Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-13 / 15. szám
Együtt, vállvetve kell cselekednünk /■ Aki szembe mert szállni a kíméletlen hatalommal • Kétszer is letartóztatják a magyarság érdekeinek védelme miatt • A nemzetközi közvélemény is felfigyel • Hónapok Amerikában • Az Együttélés szervezője 1945. június 18-án született Losoncon. Alig néhány héttel a békét zúgó harangok megkondulásába az ö gyengécske, fel-felsíró hangja is belevegyült, jelezve helyzetét és kényelmét a bölcsője fölé hajló édesanyjának. Ha valamilyen csoda folytán már csecsemőkorában értelmet nyert volna, fel-felsírása egyértelműen azért történt volna, mert a csehszlovákiai békeváró magyarokra nem köszöntött a nyugalom korszaka, rettenetesen nehéz nyomás telepedett a lelkekre, a keményen és számonkéróen megfogalmazott vád, te vagy az oka mindennek, hogy az országot feldarabolták, hogy a második világháborút kirobbantották, deportálás és kitelepítés kilátásba helyezésével és a végrehajtás elszántságával. Még nem volt egyéves Miklós, talán állni tanult éppen, teljesen ártatlanul próbálgatta a férfikorrá érett időben oly szükséges helytállás művészetét, szülei és nővére féltő figyelmétől kísérve. Halvány sejtelme sem volt arról, hogy szülei munkanélküliek, s igenigen megkeseredett életű emberek, hiszen a háború utolsó esztendejében, emberségből vizsgázó, zsidó- mentő igyekezetükben végül nekik, maguknak is menekülniük kellett a városból a hegyekbe, s jóformán még lélegzetet sem vehettek úgy istenigazában, hogy no, hát ennek is vége, megúsztuk az életveszélyes helyzeteket ép bőrrel, amikor magyar mivoltuk miatt munkahelyi útilaput kötöttek a talpukra, s mindez nem volt elég, ki is akarták telepíteni őket Magyarországra; de mintha akkor egy kicsit a Durayak nyomába szegődött volna a szerencse, homlokukon a fehér cédulás bélyeggel visszamaradtak. Édesapja jogász volt, édesanyja negyvenöt májusáig pedagógus, tehát másfél hónappal Miklós fia megszülése előtt került az utcára. Hogy aztán mi mindent csináltak nyugdíjaztatásukig, sorolni bizony hosszú lenne. Az édesapa már nem él, nem bírta elviselni szeretett fia kétszeri letartóztatását. Az igazságtalanság Toppantotta össze, amellyel Miklós fiát akarták hosszúhosszú esztendőkre tömlöc fenekére juttatni! FÜLEKI DIÁKÉVEK Sokan emlékeznek ma is Losoncon Duray Miklósra, a táskás kisgyermekre, aki hétköznapokon oda- vissza rótta megszokott útját a szülői ház kapujától a magyar általános iskoláig. Jó tanuló volt, szerette a könyvet, simán vezetett útja Losoncról a füleki magyar gimnáziumba, ahol ma a nővére szlovák szakos tanár. S igen, ott, Füleken, a romos vár közelében, ahol Thököly Imrét 1682-ben a padisah rendeletére Magyarország királyává kiáltották ki, a gimnázium falai között lett a közügyes fiatalok legjobbja, aki a tanulóifjúság minden valamit jelentő mozgalmában részt vett, s az iskola kulturális csoportjával eljutott a Komáromban megrendezett Jókai -napokra is, ahol a Csemadok tevékenységével még közelebbről megismerkedhetett. A gimnázium falai között a diáktársainak segített, Losoncon meg a magyar szülőknek, akik az ötvenes években hiábavalóan követelték gyermekeik számára az anyanyelvű gimnáziumot. Duray Miklóssal így aztán elég korán felismertette az élet, hogy az eredményért keményen meg kell küzdeni, S hogy a harcba be kell tudni kalkulálni a vereséget is. A szülők mozgalmához csapódva került kapcsolatba a társadalmi tevékenységgel, attól kezdve jegyezhető közéleti buzgalma, amikor is a Madách Ember tragédiája szerint értelmezett lu- ciferi elszántsággal próbálta meg népe javára forgatni az idő kerekét, s megakadályozni iskoláink megszüntetésével a Szózat-értelmű nagy temetést, ahol a sírt, hol nemzet sülyed el, Népek veszik körül, S