Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-01 / 22. szám
ALAGÚT VÉGE a hátamon, annyira izgultam. És féltek ők is, nehogy öngyilkos legyek, pedig eszembe se jutott ilyesmi. Az élénkitöt a mosdóba dobtam, de a nyugtatót bevettem, mert attól jól kialudtam magam. Nekem szakmai problémáim voltak, amire ott, a Lipótmezön senki sem volt kíváncsi, úgyhogy a másik hét végén, amikor kiengedtek, azt írták a papírjaimra, hogy neurotikus depresszióban szenvedek. A mélypontom nyolcvanegyben, volt, utána szép lassan rendeződött minden. „Gyűjtögetni“ kezdtem. Leírtam az álmaimat. De nem reggel, ébredés után, hanem még éjjel, a sötétben. így szedegettem össze egy húszperces forgató- könyv anyagát, amelynek Műtét lett a címe, s bizonyos pontokon Csáth Géza Az elmebeteg nő naplója című írásával rokon. • Ha műtét, akkor kórház...- Nem. Pince. Egy labirintus, ahol megnyúznak egy embert, aztán feldarabolják, beáztatják és kimossák. Sokmindenről szól a darab. Várakozásról, meddőségről, testi kapcsolatról, tomboló őrületről, kóválygás- ról. Először filmet akartam csinálni belőle, még a nyolcvanas évek közepén, de jött a Visszaesők, Kézdi- Kovács Zsolt filmje, ott találkoztam Székely B. Milóssal, s ő azt mondta: ez színház. Egyébként Kisoroszi is az ő ötlete volt, ahol most úgy élünk, olyan szabadon, mint festő a műtermében. A filmből tehátsemmi sem lett, de béreltünk egy pincét Pesten, a belvárosban és ott játszuk most a darabot. Ez az egyetlen hely, ahol igazán elememben vagyok, bár közönség elé lépni ott is csak akkor szeretek, ha már érzem, hogy átszúrták a fejemen a kötőtűt és hallom a vízállásjelentést. 9 Külföldön elsősorban Mészáros Márta alkotásaival szerzett hírnevet. A Kilenc hónappal, amelynek van egy nagy vitát kavart szülési jelenete, az Ók kettennel, amelyben Marina Vladyval játszik és az Örökséggel, amelyben Isabelle Huppert a partnere. Három film, három világsiker. Aztán tíz évig semmi. Monori Lili kimarad a Mészáros Márta-fil- mekböl. Miért? hónapos ösztöndíjat kaptam Párizsban. Nyugati rendezők akartak forgatni velem, köztük Lina Wertmüller. Mint az örült, úgy tanultam franciául, hétkor keltem, éjjel feküdtem. Közben itthon a gyerek, az agyamban a Műtét... két hónapig bírtam, aztán rámjött egy roham, és pakolni kezdtem. Meglátták. Kivették a kezemből a bőröndöket. Pár nappal később már ügyesebb voltam. Ügy lopakodtam ki a lakásból, hogy senki sem vette észre. Erre kibe botiok a repülőtéren? Mészáros Mártába. Ott, Párizsban, az Orlyn. Márta megdermedt. Beszélni sem tudott. Aztán valósággal nekem esett. „Derogál kis lyukakban lakni, ugye?" Nem azt kérdezte, hogy mi van, mi történt, miért menekülsz haza, hanem támadott. Hogy rontom a magyar-francia kulturális kapcsolatokat és hálátlan vagyok, mint mindig. Iszonyúan összevesztünk. Harminchárom éves voltam és úgy láttam: későn jött a lehetőség. Itthon csaknem minden filmszerepem után lehurrogtak, ott meg az egekig magasztaltak - ez is megzavart. Aztán az ösztöndíjat sem utalták ki rendesen, mert azt mondták: Mademoiselle, maga mindig fáradt és sápadt, úgyhogy elég sokat éheztem, és a nyelvtanáromnak sem tudtam kifizetni a háromezer frankot. De Mártát mindez nem érdekelte, csak kiabált, hogy kérjem vissza a kofferomat és maradjak Párizsban. Nem maradtam. Hazajöttem. Most írt egy levelet, hogy folytatni kívánja az Ők kettent, és meghívott a Napló harmadik részébe is, egy rövid jelenetbe. Farkasszemet néztünk és azt mondtam neki: semmit sem változtál. Lényegében te se, felelte, és elkezdtünk dolgozni.