Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-04-20 / 16. szám

B i/asárnap 19 90. IV. 20. PILLANATKÉP BÉCSBÖL Juraj Velebir felvétele- Nagyon izgulok - szólt Anita Siémiéová a mellette ülő társához. A kíváncsi miértemre elmondta, an­nak ellenére, hogy turistaként már járt Bécsben, egyetemi hallgatóként először teszi meg az utat. Negyed­éves bölcsészhallgató, német- szerbhorvát szakon, s nagyon_ kí­váncsi az oktatás mikéntjére. - Őse­im hordátok voltak, kötődésem a szerbhorvát nyelvhez innen ered. Jobban is megy, mint a német. - Ne szerénykedj - intette évfolyamtárs- nőjét Simona Strömplová. A határ előtt hosszú sor kígyózott, ám a buszsofőr mindenkit megelőz­ve elörehajtott. Az útlevelesek és a vámosok percek alatt végeztek velünk, az osztrákok kíváncsiak sem voltak ránk. Nyolc óra előtt érkeztünk meg Bécsbe, s a sofőr az egyetemistákat a karok közelébe vitte. Legvégül szálltak le a bölcsészhallgatók. Ve­lük tartottam. Az előadóteremben - annak elle­nére, hogy jócskán megtelt -, csend honolt. A lányoktól megtudtam, hogy itt többnyire mindenki csak magával van elfoglalva, a hallgatók többsége nem ismeri. egymást. Meglepett a padokban ülő nyugdíjasok látvá­nya. - Szabad bejárásuk van az előadásokra, s bátran kérdezhetnek is - tájékoztatott Simona. Wiesinger professzor az előadó, mielőtt belefogott volna a német nyelv szemantikájának taglalásába, nagy szeretettel üdvözölte a pozso­nyiakat, s a hallgatók ütemesen ko­pogva az asztallapokon fogadták maguk közé a külföldieket. Ami ezután következett, hadd ne részletezzem. Az egyik előadás vé­geztével átrohantunk az egyetem Vendéghallgatok a bécsi egyetemeken Amióta világ a világ, a diákokról köztudott, hogy szeretnek aludni. No, nem este és éjszaka, hanem reggel. A korai kelés, bevallom,- pedig jócskán túljutottam a diák­éveken - nekem sem erősségem, ám azon a pénteki napon a kíváncsi­ság már hajnalban kiűzte szemem­ből az álmot. Reggel fél hat után kissé fázósan toporogtam a pozso­nyi Komensky Egyetem főépülete előtt. - Te is Bécsbe mész?- szólí­tott meg egy fiatalember, majd ér­deklődni kezdeti afelől, honnan, me­lyik karról érkeztem. Válaszom hal­latán Marian Szabó, a Szlovák Mű­szaki Főiskola Villamosmérnöki Ka­ra harmadéves hallgatójának arca- a sötétben is látni lehetett - lángba borult, de néhány perc elteltével za­vara elmúlt, s készségesen megosz­totta velem bécsi egyetemi élmé­nyeit. Ugyanis a kora reggeli találko­zó célja a bécsi egyetem látogatása volt.- Hivatalosan harmadik alkalom­mal megyek a bécsi egyetemre. Ám én, ahogy megnyílt a határ, körül­néztem a tanszéken. Tudtam, milye­nek az ottani előadások, s miután megfeleltem a nyelvvizsgán - tőlünk a 29 jelentkezőből húszán feleltek meg -, már nem volt akadálya, hogy a nyári szemeszter ideje alatt egy tantárgy előadásait Bécsben láto­gassam. A pénteki nap felei meg nekem a legjobban, sokan a hét más napjait választották. Az előadások ugyan nem sokban térnek el az itthon megszokottaktól, amivel vi­szont nem győzök betelni, az a könyvtár. Természetesen oda is szabad bejárásunk van. Na, és az önkiszolgáló másológépek sokasá­ga az egyetem folyosóin, álom! Igaz, odaát a szkriptumok méregdrágák, s ehhez képest a fényképezés fillé­rekbe kerül. Ráadásul többnyire 15 oldal terjedelemig a másolás ingye­nes. - Hol tanultál meg németül?