Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-11 / 19. szám
A TÖRTÉNELEM FEHÉR LAPJAI Pavel Tigrid hosszú éveken át élt nyugati emigrációban. 1988-ban Torontóban jelent meg Zsebkalauz egy intelligens asszony saját életútján (Prúvodce m- teligentní zeny po vlast- nom osudu) című könyve, amelyben Lúciának, egy cseh leánynak tizenhárom estén át mondja el köztársaságunk történetét megalakulásától egészen 1968- ig. A cseh nyelvű 100-h1 című tallózó folyóirat idei 7. számában közölt ebből részletet, mégpedig a tizenegyedik esti beszélgetést. Ezt a részt ismertetjük kivonatosan. Minden május 5-én reggel kezdődött. Bizonyára a nyugati adók híradásának hatására, amelyek közölték: a háború befejeződött, a világ már tudta, hogy Hitler öngyilkos lett és a német katonai főparancsnokság elfogadja a feltétel nélküli kapitulációt. Az örömhír hallatára a prágaiak egyes lakónegyedekben kitűzték a nemzeti színű zászlókat és leszaggaták a német nyelvű feliratokat. A lakosság kivonult az utcára és megkezdte a nácik lefegyverzését. JOSEF SMRKOVSKY1968. AUGUSZTUS 27-ÉN, MOSZKVÁBÓL VALÓ VISSZA TÉRÉSE UTÁN Daniela Sykorová felvétele megbízottjának felhatalmazását első helyen Josef Smrkovsky írta alá, amit elvtársai később a kommunista párt javára tett számos intézkedése ellenére se bocsátottak meg neki. Smrkovsky a felkelés egyik vezéralakjaként jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a prágai német parancsnokság a szovjet csapatok fővárosba érkezése előtt egy nappal kapitulált. A TÖRTÉNELEM ÍTÉLŐSZÉKE ELŐTT A prágai felkelés egész ideje alatt folytak a tárgyalások a Cseh Nemzeti Tanács, valamint a náci katonai és polgári képviselők között a harcok beszüntetéséről és a németek Prágából történő távozásáról. Hosz- szas viták után május 8-án megszületett az egyezmény ,,a német fegyveres erők kapitulációjának módjáról“. Ennek értelmében a németeknek azonnal be kellett szüntetniük a harcot, ennek fejében szabadon elvonulhattak nyugat felé. A németeknek minden fegyverüket és lőszerüket át kellett adniuk a cseheknek, szándékosan semmit se volt szabad megkárosítaniuk, repülőgépeiket is a repülőtereken (Ruzyné, Kbely) kellett hagyniuk. Szabadon kellett bocsátaniuk a szövetséges KI SZABADÍTOTTA FEL PRÁGÁT 1945-ben? A megriadt német katonák összevissza lövöldöztek. A cseh rendőrség a tüntetők oldalára állt és a felkelők elfoglalták az állami és a városi rádiót. „ALKALMATLAN PILLANAT“ A felkelés kirobbanásának idején a földalatti ellenállásnak még nem volt egységes vezetése, nem volt kapcsolata a kassai kormánnyal, a még nagy erőt képviselő német csapatok pedig teljes fegyverzetben vonultak nyugati irányba az amerikai hadsereg felé, amely a szövetségesek főparancsnokságának megállapodása értelmében megállt a Karlovy Vary-PIzen-Budéjovice vonalon. A felkelés kirobbanása előtt alig néhány héttel kezdődött csak formálódni a közös ellenállási központ, a Cseh Nemzeti Tanács, amelyben a kommunistáknak kezdettől fogva döntő szavuk volt. A szószólójuk az a Josef Smrkovsky volt, akit később bebörtönöztek, majd 1968-ban oly nagy szerepet játszott a prágai tavasz eseményeiben. A kommunistáknak pontos tervük volt, tudták, mit akarnak és politikai fellépésük határozottabb volt demokratikus partnereiknél. Természetesen a helyzet ennél lényegesen bonyolultabb volt. A prágai felkelés körülményeit eddig jobbára (vagy kizárólag) kommunista történészek munkái alapján ismertük. Az összefüggések nagy szövevényéből próbáljuk elsősorban is azokat a mozzanatokat kiszűrni, amelyek az eddigi történelmi tálalásban nemigen szerepelhettek. Elsősorban is látnunk kell, hogy a prágai felkelés nem volt összhangban a szovjet elképzelésekkel, amelyek szerint a köztársaság