Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-01 / 22. szám
Vasárnap 1990. június 3. A NAP kel - Kelet-Sztovákia: 04,42, nyugszik 20,32, Kö- zép-Szlovákia: 04.49, nyugszik 20.39, Nyugat- Szlovákia: 04.55, nyugszik 20.45 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 15.52, nyugszik 01,51, Közép-Szlovákia: 15.59, nyugszik 01.58, Nyugat- Szlovákia: 16.05, nyugszik 02,04 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KLOTILD - KAROLINA nevű kedves olvasóinkat • PÜNKÖSD • 1890-ben született Oskar KOLBERG lengyel zeneszerző és néprajztudós (+1914) • 1990-ban született Vincenc MAKOVSKY cseh szobrász, nemzeti művész (t 1966). A VASÁRNAP következő számának tartalmából CSAK TARTJUK A MARKUNKAT Kovács Edit interjúja Petr Miller szövetségi szociális és munkaügyi miniszterrel NAGYKAP0STÓL MENYŐIG Török Elemér riportja CSILLAGJÓS A PERESZTROJKÁRÓL ÉS A VÁLTOZÓ VILÁGRÓL A franciaországi asztrológusok szakszervezetének elnöke, Nadir nyilatkozata SOMOGYI MÁTYÁS prágai lapszemléje SÜTŐ ANDRÁS Naplójegyzetek ZSENGE MADARÁSZOK Tamási Áron novellája ÁLLANDÓ ROVATAINK: GYERMEKVILÁG HÁZUNKTÁJA HOGY MIK VANNAK! HUMOR LEHETŐSÉG (Folytatás az 1. oldalról) sajtót, a faluban gyakran szól a hangosanbeszélő, nézem a hazai tévéadást. Gyakran az az érzésem, hogy személyi törlesztések, egyéni leszámolások szemtanúi vagyunk. Eddig sok szó esett a demokráciáról, de én azt szeretném, ha éreznénk is a demokráciát. Például a nők magok dönthessenek arról, elsősorban anyák akarnak-e lenni, vagy inkább dolgozni szeretnének. A letűnt rendszerben azt hangoztatták, hogy valaha az utca nevelte a gyermekeket. Ez nagy tévedés. Ugyanis régen az anya csak annyit és olyan munkát vállalt, amely mellett nevelhette gyerekeit. Sajnos, most valóban az utca neveli őket. És hiába van napközi meg klub, a pedagógus nem pótolhatja az édesanyát. Ezért is kíváncsian várom a választásokat, hiszen amióta megvan a választási jogom, véleményt szabadon nem nyilváníthattam. HORVÁTH LAJOS (35 éves) a csölösztői rehabilitációs intézet közgazdásza Munkahelyemen és otthonomban is minden nap szóba kerül a politika, a közelgő választások központi témává léptek elő. Az a gyanúm, hogy nem tudunk szabadon gondolkodni, hiszen az elmúlt években megszoktuk a fentről érkező utasítások teljesítését. A választás nem lesz egyszerű, mert az ember nemcsak a közjót óhajtja, hanem a gazdasági és politikai helyzet normalizálását. A különböző pártok és mozgalmak célkitűzéseivel sem egyszerű megismerkedni, pedig ahhoz, hogy az ember felelősségteljesen dönthessen, ismerni kell őket. Ezért is volna jó, ha a választásokban részt vevő pártokat, mozgalmakat, egyéneket a tévé föműsoridejében bemutatnák. El kellene érni, hogy egyetlen választó tájékozottsága se legyen hiányos. A helyes döntés, úgy gondolom, létkérdés, ezért részt venni a választásokon nemcsak jogomnak tekintem, hanem kötelességemnek is. Kereszt az iskolában? Az ismerőseimtől hallom, hogy a szülői értekezleteken arról szavaznak a szülők: kitenni a keresztet az iskolában vagy nem. Én hívó vagyok, katolikus. Mégsem tetszik a dolog. A Lenin-képek helyére keresztek kerüljenek? Szerintem ez köpönyegforgatás, a kereszt meg- gyalázása! Ezekben az iskolákban a tanítók többsége meggyözódéses ateista volt. Sajnos, így*tan itatták a gyerekeket is. Most egyszerre tisztelni tudnák a keresztet? Biztosan nem! Az egyházi iskolában, ha lesz ilyen, természetesen ott a helye a keresztnek. Az államiba inkább