Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-20 / 16. szám
tiasSrnap vá gni, kaszálni és törődni a kerttel — mindent egyedül csinálok. Ha arra gondol, nincs fizetett alkalmazottunk, a nővérem néha eljön és kivasalja a blúzaimat, mert én nagyon utálok vasalni, ő meg nagyon szépen tud. — Az államfőknél még a lakásban is van őrség. Amikor hazajön a férje, be lehet-e csukni az ajtót és kizárni a világot? iróniája, hogy amikor én kicsi voltam, az édesanyám sokszor vitt minket színházba, operába, Vasekkel ellentétben, aki sokkal kevesebbet tudott gyerekkorában zenéről, színházról.- Mi a hobbija?- Amikor a férjemet becsukták, az öccsével csináltuk az „Expedice“ című szamizdatsorozatot, amivel sok b elnök telesege- Először a televízióban láttam önt, amikor az elnöki eskü után Havel úr oldalán kijött az erkélyre. Akkor még az arca nem sokat árult el, amikor azonban a templomban mutatták önöket, az volt az érzésem, nagyon meg van hatódva. Mit érzett akkor?- Valóban meg voltam hatódva, de ez inkább a környezetnek köszönhető. Nálunk új és meglepő volt, hogy az elnök elment a templomba, ennek is nagy része volt a meghatottságomban.- Azt hallottam, hogy a november 17-i békés forradalom kirobbanása előtt a lakásuk gyakorlatilag irodaként működött, az újságírók kibe járkáltak.- Két évig valóban nagyon mozgalmas volt az élet. Különösen múlt január, az egy hétig tartó tüntetések óta. Rengeteg külföldi újságíró, fotós tévés jött. Majd amikor lecsukták Vaseket, tiltakozó nyilatkozatokat fogalmaztak meg, aláírásokat gyűjtöttek - nagyrészt ebben a lakásban. Aztán, mihelyt kiengedték, május közepén, a rá következő napokban született meg a „Néhány Mondat“ című kiáltvány, amelynek az egyik aláírásgyűjtő-helye szintén itt volt, ebben a lakásban.- Nyilvánvalóan figyelték a lakást. Az embereket nem zavarta, hogy kiderül, ki járt itt?- Nagyon sok embernek túl kellett tennie magát ezen, le kellett győznie a félelmét. Előfordult az is, hogy éjjel 3 órakor becsengetett valaki, bevallva, hogy napközben félt bejönni. Sokan voltak, akik nem bíztak meg a postában, és ezért hozták ide személyesen az aláírásokat.- November 17-én a tüntető tömeg, amikor ideért a ház elé, sokáig éltette Václav Havelt. Hol volt ön akkor?- A konyhában voltam. Délután én is kint voltam az Albertovban, az egyetemi negyedben, a diáktüntetésen. Borzasztóan fáztam már, amikor hazajöttem. Melegebben öltöztem, ittam egy forró teát, és kimentem a Vencel térre. Ott csend és nyugalom honolt, üres volt a tér. Visszajöttem, és ennek köszönhetem, hogy nem kerültem bele az eseményekbe a Nemzeti körúton. Aztán elkezdtek az emberek telefonálni, nagyon sokan panaszkodtak, elmondták, hogy mi történt; egyik ismerősünknek a férjét megverték. Nagyon mozgalmas nap volt.- Akkor, amikor a tüntetések zajlottak, hogyan viselkedtek az emberek? Azóta, hogy megváltozott a világ, változtak-e?- Évekig éltünk Prága Dejvice kerületében, és ott is nagyon rendesek voltak, éppen abban az időben, amikor Václav hosszú ideig volt börtönben. Itt pedig a ház legtöbb lakója gyerekkora óta ismeri a férjemet, mindig is rokonszenveztek velünk, nem változott semmis Voltak, akik elhúzódtak, és amennyiben most közeledni próbálnak, hát arra valahogy Olga Havlová elnök férjével változatlanul az Engels rakpart 78-as számú házban lakik. Magas, vékony, hamvasszőkés-öszes a haja. Ahogy leül a fotelba és rágyújt, feltűnik, hogy nagyon szépek a mozdulatai. nem tartunk igényt. Viszont a jó barátok, akikből nagyon sok van, végig kitartottak.