- Azért, mert engem nem lehet formálni, én olyan vagyok, amilyen, s azt vagy elfogadja valaki, vagy nem. Márta bízott bennem, de formálni akart, ezért nem is vágyódtam a filmjeibe. Az örökség után három• Tehát megy minden a régiben? - Most már igen. Hosszú volt az alagút, de kikecmeregtem belőle. Most itt van Orlando, Virginia Woolf hőse. Kisorosziban, közel a Dunához, a szabad ég alatt, a helybeli öregek közreműködésével visszük majd színre. Szabad lehetek benne és nemtelen, csecsemő és aggastyán, minden. Egy fehér lovat látok a parton, anyámat, aki nehezen tudott eltartani bennünket, apámat, aki alig-alig törődött velünk és látom --—magamat... gyerek vagyok, a piacon emberáradat, madzagon lógnak a nyakamban a cipók és sírva kö- nyörgök valakinek, hogy vegyen már tőlem egy párat. Szabó G. László lág vége, most mégis úgy tűnik: iszonyú messze van Pesttől. Talán a járása, a gesztusrendszere, de az is lehet, hogy csak a külseje növeli a távolságot. Tulajdonképpen miért miatt meghurcolták, aztán elvágták az útját, úgyhogy emigrálnia kellett. Én meg mentem utána, de nem bírtam kint maradni. Szörnyű állapotban jöttem haza. Funkcionális zavarokkal. Rosszul hallottam és késszúrásszerú fájdalmakat éreztem a szememben. Ideggyógyászhoz nem mertem elmenni, mert szégyelltem magam, úgyhogy játszottam tovább, noha egyre kevésbé hittem a mondatokban, a szerepben, és átélni sem tudtam már igazán. Bódy Gábor azt mondta: minek ebből ekkora ügyet csinálni, humbug az egész átélés. A Cselédeket csináltuk, Ruttkai Éva is játszott benne... amikor odáig jutottam a szövegben, hogy „A levelek zizegnek, Madame" Bódy azt kérte tőlem, zizegjek én is. Rokokó szoknyában, ragasztott orral, óriási körmökkel, zöldre festett arccal zizegtem neki, de csak kétszer, mert harmadszor már nem bírtam. Hamisnak, nevetségesnek, felszínesnek tűnt minden, a trükköknek, a külsőségeknek fontosabb szerep jutott, mint a lényegnek, az érzelmeknek, és ez a fajta játék nem nekem való. Szóval így evickéltem hetvenhatig, amikor teljesen felmondta a szolgálatot a szervezetem. Nem volt más megoldás: be kellett feküdnöm az elmeosztályra. A tesztem olyan rossz volt, hogy az orvos csak annyit mondott, nem találta meg bennem az embert. Skizofréniára gondoltak, mert állandóan remegtem. Terápiás kezelésekre jártam, de semmire sem mentek velem. Olyan kérdéseket tettek fel, hogy egyszerűen nem tudtam válaszolni rájuk. Meg hogy legyek őszinte. De minél őszintébb voltam, annál inkább hazudtam. Hogy tárulkozzak ki egy vadidegen embernek? Először meséljen a doktornő, szóltam, közben folyt a víz Monori Lili újra forgat száműzte magát a fővárosból? AZ- Több oka volt a kiköltözésnek. Az első: a gyerekek betegsége. Hétéves lányom tizennyolc kiló, allergiás a porra, a fiamnak pedig, aki tizenöt évvel ezelőtt Mészáros Márta Kilenc hónap című filmjében született meg, környezetváltozásra volt szüksége, mert étvágytalanságban szenvedett. És szenvedtem már én is. Úgy éreztem itt magam, mint a