Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-01 / 22. szám
asarnap A kövérség világjelenség Kövérnek nem születik az ember, hanem azzá lesz, méghozzá az esetek többségében azért, mert sokat eszik. A statisztikák azt bizonyítják, hogy a nők hajlamosabbak a hízásra mint a férfiak. Minden tíz kövérből három a férfi és hét a nő. A munkások és kispolgárok kövérebbek, mert kevesebb pénzük lévén több kenyeret, tésztát és krumplit esznek. Ezért a nép leányai és asszonyai a legkövérebbek, pedig reggeltől estig dolgoznak, talpon vannak. De érdekes módon a nehéz munka nem fogyaszt, sokkal hatásosabb a séta, a torna, az úszás, amit a jómódúak engedhetnek meg maguknak. De a legfelsőbb körökben is szép számmal akadnak túlsúlyos hölgyek, akik nem a lisztes ételektől hanem az ínyenc falatoktól, kaviártól, majonéztől és habos tortától híznak. Ezeket az adalékokat egy Rómában tartott táplálkozási kongresz- szus szolgáltatta. Kiderült, hogy Londonban a 40 éven felüli lakosság fele kövér. Az Egyesült Államokban a népesség egynegyede legalább 20 százalékkal többet nyom ideális testsúlyánál. Hollandiában és Belgiumban pedig tizenhétszeresére nőtt az utóbbi évtizedekben a katonai szolgálat alól felmentett kövér fiatalemberek száma. A világ orvosai egyetértenek abban, hogy minél kövérebb valaki, annál inkább fenyegetik különböző betegségek: vérkeringési és anyagcserezavarok, máj- és szívbajok. A kövérség már önmagában fél betegség. A kongresszus résztvevői abban is megegyeztek, hogy az étvágycsillapító és az egyéb - úgynevezett fogyasztószerek inkább károsak, mint hasznosak és csak szigorú orvosi felügyelet mellett szedhetők. Bármennyire is szeretnék a hízásra hajlamos hölgyek egy csodapirula feltalálását, a fogyás egyetlen módja - sajnos még ma is- a koplalás. Tévhit, miszerint a kövérek jókedélyűek, kiegyensúlyozottak és elégedettek. A kövérek nem lehetnek boldogok, mert valami másért- amit nem kaptak meg az élettől - keresnek kárpótlást az evésben. Világújság Teli Vilmos bumeránggal A svájci történelmi legendák, a német irodalom és az operák kedvelői jól ismerik Teli Vilmos történetét, aki remekül bánt az íjjal, és akit arra kényszerítettek, hogy saját fia fejéről lőjön le egy almát. Ebben azután számos ve- télytársa akadt a varietékben, de egy sem kelhet versenyre az amerikai Barnaby Ruhéval: ő a saját fejéről lövi le az almát, jobban mondva vágja ketfé bumeránggal. Nagy kézügyesség, kitűnő idegrendszer és persze jókora szerencse is kell ahhoz, hogy ne sebesítse meg a fejét az ősi fegyver, amellyel hajdanában madarakra vadásztak Ausztráliában. A bumeráng helyes elindítását, repülését és célba találását filmen is rögzítették. Bunte Közel a világvége? „Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán kiszabadul börtönéből és útrakél, hogy a Föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövénye... Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkor földrengés támad, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a Földön...“ Ezek János apostolnak a Jelenések Könyvében írott, az első évezred végén sokat idézett szavai. És hogy várják a mai emberek a második évezred közeledő végét? Most is sokan vannak, akik katasztrófáktól tartanak, aminek szerintük előjele például a nagy éhínség a harmadik világ országaiban, az AIDS, a csernobili robbanás, a szakadás a katolikus egyházban (Lefebvre püspök nemrég kijelentette, hogy a Vatikán az Antikrisztus kezében van). „Az Apokalipszis motívumai, ha gyengébben is, de még mindig hatnak - mondja Giovanni Filoramo torinói vallástörténész professzor -, a hivatalos egyházakon belül kevésbé, a szektákban annál inkább. Néhány szekta egyenesen azért jött létre, hogy hirdesse a közelgő világvégét, mint a tisztelendő Moon atya befolyásos szektája is, aki azonban már 1969-re jelezte a végső katasztrófát. Jehova tanúi is, akikből több millió van az egész világon, azt hirdetik, hogy közeledik a végső küzdelem Krisztus seregei és a Sátán hordái között, ahogy azt Szent János a Jelenések Könyvében megjósolta.