Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-01 / 22. szám
1990. június 1. XXIII. évfolyam 22 Ára 2 korona MÉRY GÁBOR FELVÉTELE Száll, száll a hinta. Ujjong, felsikolt a gyermek, csöpp kis füle körül halk szellők kerekednek, a szárnyas képzelet s a hinta elragadta, kicsi lába belehuppan a forró Napba, és ott, ahol a nyüzsgő Föld s az ég határos, ámul a hangyabollyá zsugorodott város, hogy ez a gondtalan, ujjongó kis legényke bokáig gázolt már a roppant mindenségbe. Lépteidet, csöpp gyermek, a sorsnál jobb sors óvja, hintázz, repülj, végtelen világ lakója!... (Tízezer év árnyékában, 1964) LEHETŐSÉG Dél-Szlovákia községeiben és városaiban az alábbi kérdésre kértünk választ olvasóinktól: Hogyan készülnek a választásokra és miben látják az első szabad választások jelentőségét? DR. SZEBERÉNYI ZOLTÁN (66 éves) a nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tanszékének docense Szabad választásokon, úgy mint a többség, még nem vehettem részt, ezért természetesen boldogan megyek választani. Tudatosítom a választások jelentőségét, s azt, hogy megfontoltan kell döntenem arról, kire szavazzak. Jelenleg még ismerkedem a pártok, a mozgalmak programjaival, tanulmányozom, mi bennük a közös, miben térnek el egymástól. Természetesen a magyar kezdeményezések érdekelnek a legjobban. Létünk, a magyar nemzeti kisebbség sorsa a kezünkben van. RÓZSA ISTVÁN (21 éves) főiskolai hallgató Először lépek az urnák elé, tehát nem nyomaszt a régi választások emléke. Fontosnak tartom a szabad választás lehetőségét, hiszen hazánkban csakis ez hozhatja meg a rendeződést. A döntés nem egyszerű, mert sok a párt, a politikai mozgalom. A mi helyzetünk, a kisebbség helyzete pedig még bonyolultabb. A választás számomra egyfajta kihívást jelent, hiszen kinyilváníthatom a véleményemet. Meg vagyok győződve arról, hogy a választások után megnyugszanak a kedélyek, s mindenki úgy teljesíti majd feladatait, hogy életszínvonalunk magasabb legyen. Ebben bízom. KONDÉ PÉTER (30 éves) a Pogrányi Efsz traktorosa Falun is már végre másképp gondolkodnak az emberek. A városokban a változások gyorsabban mentek végbe, s gyakran az volt az érzésem, a falu alszik. Ma már mindenki tudja, min akar változtatni, csak azt nem, hogyan. Jobb életre vágyunk valamennyien. Ennek érdekében tudom, nekem is tennem kell valamit. Az idei szabad választást az első lépésnek tartom. De hogy kire adom szavazatomat? Nincs időm elolvasni az újságokat, gyakran csak a tévéhíradó után érek haza. A szövetkezetben sok a tennivaló és ráadásul építkezni is akarok. A többiekkel együtt azt várom, hogy földet kapjunk. Talán a választások után eldől a föld visszaadásának kérdése is. HALÁSZ GIZELLA (50 éves) nagyfödémesi egészségügyi nővér Úgy jött ez a változás, mint derült égből a villámcsapás. Valamennyien tudjuk, ami volt, az nem volt jó, de ami most van, az se a legmegfelelőbb. Ezért is szükség van a szabad választásokra. Nagyon remélem, nem úgy lesz, mint eddig, hogy kapunk egy listát, amit összehajtva az urnába kell dobni... Figyelem a napi (Folytatás a 2. oldalon)
