Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-11 / 19. szám
Hogyan lehet rendezni a mezőgazdaságban a tulajdonjogokat és a földhasználati jogot? Van-e jövőjük a szövetkezeteknek, s ha igen, milyeneknek? Legyenek-e nálunk családi farmok? És egyéni gazdálkodók? Ezekre és hasonló, napjainkban sokakat foglalkoztató kérdésekre kerestük a választ azon a szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetésen, amelyen négy párt és politikai mozgalom mezőgazdasági programjával ismerkedtünk. A beszélgetésen a Csehszlovák Mezőgazdasági Pártot MICHAL DURDIAK, az Együttélés Politikai Mozgalmat HARNA ISTVÁN, a Független Magyar Kezdeményezést KONOZSI LÁSZLÓ, az Új Szó szerkesztőségét pedig KÁDEK GABOR rovatvezető képviselte. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom nem képviseltette magát a beszélgetésen, de JANICS KÁLMÁN utólag írásban válaszolt az elhangzott fontosabb kérdésekre. KÖNÖZSI LÁSZLÓ HARNA ISTVÁN MICHAL ÓURDIAK KÁDEK GÁBOR (Méry Gábor felvételei) Új Szó: - A választásokon induló pártok és mozgalmak konkrét programba foglalták a mezőgazdaság jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket. Önök hogyan jellemeznék a saját programjukat. Könözsi László: - Az FMK mezőgazdasági programja azon a felismerésen alapszik, hogy bármilyen gazdasági egységet csak tulajdonos tud hatékonyan működtetni. Vezérelvünk az erőszakos kollektivizálással kifosztott parasztság teljes erkölcsi és anyagi rehabilitálása. Személyes magántulajdont akarunk. A régi paraszti földeket a volt tulajdonosoknak vagy az örököseiknek kell visz- szakapniuk. Vagyis a reprivatizáció mellett vagyunk. Megjegyzem, a szövetkezetét a magántulajdon egyik formájának tekintjük, tehát nem a szövetkezetek adminisztratív eszközökkel való megszüntetését, hanem egyéni földhasználaton alapuló vagyonközösségekké történő átalakításukat szorgalmazzuk. Aki úgy dönt, kapjon lehetőséget az egyéni gazdálkodásra, de ez ne legyen kizáró oka a szövetkezeti tagságnak. Aki továbbra is közös használatban hagyja a földjét, annak vagyonjegyet, a közös vagyonból való részesedés fejében pedig részjegyet kell adni. Részvénytársaságot szerintünk a melléküzemágakban lehetne kialakítani. A régi nagybirtokokat a helyi közösségek tulajdonába adnánk és az önkormányzatok irányítása alá vonnánk, hogy privatizálással felhasználhassák a magán- gazdálkodás erősítésére. Röviden: az FMK a kisgazdapárti hagyományok folytatója akar lenni. Eszményképünk a független családi farmergazdálkodást folytató kisbirtokos, a falu polgáriasodé mezőgazdasági vállalkozója. Michal Durdiak: - Pártunk, a CSMP felelősnek érzi magát a közélelmezésért. Erős és egészséges politika kiépítésén munkálkodik, s igyekszik tartós gazdasági jólétet teremteni mindazok számára, akik hozzájárulnak a gazdasági felemelkedéshez. Ebből következik, hogy a piacgazdaságra való áttérés hívei vagyunk és valamennyi gazdasági személy számára egyenlő feltételeket akarunk teremteni, elismerve a különböző tulajdon- és vállalkozási formák egyenjogúságát. A vidék teljesítőképességének teljes kiaknázása érdekében felkaroljuk a méhészeket, vadászokat, horgászokat, támogatjuk a kertbarátok és kertész - kedők, a kistenyésztők, a földdel rendelkező munkások és a hagyományos vidéki termékeket készítők vállalkozásait. Törekvéseink középpontjában a zavartalan élelmiszer- ellátás feltételeinek megteremtése áll. Könözsi László: - Ha jól értettem, a CSMP elsődleges jogot formál a közellátásért való felelősségre. Ugyan milyen jogon? Michal Durdiak: - Nem azt mondtam, hogy mi vagyunk érte a felelősek, hanem hogy felelősnek érezzük magunkat az ellátásért. Ez pedig nem jelent monopolra való törekvést. Csak azt szorgalmazzuk, amit a maga módján valamennyi párt hirdet, hogy a fogyasztók igényeit ki kell elégíteni. Egyébként az is szerepel a programunkban, hogy mindenkivel hajlandók vagyunk együttműködni, aki kész tenni valamit a mezőgazdaság fejlődéséért. Harna István: - A mi gazdasági programunk középpontjában a valódi piacgazdaság megteremtése áll. Márpedig szerintünk ezt csakis a magánszektor visszaállításával lehet létrehozni. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy azok'a kísérletek, amelyek megpróbálták különféle - főleg szocialista - jelzőkkel felruházni a piacgazdaságot, kudarcot vallottak. Nem működött a piaci mechanizmus, így a gazdasági piac koordinálására sem kerülhetett sor. Mivel a valódi piacgazdaság csakis a magánszektor léte és túlsúlya esetén működhet, természetesen a mezőgazdaságban is az egyéni vállalkozást tartjuk meghatározónak. Persze magánszektoron nem kizárólag kis- és középgazdákat értünk, de igazi szövetkezeteket is. Hogy az Együttélés szerint mi az igazi szövetkezet? A tagság tulajdonán alapuló, önkéntes szövetkezés, melyet valódi önkormányzat igazgat, s amelynek a működésébe az állam kizárólag normatív szabályozókkal avatkozik be ugyanúgy, mint valamennyi más gazdasági szubjektum esetében. Könözsi László: - Az igazi szövetkezetekkel kapcsolatos elképzeléseikkel csak akkor tudok egyetérteni, ha a tagság tulajdonán nem közös, hanem egyéni tulajdont értenek. Ugyanis a mai tagok közül csak kevesen rendelkeznek földdel. Vagy úgy gondolják, hogy a tulajdonjogot a mai szövetkezeti tagok kapják meg? Harna István: - Természetesen a valódi tulajdonosok szövetkezéséről van szó, hisz a földet szerintünk is a volt tulajdonosoknak, illetve azok utódainak kell visszaadni. Ugyanakkor azokra is gondolni kell, akik földdel ugyan nem rendelkeznek, de évek-évtizedek során munkájukkal hozzájárultak a közös vagyon gyarapításához. Ezt a vagyont részvények vagy vagyonjegyek formájában lehetne szétosztani, hogy a föld nélküli tagok is tulajdonosnak érezzék magukat a szövetkezetben. Janics Kálmán: - A szabad kezdeményezés alapelvét a mezőgazdaságban az érdekeltek szabad akarata és a technikai lehetőségek határozzák meg. A szabad kezdeményezésre való jogot a háztáji gazdálkodás lehetőségei és a nagyüzemek közélelmezésért való felelőssége szempontjából más-más szemszögből kell megítélni. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom szerint a háztáji gazdálkodásban nem lehet korlátozni a kezdeményezést, viszont a nagyüzemi termelésben az önálló döntés nem függetleníthető a műszaki-szervezési lehetőségektől. A szövetkezeti tagok között a bevitt földterület nagysága is különbséget tesz. Magatartásukat meghatározza, hogy a volt törpebirtokosok számára értelmetlen dolog volna kilépni a szövetkezetből. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy nálunk már az első világháború után radikális földreform keretében osztották fel a nagybirtokokat, így Szlovákia magyarlakta vidékein a törpebirtokok voltak-vannak többségben. Hiba volna őket rávenni, hogy néhány hektár földön kezdjenek egyénileg gazdálkodni. Voltak persze középbirtokosok is, de megfelelő gépek hiányában a vállalkozás számukra is kockázatot jelentene. Új Szó: - Az elmondottak tükrében ki hogyan látja a szövetkezetek jövőjét? Michal Durdiak: - A közélelmezést az egész világon a korszerű termelésre alapozzák, hisz az egyéni gazdálkodók elsősorban önellátásra rendezkednek be. Létjogosultságuk a kistermelőknek és főleg a családi farmoknak is van, de alapoznunk pillanatnyilag csak a bevált termelési formákra lehet, azonos feltételeket teremtve valamennyi vállalkozás számára. Olyan gazdasági és jogi szabályozókat kell kidolgozni, amelyek serkenteni fogják a kezdeményezést, a mezőgazdaság fejlődését. A jelenlegi termelési forma évtizedek során alakult ki, és más formákra való áttérés nem lesz problémáktól mentes, ezért hiba volna adminisztratív módszerekkel feloszlatni a szövetkezeteket. Könözsi László: - Vagyis a CSMP