sivatagban. Sivárnak, lepusztultnak - láttam mindent, úgy mentem az utcán, mintha egy láthatatlan kéz bábuként vonszolt volna. Hatvanki- lencben kezdődött az egész, amikor elvégeztem a főiskolát. Filmrendező férjemet Agitátorok című munkája • Ma már annyira felgyorsulja IVId tak a társadalmi, gazdasági események, hogy mi, animációs- film-készitök alig tudjuk követni őket. Az animáció idő- és munkaigényes. Az események menete viszont viharos. Ez is az oka, hogy egyre kevesebb egyedi, mai, és egyre több általános sorozatfilm készül. Az animációs rövidfilm kiszorulóban van, ha már ki nem szorult a mozikból“ - mondja Vajda Béla ismert magyar animációsfilm-rendezö.- A munka biztos, de a jövő bizonytalan, én kifejezetten aggódom... - Vajda Bélát hallgatom. Nemzetközi hírű filmrendező Cannes-i Arany Pálma-díjjal, több oberhau- seni díjjal (Nyelvlecke, Hányás vagy?. Életmű), mannheimi különdíjjal. - Baj van a műfajjal. A rövid animáció (mint a rövidfilm) kiszorult a mozikból, a televízió viszont nem fogadta be. A kis filozófiai remekek 2-3-4-5-6-7 percben túl rövidek a tv-mü- sorkereteknek, és egy film az nem film a televízióban. Ugyanakkor rengeteg a munkalehetőség. Négy percet nem lehet eladni egy televíziónak, de 400 percre bárki azonnal szerződik veled, ha megtetszik a javaslatod. Mi. animációsfilm-készítök, a nagyiparosodás korát éljük, éljenek a sorozatok, vesszenek a kézművesek! Ördögi kör ez, amely riaszt engem. Immár több mint két évtizeddel ezelőtt azért hagytam ott a forma- tervezést, és azért végeztem el a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatör-rendezó szakát, mert vonzottak azok a rövid, filozofikus egyedi grafikával készült (túlnyomó többségében) rajzfilmek, melyek fontos összefüggéseket, felismeréseket mutattak be a maguk koncentrált módján a világról. Ilyen filmekre ma egyre kevésbe van szükség. Mert nincs hol vetíteni őket. Jómagam megpróbálok áthidaló megoldásokat találni. Sorozatokon dolgozom, mégis egyedi filmeket készítek, mint most, Radványi Ervin munkái alapján. Most fejeztem be az Anda- xin korát, s már elkészült a Párbeszéd EKG közben; a Kriszta és a szive; Mit hoz a tegAndaxin kora nap? is. De hogy lesz-e ötödik film, az még kérdéses.- Úgy tudom, nyugatnémeteknek is dolgozol?- Igen, Richly Zsolttal közösen készítjük a frankfurti Megatrend-cég megrendelésére a Pauline című sorozatot, ez 13x12 perc lesz. Pauline egyébként egy liba, s a történetek úgy érnek véget, hogy bármikor egész estés rajzfilmmé is összeragaszthatóak, és akkor moziban is futhatnak.- Mégis van animációs film a mozikban?- Persze, gyerekeknek szóló összeállítások és mindenkihez szóló egész estés animációs játékfilmek mindig helyet kapnak a műsorokban. Éppen ezért egyre több az egész estés rajzjátékfilm, mint az Oliver és tarsai, vagy a japán mesefilmek, a francia Asterix-folytatások.- Akkor miért borongós a kedved?