Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-08 / 23. szám

fi fflSS^QÄ LAETITIA ASSZONY A HARANGJAI TARSASAGABAN Szemtől szemben egy negyvenéves hagyománnyal Laetitia Dytrychová negyven éve végzi a harangöntés mesterségét Brodek u Píe- rovóban. • Mit tart a legfontosabbnak hivatása gya­korlásában? - kérdeztük. íme a válasz:- A társadalmi rendszert. A múltban, 1950-től kezdve (néhány hónap kivételével hatvannyolcban) szálka voltunk a rendszer szemében. Ezen nem is csodálkoztunk, hiszen a harangok a templomok részére készülnek. Sőt, a Vatikán ügynökeinek kiáltottak ki ben­nünket. De annál többet dolgoztunk. Beszél­gettünk a harangokkal, énekeltünk nekik, tökéletesítettük őket. A harangok a családtag­jainkká váltak. Az utolsó cseppig nekik áldoz­tunk mindent, ötvenhatban a férjem infark­tust kapott - meghalt. Nos, s mivel rettegett ügynökké kiáltottak ki, különleges ajándékot adtunk a Szentatyának - harangot. • Több mint kétezer harangot öntöttek. Melyik volt a legigényesebb? $- Az első, amit a férjem halála után öntöt­tem, a két lányommal. Tizenöt évi harangön­tés után ez csak idő kérdése, gondoltam. Mindent úgy csináltam, ahogy az a nagy könyvbe írva vagyon, de amikor elérkezett a döntő pillanat, amikor kiderül, hogy sike­rült-e az öntés, a homlokomra izzadtságcsep- pek ültek ki. A harang nem sikerült százszá­zalékosan. Férj nélkül, apa nélkül, pénz nél­kül voltunk. Alvás helyett tanulmányok kö­vetkeztek. Reggel pedig újra nekifogtunk. Tizenöt kilót fogytam azalatt. • Mi volt az oka a sikertelenségnek?- Elsősorban az én hibám volt, azonkívül a véletlen is közrejátszott. 0 Milyen az önök öntvénye?- Hetvenhét százaléka réz, huszonkét szá­zaléka cink. Néhány tizednyi anyag a műhely titka. Éppen ez jelenti a fényt, ez adja a külön­legességét. • Aranyat is kevernek az öntvénybe?- Mind a kétezer harangról pontos leírás készül. Sikerült megtalálnunk az arany meg­felelőjét. A II. János Pál pápa számára készült harangban azonban van némi arany, és nem­csak abban. • Mi késztette önt arra, hogy ezt a mester­séget válassza?- Éppen a harang. A harang szavánál is­A SZENTATYÁNAK KÉSZÜLT AJÁNDÉK merkedtem meg a férjemmel. Ő a harang szavánál halt meg. 0 A harangöntés az önök családjában öröklődik...- Igen. A vejeim is segítettek benne, és reméljük, valamelyik unoka is követi a példát. Az egyik Iányunokám jövendőbelije is ezt a pályát választja. • Külföldre is viszik az önök harangjait?- Elég volt a tiltásból! Egy japán cég érdek­lődött a technológiánk iránt, de mi azt szeret­nénk, ha a harangjaink itthon maradnának. A harangjainkra még sok hazai templomnak szüksége van, majd később, ha érdeklődés mutatkozik, külföldre is szállítunk. 0 Negyvenévi tapasztalat után mit ajánla­na azoknak, akik vállalkozni szeretnének?- Aki így gondolkozik, annak nincs szük­sége tanácsra. Olyanoktól magam is szívesen tanulok. Jelenleg az a helyzet, hogy aki szere­ti a munkáját, az szívesen dolgozik, és jól végzi, következésképp nem kell félnie. Min­dent legyőz. Minél több az akadály, annál jobb mű látja meg a napvilágot. Schubert zenéje mellett búcsúztunk. Dytrychová asszony figyelmeztetően emelte fel az ujját: - S maguk ott Prágában vigyázza­nak a köztársasági elnökünkre. (A Kvéty nyomán: köp) JEMEN A jemeni egység létrejötte a századvég szenzációja. Ti­zennyolc éve dolgoznak rajta: amikor az első utazásom alkal­mából érdeklődtem, mi a szán­dékuk az egységgel, külön utat jár-e majd a szocialista orientá­ciójú dél és a Nyugathoz igazo­dó észak, sejtelmesen azt vála­szolták: már mindkét országban működik az egyesülés miniszté­riuma, a parlament egységbi­zottságai is összejárnak. A köz­lés komolyságát egyébként jól jelezte, hogy a két Jemen több ízben bonyolódott testvérgyil­kos háborúba, politikai emig­ránsaik egymáshoz menekültek, terhelve és túlterhelve az egyéb­ként is gyanakvásokkal nehezí­tett kapcsolatokat. Az egymást követó puccsok- ban, ellenpuccsokban