az emberek millióinak Szemében gyászköny ül. Füleken szerez érettségi bizonyítványt, aztán újságíró akart lenni, de kiűzték a fejéből ezt a gondolatot. Régészetre jelentkezett a pozsonyi Komensky Egyetemre, a felvételi vizsgája azonban nem sikerült. A néprajz szak választása sem járt sikerrel. Autószerelő ipari tanulónak mehetett volna, de a losonci autójavító üzem nem vette fel, rakodómunkás lett a végén. Innen jelentkezett a Természettudományi Egyetem geológiai szakára, ahová fel is vették, mint munkáskádert. Egyetemista korában egyik szervezője volt a József Attila Ifjúsági Klubnak Pozsonyban, később, az 1968-1969- es években a Magyar Ifjúsági Szövetségnek is egyik életrehívója volt, s a Csemadok KB Elnökségébe is beválasztották. A rossz emlékű augusztus 21-e után többéves kényszerű politikai visszavonulás következett számára, de ezek az esztendők sem teltek el eseménytelenül. 1978-ban megalakítja a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, s annak felelős és kockázatos szóvivői teendőit is ellátja. A stagnálás éveiben a kétszeri letartóztatást is vállalva a jó értelemben felfogott magyar érdekek elszánt védelmezője. Nem megfontolásból, hanem a helyzet adta kényszerűségből vállalja a Hu- sák-féle neosztálinista elnyomással szemben a magyar kisebbség jogvédelmét. A kényszerű helyzetet a magyarságra fokozódóan nehezedő nyomás teremtette meg, amely az általános politikai és társadalmi elnyomás mellett bennünket többszörösen sújtott, és szándékaiban kapcsolódott a negyvenöt utáni jog- fosztottság céljaihoz. Az első impulzus a magyar oktatás fokozatos és gyors felszámolásáról szerzett hír volt 1978-ban és Nyitrán a magyar pedagógusképzés megszüntetése. Ekkor döbbent rá Duray Miklós, hogy létünk alapjait kezdik szétroncsolni, utolsó védőbástyánk omlik össze az anyanyelvi oktatás megszüntetésével! Ahogy Sütő András is megírta Nagyenyedi fügevirág című tanulmányában: „Uraink jól tudják, hogy jövőnk oda van letéve- palatábla, palavessző formájában- az iskolák falai közé. Ezért verik széjjel azokat a jogtiprás minden eszközével“. SIKERÜLT MEGMENTENI A MAGYAR ISKOLÁKAT A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága tehát szívósan és következetesen vette védelmébe iskoláinkat. És hogy jobban megismerje a magyar társadalom állapotát, vizsgálni kezdte gazdasági, szociális és jogi helyzetét. E tevékenysége eredményeképpen rajzolódott ki az összetett és államilag tudatosan szervezett elnyomásunk teljes képe. Magától értetődően, a Duray Miklós vezette jogvédő bizottság nem tudta felvenni mindennel szemben a harcot, de bátran vállalta a figyelemfelkeltés feladatát, s megpróbálta önvédelemre mozgósítani a magyarságot, miközben a világ figyelmét is felkeltette irántunk. Duray a jogvédő bizottság legfőbb eredményének ma is azt tartja, hogy sikerült - ha nem is teljes egészében - megmenteni a magyar iskolákat. Természetesen a magyarság mozgósításával, mert hiszen, végül is, iskoláinkat a magyarság helytállása mentette meg. S azt szeretné, ha ez a helytállás a jövőben is példaadó lenne számunkra, mert megvédeni magunkat, és újjáépíteni szétroncsolt magyar társadalmunkat csak együttes erővel, összefogással, vállvetve lehet! összefoglalva az elmondottakat, a magyar társadalmunkra igen-igen veszedelmes jelenségek késztették Duray Miklóst arra, hogy a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának élére álljon, s felvegye a nehéz és a személyes szabadságára nézve félelmetes küzdelmet egy diktatórikus állam elnyomó gépezetével! Megértő, s a jogvédő bizottság munkáját elismerő társakat keresett cseh és szlovák értelmiségi körökben, így jutott el 1979-ben a Charta 77 mozgalom tagjaihoz. Persze a kapcsolatfelvétel nem ment simán, elég sokáig tartott a