Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-08 / 23. szám
fi fflSS^QÄ LAETITIA ASSZONY A HARANGJAI TARSASAGABAN Szemtől szemben egy negyvenéves hagyománnyal Laetitia Dytrychová negyven éve végzi a harangöntés mesterségét Brodek u Píe- rovóban. • Mit tart a legfontosabbnak hivatása gyakorlásában? - kérdeztük. íme a válasz:- A társadalmi rendszert. A múltban, 1950-től kezdve (néhány hónap kivételével hatvannyolcban) szálka voltunk a rendszer szemében. Ezen nem is csodálkoztunk, hiszen a harangok a templomok részére készülnek. Sőt, a Vatikán ügynökeinek kiáltottak ki bennünket. De annál többet dolgoztunk. Beszélgettünk a harangokkal, énekeltünk nekik, tökéletesítettük őket. A harangok a családtagjainkká váltak. Az utolsó cseppig nekik áldoztunk mindent, ötvenhatban a férjem infarktust kapott - meghalt. Nos, s mivel rettegett ügynökké kiáltottak ki, különleges ajándékot adtunk a Szentatyának - harangot. • Több mint kétezer harangot öntöttek. Melyik volt a legigényesebb? $- Az első, amit a férjem halála után öntöttem, a két lányommal. Tizenöt évi harangöntés után ez csak idő kérdése, gondoltam. Mindent úgy csináltam, ahogy az a nagy könyvbe írva vagyon, de amikor elérkezett a döntő pillanat, amikor kiderül, hogy sikerült-e az öntés, a homlokomra izzadtságcsep- pek ültek ki. A harang nem sikerült százszázalékosan. Férj nélkül, apa nélkül, pénz nélkül voltunk. Alvás helyett tanulmányok következtek. Reggel pedig újra nekifogtunk. Tizenöt kilót fogytam azalatt. • Mi volt az oka a sikertelenségnek?- Elsősorban az én hibám volt, azonkívül a véletlen is közrejátszott. 0 Milyen az önök öntvénye?- Hetvenhét százaléka réz, huszonkét százaléka cink. Néhány tizednyi anyag a műhely titka. Éppen ez jelenti a fényt, ez adja a különlegességét. • Aranyat is kevernek az öntvénybe?- Mind a kétezer harangról pontos leírás készül. Sikerült megtalálnunk az arany megfelelőjét. A II. János Pál pápa számára készült harangban azonban van némi arany, és nemcsak abban. • Mi késztette önt arra, hogy ezt a mesterséget válassza?- Éppen a harang. A harang szavánál isA SZENTATYÁNAK KÉSZÜLT AJÁNDÉK merkedtem meg a férjemmel. Ő a harang szavánál halt meg. 0 A harangöntés az önök családjában öröklődik...- Igen. A vejeim is segítettek benne, és reméljük, valamelyik unoka is követi a példát. Az egyik Iányunokám jövendőbelije is ezt a pályát választja. • Külföldre is viszik az önök harangjait?- Elég volt a tiltásból! Egy japán cég érdeklődött a technológiánk iránt, de mi azt szeretnénk, ha a harangjaink itthon maradnának. A harangjainkra még sok hazai templomnak szüksége van, majd később, ha érdeklődés mutatkozik, külföldre is szállítunk. 0 Negyvenévi tapasztalat után mit ajánlana azoknak, akik vállalkozni szeretnének?- Aki így gondolkozik, annak nincs szüksége tanácsra. Olyanoktól magam is szívesen tanulok. Jelenleg az a helyzet, hogy aki szereti a munkáját, az szívesen dolgozik, és jól végzi, következésképp nem kell félnie. Mindent legyőz. Minél több az akadály, annál jobb mű látja meg a napvilágot. Schubert zenéje mellett búcsúztunk. Dytrychová asszony figyelmeztetően emelte fel az ujját: - S maguk ott Prágában vigyázzanak a köztársasági elnökünkre. (A Kvéty nyomán: köp) JEMEN A jemeni egység létrejötte a századvég szenzációja. Tizennyolc éve dolgoznak rajta: amikor az első utazásom alkalmából érdeklődtem, mi a szándékuk az egységgel, külön utat jár-e majd a szocialista orientációjú dél és a Nyugathoz igazodó észak, sejtelmesen azt válaszolták: már mindkét országban működik az egyesülés minisztériuma, a parlament egységbizottságai is összejárnak. A közlés komolyságát egyébként jól jelezte, hogy a két Jemen több ízben bonyolódott testvérgyilkos háborúba, politikai emigránsaik egymáshoz menekültek, terhelve és túlterhelve az egyébként is gyanakvásokkal nehezített kapcsolatokat. Az egymást követó