követke­zetesen és szívósan balra sod­ródó Dél-Jemen jó ideig első­sorban a katonai megoldásban látta a kiutat. De nem volt ez másként az iszlám értékrendhez messzemenően igazodó, a tör­zsi viszonyokat nyíltan vállaló és bevalló észak esetében sem. Háborúikhoz a fegyverek is gyakran ugyanabból a forrásból érkeztek, és úgy látszott: mind a nagyhatalmak, mind mások érdekeltek az áldatlan viszo­nyok állandósításában. Nem csoda, hiszen a nemzeti- állami egység megteremtésé­vel létrejött egy több mint félmil­lió négyzetkilométeres ország, jó tizenöt-tizenhat milliós né­pességgel - ez pedig már köny- nyen átrajzolhatja a stabilnak látszó erőviszonyokat az Arab­félszigeten. A lakosság na­gyobb lett, mint Szaúd-Arábiáé, eléri vagy megközelíti Irakét, kapcsolatrendszere - amely nyilvánosan örökölte a sza- nai és az ádeni előzményeket - dúsabb bármelyik arab orszá­génál, munkavállalói pedig a legnagyobb vándorló tömeget bocsátották ki az arab országok között. Úgyhogy a deviza-haza­utalások sokat enyhítenek az amúgy meglévő pénzszűkén. Mert nem különösebben gaz­dag országok egyesültek most. Főként a déli országrész sze­gény, ott lassan akar felszínre bukni az olaj is, a politikai fordu­latok furcsa füzére pedig bizal­matlanná tette az emigráns és a külföldi tőkebefektetőket. Északon valamivel színe­sebb, sokrétűbb az élet. Igaz, az iszlám értékrend zordonabb, a sárija eddig a mindennapi tör­vénykezésnek is alapja volt. Nem úgy, mint a jövőben, ami­kor is a sáriját, az iszlám jogszo­kást az új alaptörvény fő forrá­sának tekintik csak. Kompro­misszumos a megfogalmazás, hiszen az önmagát világinak te­kintő dél-jemeni elit nem sok­szor emlegette az iszlámot - jól­lehet, nem volt ritka dolog, hogy a politikai bizottsági ülést sike­Egységes közös haza résén befejező Jemeni Szocia­lista Párt vezetői betértek a me­csetbe, közös hálaadó imára. Különben délen a vallásos­ságnak váratlan lökést adott az 1986-os véres január. Akkor, a borzalom tizenhárom napja után sokan visszaadták párt­könyvüket, a nők pedig maguk­ra öltötték a csadort - sedernek nevezi arrafelé a helyi nyelvjá­rás -, és tanult emberek is arra célozgattak, hogy az egymást követő vérfürdőkkel Allah bün­teti a népet, mivelhogy az, veze­tőivel együtt, elfordult a hittől. Mindamellett délen a marxiz- mus-leninizmust valló vezetés­nek szakítania kellett az egy- pártrendszerrel, annak szimbó­lumai lekerültek a középületek­ről és a közterekről. Most a fő figyelem a politikára és a gazdaságra irányul. Az arab világra rendkívül jó benyomást tett, hogy a bagdadi csúcsérte­kezletre már közös delegáció utazott: kézenfogva érkezett Szaleh ezredes, Észak-Jemen volt vezetője, az új ország elnö­ke és a volt dél-jemeni pártfótit- kár, Bied, aki alelnök lett az új felállásban. Megosztoztak a posztokon és a pozíciókon másként is. Az új parlament Dél- Jemen 111 és Észak-Jemen 159 képviselőjéből áll majd, az Inter­parlamentáris Unióban munkál­kodó függetlenek harmincegy tagú csoportja pedig arányosan jut a nemzetgyűlésbe. Adóssággondja van az új or­szágnak, mindkét etódállamot leszegényitette a fegyverkezés, az agrártermelés visszaszorulá­sa és az, hogy lekéstek a nagy ofajkonjunktúráról: a kitermelés és az export csak most kezd számottevőbb méreteket ölteni. Nem szabad megfeledkezni ar­ról sem, hogy a jemeniek nem­csak vándor-munkavállalók. A jemeni térség jelentős felvevő piaca a környező szegényvilág­ból érkező munkaerőnek is, fő­ként az úgynevezett piszkos munkára nincs hazai jelentkező. Meg, persze, hiány van szakkép­zett munkásokban, értelmiségi­ekben. Sába királynő birodalmának részei megrázták magukat, ke­zet nyújtottak egymásnak. A tel­jes egyesülés ugyan fokozato­san megy végbe: az új vezetés két és fél esztendős határidőt szabott magának, de máris érez­teti, hogy megváltoztatta a poli­tikai térség mágneses erővona­lait. Krajczár Imre 1990. VI. 8. Q Vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom