Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-04-20 / 16. szám

VASÁRNAP 1990. április 22. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.36, nyugszik 19.39 Kö­zép Szlovákia: 05.43, nyugszik 19.46 Nyugat- Szlovákia: 05.49, nyugszik 19.52 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 04.02, nyugszik 16.24 Közép-Szlovákia: 04.09, nyugszik 16.31 Nyugat- Szlovákia: 04.15, nyugszik 16.37 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük CSILLA, NOÉMI - SLAVOMÍR nevű kedves olvasóinkat • 1840-ben született Odilon REDON francia festő, a szürre­alizmus egyik előfutára (t 1916) • 1870-ben született Vlagyimir lljics LENIN szovjet­orosz forradalmár, filozófus, politikus, a szovjet állam meg­alapítója és első vezetője (t 1924). A VASÁRNAP következő számának tartalmából A HATALOM HAZUGSÁGA ÉS AZ IGAZSÁG EREJE Luboá Kohout cikkének I. része TAN0NC, INAS, SZAKMUNKÁS- TANULÓ Schnieremé Wurster Ilona cikke TALÁLKOZÁS A JUNKERREL Jan Kiedrowski elbeszélése Felejthetetlen találkozásaim GODA GÁBOR KOMÁROMI EMLÉKEI Nagy Jenő írása A HOLLÓ VISSZATÉR V. Paizs Gábor budapesti tudósítása Állandó rovataink: GYERMEKVILÁG HÁZUNKTÁJA HOGY MIK VANNAK? KERESZTREJTVÉNY ^evele^^^^^^Vélemén^ Kis lopás nem lopás? Lapjuk hűséges olvasója va­gyok. Nagyon tetszik, hogy min­dennel foglalkozik, ami körülöt­tünk történik. Szerintem fontos, hogy az emberek néha közügy- gyé tegyék azt, ha valami furcsa vagy kellemetlen dolog történik velük. S önök ezt teszik lehető­vé. Engem is ez indított arra, hogy megírjam, ami velem tör­tént, ha mindennapos dolog is. De ha tűrjük és nem teszünk semmit sem azért, hogy meg­akadályozzuk a rosszat, még rosszabb lesz. Március 19-én munkába me­net bementem vásárolni a duna- szerdahelyi Kék Duna Áruházba. Bevásároltam az első emeleten, időm még bőven volt, felmentem a második emeleti illatszerrész­legre. Két jól megrakott táskával voltam, letettem őket közel a pénztárhoz. Fogtam a kosarat és már szaladtam is. Pár perc telhetett csak el, míg visszatér­tem a kosárral, s látom a táskáim sehol. Mindkettő eltűnt. Hogy valakinek a banánra fájt-e a foga, vagy netán az egészségügyi növéri ruhámat iri­gyelte meg, nem tudom. Nagyon dühös lettem, miért nem vittem magammal a táskákat, de akkor hogy fogtam volna a bevásárló­kosarat? Jelentettem az elárusí­tónőnek, hogy eltűnt a táskám, aki közömbös arccal csak annyit mondott: Siessen, a múlt héten is ellopták egy hölgy táskáját, neki még sikerült lent utolérnie a tettest. Hát ez volt -a „meg­nyugtató“ válasza vagy „segít­sége“, tovább figyelembe sem vették tanácstalan toporgáso- mat. Senki sem érzett felelőssé­get vagy legalább egy kis segítő­készséget irántam. Kevés volt a vásárló, alig egypár ember, mégis megtörtént a lopás. Mi lehet itt, ha nagy a forgalom? Miért ez a közömbösség az el­adók részéről? Miért nem lehet megoldani, úgy, mint az első emeleten, ahol kulcsra zárt szekrénybe helyezheti bizton­ságba a táskáját a vevő. Lesiettem az épület elé, hátha meglátok valakit, aki az én tás­káimmal vonul el, de'hiába. Az arra járó rendőröknek szóltam, talán segíthetnek, de csak jegy­zőkönyvet írtak - ez semmi esélyt nem ad a tolvaj megtalálá­sára - és tovább sétáltak. Ott maradtam