ne függesszék ki, vagy csak a hittanórára. Talán az iskolaügy számára ez a legfontosabb kérdés?! Aki hisz Istenben, annak nem fontos az iskola falán a kereszt. Aki meg nem hisz, csak meggyalázza a már sokszor Meggyalázottat. H. Bujáiké Mónika Felsöaha VELY DZSÁMI LA (34 éves) somorjai fagylaltos Nagyon bízom abban, hogy a választások után megszűnnek a nacionalista megnyilvánulások. Az édesapám török volt, édesanyám magyar, férjem pedig jugoszláviai török. Soha nem néztük, hogy a vendégeink milyen nemzetiségűek, mi mindig tisztelettel szóltunk mindenkihez, mert az embert látjuk az érkezőkben. Nem a másságát figyeljük, hanem azt, hogyan dolgozik, neveli a gyerekeit, hogy viszonyul a gyengékhez, az öregekhez. így kellene a politikában is. Úgy gondolom, a novemberi eseményeket minden tisztességes ember üdvözölte. De most már elég legyen a politizálásból, elsősorban dolgoznunk kell. Üzletünkben már beindult a szezon, a fagylaltozóban a munkahét hétnapos, s míg jön a tisztelt vendég, mi nyitva tartunk. Engem édesapám erre tanított, no meg arra is, úgy kell élni és dolgozni, hogy az ember becsületén ne essen csorba, s emelt fővel járhasson. Hiszem, hogy azok, akikre majd én szavazok, ilyen emberek. SZÓRÁD LÁSZLÓ (42 éves) a zsérei aszfaltkeverő munkása Nem tudom még elképzelni, mit hozhat a mindennapi életben a szabad választás, de szerintem csak jót. A múltban nem lehetett nem elmenni a választásokra, most önként, tudatosan szavazok majd arra a pártra, amelyik többet, jobbat ígér. Próbálok tájékozódni, rendszeresen nézem a televíziót, hogy megismerjem a programokat. Elvárom, hogy az új vezetés olyan politikát folytasson, amelynek eredményeként mindenki annyi pénzt kap majd, ameny- nyit dolgozik, azok pedig, akik nem végzik becsületesen feladataikat, nem élósködnek többé szorgalmas társaikon. A fordulathoz idő kell, fel kell készülni a változásokra, sőt átmenetileg rosszabbodhat is a helyzetünk, de azt szeretnénk, hogy gyermekeink már jobban éljenek. Péterfi Szonya - Csizmár Eszter Méry Gábor felvételei Olvasóink lapunk hasábjain olvashatják a politikai pártok, mozgalmak hirdetéseit. Független napilapunk lehetővé tette számukra, hogy maguk döntsenek, mit és hogyan közölnek a rendelkezésükre bocsátott hasábokon, oldalakon. Erkölcsi kötelességünknek tekintjük olvasóink tájékoztatását, hogy a politikai hirdetések szövegéért, grafikai kivitelezéséért a hirdető pártok felelősek, és nem fejeznek ki szerkesztőségi álláspontot. Sőt, a lényegesebb szerkesztési is stiláris beavatkozásoktól is eltekintettünk. E heti fotónk Üevelek ^^233 Vélemények CSAK BEJELENTKEZÉSRE Ezzel a címmel jelent meg a Vasárnap 18. számában Csík Katalin ipolysági olvasónk írása, melyben azt tette szóvá, hogy városukban a homoki fodrászatban csak bejelentkezés után fogadják a vendégeket. A fodrásznó ügyes, ezért ragaszkodnak hozzá, de néha hetekbe kerül míg a nők bejuthatnak, s csináltathatnak egy szép frizurát. Valóban, szolgáltatóüzemről van szó, de mégsem veszik figyelembe a vendégek igényeit. Vidéken és a fővárosban egyaránt, szinte valamennyi fodrászüzletben az ügyesebb szakember csak a bejelentkezetteket szolgálja ki. Igaz, ha ismerős jön, azt soron kívül vállalja. Nemegyszer tapasztaltam, hogy ezek a hölgyek egész otthonosan mozognak a fodrászüzlet személyzetének fenntartott helyiségben - kávét főznek, traccspartit tartanak. S van egy kiszúrt balek, aki a véletlenül betérőket, főleg az idős hölgyeket fogadja. A