egyformán támogat minden vállalkozási formát. Vajon miként akarják összeegyeztetni a szövetkezeti tagoknak, az egyéni gazdálkodás iránt érdeklődőknek és mondjuk azoknak az ipari munkásoknak az érdekeit, akik szövetkezeti vagy egyéni használatba akarják adni a földjüket? Michal Durdiak: - A pártok sokaságából és a nézetek pluralizmusából adódik, hogy mindenki más-más úton akarja elérni a közös célt, a fogyasztói igények kielégítését. Mindannyian azt hirdetjük, a tulajdonosokra kell bízni a választás jogát. Mondhatja-e tehát bármelyik párt, hogy valamelyik vállalkozási formát ellenzi? Nekünk nem az a dolgunk, hogy eldöntsük, legyen-e szövetkezet vagy családi farm, hanem hogy működési feltételeket teremtsünk számukra, amennyiben lesznek ilyen vállalkozások. Könözsi László: - Mi abból indu1 lünk ki, hogy ha a nálunk meglévő nagyüzemi struktúra volna a leghatékonyabb, akkor bizonyára Nyugat- Európában is ez dominálna. A több ezer hektáros nagyüzemekben, főleg bérmunkára alapozva, lehetetlen megfelelő gondossággal megművelni a földet. A szövetkezeteknek a tulajdonosok igazi értelmében vett önkéntes szövetkezésévé kell alakulniuk, lehetőleg egyéni földhasználat alapján. Csupán településpolitikai okokról is el kell érni, hogy egy-egy szövetkezet egyetlen település hatáskörében működjön. Az igazi szövetkezet létrehozásának első feltétele a vagyonközösség kialakítása. A gazdasági vezetésből és a csökkentett létszámú adminisztrációs személyzetből vagyonkezelő köz- oontot kell létrehozni, s önállósítani az üzemrészeket. A megújuló szövetkezetek előtt nagy jövő áll, hisz például tanácsadó és egyéb szolgáltatást nyújthatnak az egyéni gazdálkodóknak, viszont ezek a szövetkezetek alig fognak hasonlítani a mostaniakhoz. Harna István: - Valahogy így látjuk mi is. Nem vagyunk ellenségei a szövetkezeteknek, s mert nem tartanánk helyesnek, tehát nem is szorgalmazzuk a kívülről irányított szétverésüket. Ilyesmi gazdasági hátrányokkal, sót valószínűleg komoly károkkal járna. Viszont elkerülhetetlennek tartjuk az átalakításukat. Mint említettem, a szövetkezeteket szintén a magánszektor részének tekintjük, s bennük, valamint a farmergazdálkodásban látjuk a mezőgazdaság jövőjét. Valószínűleg lesznek kis üzemek is, de kérdés, tudnak-e majd megfelelő hatékonysággal működni. Bizonyára valamilyen jól jövedelmező termelésre kell szakosodniuk és értékesítésiszolgáltatási stb. szövetkezetekbe kell társulniuk, hogy versenyképesek maradhassanak. Ezzel szemben az állami gazdaságokat részvénytársaság formájában vegyes tulajdonú vállalatokká kell alakítani, mert a tapasztalat szerint csak addig képesek hatékonyan működni, amíg az állam a hónuk alatt tartja a kezét. Janics Kálmán: - A mezőgazdasági szövetkezeteket nem a kommunista rendszer találta fel, a szövetkezeti termelésnek már az első világháború előtt komoly hagyományai voltak. Nálunk is vannak községek, melyekben gazdaközösség néven már korábban is működtek termelőszövetkezetek, s ezekben a falvakban nem kellett erőszakkal kollektivizálni. Földrajzi feltételeink között a szövetkezetek pozitív jelenségnek tekinthetők, hisz a farmrendszer létrehozására aligha van lehetőség. A jövőbe tekintés szintén azt kivánja, vegyük tudomásul a szövetkezetek létezését. Más lapra tartozik, hogy megújulásuk, szervezeti átalakításuk elkerülhetetlen. Egyetlen személy vagy szúkebb szakembergárda helyett az önként társult polgárok szabad szervezetének kell irányítania a tevékenységet. Szerintünk lehetővé kell tenni, hogy háztáji gazdálkodás céljából mindenki kivehessen, megvásárolhasson vagy bérelhessen 2-3 hektár földet. A magángazdálkodásra való áttérést már csak azért sem látjuk megvalósíthatónak, mert hiányoznak a megfelelő gépek. Ennek ellenére a tulajdonosoknak lehetővé kell tenni, hogy kivegyék a földjüket a szövetkezetből, még akkor is, ha