Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-27 / 17. szám
B iftsárnap Áá SevciníVÍ i mvű Ac JmitíT] mnci j*m Cbn$Un*f { Hun^ric SoWnn&ptc] í oíTimnm CVrmimtn_ I lm us £? mvt Mívrí tt*im •5vc»^rn <Síc iWS~* pr^tic Tűtjx^flf 3n StáUmiy 1990. IV. 27. Ö tszáz éve, életének mindössze 47. évében ragadta el a halál Hunyadi Mátyást. Az igazságos jelzővel kitüntetett, a köznemesek választotta király korában a népsűrűségét, gazdasági fejlettségét tekintve Európa e vidéke megütötte a kor átlagát. A Mátyás-évforduló legnagyobb vállalkozását a Budavári Palota F épületében az Országos Széchenyi Könyvtár Bibliotheca Corviniana kiállítása jelenti. Buda 1541-es eleste, az ország három részre szakadása óta nem került ismét egymás mellé 132 kötet. 15 ország 44 gyűjteményéből valók a könyvek, amelyek mellé kiállították a király fellelhető levelezését is. A becses ritkaságok fényérzékenyek. 50 luxnál nem terhelhetőbbek nagyobb fényerővel, ezért sejtelmes félhomályban, naptól védve várnak ránk a légkondicionált vitrinekben. Villanóval tilos őket fényképezni, kárpótlásul meg kell elégednünk az előcsarnokban kapható színes reprodukciókkal. A Corvina-kiállítás október 6-áig lesz nyitva és szünnap nélkül, 10-től 18 óráig látogatható. A kiállítás több lehetséges megközelítési módja közül érdemes a nyugati oldalit, a Dózsa György térről induló felvonókat választani. Ekkor az „F“ palota folyosójáról jó kilátás nyílik a budai vár még ma is tartó feltárására, a támfalak között konzervált középkori részletekre. A palotaegyüttes déli oldalán található Budapesti Történelmi Múzeumban május 17-én nyílik meg az új középkori kiállítás. A Mátyás-évfordulóra a visegrádi palotamúzeumban május végére építészet történeti kiállítást nyitnak. Az újabb feltárások közül a múzeum utcai frontján található, az 1480-as évekből való gótikus zárterkély-tö- redék számít újdonságnak. A Budapesti Történeti Múzeum tárlatához igazodva a visegrádi Sala- mon-torony harmadik emeletén május 18-ától a visszatekintésekből láthatunk válogatást, hisz az utókor már 1490-től értékelte Mátyás pályáját. Igaz, nem a hollós királyhoz kötődik, de ha már a nyomába szegődtünk, akkor érdemes megállni a Vi- segrádtól Esztergom felé eső irányban, körülbelül két kilométerre a múzeumtól, a lovardánál folyó) ásatásoknál. Itt egy római kori temetőt és határvédő limes-rendszerhez tartozó kiserdőt találtak. Ez utóbbi feltárása során egy fürdő nyomai kezdenek kibontakozni. Ez a maga nemében szenzáció, mert eddig a tudomány úgy tudta, őrtornyok és kiserdők mellé a légionáriusok nem emeltek „kényelmi“ épületeket. Kép és szöveg: V. Paizs Gábor Egy szép lap a Corvinákból. Eredetiben a bíborvörös, az aranysárga és a sötétkék a jellemző színárnyalatai Ez a kettőskeresztes címertöredék a gótikus zárterkély kiásása során került elő J öjjön ebéd után, úgy fél kettő tájban - mondta az író 1967 szeptemberében egy kora délelőtti telefon- jelentkezésemre. A rózsadombi villát még a pontos cím birtokában is körülményes megtalálni, így hát valamivel korábban indultam útnak. A túl pontosan jelentkező riporter a házigazdát és a vendéget végül is egyaránt zavarba hozta. Kölcsönös mentegetőzéssel kezdődött találkozásunk. A ház asszonya bekísért a biedermeier stílusban berendezett tágas könyvtárszobába, folyóiratokat s cigarettát tett elém. „Parancsoljon - mondta engesztelőén -, szolgálja ki magát, kissé megkéstünk az ebéddel, de máris itt lesz a férjem.“ Valóban rövid várakozás után nyílt a nagy fehér szárnyas ajtó; s Goda Gábor kedves mosoly- lyal jött felém. Sötét ruhában, elegánsan.- Saty robia cloveka! - mondta, legnagyobb meglepetésemre.- Hogyan? - kértem furcsa üdvözlő szavaira magyarázatot.- Óh, óh - mondta ijedten, meglepetten, de aztán nevetve folytatta. - Látom, nem értette, hát csak ennyire ismeri a szlovákiai irodalmi kiadványokat? A Farkasok között című könyvemnek ez a szlovák címe.- Én balga! - nevettünk most már mindketten.- Mondja, jó volt a szlovák kiejtésem? - kérdezte Goda gyermekes, hiú kíváncsis- kodással, s miközben szinte áradt belőle a szó, én őt figyeltem. Igen, ilyennek képzeltem el írásaiból is azt az embert, ki oly szíves szavakkal, szinte végtelen szeretettel tudja kicsengetni elbeszéléseiből a szülők, nagyapák és dédnagyanyák s velük a csallóközi föld iránt örök csodálatát, tiszteletét, szeretetét.