“ Az apokaliptikus motívumok egyébként nemcsak a zsidó és a keresztény kultúrkörökben vannak jelen. Például az indiai Harak- risna követői azt hirdetik, hogy a jelenlegi idöciklus legmélyebb pontján vagyunk, és egyre több jele van a közelgő katasztrófának. A Yukon folyó vidékéről származó csippewa indián törzs főnöke, Szun Bear pedig ezt mondja: „Szent tanításaink szerint a világ megtisztítása 1973-ban kezdődött meg és 2000-ig tart. Akik túl akarják élni, azoknak fel kell rá készülniük. A jósok azt mondják: amikor a tibeti földet leigázzák, lakosai visszatérnek a vörös emberhez. Ez már beteljesedett: sok tibeti jött el hozzánk, és most együtt tanulmányozzuk a kérdést, összevetve a jóslatokkal.“ A kétezredik év közeledtével kapcsolatban feléledő világvége-han- gulat azonban az utóbbi időben mintha kezdene lanyhulni, még a kérdés iránt különben mindig nagyon érdeklődő asztrológusok és az okkultisták között is. Például Serena Foglia asztrológus nemrég megjelent müve mintha már a címével (Ezer és megint ezer) is kedvet akarna csinálni ahhoz, ami majd a kétezredik év után ránk vár. Paola Giovetti, a „jó“ okkultizmus hirdetője pedig az eljövendő évezredre gondolva Új korszak címmel ír könyvet. Miért csökkent az érdeklődés a jövő és az esetleges katasztrófa iránt? Egyszerű a válasz - mondja Emanuele Severino filozófus -: ma már az egyetlen igazi filozófia és az egyetlen igazi vallás a tudomány. A tudomány részéről pedig csak egyetelen figyelmeztetésthallottunk: 1972-ben, a Római Klub jelentésében megfogalmazva, amelyben erősen hangsúlyozták, hogy az ipari országok fejlődésének megvannak a határai, és ha azokat nem vesszük figyelembe, bekövetkezik a csőd. Ezt a jóslatot eddig még semmi sem cáfolta meg. Az emberek azonban, úgy látszik, még ezt sem veszik komolyan. Magazin Polski Flórián Márta összeállítása Ez év januárjától nem engedik be a pisai ferde toronyba a turistákat. A városvezetés, az építészek és a műemlékvédők között lezajlott hosszas viták után Grarchi, Pisa főpolgármestere bejelentette a római kormánynak, hogy a műemléket átmenetileg bezárják. A szakembereknek most meg kell állapítaniuk, mit tehetnek a több mint 700 éves építmény megmentéséért. A legszükségesebb javításokat már megkezdték. A felújítási költségek becslések szerint meghaladják a 140 millió nyugatnémet márkát. Az 54 méter magas torony javításáról a politikusok, a tudósok és az idegenforgalmi irodák képviselői már évek c .d vitáznak. A város tanácsosai ugyanis félnek, hogy a torony lezárásával a festői szépségű városka iránti érdeklődés is csökkenni fog. FÁZ A lyukas kő A Morava folyó mellett, Orlana faluban a Ku- kumiga dombon álló kis templom elődje még akkor épült, amikor a mai Jugoszlávia keleti része Bizánchoz tartozott. Az idő és a háborúk elpusztították az épületet, és amikor Szerbia felszabadult a török rabság alól, a megmaradt alapokon felépítették a mai Szent Jánosról elnevezett kápolnát. ^ Kétszáz méterrel lejjebb van a csodatevő kő, amelyhez minden évben több mint tízezer ember zarándokol el, hogy gyógyulásért imádkozzék. Ebben az évszázadban egész Jugoszláviából több mint egymillió ember érkezett a csodatevő kőhöz, amely a helybeliek szerint magától jött létre. Az igazság nem egészen ez: eredetileg egy olyan barlang mennyezetének része volt, amelyben egy remete élt, aki betegeket gyógyított. Az emberek halála után továbbra is rendszeresen felkeresték a gyógyító erejűnek hitt barlangot, mindaddig, amíg a Szent János kápolna pópája 1903-ban elrendelte, hogy robbantsák fel dinamittal, mert elvonja a hívőket a templomtól. A robbantás után azonban egyik baj a másikat érta a faluban, és a pópa családjában, míg az ő sorsa is beteljesedett, amikor 1916-ban meggyilkolták. Ezt az egyházi hatóságok mintegy jeladásnak tekintették arra vonatkozóan, hogy a hely valóban szent, ezért megkísérelték legalább részben helyreállítani az összeomlott barlangot azzal, hogy mennyezetének egyik kövét, amelyet a dinamit átlyukasztott, két másikra helyzeték, így át lehet alatta haladni - meghajolva, vagy térden csúszva. És az emberek újra seregleni kezdtek a barlang helyén felállított lyukas kőhöz. Ez még a második világháború után is