan megszerezni, az egész széles körű elektronikus ellenőrzési rendszer új korszakát nyithatja meg, és megoldaná azt a kényszerű szükségességet, hogy a mikrofonok elhelyezésekor titokban magánlakásokba kell behatolnunk.- Több modellje is van?-Háromfajta létezik, ötféle színben, és annyit csinálunk belőle, ahányat csak akar.- Ez az, amire már régóta várok. És menynyire hatékony?- Remek - kezdte megint hadarva Diaconescu. - Sokkal jobb, mint ez ideig bármelyik, amit láttunk. Tudomásunk van néhány ugyanilyen készülékről, amit külföldi nagykövetségeinken fedeztünk fel. Amerikai, angol, nyugatnémet gyártmányok. De a miénk tisztább. Hallgassa meg, kérem, van itt néhány magnószalag.- Használhatjuk szélesebb körben is? - kérdezte Ceausescu, figyelmen kívül hagyva a kérést, hogy meghallgassa a szalagokat.-Csak az ön parancsára várunk, Legfelsőbb Vezető Elvtárs.-Jóváhagyom. Holnaptól, 1978. március 28-ától kezdve ez az egyetlen, használatra engedélyezett telefon Romániában. Jelenleg hány régifajta van használatban?- Több mint 3 millió - válaszolta haladéktalanul Diaconescu.- Cseréljék ki őket újakra! - parancsolta Ceausescu.- Nem értem, Nick. Nem értem, mi a különbség eközött meg aközött, ami a hivatalomban van? - kérdezte Elena egy kicsit megütközve. Semmit sem tudott arról, hogy miként készülték azok a felvételek, amelyeket olyan nagy érdeklődéssel szokott hallgatni hivatala hátsó szobájában.- A különbség az, hogy neked soha nem lesz ilyen új telefonod sem a hivatalodban, sem otthon - válaszolta Ceausescu felénk kacsintva. Amikor valami kellemesen felizgatta, dadogott is.- Csinálhatunk egy bemutatót, Legfelsőbb Vezető Elvtárs? - kérdezte Diaconescu.- Lehet - adott engedélyt Ceausescu széles vigyorral az arcán, s a szemei ragyogtak. Ha Legfelsőbb Vezetőnek szólítják, az kellemesebb számára, mintha szeretkezne, mondta nekem Diaconescu néhány nappal ezelőtt.- Ez egy mozgatható lehallgatóközpont, amit négy vaktában kiválasztott lakás telefonjára kapcsoltunk rá. Kettő közülük régi típusú, kettő az új modellek közül való. A lehallgatókészülék hangérzékeny, és ezért automatikusan bekapcsol, amikor a telefont használják. Épp most rögzít egy beszélgetést. A beszélgetést tisztán lehetett hallani a kiállítási teremben, amikor Diaconescu lenyomott egy gombot.- A felvevőkészülék kikapcsol, amikor a beszélgetésnek vége van. Ez minden, amit a régi típussal rögzíteni tudunk. De most figyeljünk az újra. Diaconescu egy számot tárcsázott, és megkérdezte, hogy a Nemzeti Színházzal beszél-e.-Téves - jött a válasz a vonal másik végéről, de a felvevő nem állt meg azután, hogy a telefont letették. Egy asszony hangját lehetett hallani, aki megkérdezte, hogy ki volt az.- Valami marha, aki rossz lyukba dugta az ujját. De most hadd hallgassam meg a Szabad Európát a diktátor és öreg talpnyalói amerikai útjáról - válaszolta egy férfihang, mielőtt hirtelen elhallgatott volna. Diaconescu keze gyorsabban csapott le, mint egy kígyó, és megpöccintett egy gombot. Mindig jó reflexei voltak. A halálos csöndet megint Diaconescu szakította félbe, ezúttal egy másik gombot nyomva le. Egy elmosódó hang, amit zihálás és apró sikongatások kísértek, szűrődött ki a hangszóróból, de Diaconescu gyors keze azonnal kikapcsolta.- Kapcsold vissza! - parancsolta Elena csípős hangon. Gyakorlott füle majdnem olyan jó volt, mint Diaconescué.- El kell fogni őket - parancsolta, miután figyelt néhány pecig. - Délelőtt tizenegykor dolgozniuk kéne, nem pedig szeretkezniük. Ceausescu figyelmét már egy televízió kötötte le, ami beépített vevőkészüléket tartalmazott, és a kód beállítása után távirányítással lehetett bekapcsolni.- Úgy tervezzük, hogy ezt a mikro-felvevó- készüléket minden vidéken eladásra kerülő tévébe beépítjük. A beépítés egyik előnye az, hogy így állandó energiaforrás van, nincs szükség külön elemekre. A másik az, hogy a tévék a nap 80 százalékában nem működnek. (A román tévé csak néhány órát sugároz naponta).- Ha alkalmazzuk ezt a hókuszpókuszt, még tovább kell rövidíteni az adásidőt.- Néhány film és a hír a pártról: ez minden, amire az embereknek szükségük van, igaz Nick? - kérdezte Elena.- Bevezetni! - mondta Ceausescu, miközben a következő tárlóhoz lépett, amelyben vendéglői lehallgató felszerelések voltak. A kerámia hamutálcák és virágvázák ragadták meg a figyelmét. Geartu tájékoztatta, hogy ilyen, elemmel működő mini lehallgatókészülékeket tartalmazó hamutálcákkal és virágvázákkal a következő ötéves terv végére minden vendéglőt fel lehet szerelni. Bármelyik ott lévő tisztünk vagy pincérnönek álcázott ügynökünk bekapcsolhatja őket, kihúzva belőlük egy tűvékonyságú szeget. Ezeket a mikro-lehallgatókészülékeket tartalmazó kerámia hamutálcákat és virágvázákat, amelyeket a szovjet KGB fejlesztett ki, minden kelet-európai titkosszolgálat alkalmazta már, hogy éttermi és szállodai beszélgetéseket hallgasson le. Hedrick Smith amerikai újságíró egy általa humorosnak vélt esetet ír le, amit egy Kaszpi-tengeri szállodában látott, amikor megérkezett a hír, hogy külföldi , nagykövetek delegációja érkezik. „Mint Gogol híres szatírájának, a Revizor-nak vidéki hivatalnokai, a személyzet örült tempóban próbálta meg csinosabbá tenni a hotelt. A megszokott hamutálcák eltűntek az ebédlőasztalokról, és helyükre új, díszesebb darabok kerültek. Nagy fehér szegfűket is raktak az asztalokra.“ Az feltehetően eszébe se jutott Smithnek, hogy az új hamutartók és virágvázák nemcsak dekorációs célokat szolgáltak. Dél volt, amikor Ceausescu a kiállítás végére ért. Mély lélegzetet véve körülnézett, majd megkérdezte:- Hány embert leszünk képesek lehallgatni a következő ötéves tervünk végén?- Csak azt mondhatom, Legfelsőbb Vezető Elvtárs és Mélyen Tisztelt Elena Elvtársnö - válaszolta Diaconescu -, ha terveinket jóváhagyják, akkor 1984. január 1-jére 10 millió mikrofont tudunk egyszerre megfigyelés alatt tartani. Ha feltételezzük, hogy a népességnövekedési ráta ugyanaz marad a következő öt évben, mint az elmúlt ötben, akkor becslésünk szerint egy év alatt periodikusan minden egyes családot le tudunk hallgatni, a gyanúsakat pedig folyamatosan. (Az újvidéki Magyar Szó nyomán) (Folytatjuk)