puhatolózás, a cseh sorstársak ugyanis nehezen értették meg, hogy a nemzetiség jogai is az emberi jogok körébe tartoznak. Duray szívós és következetes kapcsolatépítő munkájának köszönhetően az áttörés 1982 végén, nem sokkal első letartóztatása után mégis megtörtént. Ekkor értették meg a cseh ellenzékiek, hogy tulajdonképpen egy platformon állnak Duray Miklóssal és követőivel, s ezt azzal juttatták kifejezésre, hogy tiltakoztak a letartóztatása ellen. ALÁÍRJA A CHARTA 77 DOKUMENTUMÁT 1983 februrájában pedig már a cseh és szlovák ellenzékiek közösen keresték fel Duray Miklóst, s attól a naptól kezdve partnerek voltak nemcsak emberileg, hanem a küzdelemben is. Ez a helyzet vezetett oda, hogy Duray lelkiismeret-furda- lás nélkül aláírta a Charta 77 alap- dokumentumát. Ezt korábban éppen a húzódozó merevségük miatt nem tehette meg. 1983-tól állandó kapcsolata volt a cseh és szlovák ellenzékiekkel, nemegyszer folytatott párbeszédet velük. így érthető jobban, hogy miután 1984-ben másodszor is letartóztatták Duray Miklóst, tégy szlovák ellenzéki, Miroslav (usy és Milan Simeőka filozófusok, Ján Öarnogursky ügyvéd és Jozef Jablonicky történész a közeledés különböző hőfokával, de egyértelműen kiálltak mellette. Másodszori szabadulása után, 1985 májusában folytatta velük a párbeszédet, de amire legjobban törekedett, hogy a cseh és szlovák ellenzékiek velük együtt foglaljanak állást a magyar kisebbség ügyében, nem következett be, személy szerint azonban Kusy is, Simeőka is, Öarnogursky is elmondta toleráns és jövőbe mutató véleményét. A Charta 77 szóvivői révén a magyar kisebbség ellen elkövetett vandál támadásokat is elítélték. Az 1987 tavaszán történt gyújtogatásokról és egyebekről van szó. A többéves párbeszéd kicsú- csosodása 1987 végén, 1988 elején következett be, amikor is sikerült a jogvédő bizottság által megszövegezett javaslatot (a nemzeti kisebbségek helyzetéről az államközi kapcsolatokban) elfogadtatni a Charta 77 szóvivői testületével. A dokumentum 1988 januárjában látott napvilágot, amikor Duray és munkatársai átadták a helsinki Záróokmány betartását ellenőrző bécsi utótalálkozó résztvevőinek. A csehszlovákiai magyarság helyzetéről ezen az úton került a legtöbb információ a nemzetközi sajtóba. A kapcsolatban a legpozitívabb szerepet Petr Uhl, Ana Sabatová, Josef Vohryzek, Milan Simeőka, Miroslav Kusy, Jan Litomisky és Libuée Silhánová játszották! A hatalom emberei persze állandóan nyomában voltak Duray- nak, de nem tudtak vele mit kezdeni, úgy voltak Miklóssal is, mint Václav Havellal, az is rossz volt számukra, ha szabadlábon volt, az meg még rosszabb, ha letartóztatták, s megpróbáltak bírósági eljárást indítani ellene, mert hiszen kiderült, hogy nem őt kell a vádlottak padjára ültetni, hanem azt a totalitárius hatalmat, amely egyre nyíltabban és gátlástalanabbá kisebbségellenes nacionalista politikát folytat, amelyre már a nemzetközi közvélemény is felfigyelt, s számontartott, sőt nagy példányszámban megjelenő nyugati lapokban írta meg a Duray-letartózta- tások kapcsán a csehszlovákiai magyarság helyzetét. Durayt fel kellett menteni, vissza kellett adni számára mozgásszabadságát, külföldi utazásra jogosító útlevelét stb. S ezzel elkezdődött második élete, a már kevésbé nyomasztó, reményre is jogosító! Híre kelt egy napon, hogy Amerikában megjelent egy könyve, a Kutyaszorító, amelyhez Csoóri Sándor írt a hatalom embereit Magyarországon is, nálunk is felháborító előszót. S ennek előzménye, hogy külföldi barátai még 1979 tavaszán megkérték, írjon néhány soros, életrajzot magáról, letétbe helyezik^ Nemzetközi Amnesztia Szervezetnél (Amnesty International), hogy ha netán szükség lenne rá, kéznél legyen. Ekkor látott hozzá életrajza megírásához, amiből az első könyve megszületett. 