folytatódott, egészen máig. Szent János napján, amikor a lyukas kő gyógyító ereje a néphit szerint a legerősebb, több ezer főnyi tömeg tolong körülötte. Ilustrovana politika A röntgenszemű lányka Kaspirovszkij távgyógyítása után a 11 éves Ljuda Paskevics fedezett fel magában rendkívüli képességeket. Ez a Breszt megyében élő, hatodik osztályos kislány korábban semmivel sem vált ki kortársai közül. Szeret sokat aludni, szórakozni, olvasni. És akkor a tévé képernyőjén megjelent Kaspirovszkij. Az első távgyógyítás alatt Ljuda nagyon elálmosodott, de nem tudott elaludni. A második adás alatt már aludt és energikusan forgatta a fejét. A harmadik alatt lehunyt szemmel járkált a szobában, énekelt, vezényelt. A negyedik alatt transzba esett, felállt a székről és csukott szemmel átment a másik szobába, magához vette a vázát virággal ,ps lerakta a tévékészülék elé. Az ötödik távgyógyítás rendkívüli hatással volt rá: énekelt, táncolt, virágot tett a tévékészülék elé Kaspirovszkijnak, és valamit sugdosott neki. Édesapja minden hátsó gondolat nélkül megkérdezte tőle:- El tudnád-e altatni magadat, mint az az alma-atai kislány, akit bemutattak a tévében? Ljuda felállt, megérintette a szemét... és elaludt. Egy percre.- Döbbenten és aggódva néztünk rá - vallotta meg édesanyja. - Megtiltottuk, hogy ilyen kísérleteket végezzen. De hát, ami tilos... Ismét megpróbálkozott vele. A hatodik adás után elhatározta, hogy belekóstol a hipnotizőr gyakorlatába. Tizennégy éves bátyjával, kilenc éves húgával, valamint két unokatestvérével bezárkózott a szobába, felállt az ágyra, rájuk nézett és felszólította őket.- Hunyjátok be a szemeteket! A gyerekek behunyták a szemüket.- Elalusztok, elalusztok! - ismételgette erélyesen. A gyerekek elaludtak, közben teljesítették Ljuda parancsait. Szülei az ötödik és a hatodik Kaspirovszkij-adást felvették képmagnóra. A kislány több ízben is végighallgatta Kaspirovszkij műsorát. Az egyik ilyen meghallgatás után több mint 4 órás transzba esett.- Nagyon megijedtünk - mondja Ljuda nővére. A kislány ebben az állapotban franciául beszélt.- Azt képzeltem, hogy az órán ülök és nyelvet tanulok - meséli Ljuda. - Amúgy nagyon gyengén megy, hármasokat kapok. Később a tanárnő nagy csodálkozására a kislány gyönyörűen olvasta és fordította oroszra a francia szöveget. Ez újabb lépés volt az önismeret képességeinek felismerése felé. Ljuda más tantárgyakban is sikereket ért el. Például matematikából behunyt szemmel, fejben oldott meg bonyolult feladatokat. A kislányról beszélni kezdték. Egyesek azt állították, hogy megjátssza magát, mások elismerték képességeit, megint mások hihetetlen dolgokat kezdtek terjeszteni róla. Egyre többen keresik fel szomszédok, közeli és távoli rokonok, ismerősök és ismeretlenek. A tanárok is felfigyeltek rá. Többen megengedték, hogy hipnotizáljon az órán. Az egyiken én is jelen voltam, és mindennek a tanúja lehettem.- Ha Ljuda nem akar iskolába menni, akkor lázat „csinál“ magának. Édesanyám megszidja érte- árulta el Ljuda húga.-Tudsz valami mást is? - érdeklődöm tőle.- Beszélgetni más bolygók lakóival - válaszolta, mintha ez a legtermészetesebb dolog volna.- És ők milyenék, hol laknak?- kérdezem. Ljuda fürkészve néz rám, vajon komolyan vagy ironikusan kérdezem, majd így válaszol:- Nagyon magasak. A férfiak nem szépek, három szemük és nagy szájuk van. A nők olyanok, mint nálunk. Ljuda nemrég újabb tulajdonságot fedezett fel önmagában. Behunyt szemmel olvas. Ezt is ellenőriztem. És látja az ember belső szerveit.- Mi szeretnél lenni?- Szeretném gyógyítani az embereket, mint Kaspirovszkij - válaszolja. Rabocsaja T ribuna AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN A VILÁGSAJTÓBAN EGYRE TÖBB HÍR LÁT NAPVILÁGOT KÜLÖNFÉLE ORSZÁGOKBAN ÉLŐ EMBEREK RENDKÍVÜLI, MEGMAGYARÁZHATATLAN KÉPESSÉGEIRŐL. ILYEN CSODAGYEREK AZ UKRAJNAI SCSORSZBAN ÉLÓ OTESZTENDÖS MARTA MAKAROVÁ, AKINEK OLYAN MÁGNESES A TENYERE, HOGY A FÉMTÁRGYAK NEM ESNEK LE RÓLA, PEDIG NEM IS MARKOLJA MEG AZOKAT. A KISLÁNY ÁLLÍTÓLAG KÉZRÁTÉTTEL MEGSZÜNTETI A FÁJDALMAT ÉS JÓKEDVRE DERÍTI A SZOMORKO- DÓKAT. 1990. VI. 1. Felújítják a pisai ferde tornyot I