puccsok- ban, ellenpuccsokban következetesen és szívósan balra sodródó Dél-Jemen jó ideig elsősorban a katonai megoldásban látta a kiutat. De nem volt ez másként az iszlám értékrendhez messzemenően igazodó, a törzsi viszonyokat nyíltan vállaló és bevalló észak esetében sem. Háborúikhoz a fegyverek is gyakran ugyanabból a forrásból érkeztek, és úgy látszott: mind a nagyhatalmak, mind mások érdekeltek az áldatlan viszonyok állandósításában. Nem csoda, hiszen a nemzeti- állami egység megteremtésével létrejött egy több mint félmillió négyzetkilométeres ország, jó tizenöt-tizenhat milliós népességgel - ez pedig már köny- nyen átrajzolhatja a stabilnak látszó erőviszonyokat az Arabfélszigeten. A lakosság nagyobb lett, mint Szaúd-Arábiáé, eléri vagy megközelíti Irakét, kapcsolatrendszere - amely nyilvánosan örökölte a sza- nai és az ádeni előzményeket - dúsabb bármelyik arab országénál, munkavállalói pedig a legnagyobb vándorló tömeget bocsátották ki az arab országok között. Úgyhogy a deviza-hazautalások sokat enyhítenek az amúgy meglévő pénzszűkén. Mert nem különösebben gazdag országok egyesültek most. Főként a déli országrész szegény, ott lassan akar felszínre bukni az olaj is, a politikai fordulatok furcsa füzére pedig bizalmatlanná tette az emigráns és a külföldi tőkebefektetőket. Északon valamivel színesebb, sokrétűbb az élet. Igaz, az iszlám értékrend zordonabb, a sárija eddig a mindennapi törvénykezésnek is alapja volt. Nem úgy, mint a jövőben, amikor is a sáriját, az iszlám jogszokást az új alaptörvény fő forrásának tekintik csak. Kompromisszumos a megfogalmazás, hiszen az önmagát világinak tekintő dél-jemeni elit nem sokszor emlegette az iszlámot - jóllehet, nem volt ritka dolog, hogy a politikai bizottsági ülést sikeEgységes közös haza résén befejező Jemeni Szocialista Párt vezetői betértek a mecsetbe, közös hálaadó imára. Különben délen a vallásosságnak váratlan lökést adott az 1986-os véres január. Akkor, a borzalom tizenhárom napja után sokan visszaadták pártkönyvüket, a nők pedig magukra öltötték a csadort - sedernek nevezi arrafelé a helyi nyelvjárás -, és tanult emberek is arra célozgattak, hogy az egymást követő vérfürdőkkel Allah bünteti a népet, mivelhogy az, vezetőivel együtt, elfordult a hittől. Mindamellett délen a marxiz- mus-leninizmust valló vezetésnek szakítania kellett az egy- pártrendszerrel, annak szimbólumai lekerültek a középületekről és a közterekről. Most a fő figyelem a politikára és a gazdaságra irányul. Az arab világra rendkívül jó benyomást tett, hogy a bagdadi csúcsértekezletre már közös delegáció utazott: kézenfogva érkezett Szaleh ezredes, Észak-Jemen volt vezetője, az új ország elnöke és a volt dél-jemeni pártfótit- kár, Bied, aki alelnök lett az új felállásban. Megosztoztak a posztokon és a pozíciókon másként is. Az új parlament Dél- Jemen 111 és Észak-Jemen 159 képviselőjéből áll majd, az Interparlamentáris Unióban munkálkodó függetlenek harmincegy tagú csoportja pedig arányosan jut a nemzetgyűlésbe. Adóssággondja van az új országnak, mindkét etódállamot leszegényitette a fegyverkezés, az agrártermelés visszaszorulása és az, hogy lekéstek a nagy ofajkonjunktúráról: a kitermelés és az export csak most kezd számottevőbb méreteket ölteni. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a jemeniek nemcsak vándor-munkavállalók. A jemeni térség jelentős felvevő piaca a környező szegényvilágból érkező munkaerőnek is, főként az úgynevezett piszkos munkára nincs hazai jelentkező. Meg, persze, hiány van szakképzett munkásokban, értelmiségiekben. Sába királynő birodalmának részei megrázták magukat, kezet nyújtottak egymásnak. A teljes egyesülés ugyan fokozatosan megy végbe: az új vezetés két és fél esztendős határidőt szabott magának, de máris érezteti, hogy megváltoztatta a politikai térség mágneses erővonalait. Krajczár Imre 1990. VI. 8. Q Vasárnap
