Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-20 / 16. szám
i/asárnap Tö bbek szerint a szabadban termesztett csemegeuborka számára ilyen a legjobb támrendszer Csemegeuborka Támrendszeren, vegyszer nélkül Az utóbbi néhány évben a nagyüzemi és a háztáji termelőknek egyaránt sok gondot és tetemes kárt okozott az uborkaperonoszpó- ra. A kudarc késztetett arra, hogy mások tapasztalatait tanulmányozzam. Elsősorban Schmidt Ferencnek, a szinai bioklub elnökének a módszere érdekelt, akiről tudtam, hogy értékesítésre is termel uborkát. ^Elmondta, hogy a biokom- poszttal megtöltött poharakban előnevelt palántát akkor ülteti ki, amikor a hajtatóházból kikerül a piacra szánt nárcisz és tulipán. Biokom- poszttal dúsított talajban termel, s a fűtött üvegházban az optimális hőmérsékletnek és légnedvességnek köszönhetően 4-5 hét alatt termőre fordul a növényzet. A vezetékes uborkát nyomelemeket tartalmazó lombtrágyával permetezi, a betegségek ellen Novozir MN 80 és Mikai M szereket használ. Mivel én a biológiai kertművelés híve vagyok, inkább olyan módszerek után kutattam, melyeknél nem muszáj vegyi készítményeket használni. Több biokertésztöl hallottam, hogy permetezés nélkül sikerült saját célra elegendő csemegeuborkát termelniük, bár július végére, augusztus elejére jelentős kárt tettek a növényzetben a gombabetegségek. Sikerük titkát egyesek az előhajtatásban, mások a támrendszeren való termesztésben látják. A tapasztalatok birtokában tavaly a következő módszert választottam. Biokomposzt és gyepföld keverékével megtöltött, alul kilyukasztott tejfölös poharakban, déli tájolású ablakokban kezdtem a palántanevelést és előhajtatást. A földkeverékre kevés kvarchomokot szórtam és nagyon óvatosan öntöztem. A 2-3 valódi levéllel rendelkező növénykéket nagyobb edénybe ültettem - biokomposzt- ba ágyazva a gyökérlabdát -, majd edzés után háromféle eljárást alkalmazva igyekeztem a lehető legtöbb termést elérni. A kertben céltudatos növénytársítást alkalmazok, vagyis nem ágyásonként, hanem soronként váltogatom a növényféléket. A legjobb eredményt a még áprilisban nedvesített szalmával és más szerves hulladékkal megtöltött, 40x30 cm-es árok fölé ültetett növényekkel értem el. Itt május 25-e táján palántáztam, némi bio- komposztot is adva az ültetógöd- rökbe. Az első szedést június 22- én jegyezhettem fel. Egy másik területen 30 x 30 x 30 cm-es gödrökbe ültettem a palántát, szintén szerves anyag fölé. Itt június 30-án kezdhettem a betakarítást. A harmadik helyen korai sárgarépa után soroltam be az uborkát. Kisebb ültetőgödröket készítettem, melyekbe biokomposzt felhasználásával ültettem ki az előnevelt palántákat. Ezek július 8-án adtak először termést. El kell még mondanom, hogy mindhárom esetben karókból és spárgából kialakított, hevenyészett támrendszeren neveltem az uborkát, ami szerintem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy növényvédő szerek használata nélkül is kielégítő termést tudtam szüretelni. Ami a hibrideket illeti, nálam tavaly a Nora F, állt ellen legtovább a betegségnek. Valamelyik kertbarátnál láttam, hogy könnyű fóliát feszített ki a domboságy fölé, úgy hajtatta a helybevetett uborkát. Én is csináltam egy kis fóliasátrat és benne egy 5x1x0,60 méteres domboságyat, melybe április elején vetettem el a magot. A szüret kezdete június első napjaira esett. Itt a növényzetet a vázszerkezethez erősített zsinegre futtattam föl. örömmel venném, ha a kertésztársak nem csupán várnák a jó ötleteket, de maguk is elmondanák jó vagy rossz tapasztalataikat, bemutatnák rendhagyó termelési módszereiket. Köteles Gábor, Szepsi 21 1990. IV. 20. Lehet-e zsizsikes babot vetni? A babzsizsik előfordulásáról, kártétele