Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-18 / 20. szám
B i/asÉrnap Floridán tavaly nyáron egyedülálló sportversenyt - a miniatűr tengeralattjárók világversenyét rendezték meg. Az ötlet az amerikai Henry A. Perry agyában fogant. Az esemény rendkívüli visszhangot keltett: a versenybe 19 csapat nevezett be, néhány magántársaság felkínálta a védnök szerepét, a sajtó pedig kellő publicitásból gondoskodott. A versenyfeltételek a következők voltak: minden tengeralattjáró csak kétszemélyes lehet, az egyik taposással hajtja a hajócsavart, a másik irányít és gondoskodik a levegökeverék áramlásáról az ellátótartályokból. A legtöbb versenyző tengeralattjáró átlag átmérője 50-70 cm, hossza pedig 3-6 méter volt. A törzsek alakját a Massachussetsi Műszaki Intézet bonyolult számításai alapján határozták meg. A víz ellenállását ugyanis lehetőleg minimumra kellett csökkenteni, hiszen a haladási energiát csupán a versenyzők izomerő kifejtése szolgáltatta. A tervezők a vészkijáratról sem feledkeztek meg, amelyen át baleset esetén a személyzet gyorsan a felszínre juthatott. A verseny kb. 1 km távon, három méter mélységben folyt. Az egyes kategóriák győztesei 500 dollár értékű díjat kaptak. Lehet, hogy egyszer ezeket a víz alatti kis járműveket nagyobb számban is gyártani fogják, s a tengernél nyaralók ugyanolyan kedvelt sportszereivé válnak, mint a szörfök. SCIENCE ET VIE televízió vakoknak Egyszerűen nem hittem a szememnek, amikor a közelmúltban végigfutottam a londoni Times című napilap 8. oldalát. A „Tengerentúli hírek“ között a következő címre bukkantam: AMERIKA A VAKOKNAK IS LÁTHATÓVÁ TESZI A TÉVÉMŰSORT. A szinte hihetetlen hírrel a televíziózás történetének újabb fejezete kezdődik: a különösen ismeretterjesztő műsorairól híres bostoni tévéállomás, a WGBH január 24-én bemutatta az Érzelem és érzékenység című tévédrámát, amely speciális hangszolgáltatást nyújtott világtalan nézőinek. Harminckét, úgynevezett közművelődési tévéállomás nézői lehettek részesei a rendkívüli eseménynek, amelynek lényege, hogy a mi rádiószínházi közvetítéseinkhez hasonlóan egy narrátorhang a dialógusok szünetében mintegy „helyszíni közvetítésben“ tájékoztatja a vak nézőket a képernyőn zajló események azon információiról, amelyek szükségesek a teljesebb élményhez. A műsor rögzítésekor a narrátor hangja egy külön csatornára kerül rá, és természetesen csak olyan készülék képes ezt a szolgáltatást „nézőjének“ nyújtani, amely legalább két hangcsatorna vételére alkalmas. Bármilyen meglepő, az ötlet először 15 esztendővel ezelőtt született meg, amikor ugyanez a tévállomás kezdeményezte, hogy a siketek és nagyothallók számára előbb korlátozott időtartamban, majd egész napon át folyamatosan feliratozzák a tévéműsort. Végső formáját akkor kapta meg, amikor négy esztendővel ezelőtt a bostoni tévéállomás producere, Sharon King Washingtonban egy olyan színházi előadást látott, amelyet kifejezetten vak nézőközönség számára állítottak színpadra. Itt a narrátor hangja a színfalak mögül jött, és teljesítménye alig volt több, mint egy professzionista, hallható súgóé. A végső kivitelezéshez hatalmas lökést adott - értsd: sikerült előteremteni a szükséges költségeket -, amikor egy közvélemény-kutatás nyomán kiderült, hogy az amerikai vak nézők megközelítőleg ugyanannyit ülnek a tévékészülék előtt, mint a látók. (Ma a Egyesült Államokban egy átlagos háztartásban legalább napi 6 órát működik egy tévékészülék.) A premier visszhangja elementáris volt. Sharon King a Times New York-i tudósítójának csak a legmegrendítöbb mondatot idézte. Egy levélíró így számolt be élményeiről: „Csak most tudom igazán, hogy eddig mit vesztettem.