- szakítottam félbe beszélgetőtársa­mat, aki elmondta, a gyerekkorban megtanult alapokra épített a kö­zépiskolában, de talán a legtöbbet a bécsi tévéből tanult. A hozzánk társult Duéan Lexa harmadéves fizi­ka-kémia szakos elmondta, gyer­mekkorában nagynénje csak néme­tül szólt hozzá. Később nyelviskolá­ban tökéletesítette tudását, felsőfo­kú nyelvvizsgája van. - Én attól féltem - vallotta férfias nyíltsággal hogy Bécsben nem fogom érteni az előadót, főleg a szakkifejezéseket. Az első mondatok elhangzása után megnyugodtam, s még ha fárasztó is, kimondottan élvezem a pénteki bécsi zsúfolt napot. Ha az itthoni egyetemi kötelezettségeim enged­nék (és volna hely az autóbuszban) más napokon is szívesen átrándul- nék. Igaz, nem az előadásokra, ha­nem a könyvtárba. Hogy ott mi van?! Már előre örülök annak, hogy szep­tembertől, ösztöndíjasként öt hóna­pig bécsi egyetemista leszek, s részt vehetek a gyakorlatokon is. Ugyanis ez az, ami miatt hiányérzetünk van. Az oktatási minisztériumok egyezménye csak az előadások lá­togatására korlátozódik, pedig a gyakorlatok többet jelentenének. összébb húzva magán vékony dzsekijét, Roman Oláh nyugtalanul az órájára tekintett. - Jöhetne már a busz - türelmetlenkedett. - Nyolc­ra Bécsben kell lennem, ma kivéte­lesen korábban kezdődik az elő­adás. A Komensky Egyetem Termé­szettudományi Kara általános bioló­gia tanszékének harmadéves hall­gatója német édesanyjától tanulta meg a nyelvet, így nem csoda, hogy örömmel használta ki a lehetőséget. - Kissé fáj a szívem, hogy az a labo­ratóriumi berendezés, amit a tan­szék folyosójának vitrinjeiben állíta­nak ki, korszerűbb, mint amivel mi itthon dolgozunk. Jó volna ösztöndí­jasként Bécsben tanulni, de állítólag 280 ezer schilling a tandíj. Megérkezett az autóbusz, s a po­zsonyi egyetemistákkal néhány perccel hat óra után elindultunk a császárvárosba. másik épületébe, onnan vissza ab­ba, ahol már voltunk, majd dél lett és ebédelni kellett. A pozsonyiak 31 schilling értékben ingyenjegyet kap­nak. A menza tágas és tiszta, az étel íze szinte nem tér el a hazaitól. Ebéd után irány a szerbhorvát tanszék, ahol, habár nem jelezték a vendéghallgatók jöttét, nagyon szívesen fogadtak bennünket. Anita és Simona az előadás szünetében- úgy mint a többiek - igénybe vették a folyosón álló fénymásolót, majd a szerb előadás után a német irodalom következett. S mivel kicsit késtünk, a zsúfolt előadóteremben állva hallgattuk Schiller műveinek méltatását.- Indulnunk kell, a busz nem vár- néztek az órájukra társaim, s ki­osontunk. Végigrohanva a ,,ringeken“, csak a csodás hangulatú Kartnerstrassén lassítottunk. A lányok elárulták, van még egy "kis időnk, nézzünk be a Stefan-dómba. - Milyen kár, hogy nem maradhatunk - mondtuk szinte egyszerre, miközben a nagy ökume­nikus misére invitáló plakátot bön­gésztük. Megcsodáltuk a dóm égbe nyúló karcsú tornyait, s szapora lé­pésekkel elindultunk az autó­buszhoz. A nap élményeitől kissé zúgó fej­jel (és fájó lábakkal) szálltunk fel a buszra, s bevallom, észre sem vettem, hogy szinte mindenki a he­lyén ült már. Este hatkor a megbe­szélt időben felberregett az autó­busz motorja, s elindultunk hazafelé. A határ előtt hosszú autósor állt, de mi ismét elórehajtottunk.