- Az van eltűnőben, amit igazán szerettem, amiért a pályára léptem, amiért elkezdtem foglalkozni az animációval. Ugyanakkor a fejlődés magával ragadó. Az animációt gépesítik. Egyszerűbb másolóktól bonyolult animációs komputerekig már mindent feltaláltak, üzembe helyeztek. Érdekesnél érdekesebb és tökéletesnél tökéletesebb megoldások, müvek születtek, születnek. Az animáció kialakította a maga műfajait, a 15 mp- es hirdetéstől, a legbonyolultabb egész estés filmekig. Minden iparosodott, normákba kristályosult és közben elveszett az egyéni fesületlenség, a rövid, gyors, viszonylag olcsó kísérletek lehetősége, eltűntek a gondolatszikrák, melyek a hatvanas, hetvenes években csodás filozófiai tűzijátékkal borították az animáció horizontját, Jankovics Marcell Sziszifuszától, Vukotic Idő-jéig, Földes Péter munkáitól az olasz, angol, francia alkotók müveiig. Tudom, hogy a gépek sokat segítenek. Az animációs-film készítés türelemjáték, rengeteg munka, rabszolgaság. Ezen tudnak, lehet könnyíteni gépekkel. De ha jön a gép, elvész az egyéniség, elvesznek a kézművesség parányi, szinte láthatatlan, inkább csak érezhető hibái, melyek élővé teszik, bátran kimondom, hitelesítik a rajzot. Minden túl egyforma, túl jól fészült lesz. Lehet, magam is tudnék igy filmet készíteni. De az a film, amely így születik, nem igazán érdekel. Maci Laci, vagy Robotok harca kilométerszám folyhat a számítógépekből, én még mindig csak a rövid egyedi filmnek tudok örülni. Dolgozom. Jól vagyok. Csak félek: „megnyirbálják“ az örömszerzés lehetőségeit. Fenyves György A fásult Monori. A vá- nyadt Monori. A lompos Monori. Monori, a prolilány. Monori, a „féllumpen“. Monori a két lábon járó szoc-reál. A kép, amely kialakult róla, ilyennek mutatja. Nem egy valószerűtlenül vonzó értelmiséginek, vagy egy céltudatos arisztokrata feleségnek, esetleg egy szépségét vesztett nagyvárosi nőnek, hanem gyárcsarnokok, alagsori mosókonyhák, isten háta mögötti tanyák ázott, savanyú, látástól va- kulásig güriző munkásasz- szonyának. Pedig Natasa volt a Három nővérben. Magasrangú katonatiszt előkelő párja Mészáros Márta örökségében. Két férfi szeretője Kézdi-Kovács Zsolt Kiáltás és kiáltás című filmjében. Monori Lili szituációk és instrukciók nélkül, a puszta ihletéből és a fantáziájából is képes embert teremteni. A hároméves gyereket ugyanolyan hitelesen játssza, mint az öreg, részeges házmesternét, a va- jákos cigányasszonyt vagy a baromfiudvar Elektráját. Ma, negyvenöt évesen Virginia Woolf Orlandója foglalkoztatja. Az a darab, amelyben egyszerre lehet férfi is, nő is, fiatal is, idős is. > Kisoroszi, ahol lakik, nem a viEgészen röviden ARANYLÁNYOK A nyugatnémet ARD első idei új sorozata a 78 részből álló Golden Girls. Miami egyik modern bérházában élő négy nö történetét mondja el a sorozat; a négy nő közül három jó barátnő, mindegyik szép és fiatal, a negyedik pedig bölcs, 80 éves asszony. A humoros, néha frivol, érzelmes, néhol szentimentális történet európai közönségsikerét jósolja a cikk, a 25 perces epizódokból álló sorozat sikeres amerikai fogadtatásának ismeretében. BRAZIL TELENOVELLÁK A brazil televízió legnépszerűbb adásai minden bizonnyal a Telenovellák, e meglehetősen szentimentális, főként nőknek készülő történetek. Egy-egy mű epizódjainak száma a százat is meghaladja, szereplőik máról-holnapra, sztárok lesznek, és kilépnek a nemzetközi színtérre. Most az olasz származású Bruna Lombardi a nagy sztár, aki Az erő című sorozatban egy szigorú bírónőt alakit, és miközben egy gazdasági bűnügy igazságát kutatja, beleszeret a vonzó megjelenésű vádlottba. ..SZABAD LEHETEK MAJD ES NEMTELEN" (Oláh Csaba felvétele) 1990. VI. 1. UasÉrnap