“ Csodák persze nincsenek, vagy mégis...? Azoknak, akiknek nem futja két hangcsatornás új készülékre, már árulják a kiegészítő berendezést, amely mindösz- sze 35 dollárba kerül. (Annyit mindenesetre érdemes tudni, hogy a legalacsonyabb kötelező órabér az Egyesült Államokban nem lehet kevesebb mint 5 dollár.) 7 LAP TÓ MINT HŐERŐMŰ A Genfi-tó mélyén lapuló titokzatos kincsekről sokan tudnak. Sokak számára azonban meglepő, hogy találékony technikusok e legnagyobb alpesi tóból hőenergiát is képesék nyerni. A hideg hegyi vizet ugyanis forró víz előállítására és fűtésre használják. Az elv egyszerű és ismert, de ilyen széles körben Európában még sehol nem alkalmazták. A tóból hőszivattyúkkal nyert vízzel fűtik (szükség esetén hútik) a lausanne-i egyetem épületének összes termét. A vizet a tóból 300 m hosszú földalatti kanálisrendszeren vezetik a szivattyúállomásra. A tó vizének hőmérséklete általában 6 C fok vagy magasabb. A hőszivattyúk 3 fokosra csökkentik és az így nyert joulokat a hőcserélő állomásra továbbítják. A hőszivattyúkat fűtőolajra működő kis erőmű látja el villamosenergiával. Mindkét turbinája úgy van beállítva, hogy szélsőségesen alacsony hőmérséklet esetén kellő fútóenergiát szolgáltasson. Az olaj égetésénél keletkező égéstermékeket és a füstöt felfogják. Az egész berendezés százszázalékosan ökologikus. ^ Svájc a berendezésbe kb. 25,8 millió frankot féKtetett be. Az eredmény minden elképzelést fölülmúlt. Négyszer annyi energia keletkezik, mint amennyit a villanyturbinák a hőszivattyúk működtetésére felhasználnak. Ez az arány újabb rendszerek kifejlesztésével még lényegesen növekedhet. HOBBY Ámor a teltkarcsúakra céloz Nem mindennapi módón hirdette férjhezmenési vágyát az amerikai Anita L'Hearn. A 40 éves, 113 kilós kaliforniai vállalkozónö San Francisco közelében az autópálya szélén hatalmas léggömböt helyezett el, melyen a „Vágy el engem!" feliraton és a telefonszámán kívül, túlméretezett hasonmása is látható volt, hangsúlyozva a merész hölgy „túlcsorduló" bájait. A főkötö után vágyakozó ,,dun- di" hölgyek zöme aligha vállalkozna hasonló önreklámozásra. Többségük inkább kisebbségi érzéssel és bátortalansággal küzd. Éppen rajtuk akar segíteni a müncheni Andrea Kiss. Tavaly a bajor fővárosban intézetet alapított, melynek célja, hogy élettársakat keressen a rubensi alkatú hölgyek számára. Az intézet nyilvántartásában eddig több mint hatvan nő szerepel, közülük a „legkarcsúbb“ 85 kilós. Andrea, aki maga sem alultáplált (168 cm magas, 88 kiló), minden kliensét így buzdítja: „Ma, amikor a miniszoknya és a karcsú termet dívik, számos férfi a gömbölyded szépségek után epekedik. Nálam elfelejtik a fogyókúra kínjait." Az ügyes vállalkozó a tények szerint nem túloz. A testes hölgyek iránt már sok érdeklődő jelentkezett, többnyire karcsú férfiak, s nem egy közülük kijelentette, hogy esetleges felesége testsúlya felső határának nem szab mértéket. A müncheni siker után Andrea ügynökségét más nyugatnémet nagyvárosokra is ki akarja terjeszteni. Jelszava: „Ámor nyila a teltkarcsúakra irányul". (WOCHENPOST) r Az ínyencek talán már kiszimatolták, hogy a mikrohullámú sütőkben csökkent értékű ételek állíthatók elő. A nem tökéletes ízeken túlmenően azonban még kockázatot is vállalnak azok, akik mikrohullámú sütőben elkészíthető csomagolt ételt esznek. Az amerikai csomagolt ételeket gyártó ipar, valamint az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) előzetes vizsgálatai egyaránt azt mutatják, hogy néhány csomagolt élelmiszer felmelegítésénél kis mennyiségben rákkeltő anyagok (pl. benzol) kerülnek a mikrohullámú sütőben készült élelmiszerekbe. Az FDA-vizsgálatok középpontjában néhány általánosan elterjedt étel (pizza, pattogatott kukorica, zsírban sült krumpliszeletek, halszeletek) állt. Ezek gyakran tartalmaznak hőre érzékeny, vékony, fémes anyagokat, amelyek elősegítik az élelmiszerek bámulását és ropogóssá válását, de sok bennük a vegyszer. FLÓRIÁN MÁRTA összeállítása VESZÉLYES CSOMAGOLÓANYAGOK Az FDA áprilisig adott időt a vállalatoknak arra, hogy bejelentsék a felhasznált csomagolóanyagokat. Lester Brodinsky az FDA hőre érzékeny anyagokkal foglalkozó vezető vegyésze szerint az FDA várhatóan még az idén javaslatot tesz a felhasználható vegyi anyaa benzol csodálatosan jó ital, és hogy célszerű lenne hordószámra inni, ilyen kis mennyiségben azonban nem veszélyes az egészségre.“ A mikrohullámú ételek gyártói úgy vélik, hogy bármilyen korlátozó intézkedés számottevő visszaesést jelentene e termékek forgalmában, pedig ma ezek az ételek az élelmiszeripar legkeresettebb termékei. Ahhoz azonban, hogy ezek a mikrohullámú csodák megjelenjenek a piacon, legkevesebb kilenc hónap, esetleg két év szükséges. Az FDA azonkívül, hogy néhány ételcsomagban nyomokban benzolt talált, azt is megállapította, hogy a korábbi vizsgálatai során észlelt mennyiségnél hatszor-tíz- szer több szilárd múanyagré- szecske is van az ételekben. A hó- • ré A érzékeny csomagolóanyagot A MIKROHULLÁMÚ SÜTŐ VESZÉLYEI gokra. Nem valószínű azonban, tette hozzá, hogy azonnali tilalmat rendelnének el ezekre a csomagolóanyagokra, mivel a mikrohullámú sütőben készülő ételeknek több mint egyharmadát ma ilyen csomagolásban árulják. Jerome H. Heckman, az ipari bizottság társelnöke szerint egyes tanulmányok a kemény tojásban, a jamaikai rumban és a tőkehalban nagyobb mennyiségű benzolt mutattak ki, mint a mikrohullámú ételekben. „Nem azt mondom, hogy PUHA, VIZENYŐS PIZZA? Néhány vállalat, egymással versengve dolgozik azon, hogy a jelenlegi csomagolóanyagok helyett olyanokat dolgozzon ki, amelyek nem olvadnak, illetőleg hogy más módon tegye ropogóssá az élelmiszereket, azaz, hogy például olyan edényeket gyártson, amelyekben az élelmiszerek egyes részeit, így például a pizza bevonatát nagyobb mikrohullámú sugárzás éri.hogy az ropogós, ne pedig puha’ legyen. összetartó kötőanyag vegyszereiből is találtak az élelmiszerben. TILALOMTÓL EGYELŐRE NEM KELL TARTANI A legtöbb élelmiszergyártó vállalat véleménye szerint az FDA nem fogja azonnal betiltani ezeket a csomagolóanyagokat, viszont rövidesen kiadja az elfogadható anyagok listáját. Az FDA nemrég tiltotta be a gyanús mérgező vegyszerlerakódásokat tartalmazó edények forgalmazását. A hetvenes években az üdítőitalok mú- anyagpalackját tiltották be. Akkor azonban a Monsanto cég beperelte az FDA-t, és a tilalmat 1982-ben fel is oldották. Tíz évvel ezelőtt az amerikai háztartásoknak alig 15%-ában volt csak mikrohullámú sütő, ma már az új lakások háromnegyedében van. A Nemzetközi Mikrohullámú Intézet becslése szerint az ezredfordulón a háztartások 91 %-ában lesz már mikrohullámú sütő. A legtöbb nagy élelmiszergyártó vállalat a nyolcvanas évek közepéig várt a mikrohullámú ételek forgalmazásával; eddig a háztartások többségében nem volt mikrohullámú sütő. „Napjainkban azonban már évi 4 milliárd dollár értékben hoznak forgalomba olyan ételeket, amelyek mind hagyományos, mind mikrohullámú sütőkben elkészíthetők“ - állítja Robert La Gasse, a Nemzetközi Mikrohullámú Intézet ügyvezető igazgatója. Szerinte a termékek forgalma tíz éven belül több mint a háromszorosára nő. THE WALL STREET JOURNAL 1990. V. 18.