1982-ben jelent meg, éppen akkor, amikor először ült börtönben. Még szabadlábon volt, s ragaszkodott ahhoz, hogy a könyve ne jelenjen meg a vádemelés előtt. Nehogy bonyolítsa a védekezés taktikáját a várható bírósági tárgyaláson. A kézirat a szokásos úton vándorolt Nyugatra: kicsempészték. Mielőtt azonban eljutott volna a kiadóhivatalba, többször találkozott Püski Sándorral, akivel a könyv kiadásáról beszélgettek. Természetesen semmilyen ífásos szerződés nem született közöttük. Azzal ugyanis tisztában volt Duray Miklós, hogy szerződéskötés esetén büntetőjogilag felelősségre vonható lenne. Püski Sándorral és a családjával nagyon közeli kapcsolatba került, mondhatni, apa-fiúi viszonyba, s első alkalommal ő hívta meg Durayt feleségestül Amerikába, még akkor, amikor börtönben ült, tehát a meghívásnak nem tudott eleget tenni. LÁZAS TEVÉKENYSÉG AMERIKÁBAN 1988 nyarán jutott ki feleségével Amerikába, a pennsylvaniai Indiana Egyetem meghívására. Hogy ez megtörténhetett, köszönettel tartozik az egyetem rektorának, professzor Weltynek, Robert Morris dékánnak és Chanár Ede professzornak, valamint Soros Györgynek, akinek az egyik alapítványa anyagilag hozzájárult a meghívásához, s nem utolsósorban a Magyar Emberi Jogok Alapítványának, amely az útiköltségét fedezte. A kinttartózkodása idején megjelent három könyve: a Kutyaszorító II., a jogvédő bizottság tízéves munkájának dokumentumkötete (Kettős elnyomásban), valamint a korábban említett szlo- vák-cseh-magyar párbeszédből született tanulmánykötet: Csehszlovákiai nonkonformisták a nemzetiségi kérdésről és az országban élő magyar kisebbség helyzetéről. Ezenkívül több tanulmányt publikált angol nyelven az egyetem kiadásában, és ebben az időben látott napvilágot az angliai Oxfordban egy európai tanulmánykötet Közép-Eu- rópáról, amelyben ő is szerepel egy tanulmányával: Európaiság Kelet- Közép-Európában: valóság vagy csupán vágy? (A kötet címe: In Seardh of Central Europe.) Amerikai tartózkodásuk legnagyobb élménye, hogy ott született meg gyermekük tizenhat évi házasság után. AZ EGYÜTTÉLÉS MOZGALOM ÉLÉN Hosszú amerikai tartózkodás után térnek haza Budapesten keresztül. Éppen azokban a napokban, amikor Csehszlovákiában békés forradalom útján újra kibontakozóban van a demokratikus fejlődés. Duray- Miklós a magyar-csehszlovák határt átlépve keresni kezdi, és meg is találja azokat a barátait, akikkel az ellenállás hosszú esztendeiben közeli • barátságba került. A korábbi láthatatlanságból láthatóságba vezet a tevékenysége. Most már nem kell attól tartania, hogy nyomába szegődnek titkos vagy inkább „titokzatos“ személyek, a pluralista demokrácia felkínálja számára a nyilvánosság szószékét, s ő él vele. Megnyílik az út előtte a Szövetségi Gyűlésbe is. Amióta pedig élére állt az Együttélés nevet viselő politikai mozgalomnak, fáradhatatlanul járja Dél-Szlovákia falvait, kisvárosait. Talán nincs egyetlen olyan település, ahová ne hívnák, ne várnák. Mindenki látni akarja őt, azt a közülük való egyszerű embert, aki bátor helytállásával kivívta valamennyiük csodálatát! örömet jelentenek számára ezek a találkozások, amelyek bizony a terhet is odarakják a vállára. Ahogy ö maga mondta nemrégen:-Kissé meseszerűen sok olyat várnak el tőlem az emberek, aminek a véghezvivéséhez nem érzem magam elég erősnek. Túlságosan egy emberben gondolkoznak, messia- nisztikus tartalommal. Most is úgy kell cselekednünk, ahogy korábban! Együtt, vállvetve. Főleg azért, hogy védelmezni tudjuk kollektiv jogainkat, kultúránk és iskoláink önigazgatását, az anyanyelvűnk hivatalos használatára való jogunkat, s hogy megteremthessük politikai intézményrendszerünket. S mindezt talán elérhetjük az Együttélésben és más politikai mozgalmakban tömörülve... Mács József