táskák nélkül, ember­társaim iránt vesztett bizalom­mal, csalódottan. Mit várhatunk, ha kis lopás nem lopás. De sok kicsi sokra megy. Senkit sem érdekel más gondja, baja? Ti, kis tolvajok pe­dig csak lopjatok tovább, tiétek a világ. Ti pedig dolgozók, csak vásároljatok. Nem kell félni, lesz aki majd elviszi a nehéz tás­kát! Ábrahám Piroska Csernyö, de melyik? Évtizedek óta szúrja a sze­mem egy helységnév, amelyet nem tudom hanyagságból, vagy megszokásból helytelenül hasz­nálnak a magyar nyelvű lapjaink. Ismert, sőt nagyon ismert hely­ségről van szó, amelyhez egy parányi történelem is kapcsoló­dik: ... Csernyö. Igen ám, de me­lyik? Mert jó volna tudatosítani, hogy hazánk keleti végében ket­tő is van belőle: Ágcsernyö (Cierna). a falu és Tiszacsernyő (öierna nad Tisou), a város. Amellett, hogy kb. három kilomé­ter távolság yan a kettő között, egyebekben is különböznek. Ág- csernyőt az 1200-as években említik a krónikák (talán azóta sem sokat nőtt). Tiszacsernyő viszont csak 1948-ban „kezdő­dött" két fabarakkal. Ágcsernyő- höz különösebb esemény nem fűződik, Tiszacsernyő viszont az a bizonyos hatalmas szárazföldi kikötő, és az 1968-as csehszlo­vák-szovjet tárgyalás színhelye. Nem tudom szükségesek-e további bizonyítékok, de higgyék el nekem, a kettő nem ugyanaz. Ha viszont mégsem, az itt járó riporterek, (ha valóban járnak itt) nézzék meg figyelmesebben a helységnévtáblákat. Kiváló tisztelettel egy olvasójuk, aki Ág- csernyőből Tiszacsernyőbe jár d0l90znL Nagy Edit Néhány tudnivaló a pápai látogatásról Hogyan utazunk a vajnoryi szentmisére? írtunk már róla, hogy II. János Pál pápa csehszlovákiai látoga­tása iránt óriási az érdeklődés, a szervezés komoly erőpróbát jelent. Ilyen rövid idő alatt rop­pant nehéz úgy megszervezni a közlekedést, az ellátást, az egészségügyi szolgálatot, hogy semmilyen zavaró körülmény ne árnyékolja az eseményt. Előző számunkban arra is fel­hívtuk a figyelmet, hogy a láto­gatóknak számolniuk kell a gya­loglással. Oda is és vissza is 2-8 kilométernyi távot kell abszolvál­niuk. Vasúton - előreláthatólag 180 ezren érkeznek. Tudni kell azon­ban, hogy a Zsolna-Nagyszom­bat felől menetrendszerűen ér­kező szerelvények végállomása Pozsony-Récse, a Párkány-Ér- sekújvár-Galánta irányából ér­kezőké pedig Pozsony-Újváros, ahonnan ingajáratokkal (busz- szal) vagy gyalog juthatnak el a repülőtérre. A távolsági és expresszbu- szok vasárnap, április 22-én is menetrendszerűen közlekednek, a végállomásuk a pozsonyi autó­buszállomás, a Nivy. Az alkalmi buszok - érkezési sorrendben, az autópálya Nagy- szombat-Pozsony közti szaka­szán parkolnak (a jobb oldalon), onnan ingajáratok szállítják az utasokat a repülőtérre. (Cikkünk nyomdába adásakor még eldön­tetlen volt, hogy a buszokért, illetve a személyautókért kell-e fizetni parkolási díjat.) A sze­mélygépkocsik pedig a Pozsony környéki falvakban parkolnak. A forgalmat helikopterek figyelik és irányítják. Valószínűnek tartjuk, hogy időközben módosulnak a tervek, ezért az utazni szándékozókat továbbra is arra kérjük, figyeljék a napilapokat és a Csehszlovák Rádió (magyar nyelvű) és a tévé adásait, ugyanis a legfrissebb és legpontosabb információkat on­nan tudhatják meg, valamint az