Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 2. szám

TANULSÁGOKRÓL, KISSÉ MÁSKÉPPEN

Az 1968-as év és az objektív tények

1968. július 29-e és augusztus 1 -je között Ágcsernyőn (Cierna nad Tisou) került sor az SZKP KB és a CSKP KB Elnökségeinek találkozójára.

Augusztus 3-án az ágcsernyöi megállapodás értelmében tartott hat párt tanácskozást (a Román Kommunista Párt elutasította a részvételt). A tanácskozást a kedélyesség uralta. A kommunista és munkáspártok nyilatkozata egyebek közt a következőket állapítja meg: ,,A szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak képviselői abból kiindulva, hogy a bonyolult nemzetközi helyzet, az imperializmus felforgató tevékenysége, mely a szocializmus és a nemzetek biztonsága ellen irányul, intézkedéseket követel a szocialista országok egységének megszilárdítására. Tudomásul veszik, hogy a szocializmus fejlődése olyan új feladatokat állít ezen országok elé, amelyeknek megoldása az erők további egyesítését igényli, ezért tartották szükségesnek összehívni a tanácskozást Pozsonyba (Bratislava). A történelmi tapasztalatok alapján a testvérpártok meggyőződtek arról, hogy a szocializmus útján szilárdan és határozottan csak úgy haladhatnak előre, hogyha a szocializmus építésének közös törvényszerűségeihez tartják magukat, és elsősorban a munkásosztály, valamint élcsapata, a kommunista párt vezető szerepét szilárdítják. Amellett minden testvérpárt a szocializmus alkotó fejlesztésének kérdéseit nemzeti sajátosságait figyelembe véve oldja meg. A marxizmus-leni- nizmushoz való rendíthetetlen hűség, a néptömegeknek a szocialista eszmék szellemében való nevelése, a burzsoá ideológia ellen folytatott kérlelhetetlen harc és a szembeszegülés valamennyi szocialistaellenes erővel előfeltétele a szocializmus pozíciói erősítésének és az imperialista támadások kivédésének. A testvérpártok szilárdan és határozottan kitartanak a megbonthatatlan szolidaritás, az imperialista törekvésekkel szemben tanúsított éberség mellett, és mindenfajta kommunistaellenes erővel szembeszegülnek, amely a munkásosztály és a kommunista pártok vezető szerepének gyengítésére irányul. Soha senkinek sem engedik meg, hogy éket verjen a szocialista országok közé, és aláássa a szocialista társadalmi rendszer alapjait“, (uo. 264, 265. old.)

Aggodalmak és nyilatkozatok

Dubcek augusztus 4-én tájékoztatta a csehszlovák nyilvánosságot az eseményekről:

...... Már tegnapelőtt a rádióban

sz

óltam a szovjet vezetőkkel Ág- csernyön folytatott tanácskozásaink pozitív eredményeiről, örömmel jelenthetem be, hogy a hat kommunista párt tanácskozása tegnap ugyancsak sikeres volt, és megfelelt várakozásainknak. Kijelenthetem, hogy Pozsonyban ugyanúgy, mintÁgcser- nyón, küldöttségünk teljesítette feladatát, mellyel a központi bizottság és a köztársaság egész lakossága megbízta. Azzal a meggyőződéssel tértünk vissza, hogy következetesen folytatnunk kell a januárban megkezdett utat, tovább kell mélyítenünk és fejlesztenünk a január utáni politikát, mely mellett egyhangúlag, saját akaratukból döntöttek népeink és amely kifejezi érdekeiket. Nyíltan kijelentem, hogy e köztársaság nem: zetei számára nem létezik más út", (uo. 267. old.)

...... a találkozón egyetlen dokumentumot dolgoztunk ki és hagytunk jóvá: a közös nyilatkozatot, amelyet a mai sajtó hozott nyilvánosságra. Nem fogadtunk el semmilyen más határozatokat... A nyilatkozatban ugyancsak kifejeződésre jut, hogy a szocialista országok kapcsolatának az internacionalizmuson kell alapulnia, amely harmonikusan egyesíti az egység követelményét, a kölcsönös segítséget és szolidaritást az egyenlőség, szuverenitás,

a n

emzeti függetlenség és a területi sérthetetlenség tiszteletben tartásával.