kisegítő gazdálkodást akarnak folytatni, de egyébként az iparban helyezkednek el. Új Szó: - Valamilyen formában mindegyik párt és mozgalom programjában szerepel, hogy teret kell adni a magántulajdonon alapuló egyéni vállalkozásnak. Mit gondolnak, nagy lesz az érdeklődés, s ha igen, az átállás nem okozhat zavarokat a közellátásban? Harna István: Tapasztalataink szerint főleg a vidéki lakosság kíséri nyomon nagy figyelemmel a törvényhozási szervek tanácskozásait, ami feltehetően arról tanúskodik, hogy van érdeklődés az egyéni gazdálkodás iránt. Persze, még vannak tisztázatlan kérdések főleg a föld értéke és ára körül, ezért a konkrét kezdeményezésre várni kell. Igaz, a földhasználatról szóló törvényt már jóváhagyták, viszont a novella csak átmeneti megoldás és nem tisztázódott a kérdés, meddig megyünk vissza a tulajdonjog rendezésében. A kollektivizálásig, a földreformig, netán még korábbi állapotokig? Ha az egykori földbirtokosokat akarnánk rehabilitálni, aligha tapsolna az ország, hiszen megint nem azoké lenne a föld, akik megművelik. Valószínű, hogy a kis- és középgazdák mellett lesznek családi farmok is, bár ehhez zömmel vásárolni vagy bérelni kell a földet. Az egykori kisparasztok 4-5 hektáron aligha gondolhatnak ilyen vállalkozásra. A műszaki háttér is gondot okoz, hisz a gépiparunk nem a kisüzemi vagy háztáji igények kielégítésére rendezkedett be. Tudjuk, külföldön van kínálat, de a behozatal vásárlóerő kérdése. Ilyen összefüggésekben az átállás aligha oldható meg bökkenők nélkül. Könözsi László: - Amennyiben a váltást az FMK elképzeléseinek megfelelően sikerülne megvalósítani, nem hiány, inkább fölösleg mutatkozna az élelmiszerpiacon. Az egyéni gazdálkodás iránti érdeklődést pillanatnyilag minimálisnak tartjuk, de ez nem azt jelenti, hogy 10 év múlva nem ez a forma lesz a mérvadó. Hiányzik a vonzó példa, a gépellátás sem megfelelő, viszont adott a szakmai felkészültség, főleg a háztáji kertészkedók körében. Elsősorban ezen a téren válhat Dél- Szlovákia az ország Hollandiájává. A gépellátást részben behozatallal, részben a hazai gépgyártás átszervezésével, a szakmai felkészültséget pedig népfőiskolák és gazdakörök útján lehet javítani. S kell is, hisz a várható ipari munka- nélküliség bizonyára sokakban felébreszti a magángazdálkodás iránti érdeklődést. Michal Durdiak: - Az új vállalkozási formákra való áttérés nemcsak bökkenőktől, de kockázatoktól sem lesz mentes. A gyengébbek, legyen szó szövetkezetekről vagy egyéni vállalkozókról, könnyen megbukhatnak. Mégis bíznunk kell a földművesek hozzáértésében, a józan paraszti logikában, és azonos esélyt adni a szövetkezeteknek, az egyéni gazdálkodás iránt érdeklődő földtulajdonosoknak meg a bérleti szerződés alapján vállalkozni szándékozóknak. Janics Kálmán: - Téves nézetnek tartjuk, hogy a vidéki lakosság, a mezőgazdaságban dolgozók zöme az önállósulás lehetőségeit keresi. Sokkal inkább a szervezési reformérdekeltség dominál. A családi farmok létrehozása azokban a nagyközségekben tűnik reális célnak, amelyekben 1948 előtt nagybirtokosok is voltak, ha ugyan átvészelték az emlékezetes kitelepítést. Határozottan hibás lépés volna a szövetkezetek tagjait antikommunista eszmék hangoztatásával rábeszélni az önálló farmergazdálkodásra. Még a volt középbirtokosok esetében is előbb alaposan tanulmányozni kell az amerikai farmerek eredményeit és lehetőségeit, nem beszélve a gépi és egyéb műszaki feltételek megteremtésének szükségességéről. A kerekasztal résztvevőinek véleménye több kérdésben megegyezett, ám ellentétes nézetekről is hallottunk. Ez természetes, hisz a beszélgetésnek nem a programok egyeztetése, hanem az elképzelések megismerése, a nézetek ütköztetése volt a célja. Ha mindezzel legalább részben megkönnyítettük a választók tájékozódását és leendő döntését, már megérte a fáradozást. 1990. V. 11.