- Hétfőn újra hozom a gyerekeket- szólt a sofőr a vámosoknak, akik jól-tudják, a diákoknál nincs semmi elvámolnivaló. - Ha csak az nem, amit a fejünkben hozunk - közölték nevetve a fiatalok immár búcsúzás­képpen. Nyolc óra tájban szálltunk ki a buszból ugyanott, ahonnan reggel elindultunk. S mivel búcsúztak egy­mástól a fiatalok?- Pénteken, hatkor! Péterfi Szortya LHPSZEMil A cseh sajtó egyre többet foglalkozik a múlt örökségének elemzésé­vel, s a hazai politikai színtér alakulása kapcsán az ország jövőjével. Ezúttal a Tvorba kulturális, művészeti, irodalmi és politikai hetilapból kiválasztott írásokkal érzékeltetjük a közelmúlt és a közeli jövő megítélését. A Husák-éra öröksége A hetilap 12. számában Vladimír Kadlec foglalkozik a letűnt rendszer örökségével. Megállapítja:- Manapság mindkét nemzet el­söprő többsége jogosan illeti ke­mény bírálattal Gustáv Husákot. Bírálják öt a CSKP-ban maradt kommunisták s azok is, akiketa párt­ból most léptek ki. Bírálják Husákot a reformkommunisták és az euro- szocialisták s azok is, akiket a szovjet csapatok bevonulásával való egyet nem értés miatt zártak ki vagy töröltek a párt soraiból. De bírálják á volt pártfótitkár-elnököt egykori szövetségesei, a Nemzeti Front nem kommunista tagjai, to­vábbá a diákság, a színészek, a képzőművészek, gyakorlatilag az egész kulturális front és a dolgozók többsége. Ezért vaiószínú, hogy Husák hosszú időre a „történelem süllyesztőjében" marad, amint ezt ó maga szokta mondani pl. az önje­lölteknek, hajótörötteknek, árulók­nak, politikai opportunistáknak stb. nevezett chartistákról. Husák húsz évig tartó norma- lizációja után azonban meg kell reformálni a gazdaságot. S ez né­hány népszerűtlen és fájdalmas, a dolgozók életszínvonalát érintő beavatkozást követel. Várható, hogy az emberek majd felemlegetik a Husák-éra alatti életet: amikor kevés munkával viszonylag jól le­hetett élni. Mert, ugye, Husák elnök a bírálat elfojtásával a közvéle­mény előtt eltitkolta, hogy a gazda­ság éveken át saját létalapjául élt, a jövő rovására tartotta fenn magát. Annak érdekében, hogy a hozzá nem értő gazdaságirányítással pár­tm huzamosan ne csökkenjen az élet- színvonal, nem újították fel a gyá­rak elavult berendezését, az ország lemaradt a termelés korszerűsíté­sében, az egész infrastuktúra elö­regedett. Százmilliárdos vesztesé­gekről van szó, s ezt tetézik még az ökológiai károk. Mindez fékezni fogja az életszínvonal növekedé­sét, s érzékeny beavatkozásokat követel a megszokott színvonal megtartása érdekében. Ki garantálhatja, hogy évek múl­tán sem feledkezhetünk meg a Hu- sák-féle normalizáció káros voná­sairól - mert a polgári szabadság- jogok szinte a legtermészetesebb velejárói lesznek életünknek s az emberek elsősorban arra fognak emlékezni (kritikátlanul), hogy Hu­sák idejében kevés munkával vi­szonylag jól élhettek (illetve még lophattak is),. Ha Husáknak az elnöki tisztség­ből való távozása utáni időszakban nem világosítják fel az embereket arról, milyen mértékben éltek az alapokból és a kölcsönökből, hogy e kölcsönöket helyettünk senki sem fizeti ki - akkor az emberek az életszínvonalukat érintő népszerűt­len reformok miatt végül is a Husák utáni vezetést kárhoztatnák - írja a cikk