Teljes nyíltsággal mondom, ugyanúgy, mint az ágcsernyöi tanácskozáson, hogy semmi alapja sincs a szuverenitásunk iránti aggodalmaknak. Látnunk kell és teljes mértékben meg kell értenünk, hogy köztársaságunknak a szocialista közösségben, valamint Európában elfoglalt helyzetének a sokoldalú internacionalista együttműködésre kell támaszkodnia, amelyet a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egymással folytat. Ezért mindamellett, amit az elmúlt hónapokban tettünk e tanácskozás előkészítésében, szem előtt tartottuk, hogy kapcsolataink a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kárt ne szenvedjenek, sót erősödjenek, hogy ezáltal a szocializmus világméretű fejlődését támogassuk." (uo. 268, 269. old.)

A CSKP KB Elnökségének 1968. 8. 6-án tartott üléséről kiadott közlemény hangoztatja:

,,A CSKP KB Elnöksége mindkét találkozó eredményeiben valameny- nyi résztvevő küldöttség sikerét látja és új impulzusként értékeli a testvérpártok és a szocialista országok kölcsönösen előnyös kapcsolatának fejlődésében, melynek alapja a mar- xizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus. A CSKP KB Elnöksége elismerését fejezi ki valamennyi kommunistának és csehszlovák állampolgárnak, akik az elmúlt izgalmas napokban teljes bizalommal támogatták a CSKP és a csehszlovák kormány politikáját, a helyzetnek megfelelő józanságot tanúsítottak, és fokozott munkaigyekezettel támogatták törekvéseinket. A sajtó, a rádió és a televízió dolgozóitól az Elnökség elvárja, hogy a CSKP és a kormány politikájának szellemében, az események ismertetésében és kommentálásában, főleg külpolitikai vonatkozásban, továbbra is szem előtt tartják a csehszlovák nép, nemzeteink és államunk internacionalista érdekeit." (uo. 270. old.)

Az ágcsernyöi és a pozsonyi tanácskozások anyagának bőséges idézése azért elkerülhetetlen, hogy igazoljuk, mi mindent írt ott alá és ígért Dubcek és „semmit sem teljesített".

Éleződő belső és külső konfliktusok

1968. 8. 6-án az Elnökség a CSKP XIV. rendkívüli kongresszusa előkészítésének néhány kérdését és az új alapszabály-tervezetet tárgyalta meg, melyet a pártsajtó augusztus 15-én terjesztett párton belüli vitára. A tervezet számos jelentős demokratikus változtatást helyezett kilátásba. Például azt az elvet, hogy a kisebbség a demokratikus centralizmus szellemében alárendeli magát a többségnek és teljesíti az elfogadott határozatot, de joga van álláspontját megfogalmazni és kérni protokollba iktatását, és megtartani nézetét, hogy új ismeretek és a gyakorlat tanúságtétele alapján kérje az álláspont újbóli megítélését az illető szervben. A tervezetben szó van továbbá arról, hogy valamennyi pártszervet titkos szavazással választanak. A káderpolitika alapelvei megszabták, hogy káderkérdésekben kizárólag a szervezetek és a választott szervek döntenek, a káderkiválasztás pedig a széles pártnyilvánosság bevonásával történik. A tervezet korlátozta a funkció betöltésének időtartamát is. Ugyanabban a szervben legfeljebb háromszor egymás után, két- és négyéves időtartamra szóló megbízatás esetén kétszer egymás után; kivételes esetekben az alapszabály fenntartja annak lehetőségét, hogy az illető szervben betöltő tisztségét egy választási időszakkal meghosszabbítsák.