fővárosát a Vörös Hadseregnek kellett volna felszabadítania és neki kellett volna az ottani német csapatokat is megsemmisítenie vagy foglyul ejtenie. A kommunista történészek A májushoz vezető út (Cesta ke kvétnu) című könyvében szerepel az a megállapítás, hogy a felkelés „alkalmatlan pillanatban“ robbant ki, amikor „a nácik kapitulációja csupán napok, ha nem órák kérdése volt“. S felteszik rögtön a sokatmondó kérPrágát senki nem szabadította fei? • Josef Smrkovsky a prágai felkelés egyik vezéralakja volt • Miért tárgyaltak a cseh felkelők a német megszállókkal? • A felkelés nem volt összhangban Moszkva és a CSKP érdekeivel dést, vajon a cseh hazafiaknak ez a lépése összhangban volt-e a Vörös Hadsereg stratégiájával vagy pedig csupán „egyesek becsvágya sugallta“. Fejtegetésük szerint a reakció így kísérelte meg a hatalom megszerzését, hogy e mögé rejtse a múltban elkövetett bűncselekményeit. SZOVJET TILTAKOZÁS A CSEH„ÁRULÁS“ MIATT A Rudé právo május elsejei számában nem kis cinizmussal írta, hogy „Prágában nem ismétlődik meg Varsó esete“. Ebből is kitűnik, hogy a CSKP a prágai felkelés előestéjén a prágai népnek ezt a felkelését nem kívánta. A történészek értékelése szerint a Vörös Hadsereg parancsnoksága a prágai rádió segítséghivására „az ujját se mozdította". Csaknem megismétlődött az, ami a lengyelek varsói és a szlovákok 1944. évi felkelése során történt: Sztálinnak nem állt érdekében semmiféle olyan népi tiltakozás, amelyet nem a kommunisták vagy- a szovjet partizánok-politi- kai tisztek tartottak a kezükben. Ezért Moszkva diplomáciai úton kétszer is tiltakozott a Fierlinger- kormánynál a Cseh Nemzeti Tanács árulása miatt, amit azzal követett el, hogy a németekkel a kapitulációról tárgyalt. így azokat a fegyvereket és lőszert, amelyeket Benes a brit szövetségestől kért, a szovjetek beavatkozása miatt nem dobhatták le a prágai felkelőknek, s a megrakott repülőgépek az olasz Bariban vesztegeltek. A prágaiak megsegítése így meghiúsult. A csehszlovák pilóták se rajtolhattak a brit repülőterekről. Eisenhower generális május 4-én táviratozott a szovjet főparancsnokságnak, hogy az amerikai hadsereg készen áll a hadműveletek folytatására Cs.ehország területén egészen az Elbáig és a Moldváig, tehát Prágáig. A szovjet főhadiszállás nevében Antonov (egy nappal később) azt válaszolta, hogy a szovjet parancsnokság kéri Eisenhower tábornokot, „tekintsen el a szövetséges csapatok Csehszlovákia területén történő továbbvonulásától __ hogy ez zel is megelőzzék a katonai erők esetleges zűrzavarát“. Eisenhower kezdeményezését ygyan Churchill és Truman amerikai elnök is jóváhagyta, tiszteletben tartották a szovjet parancsnokság kérését. Eisenhower még május 7-én is üzenetet küldött Arrtonovnak, reméli a szovjet csapatok képesek oly ütemben előrenyomulni, hogy az ország szívében segítsék a helyzet alakulását. Felettébb diplomatikusan megfogalmazott bíztatás arra, hogy a szovjet csapatok gyors segítséget nyújtsanak Prágának. Tigrid szerint a szovjet vezetés igazi szándéka az volt, hogy a felkelők a német haderővel vívott egyenetlen küzdelemben elvérezzenek, majd a Vörös Hadsereg ezt követően teljes dicsfényben érkezik Prága „felszabadítására“. Tény az, hogy a prágai felkelés katonai jelentősége a nullával egyenlő: a második világháború végeredményét semmilyen formában nem befolyásolhatta. Erkölcsi értéke viszont abban rejlik, hogy a cseh nemzet hét évvel a müncheni diktátum után, bár a tizenkettedik órában, de ismét kezébe akarta venni sorsának irányítását. Ezért háromezer prágai fizetett életével, a sérültek száma ennek kétszerese volt. A mintegy kétezer barikádot 400 000 férfi és nő építette. Jelentős történelmi esemény vagy felesleges