megelőzésének módjáról a kertbarátok rendszerint késő őszszel vagy a téli hónapokban szoktak érdeklődni, amikor az elraktározott termésben, esetleg az éléskamrában hirtelen feltűnően sok apró csápos, barnásszürke bogarat fedeznek fel. Ezért meglepődtünk, hogy az utóbbi hetekben - nem tudni miért - egyszerre többen is feltették a kérdést, felhasználható-e vetőmagnak a károsított bab, illetve megelóz- hetö-e valahogy a tetemes kártétel a tenyészidő folyamán? A babon kívül a szóját, lencsét, lóbabot és csillagfürtöt is fenyegető babzsizsik a magtárakban telel, onnan kerül vissza a termőföldekre. A kifejlett bogarak az érőfélben lévő vagy már érett hüvelyekre rakják fehér tojásaikat. Hasznosítható tapasztalat, hogy a karó vagy támrendszer mellett nevelt növényzetnél az alsó hüvelyeket részesítik előnyben, az 1 méternél magasabban elhelyezkedőket csak kivételesen látogatják. Sajnos a zsizsik rajzását nehéz megfigyelni, ezért a vegyszeres növényvédelem csak ritkán jár eredménnyel, s a házikertben jobb mellőzni. A termés védelme érdekében sokkal többet tehetünk azzal, hogy nyár végén alaposan kitakarítjuk, újrameszeljük az éléskamrát, illetve a bab tárolására szolgáló egyéb helyiséget. Ugyanis leggyakrabban tárolás közben találják-lepik meg a babot a bogarak, melyek optimális feltételek között (20-25 fok) igen gyorsan elszaporodnak. A család ellátásához szükséges babot legegyszerűbben úgy lehet megóvni a kártételtől, hogy alapos szárítás után egy-két napra betesszük a fagyasztóba, majd 4-6 hetenként megismételjük a kezelést, vagy télen mondjuk az erkélyen tároljuk a termést. Mint már említettük, a kártevő terjesztésében a vetőmag játszik legnagyobb szerepet, ezért a szakemberek általában azt javasolják, hogy csakis egészséges babot vessünk. Legjobb, ha az eleve vetőmagnak szánt termést száradás után azonnal csávázzuk (Hermal L 50 - 3 gramm egy kiló babra) és jól elzárva, valahol a kerti házban, a többi vetőmag között tároljuk. Ha ezt ősszel elmulasztottuk, a zsizsikes babot mélyhűtéssel, fagyasztással mentesíthetjük a kártevőktől. Mínusz 12 fokon 10, mínusz 17 fokon 8 órai kezelés szükséges. Jó megoldás a hevítés is, csak nehezen kivitelezhető, mert házi feltételek között körülményes volna 16 órán át 50 fokon tartani a babot, a magasabb hőmérséklet pedig befolyásolja a csírázóképességet. Megoldás tehát van, mégis érdemes alaposan megfontolni, felhasználjuk-e a zsizsikes babot vetőmagnak. Előfordulhat, hogy bármilyen gondosan végezzük, mégsem sikerül tökéletesen a csávázás, a bogarak egy része esetleg a mélyhűtést is túlélheti, ráadásul a károsított bab csírázóképessége mindig kétséges. Laboratóriumi vizsgálatok szerint az „egyablakos" babszemek csírázóképessége mintegy 25, a „kétablakosaké" pedig 45 százalékkal csökken. Kínálkozna még egy lehetőség a zsizsikes szemek gyors különválasztására (a szirupszerű cukoroldatban a károsított babszemek a felszínen maradnak), de ez talán jobban megdrágítja a termelést, mint ha garantáltan egészséges és kártevőktől mentes vetőmagot veszünk. (dek) Kérdezett - válaszolunk Metszés idején az egyik kertésztárs, amikor meglátta, hogy oltóviasszal kenegetem a vágási felületeket, felkínálta, ad egy keveset a Magyarországon vásárolt, speciális fasebkezelö szeréből. Valóban jobb a Vulneron mint az oltóviasz? K. Lajos, Udvard A Vulneron tökéletesen lezárja a sebet, megakadályozza a gombák és baktériumok behatolását, s több mint egy évig védi a metszéskor keletkezett vágási felületeket. A speciális készítmény kétféle kivitelben készül, amiről nem szabad megfeledkezni. A Vulneron a filmképzó, baktérium- és gombaölö, valamint gyógyulást segítő anyagokon kívül vízhajtásképzödést csökkentő anyagokat is