A korabeli helyzetet jól tükrözi Gustáv Husáknak, a kormány akkori

aielnökének 1968. augusztus 20-án a 2iar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés üzemben mondott beszéde. Ebben több kérdésre válaszolt, az egyes tisztségviselőkkel kapcsolatban is. Husák nagyra értékelte Vasil Bil'ak januárral kapcsolatos álláspontját: „azonban fokozatosan olyan emberekkel vette magát körül, akik inkább a jelenlegi demokratizálási folyamat fékezésére és az adott helyzet fenntartására" törekednek. Dubőekröl a következőket mondotta: ,,... Dubcek elvtárs nem azáltal nagy, amit 1963-1967 között végzett, hanem azáltal, amit január után tett". (Pravda, 1968. 8. 21.)

Ebben az időszakban Prágában néhány rendbontásra került sor. Foglalkozott vele a CSKP KB Elnöksége is. Elítélte az effajta cselekedeteket.

„Társadalmunk teljes mértékben lehetővé teszi a társadalmi kezdeményezés legkülönbözőbb formáit és az állampolgároknak a politikai eseményekben való részvételét. Nem tűrheti azonban a törvények és a közrend megsértését olyan helyzetben, amikor az ilyen csoportok felelőtlen viselkedése könnyen politikai provokációhoz vezethetne, s következményeiben a párt politikájának megvalósítását veszélyeztetné. A CSKP KB Elnöksége kifejezte meggyőződését, hogy polgártársaink, akik az elmúlt napokban egységükkel, meggondoltságukkal bizonyították a párt politikájának támogatását, szembeszegülnek az ilyen szélsőségekkel. Ugyancsak elítélte az Elnökség a Népi Milícia ellen irányuló alaptalan támadásokat, mivel ez a szerv köztársaságunk védelmi rendszerének szerves része és egyike társadalmunkban az újjá- születési folyamat szocialista jellege biztosítékának.

A CSKP KB Elnöksége megvitatta azt a helyzetet is, amely a Praga üzem 99 alkalmazottja levelének következtében körülöttük és családtagjaik körül kialakult. Egyértelműen elutasította és elítélte azt az antidemokratikus kampányt, amely e levél körül kibontakozott. Az Elnökség elfogadhatatlannak tartja, hogy a levél szerzői ellen és azok ellen, akik aláírták, bármilyen lépések történjenek, amelyek megélhetésüket fenyegetnék." (uo. 292, 293. old.)

A burzsoá propaganda saját hírközlő eszközeivel különféle féligazságokat és valótlanságokat terjesztett. Beszélt a Szovjetunióval való viszony megromlásáról is.

Az az igazság, hogy a Szovjetunióval a kapcsolatok jelentősebben nem javultak. Valamennyi tanácskozás egyre bonyolultabb volt, főleg az ágcsernyöi. A szocializmus ellenségei bátorságának növekedésével fokozódott a konzervatív Novotny-hí- vek aktivitása is, főleg a CSKP rendkívüli kongresszusának közeledtével. Készültek olyan tervek is, hogyan lehetne Dubcekot lemondásra kényszeríteni, és megállítani az egész demokratizálási folyamatot. Szovjet segítséget kérő leveleket írtak (jelezte ezt a Praga Müvekben írt levél). (Moszkvai Pravda 1968. 8.22) Másrészt szélesedetta Dubéek és a januári kurzus védelmére megindult mozgalom.

Inváziósokk

Az ágcsernyöi és a hat kommunista párt pozsonyi tanácskozása nem oldotta meg a problémákat A végtelen bizalmatlanság légkörében zajlottak már le. Különösen a Szovjetunió részéről lehetett ezt leginkább érezni. A szocializmus kölcsönös internacionalista védelme került előtérbe mint valamennyi résztvevő elsőrendű feladata. Nyilván születőben volt a katonai beavatkozás lehetőségének gondolata. Mindez mély elemzést igényel, amely nem valósítható meg csehszlovák keretek közt. A világ egy része hozzákezdett, többek között a nemrég elhunyt Kádár Jánossal készült interjú is. Mindenesetre a katonai beavatkozás hosszabb előkészítést igényelt. Az állam és a párt vezetése ezt nem vette észre, bízott