- Kérem, beszéljen a gyerekkoráról, az ifjúságáról, hogyan ismerkedett meg Václav Havellel?- Hát ez ponyvaízű lesz. A Vlasta című lapban már megjelent velem egy beszélgetés, de ők giccset csináltak ebből.- Én megígérem, nem teszem.- Nem akarok közhelyeket mondani, mert azt nagyon nem szeretem. Több olyan cikk jelent meg Václav Havelről, hogy ki is ő valójában, különösen a Rudé Právóban, ahol többször elmondták, hogy milyen burzsoá gyerek volt, de soha nem említették az én személyemet, aki viszont - éppen ellenkezőleg - munkáscsaládból származom: mindkét szülőm tagja volt a kommunista pártnak. A Bat'a-gyárban, a műhelyben dolgoztam, s voltam bérelszámoló is. Abban az időben, amikor már hét éve jártunk együtt, ő a Di- vadlo na Zábradlí színházban lett díszletező. Én bejártam hozzá, és egyszer valaki felajánlotta: nem akarok-e jegyszedő lenni. Akkor odamentem dolgozni én is. Sok mindent csináltunk, váltogattuk a munkákat, és mostanában egyáltalán nem lényeges, az ember miből lett azzá, ami, hiszen például a külügyminiszterünk, Dienstbier kazánfűtő volt.- Mikor házasodtak össze?- 25 éve vagyunk házasok, de 33 éve élünk együtt.- Mit szólt a család a házassághoz?- Édesanyám akkor már elvált, egyedül nevelt minket. Még két testvérem van. Mi titokban házasodtunk, aztán a férjem megírta levélben a szüleinek, hogy megnősült. Az édesanyja az elején eléggé aggályoskodott, hogy semmit nem tanultam, meg ráadásul három évvel idősebb is vagyok. Micsoda házasság lesz ez - mondta. Aztán idővel, mikor megismertük egymást, azt hiszem, meg volt velem elégedve, mert én mindig azon voltam, hogy támogassam a férjemet. Nemhogy elvontam volna az írástól, hanem éppen ellenkezőleg. Van egy tizenegy évvel idősebb nővérem, és egy még hét évvel idősebb bátyám. A nőveremnek öt gyereke van, nagy a család, mindig tartottuk velük a kapcsolatot. Most, amikor Václav Szlovákiában meg Kladnóban volt, mondtam neki: ne felejtse el ott elmondani, hogy van két szlovák sógornője, meg a rokonok között mindenféle szakma megVáclav Havel feleségével, Prága, 1956 található, bányásztól a szabón át a gépkocsivezetőig minden. Ha valaki a férjemet azzal vádolja, hogy egy elefántcsonttoronyban élő burzsoá író, akkor az abszolút nem igaz. Legalább annyit tudunk az életről, mint minden más ember, és biztos, hogy többet, mint az egykori pártfunkcionáriusok.- Korábban, gondolom, ez nem lett volna kérdés, de most igen: vezet-e háztartást, van-e segítsége?- Azelőtt, természetesen, vezettem háztartást, most az utóbbi he- tekben-hónapokban ez egyszerűen nem ment, mert sok ember jön ide, és időm sincs annyi. Sok segítség van, de ők mind barátok, barátnők. Kint, a falusi házban, Hradeceken is mindig nagyon sokan vagyunk; vendégek, barátok jönnek. Vasek szeret főzni, én meg mosogatok. Borzasztóan kedvelem a kerti munkát: fát- Nem is tudom, hogy szabad-e erről beszélnem, mert az előírások szerint valóban itt kellene őrségnek lennie. Nem volna helyes, ha megtudnák, hogy ezt a „kelléket“ lehetőleg igyekszünk kizárni az otthonunkból.- Ez az oka, hogy nem költöztek be az elnöki lakosztályba?- A Vár kertjében van egy villa, azt mondják, elég rossz állapotban. Meg kell vallanom, hogy egyfajta undort éreznék, ha be kéne költöznöm. Úgy tudom, Gustáv Husák néha ott aludt, de volt egy másik villája is, és nem is kérdezősködtem a villáról, meg sem néztem.