tartalmaz (a szakemberek szerint 1 méter vízhajtás kifejlődése hozzávetőlegesen 1 kg gyümölcs kifejlődéséhez szükséges tápanyagot vön el), ezért kizárólag az almatermésúek kezelésére alkalmas. Ezzel szemben a Vulneron CS vízhajtásképzödést gátló anyagokat nem tartalmaz és a csonthéjasok kezelésére gyártják. A kétféle sebkezelőt nem tanácsos összetéveszteni, mert a helytelen kezelés az almater- mésűeknél a korona besűrúsödését és a hozam csökkenését, a csonthéjasoknál pedig a fa károsodását okozhatja. (ká) Javított porbujtás A szőlő szaporításánál régóta ismert eljárást, a porbujtást fejlesztettem tovább. Újításommal több kiültetésre alkalmas, nemes gyökerű vessző állítható elő, mint a hagyományos módszer-, rel. Ráadásul jelentős mennyiségű termés is betakarítható a szaporításra kijelölt tökéről. Módszerem a következő: kiválasztok egy erőteljes növekedésű, jó erőben levő Zala gyöngye tőkét. Azért esett a választásom erre a fajtára, mert számos előnyös tulajdonsága folytán egyre népszerűbb. Ellenáll a pe- ronoszpórának és igen jó bornak, csemegeszőlőnek is. Még szüret után kiszemelek 4-6 erőteljes, egészséges, jól beérett szálvesszőt, melyeken legalább 15-20 rügy található. Ezeket megjelölöm és a télvégi metszéskor sem kurtítom. A meghagyott szálvesszöket a talaj felszíne fölött 10-20 centiméter magasságban, több irányban kifeszítve rögzítem. Tavasszal a rügyek kifakadnak, és függőleges irányban fölfelé törnek. Megvárom, míg a hajtások elérik a 25-30 centiméter magasságot, majd a szálvesszők alatt 15-25 centiméter mély árkot ások, belefektetem a hajtásokkal teli szálvesszöt és óvatosan befedem, hogy a hajtások meg ne sérüljenek. Úgy rendezem el valamennyit, hogy a csúcsok kilátsszanak. Végül alaposan beöntözöm, jól beiszapolom a földbe süllyesztett szálvesszöt. A későbbiek során a hajtásokat karó*mellett vagy huzalnál függőlegesen fölvezetem. Általában minden hajtáson fejlődik egy-két fürt, így a szaporítás miatt a termésről sem kell lemondani. Ősszel az anyatőkéröl levágom és kiásom a meggyökeresedett szálvesszöt. A hajtások között földarabolom, így ahány hajtás a földbe került, annyi szaporítóanyagot kapok. Összehasonlítva a hagyományos porbujtással, a rügyek fa- kadása e módszerrel biztonságosabb, a gyökérzet erőteljesebb, a vesszők fejlettebbek. (Szilágyi Gy., Kertészet és Szőlészet) A hagyományos porbujtással csupán egy gyökeres ültető- anyagot kapunk, a javított módszerrel viszont annyit, amennyi rügy kifakadt a bujtásra kiválasztott szálvesszón Három nemzedéke károsít A rendszerint a ribiszkelevél-darázs lárváival együtt károsító kösz- mételevél-darázs elszaporodására általában későn figyelünk fel, amikor a lomb 30-40 százalékát már elpusztította. Ennek főleg az az oka, hogy az álhernyók mindig a bokrok alján telepszenek meg, s leginkább a belső, kevésbé szembetűnő vesszőkön-hajtásokon haladnak felfelé. A darazsak rajzása március végén vagy április elején veszi kezdetét, s az első nemzedék lárvái május elejéig károsítanak. Júniusban és augusztusban újabb rajzás várható. Érdemes hetente átnézni a bokrokat, hogy lehetőleg a kártétel első tüneteinek észlelésekor permetezhessünk. Ajánlott szer a Bi 58 EC, mégpedig 0,1 százalékos töménységben. Ezzel a kezeléssel egyúttal a köszmétearaszoló elszaporodásának is gátat vethetünk, amely szintén kora tavasszal károsít, s előfordul a ribiszkén, őszibarackon, kajszin, szilván, mogyorón és gesztenyén is. Az utóbbinak csak egy nemzedéke van. Mivel a köszmótelevél-darázs álhernyói a bokrok közelében, a talajban telelnek, az őszi talajműveléssel gyéríthetó a számuk. A szüret utáni megelőző kezelésnek a nyári nemzedékek fékentartá- sában van nagy jelentősége. Szalai László r í i