az igazságában és szuverenitásának sérthetetlenségében. A helyzet kiegészítéseképpen el kell mondani, hogy a CSKP KB meghívására sorra érkeztek Csehszlovákiába a szocialista országok párt- és kormányküldöttségei. A Tito, Ulbricht és Ceau- sescu személyében ide látogató legfelsőbb vezetők kifejezték elégedettségüket a kölcsönös baráti kapcsolatokkal és a politikai-gazdasági együttműködéssel. A Szovjetunió csapatainak és Lengyelország, az NDK, Magyarország és Bulgária kisebb egységeinek önkényes behatolása sokkolóan hatott a nyilvánosságra és a kommunistákra is. A kommunisták nagy része meg volt győződve, hogy a párt és a munkás- osztály saját erejéből is megvívja a forradalmi harcot a torzulások és a hibák ellen, de az aktivizálódó szocialistaellenes csoportok ellen is. A városok, községek utcáin dübörgő tankokat senki sem fogadta szívesen. A nép hallgatagon, döbbenten szemlélte. Semmit se lehetett tudni. Még Prágában sem. Sem Dubcek, sem a CSKP KB Elnöksége, amely mint kollektív szerv húszadikáról huszonegyedikére virradó éjjel hosszú ülést tartott, sem Őerník és Smr- kovsky, akik jelen voltak, de a köz- társasági elnök, Svoboda sem, akit a bevonulás hírére behívtak, semmiről sem tudott.

A CSKP KB Elnökségének utolsó cselekedete közvetlen a csapatok megérkezése után az 1968. 8. 21-i határozat volt, amelyben az egész néppel közli, hogy előző nap, 1968 8. 20-án 23.00 óra körül a Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország, Bulgária csapatai átlépték a CSSZSZK határait.

„Mindez a köztársasági elnök, a Nemzetgyűlés elnökének, a kormány elnökének és a CSKP KB első titkárának és az említett szerveknek a tudta nélkül történt.

Ezekben az órákban éppen ülésezett a CSKP KB Elnöksége, és a párt XIV. kongresszusát készítette elő. A CSKP KB Elnöksége azzal a felhívással fordul köztársaságunk valamennyi polgárához, hogy őrizze meg nyugalmát, és az előre nyomuló csapatoknak ne álljon ellent. Ezért hadseregünk, biztonsági szerveink és a Népi Milícia nem kaptak parancsot az ország védelmére.

A CSKP KB Elnöksége az esetet nemcsak a szocialista országok közti viszony alapelveivel ellentétes, hanem a nemzetközi jog legelemibb normáival is összegyeztethetetlen lépésnek tekinti.

Az állam, a CSKP, és a Nemzeti Front valamennyi vezető funkcionáriusa megmarad tisztségében, amelybe mint a nép vagy szervezet képviselőjét törvényesen, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban érvényes normák szerint választották.

Az alkotmány szerint illetékes személyiségek azonnal összehívják a Nemzetgyűlést, a köztársaság kormányát, a CSKP KB Elnökségét, a KB plénumát a keletkezett helyzet megvitatására." (A 68-as év, 29. old.)

A CSKP KB Elnökségének határozata helyes volt, s mást nem is lehetett tenni. Az állam szuverenitását sérelem érle. Igazolták ezt a további események is. A párt- és államhatalmat tovább nem lehetett gyakorolni. Nem tarthatott ülést a CSKP KB, sem a kormány, sem pedig a teljes parlament. A Nemzet- gyűlés Elnöksége, amely 1968. 8. 21 -én ülésezett, a következe nyilatkozatot fogadta el:

„A Nemzetgyűlés Elnöksége mélységes egyet nem értését fejezi ki a szövetséges csapatok eljárásával, amelyek ma indokolatlanul megkezdték országuk megszállását. Megsértették ezzel államunk szuverenitását, ami megengedhetetlen kapcsolatainkban. Abban a pillanatban, amikor Prága utcáin lövések hallatszanak, azzal a követeléssel fordulunk önökhöz, hogy azonnal adjanak parancsot valamennyi csapat haladéktalan kivonására a CSSZSZK területéről. Prága,

1968. 8. 21. A Nemzetgyűlés Elnöksége.“

A Szovjetuniónak az a nyilatkozata, hogy a csapatok csehszlovák párt- és állami vezetők kérésére vonultak be, nem volt meggyőző. „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és állami képviselői fölkérték a Szovjetuniót és a többi szövetséges országot, hogy haladéktalanul nyújtsanak a testvéri csehszlovák népnek segítséget, beleértve a fegyveres erőket is.