- Mennek-e néha egy étterembe vagy sörözni?- Igen, de olyankor az őrség, amely természetesen nincs felfegyverezve, tulajdonképpen egy karatés csapat, távol tartja magát. Persze az emberek odajönnek hozzánk.- Hogyan tud egy feleség segíteni az elnöknek? Mi az oka annak, hogy ön nem utazik a férjével?- Ezek többnyire csak egynapos munkalátogatások. Fárasztó lenne nekem is és főleg komplikálná az egészet azáltal, hogy velem is kellene, hogy törődjenek.- Megbeszélik-e az államügyeket néha?- Egész életemben megszoktam, hogy mindig ideadta minden művét, amit megírt. Néha úgy, hogy éjszaka ébresztett fel: most valamit befejezett és azonnal olvassam el. Megszoktam, hogy véleményt kér tőlem. Be kell vallanom, az utóbbi időben annyira gyorsan végzi a dolgokat, hogy nem győzöm figyelemmel követni. Ha a tévében nézem, mindig megmondom a véleményemet. Azt hiszem, ez azért jó, mert egyfajta kontroll és korrekció. Én egy „normális“ ember szemével nézem.- A „Távkihallgatásban“ azt tudtuk meg önről, hogy sokkal többet ért a színházhoz, mint a félje. Nem sajnálja, hogy nem dolgozik a színházi szakmában?- Még műkedvelő színész is voltam; ennek Csehországban nagy hagyományai vannak. Amikor megismerkedtünk, Vaska inkább verseket írt, sokkal jobban érdekelte az irodalom, mint a színház. Csak később lett drámaíró. Tulajdonképpen a sors munka volt. Négy napra bennünket is lecsuktak akkor. A 98-as paragrafus volt ellenünk a vád, ez köztársaság elleni felforgatás. Körülbelül másfél hónappal ezelőtt kaptam az ügyészségről egy értesítést, hogy elvetették a vádat. Már régóta foglalkozom környezetvédelemmel és igyekszem hasznosítani magam, ezenkívül elkezdtünk csinálni egy színházi folyóiratot. A szervezési- pénztárosi feladatokat láttam el. Három évvel ezelőtt adtuk ki először ezt a színházi folyóiratot, most lát napvilágot az első legális száma. Kétszer-háromszor jelent meg évente; most elkésett, mert mindenki forradalmat csinált. Ezenkívül a Video- Journal című videohíradót szerkesztettük, ez is szamizdat, két éve működik. Öt ilyen kazetta készült el, amelyeken mindenféle volt: híradóanyag, beszélgetések, inteijúk, riportok. Ez a hivatalos televíziót helyettesítette, mert ott ezek a dolgok nem jelentek meg. A forradalom alatt kilenc különkiadást készítettünk. Folytatni akarjuk, reméljük elég erőnk lesz hozzá. Korábban is foglalkoztunk a, hátrányos helyzetű, de főként a mozgássérült emberekkel, és ezt szeretném most is csinálni. Azt hiszem, nincs is hobbim.- Vezet autót?- Van jogosítványom, de nem szeretek vezetni, idegesít.- Szokott bevásárolni?,- Mivel a negyedik emeleten lakunk, a bevásárlásban mindig kellett hogy segítsenek, mert nem szabad cipelnem, ez most is így van.- Hol vásárolja ruháit?- Légszívesebben konfekciót vásárolnék, hiszen mind a kettőnknek szerintem normális konfekciós alakunk van, de sajnos, mivel itt a legkisebb női nagyság a 42-es, ami nekem kifejezetten nagy, néha kénytelen voltam a Tuzexben vásárolni. Szerintem a jó konfekció sokkal előnyösebb, mint a varrott ruha.- Telefonált-e már a férjének az elnöki hivatalba?- Azt hiszem, nem.- Mielőtt eljöttem, nagyon sok cseh ismerősömet megkérdeztem, hogy mit üzennek Havel elnök feleségének. Mindenki azt mondta, hogy nagyon vigyázzon az államfőre, mert Havel úr túl sokat dolgozik, szóval azt üzenték, vigyázzon rá!- Ebben nem tudom befolyásolni. Én csak annyit tehetek, igyekszem rábírni, néha aludja ki magát. FORRÓ EVELYN KÉPES 7 1990. IV. 20.