véráldozat? A prágai felkelés május 5-én robbant ki. A kapitulációt május 7-én írták alá és csak egy nappal később lépett életbe. A prágaiak tehát két nappal a kapituláció előtt ragadtak fegyvert. A németek a háborút végérvényesen elvesztették. A nácik prágai katonai és polgári képviselői, de a protektorátus kormányának maradványai is szívesen tárgyaltak volna valakivel, hogy mentsék a menthetőt, de elsősorban is önmagukat. Frank, a Csehország és Morvaország számára kinevezett államminiszter és Toussaint, a prágai német parancsnok a nyugat felé való szabad elvonulást szerették volna biztosítani. Tárgyalni akartak, de kivel? Hácha, a protektorátusi elnök beteg és már csaknem beszámíthatatlan volt. A kassai kormány és Benes erre aligha mutatott volna hajlandóságot. Erre legalkalmasabbnak a Cseh Nemzeti Tanácsot tartották. A már nem létező protektorátusi kormány elnökét, Háchát Biemert képviselte, de őt Smrkovsky május 5-én bilincsben kisértette a Tanács székhelyére, ahol lemondásra kényszerítették. így maradt a CSNT, amelyet a csehszlovák kormány, élén Benes köztársasági elnökkel az egyetlen kormánytényezőnek ismert el. Május 5-én a németek közvetítőnek a Nemzetközi Vöröskeresztet javasolták, amelynek képviselői Prágában székeltek. Ám néhány teljesíthetetlen feltételt szabtak. Miért akartak a csehek egyáltalán tárgyalni? Május 7-én a helyzet már kritikusra fordult. A németek megszervezték a védelmet, Prága felé közeledett Schörner marsall százezres jól felfegyverzett hadserege. A várost és lakosságát az egyenlőtlen harcban a pusztulás veszélye fenyegette. A német katonák polgári személyeknek nem akarták megadni magukat, mert féltek a lincse- léstöl. A Cseh Nemzeti Tanács beleegyezett a tárgyalásokba a Vörös- kereszt közvetítésével. A CSNT két hadifoglyokat, viszont a német nők és anyák a Nemzetközi Vöröskereszt védelmét élvezték. A csehek számára e megállapodás - az akkori körülményeket figyelembe véve - nem tekinthető kedvezőtlennek. Másképp értékelte ezt a helyzetet a kommunista párt. Václav Kopecky emlékirataiban a megállapodást „történelmi szempontból szörnyűnek" nevezte. Hogy miért? Ugyanis olyan helyzet alakult ki, amelyből az a következtetés vonható le, hogy „a prágai népnek már nem volt szüksége a szovjet hadsereg felszabadítására“. A szovjetek ugyanis május 9-én értek Prágába, amikor lényegében „már“ nem volt mit felszabadítani. Stanislav Ausky csehszlovák tiszt szerint „Prágát a valóságban senki nem szabadította fel“. NAGY ESEMÉNYEK ELŐSZELE A csehszlovák kormány 1945. május 10-én érkezett Prágába. Ebben kizárólag az emigráció tagjai kaptak helyet, és teljes egészében Csehszlovákia Kommunista Pártjának befolyása alatt állt. A párt további céljairól a május 9-én kiadott kiáltványa már egészen világosan beszélt. íme néhány idézet belőle: „Munkások, vonuljatok a gyárakba! Alakítsátok meg a munkásőrséget, saját egységeiteket a szabadság legbiztonságosabb védelmére. A harcnak ugyanis nincs vége. Csupán a megszállókat győztük le és űztük ki. Ám nemzetünk soraiban még itt vannak szekértolóik, s közülük sokan nemzeti színű kokárdával a mellükön... Nektek kell őket bíróság elé kényszerítenetek. (Maguktól nem mennek...) Ne tegyétek le a fegyvert, alakítsátok meg a milícia egységeit...“ Klement Gottwald ezt megelőzően Kassán a kommunisták aktíváján többek között kijelentette, hogy egyelőre ugyan még kénytelenek együttműködni a nem kommunista partnerekkel, de „a reakciós összeesküvőket a tömeg előtt leleplezzük és diszkreditáljuk, s ha eljön az ideje, majd másképp is elbánunk velük". Gottwald ehhez még hozzátette: „azzal is számolhatunk, hogy itt a Vörös Hadsereg, amely nem a burzsoázia pozícióit szilárdítja“. 1990. V. 11 üBUjgsBji S