állomásokon. K. Cs. CESKOSLOVENSKO NAVtlíVA PAPCf JANA PAVIAA (Utódokra várva...) Feró Spécii felvétele Suhancok A váróteremben, az információs tábla előtt öreg néni toporog. Hol közelebbről, hol távolabbról vizsgálgatja a kiírásokat. Mellette a fűtő­testek faborítására támaszkodva két suhanc hangoskodva tárgyalja meg a hétvége eseményeit. A néni kis idő múlva odafordul egyikük­höz és halkan megkérdi: - Mondja fiatalember, ezen a táblán vannak kiírva a Nyáradra induló buszok? A fiúk, mintha meg sem hallották volna, tovább diskurálnak, majd amikor megismétli a kérdést, fog­hegyről odabökik: - Ki vannak írva. A néni magyarázkodni kezd: - Tudják, nincs nálam a szemüve­gem, anélkül pedig nem látom a betűket. Legyenek szivesek, valamelyikük olvassa el nekem, mikor indul legközelebb a buszom. Maguknak még jó a szemük... A fiúk grimaszokat vágnak, majd felkapják táskájukat és a kijárat felé ügetnek. Közben persze nem maradnak el a ,,van szeme, olvassa el" és a hasonló megjegyzések sem. Az öreg néni csodál­kozva néz utánuk, és tanácstalanul ismét a tábla felé fordul. Aztán szánalmas arckifejezéssel leül a padra. Homlokát ráncolva töpreng - nem érti mivel sértette meg annyira a suhancokat... (póda) Tűnődés Ahogy feljössz a metróból, eléd tárul a Vencel király által,,őrzött" tér. A világhírűvé vált prágai városközpontban e lovasszobron, a klasszicista lakóházakon s a Nemzeti Múzeumon kívül más nevezetesség úgymond nincs. Miért nyűgöz le, miért ragad magával mégis a pár száz méteres utca? Hisz nem először jössz fel itt a föld alól a térre. Nem először ballagsz ide este, amikor nappali fényt árasztanak a kirakatok, s a kávéházak ragyogó neonjai. Nem először sétálsz el a tér aljáig s vissza. De gyertyát ugye még nem gyújtottál a szobor talapzatán? És nem gyújtottál gyertyát Jan Hus, Jan Palach és Jan Zajíc emlékére sem? Eddig. Itt. Nem először jársz a téren, ugye? S csak most döbbensz-rá igazán, hogy itt közelebb vagy Európához... Szitás Gabrje,|a Mai történet Fiatal házaspár, két és fél éves gyerekkel. Apuka, anyuka dolgozik, a kicsi a nagyinál, aki leszázalékolt nyugdíjas. A gye­rek már aranyosan beszél, mind­jobban ragaszkodik a szüleihez, különösen az anyucihoz. Szeret­ne minél több időt tölteni vele. Anyuci is érzi azt a ragaszko­dást, és esténként sírva jön el a nagyitól, hiszen korán reggel újra dolgozni megy. Minden este könyörög a férjé­nek, hogy maradhasson otthon a kicsivel, hadd legyen egy kicsit valóban anyuka, persze talán maga sem gondolja komolyan, amit mond, hiszen képtelenek lennének megélni csupán a férj keresetéből. A férj megértő és dühös. Meg­értő a feleségével szemben, mert átérzi ö is az anyai szív érzéseit. És dühös önmagára, mert nem tudja a problémát megoldani. Nem mondhatja az anyának, hogy végezze anyai kötelességeit, mert egyedül nem tudja szavatolni a család szociá­lis biztonságát. És erről nem ö tehet. Úgy véli azonban, nincs egyedül ezzel a problémával, hogy fiatal családok százait, ezreit foglalkoztatják ezek a gondok. És ha ez így van, akkor már nem csak ennek az.apukának lenne a feladata a lecke megol­dása, hanem valaki másé. A megoldás pedig aligha tűr ha­lasztást ... Rácz László, Fülek

Next

/
Oldalképek
Tartalom