szerzője. Különösen akkor, ha ez a vezetés túl sokáig ecseteli az örökölt, s lerobbant gazdaság helyrehozásának könnyű és fájda­lommentes voltát. Az emberek majd meglepődnek, ha például emelik a közlekedési viteldíjat, a lakbért, ha emelkedik az élelmi­szer, a benzin és az autó ára, ha többe kerül a külföldi utazás, vagy ha gazdaságunk külföldi eladóso­dása túlságosan növekedne, s ne­tán, ha sor kerülne a nemzeti va­gyonnak a tőkés országokba törté­nő nagy méretű kiárusítására. A forradalom árnyoldala Az idézett hetilap április 4-én megjelent számában Miloé Hájek, a Charta 77 egykori szóvivője, az Obroda (Megújhodás) politikai klub elnöke nyilatkozik időszerű politikai kérdésekről. A kérdésre, lehet-e beszélni Csehszlovákiában erős baloldalról, így válaszolt:-Ez (a baloldal) egyértelműen nem az a CSKP, amilyennek ezt a pártot megismertük. Nálunk de­mokratikus baloldalról beszélünk, s vitathatatlanul ide tartozik az Ob­roda, a szociáldemokrácia, s azok a CSKP körül megújult csoportok, amelyek a demokratikus szocializ­mus eszméjét vallják magukénak. Ami a CSKP-t illeti, ennek a párt­nak ma olyan a programja, amely­nek akár egyetlen pontja, még nem­rég is, elengendó lett, volna a párt soraiból való kizárásra. A mai CSKP-nak merőben új vezetése van, azonban eddig úgy tűnik, hogy a párt soraiból távozó tízezrektől eltérően, a konzervatív mag, az aktív normalizátorok a pártban ma­radva „fedezékben" várják esélyü­ket. Amíg ez a helyzet fennáll, a CSKP nehezen sorolható a de­mokratikus baloldalhoz. Milos Hájek a hazai fejlődés táv­latairól óvatosan nyilatkozik. Véle­ménye szerint vitathatatlan, hogy a választásokból legerősebbként a Polgári Fórum kerül ki. A kérdés­re, hogy a magukat fenyegetve ér­ző egyszerű kommunisták puszta önvédelemből ellenzékbe kerülné­nek a forradalommal, a következő­ket mondta:- Ez előfordulhat. A hiba abban van, hogy az antikommunizmus hulláma túljut az elfogadható kere­teken, s a kormánynak most sok a munkája azzal, hogy a tehetsé­ges vezetőket csupán azért ne tá­volítsák el helyükről, mert a kom­munista párt tagjai. Ennek a jelen­ségnek be kellett következnie. Min­den forradalomnak megvannak az árnyoldalai. Ez a jelenség a mi forradalmunk árnyoldala. Most arról van szó, hogy a kormány képes legyen az antikommunista hisztéria lefékezésére. Az interjú végén (amelyet Marie Krausová készített Miloé Hájekkal), az Obroda vezetője elmondja, hogy véleménye szerint legalább öt esz­tendő kell ahhoz, hogy Csehszlo­vákia ismét bekapcsolódjon az európai vérkeringésbe, a kontinens társadalmi kontextusába. „Kulturá­lis vonatkozásban ez valamivel gyorsabban megy - de gazdasági téren, úgy vélem, tiz évre is szük­ség lesz" - válaszolta a Tvorba kérdésére. A Tvorba idézett számában, a Történelem c. rovatban olvasható Lubos Kohoutnak az 1968 augusz­tusát követő időszak eseményeit elemző tanulmánya, ezzel a kifeje­ző címmel: A hatalom hazugságai és az igazság hatalma. A tanul­mány felfedi az ún. egészséges erők és az akkori szovjet vezetés szalámi-taktikáját az 1968 január­jában kezdetét vevő változások visszarendezésére, feltárja a _ moszkvai jegyzőkönyvben a szov- ; jet részről vállalt kötelezettségek megsértését. Összeállította: Somogyi Mátyás ■■■ni /

Next

/
Oldalképek
Tartalom