jobb nevű fodrászszalonokban ki van írva a szolgálatos fodrásznő neve is, s külön jelzik, akinél be kell jelentkezni. Türelmetlenül várakoznak a nők, míg ó nyugodtan ül, kávézik, olvas mert a kedves vendége nem érkezett meg, de mást nem fogad. Nehéz előre betervezni a fodrászt, közbejöhet valami, vagy lélegzetvételnyi szabadidő is akadhat, amikor tükörbe nézünk, s megállapítjuk, így hajviseletünk rémes, sürgősen frizurát kell csináltatni. Mivel saját fodrászom nincs, a minap hirtelen határoztam el, hogy lakótelepünkön, rögtön nyitáskor, a legközelebbi fodrászüzletbe megyek. Szerencsémre hétkor csak egyedül voltam - hajvágást, tartóshullámot kértem -, s reméltem másfél óra alatt elkészülök. De nem így történt. Berobogott egy hölgy, aki be volt jelentve, s én hajvágás után fél óráig a búra alatt „aszalód tarn“. Míg az ismerős frizurája készült, rögzítővel meglocsolt, s felcsavart hajjal ismét félreállított. Kilenc óra elmúlt, s a fodrászüzletben egyre többen várakoztak. A fodrásznő, gyorsítva munkatempóját, a végén hajcsavarás nélkül akart búra alá ültetni. Mikor kértem, hogy legalább fújott frizurát csináljon, a csavarás mellett döntött. Újabb negyven perc a búra alatt, majd fellélegezve, saját kezűleg szabadultam meg a csavarók „béklyóitól“. Már csak a frizura elkészítése van hátra - gondoltam naivan. Helyette lebontotta begöndörödött tincseimet, s bájosan megkérdezte, belakozza-e. Én ijedten, gyorsan rávágtam: nem! Nem az a bosszantó, hogy három óráig készült a százkoronás „frizura", hanem a fodrásznő unott, kedvetlen hozzáállása, mert úgy gondolom, ha valaki fodrászhoz megy, annak legyen látszatja. Otthon, miközben a tükör előtt fésülködtem, eszembe jutott gyermekkori emlékem. Gyakran nyaraltam barátnőmnél, Nemtiben, akinek mindkét szülője maszek borbély és fodrász volt. Ő maga fodrásztanuló. Láttam milyen kedvesen fogadták, hogy ugrálták körül a vendégeket. Egy-egy, arcnak, égyéniségnek, a szakember tapasztalt meglátása alapján ajánlottak frizurát. Igaz, számukra létkérdés volt a forgalom, nem volt mindegy, az ügyfél hogyan távozik, s visszatér-e ismét. Számomra nem okoz különösebb gondot a frizura házi elkészítése, csak hát évente egyszer a szakember jártas, ügyes keze kellene, vagy egy kis változatosság, amit legutóbb nem kaptam meg. Csalódottan, azzal az elhatározással léptem ki a fodrászüzletböl, hogy oda sem megyek többé. ' -tgáHA MEGÍROD AZ IGAZAT...- Van egy jó témám, megírhatnád! - állított meg a minap a barátom az utcán.- Ki vele, miről van szó? - kérdeztem tőle.- Lakóházunkban valaki azzal szórakozik, hogy az egyedülálló nők lakásajtajának zárát vékony drótdarabbal, gyufaszállal tömi be. Persze úgy, hogy ne lehessen kivenni a tömítést, s így a kulcsot sem lehet behelyezni a zárba. Három szomszédunkhoz öt esetben kellett kimennem villanyfúróval, hogy a zárat átfúrjam, s ki lehessen nyitni a lakást.- Micsoda ostoba szórakozás! - borultam ki. Az esetet természetesen megírtam a helyi járási lapnak. Mit ad Isten, nem sokkal a rövid jegyzet megjelenése után az én lakásom ajtajának zárába is drótszálacska került. Pechemre aznap késő este mentem haza, így nem volt módomban segítséget hívni.- Aki témát ad, az szállást is adjon - ezzel a kéréssel állítottam be barátomékhoz nem sokkal éjfél előtt, s talán mondanom sem kell, hogy náluk töltöttem az éjszakát. A tanulság: ha megírod az igazat, betömik a zárad. Bodzsár Gyula, Nagykürtös 1990. VI. 1. i/asárnap MÉ RY GÁBOR FELVÉTELE