- Ennek sok oka van - veszi át a szót Goda Gábor. - Véleményem szerint az egészséges emberi alkat egyik legfőbb tartozéka, hogy nemcsak jelen családjával, hanem családi múltjával is mély harmóniában éljen. Meggyőződésem, hogy a múltra, az ősökre, a szülőkre, a nagyszülőkre való visszatekintés az embernek nagy élményt jelent, s ez az élmény csak fokozódik, ha a visszapillantó történetesen író. A világirodalom tele van ilyen példákkal, s az írók sok esetben legjobb műveiket éppen a családi élményeikből merítették, hogy csak egy példát hozzak fel: Thomas Mann világhírű Broodenbrockját. Igen gyakran töprengtem már azon, miért is nem írom meg családom történetét, melynek sasfészke, ősi pátriája Kontárom és a Csallóköz volt. Sok kérdés vetődik fel bennem ilyenkor, talán elsősorban az, hogy én magam nem éltem ott, mindent csak elbeszélésből ismerek. Saját élményeim, ha nagyon is intenzíven, mégiscsak másodlagosak... De az apám, annyit mesélt Komáromról, annyi élmény, annyi történet kavarog ma is bennem, hogy bizony meg kell vallanom legújabb könyvemben, a „Volt egyszer egy családban“, ennek csak egy kis hányadát adom vissza. Beszélgetésünk során szó került Goda Gábor édesapjának Jókai Mórhoz fűződő kapcsolatára. Az írófejedelem első látásra megkedvelte a fővárosi toliforgatók társasága felé pislogató komáromi fiatalembert, s maga volt szószólója, hogy Goda Géza bejusson a Budapesti Napló szerkesztőségébe.- Igen, Jókai Mór jóvoltából lesz 21 éves korában édesapám a lap szerkesztőségének tagja, majd később vezérigazgatója, egy olyan garnitúrának a képviselője, mely a magyar realista irodalom megteremtésén fáradozik. Gondolok itt elsősorban Tury Zoltánra, Pap Dánielre, Juszthra. De édesapám egyike azoknak az embereknek, akik körülnéznek az európai realista irodalomban. * * * Gyermekkoromban jól ismertem Goda Gábor komáromi rokonait. A régi Nádor utca egyik földszintes házában gyakran voltam bejáratos a Doki-bácsiékhoz, az akkor már öreg tiszti főorvoshoz. Délutánonként kint ült a kerti karosszékben s a belátogató gyereksereget mesemondással jutalmazta. Itt hallottam aranyos humorral szőtt emlékeit a bort fuvarozó Nagypapáról.- Igen, hát a Nagypapa! - elevenítgeti a régi-régi emlékeket, messze az ősi fészektől a budapesti villalakás könyvtárszobájában az unoka, az író. - Már nem ismertem. Szinte tragikusan adtuk át egymásnak a stafétabotot - ha szabád ezzel a szomorú eseménnyel kapcsolatban ezt mondanom. Nagyapám azon a héten halt meg - 1915- ben - amelyen én születtem. Nem ismertem őt, mégis azt kell mondanom, kevés embert ismerek olyan jól, mint nagyapámat. Nyilván faszcináló emberi egyéniség lehetett, mert különben a családi krónika nem említett volna meg ennyi mindent vele kapcsolatban. Igen érdekes család volt, bizonyos dinasztikus vonásokkal, melyek egybefűzték tagjait temperamentummal és intellek- tualitással. Igen, nagyapám bornagykereskedő volt. Ez így nem mond semmi egyebet, mint azt, hogy amikor meghalt, sok pénzt hagyott a gyerekekre, az unokákra. A gyerekek, az unokák ezt a sok pénzt az utolsó fillérig elverték. Amit az ifjúság nem tudott elverni az örökségből, az ennek az embernek a kultúrája, mély emberisége volt. Ez valahol megmaradt, s úgy remélem, bennem is van valami ebből. Büszke vagyok én erre a családra. Bennem is megvan, hogy indulatból a romantikába, a romantikából a haragba oly gyorsan tudok átváltani, mint ahogy őseimről mesélték. Ilyen volt apám, ilyen volt nagyapám, ilyen dédapám, ilyennek írja le Jókai Mór a szép Lillánét, a komáromi kocsmárosasszonyt, aki nem más, mint dédanyám. Ilyennek írják le édesanyám édesanyját, aki 96 éves korában Komáromnál bizony beugrott a Dunába, és csak egy cédulát hagyott maga után, amelyen ennyi állt: „Ez nem akar véget érni, hát véget vetek neki!“ A múlt, a család s vele Komárom és csallóközi emlékek idézése igazolta, hogv Goda Gábor szeretete e vidék iránt mély és maradandó. Nagy Jenő Felejthetetlen találkozásaim Goda Gábor komáromi emlékei A holló visszatér Budapesti tudósításunk A visegrádi palota díszudvara. A palota alaprajza tisztázottnak tekinthető, de körülbelül még a fele feltárásra vár. A konzervált részeket - hétfő kivételével - naponta 9-tól 17 óráig lehet megtekinteni.