Ezt a kérelmet az váltotta ki, hogy az ellenforradalmi erők a külső szocialistaellenes erőkkel szövetkezve veszélybe sodorták a szocialista rendszert és az alkotmányos államrendet Csehszlovákiában."

Azoknak a funkcionáriusoknak a nevét, akik a segítséget kérték, több mint húsz év után is titok fedi. Tény, hogy a történelem számára ez elhallgatott igazság, s kárt okoz nekünk, a Szovjetuniónak és fcieg a szocializmusnak. Két ellentétes közleménnyel van itt dolgunk, közülük az egyik valótlan volt és marad. Természetesen ez általános megbotránkozást váltott ki, ami szüntelenül eleven maradt, s főleg jelenleg az.

Tragédia volt ez, nemzeteink addigi „több mint húsz évvel korábban kialakult hagyományosan jó, a szovjet nép iránti barátságának és a szovjet hadsereg iránt érzett hálájának megingatása. Még fokozta ezt az, hogy a párt és az állam vezetői, a köztársasági elnök kivételével, le voltak tartóztatva, és ismeretlen helyre szállították őket (Dubcekot, Cerníket, Smrkovskyt, Kriegelt, Simont).

Drámai csúcs Moszkvában

A felelősség súlya a köztársasági elnök vállára nehezedett, ő bizonyította hazafiúi és államférfiúi bölcsességét. Elutasította az új munkásparaszt kormány kinevezését, amelynek névsorát elterjesztették (nevük még mindig ismeretlen), és augusztus 23-án délelőtt saját kezdeményezésére tárgyalni utazott a Szovjetunióba. A tárgyalások előtt követelte valamennyi internált pártós állami vezető: Dubőek, Smrkovsky, Cerník és a többiek részvételét is. Ezeknek a drámai tárgyalásoknak a dokumentumai is kevéssé, vagy egyáltalán nem ismertek. Csupán egyes kormány- és parlamenti személyiségek különböző dokumentumban megőrzött közlései ismertek róluk, vagy elbeszélések és emlékiratok, saját szükségletekhez igazítva. Szabad terük van tehát a híreszteléseknek, a demagógiának és főleg a szovjetellenes és antikommunista propagandának. A moszkvai tanácskozásokon Svoboda köztársasági elnök, az internált csehszlovák vezetők és a Prágából odaérkező további CSKP KB elnökségi tagok aligha lehettek egyenrangú tárgyalópartnerei a szovjet félnek.

így, irányítás nélkül, a párt sem tehetett egyebet a kivárásnál. Tekintettel a rendkívüli helyzetre, a CSKP vezetésének egy része augusztus 22-re, tehát idő előtt, összehívta Vysoőanyba a CSKP rendkívüli kongresszusát, melyet eredetileg szeptember 9-re terveztek. Megválasztották ott az új Központi Bizottságot és az Elnökséget is. A kongresszus helybenhagyta a CSKP előző, csaknem 8 hónapos tevékenységét. Jóváhagyta a CSKP KB Elnökségének utolsó, augusztus 21-i határozatát és a parlament elnökségének nyilatkozatát. Kifejezte bizalmát Dubcek és más vezetők iránt. Helyes és szükséges volt kifejezni ezt a bizalmat, összhangban volt a köztársasági elnök moszkvai útjá- val és az egész küldöttség, beleértve a CSKP KB Elnökségét is, moszkvai tárgyalásaival. Másrészt azonban közvetve a szovjetellenes hisztériát támogatta, melyet az év folyamán különböző szocialistaellenes erők indítottak, s amely azután

(Folytatás az 5. oldalon)